Cukker Blogger díj

Van egy nagyon komoly elmaradásom és restellem is magamat de nagyon! DebiGabi-tól kaptam ezt a kedves Cukker Blogger díjat. Nagyon örültem neki, de a nagy rohanásban sosem sikerült normálisan nekiülnöm és teljesítenem a szabályokat. Most megpróbálom. Először is nagyon köszönöm DebiGabinak!
Másodszor, íme a szabályok:
1. Tedd be a blogodba a cukker blogger logót!
2. Nevezd meg, akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdésekre!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve), akiknek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket!

Kérdések:

Kedvenc:
Íróm:  Na ilyen biztosan nincs, nem tudnék választani.
Könyvem: Twilight sorozat természetesen, Penny Vincenzi könyvei, Krisztus utolsó megkísértése, vámpíros könyvek, sorozatok
Italom:  ásványvíz citrommal és mentával
Ételem: SZENDVICS!
Énekesem: Ville Valo
Énekesnőm: Keresztes Ildikó
Színészem/színésznőm: Johnny Depp/Jennifer Aniston és Kate Hudson
Együttes: HIM
Dj: ammegmi???? :o))))
Színem: fekete
Dalom: HIM: Secrament
Sorozat: Pfúúúú...függő vagyok: Szex és New York, Jóbarátok, Szívek szállodája, Született feleségek, Dr.House, Gyilkos elmék, A mentalista
Mozi film: Karib tenger kalózai és Twilight (szigorúan az első)
Hangszerem: gitár
Hónap: szeptember
Nap: szombat
Évszak: ősz és tavasz
Napszak: este
Sport: úszás
Bloggerem: akik megtalálhatóak az Akikhez gyakran benézek listámon.
Kommenetelőm: mindeki, aki ismeretlenül is veszi a fáradtzságot, hogy írjon nekem néhány kedves szót
Kedven idézet: Ssssssenkit nem érdekel! (egy kedves barátunktól a szomszédból)
Akiknek tovább szeretném adni a díjat: Ha jól látom, addig vacakoltam, míg a díj körbeért és már szinte mindenkinél láttam, akiknek szívesen odaadnám. Mindenki, akit megtalát az elismerés fogadja tőlem is szeretettel. 

Ismét Karintiában jártunk

Imádom Karintiát. Egy kedves meghívásnak köszönhetően már harmadszor járhattunk ott. Nemrég jöttünk haza, négy csodás napot sikerült ott eltölteni. Imádom ezt a vidéket. Mert tiszta. Mert sehol nincs falfirka, mert az emberek kedvesek és mosolyognak, mert az étel mesésen finom, és szinte minden helyi, minden bio, isteniek a húsok, a sajtok és a dzsemek...és mindig rájövök, hogy igen basszus, így is lehet élni.
Most Turracher Höhén jártunk, ahol egyesek még mindig síeltek. Korán elindultunk, mert bizony több, mint 600 kilométer, megállásokkal együtt úgy 7 óra az út. Mentünk, mentünk és mikor felsejlettek a magas, havas hegyek elkezdtünk viccelődni a férjemmel,hogy hehe, oda megyünk a tetejére. hehe. És tényleg. Egyszer csak egy meredek úton találtuk magunkat és csak mentünk, mentünk felfelé 1800 méter magasra. A hőmérséklet meg csak esett, esett. Na jó, annyira nem, mert 15-16 foknál azért megállt. És beléptünk a Hochschober szállodába és mesevilág, luxus fogadott bennünket. Tök hülyén éreztem magam és csak pillogtam körbe, körbe a szobán, körbe az étkezőn, körbe a wellness részlegen. Eddig nem tudtam, mennyire jó egy kinti jaccuzziban ülni és bámulni a havas hegycsúcsokat. Most már ez is megvolt, jelentem, óriási.
A szállónak van egy török fürdő része. Első nap lődörögtünk arrafelé, mire elénk toppant Mustafa és elkezdte mondani, mondani .... a nem tudjuk mit, mert mindketten agolul beszélünk, ő meg németül nyomta. Próbáltam pisszegni a férjemnek, hogy szóljon már, hogy váltson nyelvet, de levegőt sem vett. Mire feleszméltünk engem betuszkolt a női, férjemet a férfi öltözőbe, lerángatta róla a köntöst és fura kis kockás terítőt adott neki. Kábé, mint egy konyharuha. Mikor egy pillanatra felszívódott, férjem kétségbeesve dörömbölt a női öltöző ajtaján, hogy siess, siess, fussunk! Futottunk. Első nap erre még nem voltunk felkészülve...másnap már igen. Nem rossz, de nekem fura volt sok emberrel együtt feküdni egy nagy kőágyon...balra néztem és szembetaláltam magam egy nagy szőrös háttal...jobbra néztem, megláttam a kijáratot és iszkiri. Nekem jobban bejön a sima welnesz. :o)
Szaunába nem mertem menni, mert itt szigorúan pucérkodni kell, én meg iszonyú szégyellős vagyok. Maradtak a forró aromakabinok, amik pont olyan melegek voltak és párásak, de ráadásként még csodásan illatosak is. Nagyon jó volt...hozok még majd képeket a kajákról is, de a laptomom el lett árverezve, kicsit nehézkes most a kép letöltés, feltöltés, de meg fogom oldani. Addig nézzétek ezt a pár képet....

Gyors tészta maradékokból

Egyszer egy kolléganőm azt kérdezte, miért nem írom le soha, hogyan oldom meg, hogy munka mellett egész hétre legyen házikoszt a gyereknek is meg a férjemnek is. Neki üzenem, hogy valahogy így: 
Szerdára kiürült a férjem ételhordója. Meg a gyereké is, bár ő nem hord egyelőre semmit sehova. Mindenesetre nekem mindig úgy kell eljönnöm otthonról, hogy a gyerek napi ebédje a hűtőben műanyag dobozban, a férjemé szintén. Szerencsére még sosem kevertük össze ezeket. Na, ott tartottunk, hogy szerdán a munkahelyemen felhívott anyukám és megkérdezte reggel kilenckor a maga előrelátó módján, mit eszik a kicsi másnap. Fogalmam nem volt. Arra emlékeztem, hogy van még egy adag darált hús a mélyhűtőben. Felhívtam anyósomat, vegye ki, kiolvad mire hazaérek és lesz a kölkedvénynek fasírt. Sárgarépás-sajtos burgonyapürével. Mivel kókadozott egy sárgarépa a hűtő fiókjában. Na, ezzel meg is volnánk. Már otthon gyúrtam a fasírtot, amikor megérkezett az én férjem, ledobta az üres műanyag dobozkáját a konyhapultra és megkérdezte, ez az ő holnapi ebédje? Na vazze. Kiment a fejemből, hogy ezek ketten vannak. Apát megkértem, hogy szedje le a gyereket a lábamról, míg megnézem, mi van a hűtőben. Volt benne még a sült karajból két kisebb darab. (Úgy döntöttem jó lesz ez még.) Volt egy doboz tejföl. Meg találtam a pulton egy zacskó alján penne tésztát. Remek. Fokhagyma mindig van, petrezselyemt épp aznap hozott frissen az anyósom, sajt meg mindig van dögivel. Így lett ez egy gyors, maradékokból összeállt, de a férjem szerint nagyon finom tészta. Egyetlen hibája volt. A férjem kinézte magának vacsorára. Alig bírtam elmenekíteni a hűtőbe másnapig, mert ha ezt bepuszilja nekem este, akkor hajnalban megint kókadozhatok a hűtő előtt.

Gyors tészta maradékokból

Hozzávalók: Kb. 15-20 dkg penne tészta, 10-15 dkg bármilyen maradék sült hús, 1 kis doboz tejföl, pár szál petrezselyem, 4-5 gerezd fokhagyma, só, bors, 1 ek. liszt, majoranna, piros paprika

A tésztát először is feldobtam főni. Kis mangalicazsírt olvasztottam egy serpenyőben, rádobtam a kockákra vágott húst, meg a fokhagymanyomón átpasszírozott fokhagymát. Kicsit sózta, borsoztam, jó alaposan megszórtam majorannával. Aláöntöttem kb. 2 dl vizet. Csak addig vártam, míg a víz felforr, hiszen a hús már készen volt. Kicsit azért még főzögettem, de csak addig, míg a tejfölt elkevertem a liszttel, egy evőkanál piros paprikával és egy kevés főzőlével. Amikor csomómentes volt, akkor takarékra vettem a lángot a hús alatt és behabartam ezzel a paprikás tejföllel. Összeforraltam, villámgyorsan szép sűrű lett. Megszórtam friss, apróra vágott petrezselyemmel. Ekkorra készen lett a tészta, ezt szépen leszűrtem és beleforgattam a tejfölös raguba. Reszeltem még rá egy kis sajtot, hogy táplálóbb legyen. A képért ismét sorry. A műanyag dobozban készült.

Mézes-almás kalács

Ezt a receptet a Martha Stewart hírlevélben találtam. De utána rákerestem és láttam Jade konyhájában is. Nagyon finom lett, imádom az ilyen ragacsos, mancsos tésztát, ami mégis úgy tud csúszni, hogy az ember észre sem veszi és máris eltüntetett két-három tisztességes szeletet. A gyereknek nem jött be. Az ő ízlésének túl édes volt. A Zuramnak és nekem már kevésbé. Én még melegen, férjem másnap reggel vajjal burkolta. (Ja, apropó vaj...én ezt kifelejtettem és anélkül dagasztottam be a kalácsot. Ugyanis a vajat a mikróba dobtam olvadni, aztán ott is felejtettem. Utólag, félig kelt állapotban gyúrtam bele, úgy ahogy. Szerencsére a végeredményt nem rontottal el. )

Mézes-almás kalács

Hozzávalók: 3 dkg olvasztott vaj, 35 dkg liszt, 1,5 dl tej, 2 nagy ek. méz, 2 egész tojás meg még háromnak a sárgája, 2 dkg élesztő, csipet só, 3 szem zöld alma, citromlé, a kenéshez még plusz méz.

A tejet meglangyosítjuk és felfuttatjuk benne az élesztőt. Utána hozzáadjuk az alma kivételével az összes hozzávalót és laza állagú tésztát dagasztunk belőle. Félretesszük és legalább egy órát hagyjuk kelni. Amikor szépen megkelt, egyszerűen kézzel kilapogatjuk és belenyomkodjuk a kis kockára vágott, citromlével meglocsolt és fahéjjal megszórt almadarabokat. Jade-hoz hasonlóan én is félretettem pár kockát, hogy utólag, a tetejébe nyomkodjam bele. Majd felcsavarjuk, mint a bejglit. Sütőpapíros tepsibe rakjuk és ismét hagyjuk kelni. Amikor ez megtörtént, lekenjük jó alaposan mézzel és 190 fokos sütőbe toljuk. Kb. 40 perc alatt készül el, én tűvel ellenőrizgettem. Amikor kivettük a sütőből, még forrón ismét lekenjük mézzel. Várjuk meg, míg megszikkad egy kicsit és kihűlten szeleteljük fel. Ehhez nekem nem volt türelmem, mert isteni volt az illata.

Házi tortilla chips padlizsánkrémmel és csipős paradicsommártással

Nagyon szeretem a tortilla chips-et. Amikor még félig-meddig egyedül éltem a saját kis lakásomban, a szomszéd lakásban az unokahúgom lakott. Tulajdonképpen csak át kellett kopognom a falon, ha akartam valamit. Akkoriban azokon az estéken amikor egyedül voltam, gyakorta vendégeskedtünk egymásnál és amolyan erkély partikat csaptunk. Vagyis ültünk két bárszéken a kis erkélyen és dumáltunk hajnalig. (Na meg szidtuk a felettünk lakó idiótákat, akik mindig az esti film alatt gyakoroltatták a zenei analfabéta gyerekükkel a zongorázás alapjait.)  Az ilyen estéknek gyakori hozzátartozója volt a tortilla chips. Szerettük nagyon, több zacskót elpusztítottunk belőle. Ava sajtmártással szerette azt hiszem, én meg csípős paradicsomossal. Annak idején, míg csak éltem és virultam és szórtam a pénzt, fel sem tűnt, milyen drága egy zacskó ebből a tortillából és hozzá a mártás....!
Mióta kissé felelősségteljesebb háziasszonyféle vagyok, aki etet egy egész családot, már megnézem mi mennyibe kerül. Na, fel is tűnt, hogy banyek, ez egy rohadt drága mulatság, pláne ha mártást is veszek hozzá. Úgyhogy egy ideje nem is vettem.
Minap Ava meglátogatott minket, nekem meg egyre többet járt a fejemben a tortilla chips....tekintetem a kukoricalisztre vetődött. És akkor leesett! Miért is szórnám a pénzt zacskós chips-re, mikor süthetek én házilag is? Házi burgonyachips-et szoktam sütni, az is fillérekből megvan a drága zacskós, bolti vacakhoz képest, ezzel sem lehet gond. Kerestem is egy receptet a munkahelyemen, le is mentettem, majd mire pénteken kinyomtattam volna, áramszünet lett, laptop is lemerült, esélytelen voltam. Na de az emlékek. Emlékeztem, hogy kellett hozzá kukoricaliszt - egy másik recept szerint sima liszt - meg só, meg víz. Nem nagy cucc. El is készítettem, kb. fél kiló lisztből lett két óriási tálnyi, ettük egy páran....Megtaláltam a fagyasztóban a még nyár végén lefagyasztott koktélparadicsomaimat. Eddig nem tudtam mihez kezdjek vele, na most olyan finom paradicsommártás lett belőle, hogy ihajj. Meg kreáltam hozzá egy padlizsánkrémet, ezt is csak úgy, mert a sok recept összezavart.

Házi tortilla chips
Hozzávalók 2 nagy tálhoz: 25 dkg kenyérliszt, 25 dkg kukoricaliszt, 3-4 dl víz (amúgy nem tudom, annyi, amennyit majd felvesz), 1 teáskanál só, és én még adtam hozzá egy fél tasak pizza fűszerkeveréket. Szerintem tök jó íze lett tőle.
Csípős paradicsommártás: Két doboznyi koktél, vagy egy kilónyi normális nagyságú friss paradicsom, só, bors, kiskanál cukor (bocs), oregánó, bazsalikom, 1 fej vöröshagyma, csili paprika
Padlizsánkrém: 1 nagy padlizsán, 1 kis doboz tejföl, 1 fej vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, mustár, bors,só, pici pirospaprika
A tésztához valókat egyszerűen összegyúrjuk, 15 percre hűtőbe tesszük, majd lisztezett felületen kinyújtjuk nem túl vékonyra. Először kockákat majd háromszögeket vágunk belőle. Egy nagy serpenyőben olajat forrósítunk. Amikor már jó forró, beledobáljuk a háromszögeket és kb. 5 perc alatt aranybarnára, roppanósra sütjük. Lapáttal kiemeljük, egy papírtörlőn lecsepegtetjük. Ha kihűlt, már lehet ropogtatni.

A csípős paradicsommártás: Én a paradicsomoknak nem húztam le a héját. Koktélparinál jó móka lett volna. Persze, nagyobbaknál érdemes. Kevés olajon megfuttattam egy kockákra vágott vöröshagymát, majd rázuttyintottam a paradicsomot. Alacsony lángon fedő alatt rotyogtattam, hogy jól besűrűsödjön. Amikor ez a folyamat megkezdődött, befűszereztem, beledobtam az apróra vágott csilipaprikát és a cukrot. Addig főzögettem, míg jó sűrű lett. Ha ez esetleg nagyon nem akarna összejönni, pár kanál sűrített paradicsommal javíthatunk a helyzeten. Amikor készen volt, kicsit hagytam hűlni és egy botmixerrel krémesítettem.

Padlizsánkrém: A padlizsánt sütőpapíros tepsire raktam és bedobtam 200 fokos sütőbe. Addig sütöttem, míg jól megbarnult. Amikor ezzel megvoltam, kettévágtam és kikapargattam a belsejét egy mélyebb tálba. Ráöntöttem a tejfölt, hozzáadtam az apróra vágott vöröshagymát, két evőkanálnyi mustárt nyomtam rá, a fokhagymagerezdeket is belenyomtam. Megfűszereztem sóval, borssal és kevés pirospaprikával. Majd az egészet botmixerrel krémesítettem.

Íros karaj

Ez egy Nigella Lawson recept, eredetiben ő csirkecombokból készítette egy kicsit más fűszerezéssel. Nálunk jobban megy a sertés, ráadásul csodás karajt kaptam a hentesbácsitól. Úgyhogy ezeket pácoltam be egy éjszakára íróba és így lett lesütve. Nagyon, nagyon, nagyon finom lett. Az egész család csak úgy falta, a hús omlós és iszonyúan puha lett. A kicsi kapott egy falatot ebéd előtt nem sokkal, mert ott héderelt a konyhában, akkor vettem ki az edényt a sütőből. Nem bírt magával, kapott kóstolót. Na, onnantól kezdve a lábamba kapaszkodva ordított karajért, úgyhogy ugrott a nagy családi ebéd, meg kellett etetnem a gyereket, aki két szelettel bírt megküzdeni, majd jóllakottan elaludt az etetőszékben. Az apja is. Ő nem etetőszékben, de négy szelet után ő is bebólintott. Pedig én nem tudok vékony szeleteket vágni. Ujjnyi vastagságúban nyomulunk. Próbáljátok ki, az a legjobb benne, hogy kevés melóval nagyot lehet villantani.

Írós karajszeletek Nigella után 

Hozzávalók: 1 kg karajfilé, 1 nagy doboz író, 1 fej fokhagyma - tényleg egy egész fej - só, bors, majoranna.

A karajt vágjuk ujjnyi vastag szeletekre, tegyük egy műanyag edénybe. Öntsük nyakon az íróval, daraboljuk bele azt a sok fokhagymát. Kicsit borsozzuk meg, szórjuk meg majorannával. Forgassuk össze, majd lezárva tegyük egy éjszakára a hűtőbe. Másnap egy tepsi aljára tegyünk kevés olajat - én mangalica zsírt használtam - és az íróból kivéve sorakoztassuk egymás mellé a hússzeleteket. A maradék írót már nem kell ráönteni. Kicsit most megsózhatjuk, és öntsünk alá egy kis fehérbort vagy húslevet. Fedjük le és toljuk 170 fokos sütőbe. Kb. 2 óra alatt szép puhára sül. Ekkor vegyük le a fóliát, és a tetejét kicsit pirítsuk át. Tálaláskor petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

 Tudom, rémes fotó...de annyira gyorsan fogyott, hogy reptében fotóztam.

Elsózott pórés pogácsa

Voltatok már úgy, hogy a só túl sós? Na, nekem ez most összejött. Újfajta sót vettem, Horváth Rozit, jódozott tengeri só. Hogy mi köze Rozinak a tengerhez, nem tudom, de látszik, hogy nincs a toppon. Történt ugyanis, hogy találtam egy marha jó póréhagymás-ricottás pogácsa receptet a Mindmegettén. Kicsit átpofoztam a saját ízlésem szerint. A recept 3 evőkanál sót ír, ami szerintem alapjáraton sok még majd egy kiló liszthez is, de mivel én mindig totál sótlanul sütök-főzök, gondoltam, nehogymár ízetlen, sótlan legyen a pogácsa...és beledobtam a három evőkanál sót. Persze nagyon csapottan. A végeredmény egy ehetetlen pogácsa lett, ami alapvetően isteni finom lehetett volna, ha nem kapkod az ember minden egyes falat végén levegő meg víz után. (Oké, mondjuk két pálinka elfogyasztása után már lelkesebben ettük, akkor már jó volt ez is. )
Na rendben, erre még ráfoghatjuk, hogy hülyegyerek nem vette észre, hogy sok az a három kanál. Na de! Készült még leves...a sóval ugyanúgy bántam mennyiségileg ahogy eddig. Tehát sótlannak kellett volna lennie. Ehhez képest még kicsit sós is volt. Csak úgy, mint a hús, amit már alig mertem megsózni és így is ittunk rá rendesen. Elpanaszoltam anyukámnak, hogy szerelmes a szakácsnő és minden sós. Ő kérdezte meg, vettem-é mostanság újfajta sót. Mondom igen. Kérdi, Horvát Rozi? Mondom, az. Na, azt mondja, azzal ő is úgy befürdött, hogy apám már a Dunát kiitta és sírva könyörgött, hogy bánjon már csínjábban a sóval, mert nem bírja a gyomra. Erről ennyit. Kidobtam a francba. Nem vagyok hajlandó kísérletezgetni.
Azért ezt a pórés recit leírom, mert ha feleennyi sóval készül - amit már így is fogok a receptbe írni - akkor isteni finom rágcsálnivaló.

Póréhagymás-ricottás pogácsa

Hozzávalók: 25 dkg ricotta, 1 kis pohár tejföl, 1 szál póréhagyma, 1,5 ek. só, 1 kg liszt, 2,5 dkg élesztő, 15 dkg vaj, 2 tojás, 1 dl tej, csipetnyi cukor

Egy tojás kivételével az összes hozzávalóból szép tésztát dagasztunk. Lefedve hagyjuk a duplájára kelni. Közben a pórét felkarikázzuk és kevés vajon megdinszteljük, csak annyira, hogy puha legyen. Ha a tészta megkelt, fél centi vastagságúra kinyújtjuk, rászórjuk a póréhagymát, majd dupla hajtogatást végzünk rajta. Újra kinyújtjuk, ismét hajtogatjuk és hagyjuk megint fél órát kelni. Ezt még kétszer végezzük el, majd az utolsó nyújtásnál vágjunk a tésztából kockákat és kicsit hengergessük össze a kezünkkel. Tegyük sütőpapíros tepsire, a tetejét kenjük le egy felvert tojással, majd még reszelt sajtot is szórhatunk a tetejére. 190 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt ropogósra sül.