Trattoria Toscana

A napokban volt a második házassági évfordulónk. Férjem szervezett programot. Nagyon titokzatos volt, nem akarta elárulni, hová megyünk. Hogy kaja van a dologban, az mindkettőnket ismerve egyértelmű volt. Többször rákérdeztem, szerepel-e szusi - vagy cipő, kabát illetve táskavásárlás - a programban, mert ha nem, el sem indulok. Tudni kell, hogy a Kedves ki nem állhatja a szusit, azt sem érti, én miért rajongok érte annyira. S mivel nem csak nekem, de értelemszerűen neki is ünnep a kettőnk házassági évfordulója, így kilőtte a szusi porgramot. Mert akkor ő mit eszik. Egy szusi étteremben pont nem szolgálnak fel rántott húst vagy disznópörit. Nagy nehezen csak kderült. Toszkán étterembe megyünk. és ez nagyon is rendben van így, ugyanis rajongok Toszkánáért. Sosem jártam még ott, s nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben ott kötnék ki, de valamiért nagy álom ez nekem. A táj, az ételek, a finom borok...mind-mind vonz. A férjem úgy gondolta, ha Toszkánába nem is, de a Trattoria Toscana nevű étterembe azért hajlandó elvinni. Örültem nagyon és jó előre alaposan áttanulmányoztam az étlapot. Valami különleges ételt szerettem volna választani és a férjemet is igyekeztem meggyőzni, hogy kivételesen ne rántott húst rendeljen vegyes körettel. (Mert mindig ezt csinálja. Vagy gesztenyével illetve aszalt szilvával töltött rántott húst rendel, amiből aztán kipiszkálja a tölteléket. ) Megérkeztüönk és nem csalódtam. NAgyon hangulatos és népszerű hely, amit az is bizonyított, hogy kedd este volt és tökéletes teltház. Azonnal rendeltem egy pohár chianti-t, amit az előétel megérkeztéig gyorsan el si fogyasztottam. (Nem, nem én iszom gyorsan és sokat, picit sokat kellett várni.) Előételnek lazackrémlevest rendeltem. Isteni volt, krémes, aromás nagyon lazacos és nagyon laktató. Főételként tigrisrákos-spenótos kézzel készített tésztát kértem, az uram pedig pármai sonkába göngyölt mangalicát. Ez nála már nagyon nagy előrelépés! A köret pedig kakukkfüves burgonya volt, ezért is külön dícséretet érdemel. Ugyan, cirka másfél órát ücsörögtünk, mire megérkeztek a főételek - én olyan gyorsan betoltam a levesemet, hogy a nyelvemen súlyos égési sérülések jelentek meg - de érdemes volt várni. A hátránya az volt, hogy nekem desszertre nem maradt energiám, a férjem ugyan rendelt egy sajttálat, de úgy elálmosodtunk, mire kiért, hogy pár falat után inkább fizettünk. Összességében nagyon kellemes élmény volt, imádtam az ételeket, a borok pedig mennyeiek voltak. Remélem, jövőre is odamegyünk. :o)
Lori

A Film!

(www.utisugo.hu)

(www.alon.hu)

Vajas keksz

Szerintem ezt a féle sütit mindenki ismeri. Egyszer régen akadtam rá egy receptre, de azóta a saját érzéseim szerint gyúrom össze, ezért most kicsit alaposabban le kellett mérnem a mennyiségeket, hogy hitelesen leírhassam. Imádom a vajas, omlós, citromos vagy vaníliás kekszéléket. Valójában közelebb állnak hozzám, mint a krémes sütik. Biztos azért, mert ezeket gyakorlatilag egész nap lehet rágcsálni, jövés-menés, sütés-főzés, gyerekpesztrálás mellett is. Most csak egy tepsivel csináltam - legalábbis első körben. Másnapra szántam, amikor is délutáni kávéra vártunk vendégeket. Gondoltam, jó lesz majd a fekete vagy a tea mellé. Már délután éreztem, hogy gondok lesznek, ezért gyorsan a spájzba száműztem, mert gyorsan fogyott. Hol én, hol a férjem nyúlt bele a kosárkába egy-egy darabért, de még a Kuttyogó is élvezettel morzsálta a házban széjjel-szana. Aztán a szomszédaink meghívtak minket egy pohár borra és ez lett a süti veszte. Nem akartam üres kézzel menni, vittem a kekszes kosarat. Nem kell aggódni, bor mellé is remekül csúszott. Másnap kezdtem a sütést elölről, de mivel ez a keksz 15 perc alatt összeállítható, nem volt dráma.

Vajas keksz

Hozzávalók: 1 kocka (250 gramm) margarin, csipet só, 1 tasak vaníliás cukor, 1 teáskanál vanília aroma, 1 citrom reszelt héja, 35 dkg liszt, 10-12 dkg porcukor, barnacukor

A margarint pár órával hamarabb kiveszem a hűtőből, hogy kellemesen puha legyen. A vajat a porcukorral és a csipet sóval együtt habosra keverem robotgéppel, majd hozzáadom a lisztet, a vanília aromát és a citrom reszelt héját. A gép jó morzsásra keveri,és amikor eléri ezt az állapotot, kézzel még egy kicsit átgyúrom, hogy szép sima legyen. Ekkor lehet látni, kell-e hozzá még egy kis liszt, hogy puha, vajas tésztává álljon össze. Kis labdacsokat formálok belőle, és megforgatom a vaníliás vagy a barna cukorban. Szoktam a férjem kedvéért fahéjba is görgetni, ekkor a fahéjat egy kis barna cukorral keverem össze. Sütőpapíros lapos tepsire teszem és az ujjammal egy kicsit lenyomkodkm, hogy korong alakú legyen. 180 fokon kb.20-25 perc alatt megsül. Kihűlve kicsit megszilárdul, isteni ropogós, vaníliás és hmmmm...finom.

Lori

Zöldbabos sertéscomb

Apukám beállított a hétvégén egy zsák krumplival. A köret kérdést ezzel le is tudtuk, a hónap utolsó hétvégéjén abból főzünk, ami van. Mélyhűtő kinyit, kallódott benne egy kisebb darab sertéscomb. Tudtam, hogy ez egyben vagy akár szeletben sült húsnak a férjemnek kevés lesz, márpedig ebből még hétközben a műanyag ebédhordó dobozába is kell kerülni. Szóba került még a pörkölt, de a nyáron annyit bográcsoztunk és ebből annyi pörköltevés kerekedett, hogy arra most egy radabig rá sem bírok nézni. Úgy jövő nyárig. Tovább kotorászva a hűtőben kezembe akadt egy zacskó zöldhüvelyű zöldbab. Az az igazi, vastag, zöld. Hmmm...Nos, ebbő lett egy zöldbabos sertésragu, krumplival. Bocsánat, burgonyával, mielőtt megsértődik. Elég gazdaságos étel volt, jól is laktunk belőle és az ember még kétszer fordulhat vele a munkahelyi mikróban.

Zöldbabos sertéscomb

Hozzávalók: Kb: 60-70 dkg sertéscomb, egy kis csomag zöldhűvelyű zölbab, 1-1,5 kg burgonya, só, bors, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, majoranna, oregánó, pirospaprika

Elkészítés: A húst kockázzuk fel, a vöröshagymát vágjuk csíkokra. Egy nagyobb lábasban - amit majd a sütőbe is lehet tenni - hevítsünk olíva olajat. Dobjuk bele a csíkokra vágott vöröshagymát, kicsit kevergessük, majd adjuk hozzá a felkockázott húst. kevergessük, pirítsuk addig, míg a széle elkezd fehéredni. Ekkor szórjuk meg sóval, borssal és pirospaprikával, keverjünk rajta egyet és öntsük fel kevés vízzel, amennyi ellepi. Fűszerezzük ízlés szerint. Fedő alatt kicsit forraljuk össze. Közben pucoljuk meg és vágjuk kockára a burgonyát. Ezt is adjuk a húshoz, keverjük össze, öntsünk rá annyi vizet, amennyi éppen hogy ellepi a krumpli-húst és fedő alatt, nagyon alacsony lángon főzzük 1-1,5 órán át. Ekkor adjuk hozzá a zöldbabot (ez lehet fagyasztott, vagy konzerv is). Keverjük össze, főzzük puhára a babot, majd vegyük le a fedőt és toljuk a sütőbe 20-25 percre kb. 180 fokon. Mi kovászos uborkával ettük, de bármilyen savanyúsággal vagy uborkasalátával is isteni és kiadós ebéd. 

Lori

Puncsos -krémes süti

Anyukám imádja a puncsot. Amikor kicsi voltam, az iskolából hazafelé gyakran benéztünk au úgynevezett "Lefi" cukrászdába. A vaníliafagyin kívül annyi emlékem van, hogy anyukám mindig puncs fagyit evett. Nagy mazsolákkal. Régóta keresgéltem olyan receptet, amely puncsos is és krémes is, hogy anyu mindenféle igénye ki legyen elégítve. Többféle verzió motoszkált a fejemben, amelyből végül az alább leírt végeredmény kerekedett. No de...nem indult ez ennyire szépen. Elkészítettem a tésztát, amely külsőre igen pofás lett. Rózsaszín, szép magas, az illata sem volt rossz. Hm. Majd következett a krém. Na, ezzel már akadtak gondjaim. Túl vajas lett, így vaníliától kezdve a rumaromán át mindennel próbáltam javítani rajta, mégsem éreztem az igazinak. Amikor rákentem a tésztára, már éreztem, hogy ez nem lesz egy sikersztori és le is mondtam anyu elismerő pillantásairól. Összeraktam, félbevágtam a tepsinyi adagot, az egyik felét bedobtam a hűtőbe, a másikkal meg elnyargaltam anyuhoz. Előtte persze megkóstoltam, de...de olyan nyúlós lett, meg ragadós, a krém meg folyékony valami lett és teljesen el voltam keseredve. Anyu ellenben mindenevő, rávetette magát a rószaszín rettenetre és közölte, hogy ez így jó ahogy van. Azt mondta, ha piskóta puhább lenne, teljesen elázna a vajas krém alatt. Ami megmaradt azt ő is a hűtőbe tette. Másnap reggelre pedig csoda történt. A sütemény csodálatosan összeérett, a krém megszilárdult, könnyen szeletelhető lett és esküszöm, még az íze is sokkal, de sokkal jobb lett. A krém már nem is folyt, nem is volt annyira vajas utóízű. Szóval ez volt a titok. Anyu 10 óra felé telefonált, hogy a süti még a tegnapinál is sokkal finomabb, eszembe ne jusson száműzni a repertoáromból.

Puncsos - krémes

Hozzávalók: 7 egész tojás, 50 dkg porcukor, 1 rúd vanília vagy 1 csomag Bourbon vaníliás cukor, 3 dl tej, 3 csomag puncsos pudingpor, rum vagy rum aroma, 20 dkg margarin, 250 ml habtejszín, 2 csomag habfixáló

Elkészítés: 7 tojás fehérjét 20 dkg porcukorral kemény habbá verjük. Lassan hozzákeverjük a tojássárgájákat, a vaníliát és a pudingporokat. Egy tepsi aljára sütőpapírt teszünk,erre öntjük a rózsaszín tésztát, és lassú tűzön, 160 fokon megsütjük. Közben 20 dkg porcukrot 20 dkgmargarinnal és rummal vagy rumaromával habosra keverünk. 3 dl tejből és 3 evőkanál vaníliás pudingból és a maradék porcukorból (10 dkg) krémet főzünk. Hagyjuk kihűlni. Amikor kihűlt, elkeverjük a rumos-margarinos krémmel. Ezt a krémet kenjük rá az időközben megsült, s kissé le is hűlt piskótára. A habtejszínből és a két csomag habfixálóból verjünk kemény habot. Ezt is kenjük a margarinos piskóta tetejére. Szórjuk meg csokoládéforgácsokkal, karamellával vagy egy kevés barna cukorral és a hibámból kiindulva tegyük egy éjszakára a hűtőbe. Másnap egy kis plusz tejszínhabbal tálalhatjuk.

Lori

 

Vaníliakrémes zserbó

Amióta a férjem megkóstolta ezt a süteményt, első számú kedvencévé lépett elő. Egészen eddig a sütiig a lekváros bukta volt az abszolút nyerő. Amikor anyósomnak áradozott erről a süteményről, ő értetlenkedve pillogott, hiszen meg volt róla győződve, hogy fiacskája ki nem állhatja a szerbót. ha az elmúlt 30 évben a közelébe sem ment, mi változott. Nos, ha az ízlése nem is, de a nálunk otthon elterjedt zserbó öszetétele biztosan. A zserbó klasszikusan a diós-lekváros verziót jelentené. Már anyukámnak sírva könyörögtem gyerekkoromban, hogy ne ne tegyen bele lekvárt. Ám csak dióval rémes volt. aztán anyu kitalált egy vajkrémes tölteléket. Nem volt rossz, de még mindig nem volt az igazi, kicsit furán tömény lett a vajkrémtől az egész. Aztán jöttem én. Én megtartottam anyu klasszikus lapjait, de a krém nálam egy vanílapudingból főzött finomság lett, és a tetejére is tejszínhab kerül. Ettől olyan kis Hófehérke zserbó lett.
Picit macerás, úgyhogy én csak három lapot sütök, a négy már meghaladná a türelmemet. Így is csatatérhez hasonlít a konyha zserbó sütés után. A gond csak az, hogy az egész család rákattant és nem igazán értik, miért nem lehet minden héten ilyet enni. Hát csak.

Vaníliakrémes zserbó

Hozzávalók a 3 laphoz: 50 dkg liszt, 6 dkg vaj, 15 dkg porcukor, 1 tojás, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 2 evőkanál méz, tej

A krémhez: 3 csomag vaníliás pudingpor, 1 liter tej, 25 dkg vaj, ízlés szerint plusz cukor, én már nem adok hozzá. 

A tetejére: 250 ml habtejszín, 2 csomag habfixáló

Elkészítés: A tejen kívül az összes hozzávalót összekeverjük. Amikor minden egy tálba került, akkor kezdünk el hozzá apránként tejet önteni. Annyi tejet használunk fel, amennyitől szép, jól gyúrható tésztát tudunk összeállítani. Ha a tészta egy gombóccá összeállt, elvileg egy órát pihennie kellene a hűtőben. Nálam ez mindig elmarad, azonnal elkezdem felhasználni. Három részre osztom, és vajazott-lisztezett tepsi hátán vékonyra nyújtom és laponkétn kb. 10 perc alatt megsütöm. Amikor barnul, máris jó. Az első lapot a legnehezebb nyújtani, amikor a tepsi már felforrósodott könnyebb nyújtani rajta a tésztát.

Amíg a három lap sül, elkészítjük a krémet. Feltesszük főni az 1 liter tejet. Beleszórjuk a három csomag vaníliás pudingport és egy kézi habverő segítségével folyamatosan kevergetve sűrű kérmmé főzzük. ha besűrűsödött félrehúzzuk és kihűtjük. 

Amikor már langyos, akkor belekeverjük a hideg margarint. Kicsit nehézkes lesz,mert a margarint nehéz lesz a langyos pudingban elkeverni. Ám, ha a margarin már olvadt, esetleg folyós, akkor még folyósabbá teszi a pudingot, amely utána soha nem fog összeállni. Szóval, inkább küzdjünk vele, de éljen a hideg margarin. 

Ha már simára kevertük akrémet, akkor a felét kenjük az egyik kihűlt(!) lap tetejére. Erre helyezzünk még egy lapot és kenjük meg a maradék krémmel. Erre aztán jöhet az utolsó lap. Végül a tejszínből a 2 csomag habfixálóval verjünk kemény habot és ezzel kenjük le a sütemény tetejét. Csorgathatunk rá olvasztott karamellt vagy csokit is, nálunk így natúrban is igen kelendő. 

Lori

 

Kakaós-meggyes süti (eperpudinggal)

Szerintem az én gyerekem elég érdekes. És valószínűleg minden szülő ezt gondolja a sajátjáról. Meg, hogy okos, különleges, tehetséges. nos, ezeket így egy év elteltével nem tudom biztosan kijelenteni - persze okos, naná, az anyjára ütött - de, hogy érdekes. Ismeritek a reklámot, amelyben felhangzik a kérdés: Az ön gyereke is az édességet szereti a világon legjobban? Vagy valami ilyesmi, az idézni pontosan és szépen most nem jött össze. Na, ezt a reklámot fogadjuk a gyerek apjával testületileg kitörő röhögéssel. Mert a mi gyerekünk édesség közelébe még csak menni sem hajlandó. Egyszer megkínáltuk Pöttyös túró rudival. Kirázta a hideg és majdnem elhányta magát. Semmilyen babapudingot, desszertet, csokit, krémet nem hajlandó a szájába venni. Az az érdekes, hogy ránézésre kiszúrja az édességet és azonnal kicspja a kezemből, ha közelítek felé. De a poharat vagy a cumiüveget is ütlegeli, ha kakaóval nyomulok. Ellenben nagyon szívesen csócsál kolbász vagy szalonna darabkákat, bármilyen sülthúst és sajtkrémes kenyérdarabkákat. A kedvence a spenót - ettől lesz nagy és ELŐS - azt hússal, kenyérrel, natúran, tésztával, bármikor, bármivel megeszi. Majd az égnek emeli két kis kezét és úgy mutatja, hogy ő most milyen erős lett. Ez nekem így nagyon megfelel. Biztosan eljön majd a pillanat, amikor ez a rendszer megdől és csokit követel, de minél később annál jobb. Jómagam is követhetném a példáját, valószínűleg nem vívnék közelharcot a mérleggel minden reggel.
Na, sikerült kreálnom egy olyan sütit, amit legalább megkóstolt! Az első, amit nem "kikérem magamnak" fintorral fogadott, hanem a tésztás és krémes részéből egyaránt megevett egy keveset. Szintén Vidék Íze - jó eresztés volt az októberi szám (is) - és büszkén jelentem, apukám első számú kedvence lett Elnevezte piros süteménynek.
Én egy picit változtattam a recepten, mert a tésztája eredetileg kakaót is tartalmazott. Valahogy a családban senki nem rajong a kakós kevert tésztákért, így ezen változtattam kicsit.

Kakaós - meggyes süti eperpudinggal

Hozzávalók: 6 tojás, 30 dkg cukor, 25 dkg margarin, 40 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, 2 csomag vaníliás cukor, 2 dl tej, egy üveg meggybefőtt, vaj és liszt a sütő kikenéséhez (vagy sütőpapír, én azt használok)

A krémhez: 4 dl meggylé ( a meggybefőtt leve, ha kevés lenne engedjük fel vízzel, semmi baja nem lesz), 20 dkg cukor, 2 csomag eperízű pudingpor, 25 dkg margarin, 20 dkg étcsokoládé, 3 evőkanál olaj

Elkészítés: A 6 tojás sárgáját a cukorral és a margarinnal jó habosra kevertem. Hozzáadtam a sütőporral elkevert lisztet, a tejet, a vaníliás cukrokat és jól összedolgoztam. A hat tojás fehérjéből pici citromlével kemény habot vertem és óvatosan fakanállal hozzáforgattam a tésztához. A tésztát egy közepes méretű sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem (jó, ha a tepsi szélére is kerül sütőpapír, de ha ez nem megoldható, kenjük ki alaposan vajjal), és a tetejét kiraktam a meggyel. 160 fokra előmelegített sütőben majd egy órán át sütöttem.

Jöhetett a krém: A meggybefőtt levét - a nagy üvegben pont 4 dl volt - egy fazékba öntöttem, és ebben kevertem el a pudingport, majd ebben főztem meg. Ízlés szerint ízesítsük a cukorral, bevallom én már nem cukroztam meg, nekem éppen elég édes volt így is. Amikor besűrűsödött, lehúztam a tűzről. Megvártam, míg kihűl, s mikor már kézmeleg volt, belekevertem a kocka margarint. Így már kihűlten rásimítottam a készre sült tésztára. Az étcsokit felolvasztjuk, fényesre keverjük az olajjal és rásimítjuk a krémre. Nagyon finom lett ez a kis piros süti. Bár legközelebb lehet tejszínhabot teszek a tetejére. 

Lori

 

Fahéjas csiga

Péntek délután szokás szerint kedveskedni akartam a férjemnek. Valami igazán illatos kelt tésztára gondoltam. Kapóra is jött a Vidék Íze magazin, amelyben felfedeztem egy fahéjas-csiga nevezetű szépséget. Gyorsan be is gyúrtam, el is készítettem - kihívás volt, de erről majd a leírásban - és toltam be a sütőbe. Az illata isteni volt. Meg is érkezett a Zuram, a kalács még sülőfélben. Fél órán keresztül héderelt a sütő körül és velem veszekedett, mikor lesz már készen. Mondtam, a sütési idő az szent és sérthetetlen, nem tudom siettetni. Duzzogását persze kivetítette a szomszédokra is, akik szintén kinn szimatoltak a kertben. Orvosolandó szegény, hátrányos helyzetben lévő, éheztetett férjem kínjait, birsalma pálinkával enyhítették szenvedéseit. Ezzel csak azt érték el, hogy az ember csak még éhesebb lett és azonnal rávetette magát a kisült kalácsra. Márpedig a forró kelttészta bizony tökéletesen alkalmas arra, hogy alaposan megülje a gyomrot. Ember belakmározott a frissen sült, meleg fahéjas kalácsból, majd ment vissza a kertbe pálinkával gyógyulni. Az eredmény: egy nagyon jókedvű férj, két szelet maradék kalács, no meg a sikerélmény.

Fahéjas csigakalács

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 4 dkg élesztő, 1 tojás, csipet só, 18 dkg cukor, 2,5 dl tej, 25 dkg vaj, 20 dkg mazsola (a Zuram nem szereti a mazsolát, én aszalt meggyet használtam) 4-4 dkg reszelt citrom és narancs héj (nekem egy darab citromom volt, jó is volt, elég is volt), 2 tk őrölt fahéj, 1/2 dl rum (nálam csak rum aroma akadt), 6 dkg mandula, 1 tojássárgája, vaj és liszt a formához, sárgabaracklekvár a tetejére

Elkészítés: Az élesztőt a langyos tej felével elvegyítjük, majd annyi lisztet adunk hozzá, hogy lágy kovászt kapjunk. Liszttel megszórjuk és és meleg helyen megkelesztjük. Ezután összekeverjük a maradék liszttel, a tojással, egy csipet sóval, 6 dkg cukorral, a maradék tejjel és 10 dkg puha vajjal, majd mindezt sima tésztává dolgozzuk össze. Letakarjuk és fél órát pihentetjük. 

A mazsolát - esetemben az aszalt meggyet - a cukrozott citromhéjjal egy tálba tettem, egy kávéskanálnyi rum aromával meglocsoltam és adtam hozzá egy pici vizet, hogy a meggy kissé felázzon. Alaposan elkevertem. A fahéjat elkevertem cukorral - én fahéjhoz mindig barna cukrot használok. A tésztát 3 mm vastagra nyújtjuk. Szerintem az enyém vastagabb lett, a számokkal hadilábon állok. Megkenjük olvasztott vajjal, megszórjuk a cukros fahéjjal, majd mehet rá a mandula és erre kerül a rumos-meggyes (mazsolás) keverék. A tésztát ezután 4 cm-es csíkokra vágjuk. Az eredeti recept szerint egy csíkot feltekerünk, majd kivajazott, lisztezett tortaforma közepére tesszük és köré tekerjük a többi csíkot. Mivel nekem lepotyogtak a meggyek, más technikát alkalmaztam. Feltekertem az első csíkot, és ott a munkalapon rágörgettem a többi csíkra. Így végül, egy szép nagy autókereket hengergettem, de végül sikerült! A nagy tekercset beleegyengettem a tortaformába, itt-ott megragasztva-tapasztva a leomló tésztát. Mikor végre összeállt, hagytam még fél órát pihenni. Ez idő alatt szépen beledagadt a formába. Lekentem a tetejét tojássárgájával és betoltam a 200 fokra előmelegített sütőbe. 40-50 perc alatt pirosra, ropogósra sült. Mikor kivettem, felforrósított baracklekvárral kentem le a tetejét. 

Lori