Túrógombóc

Egyszer már megzenésítettem életem első túrógombócának a történetét itt. Na, ugye akkor annak nem lett jó vége, a gombócaimmal csak azt a megjegyzést érdemeltem ki, hogy nem vagyok feleségtípus. Megcáfolni látszik a kijelentést, hogy azért csak-csak elkeltem, és a párom még nem panaszkodott. Lehet persze, nem mert. Azonban most, ennyi év után elég erőt éreztem magamban ahhoz, hogy ismét belevágjak a túrógombócolásba. Lesz ami lesz. Elvégre szilvás gombócot már készítettem, rendben is volt. A régi rossz emlékek azért kísértettek, de segítségül hívtam anyukámat. Megbeszéltük, hogy este együtt bekeverjük a masszát és nekem másnap csak annyi a dolgom, hogy forró vízben kifőzzem és meghempergessem a zsemlemorzsában. El is mentem és bevásároltam. vettem túrót. Az első kritika azonnal meg is érkezett, anyu közölte: Édes lányom, ebből bizony nem lehet rendes túrógombócot készíteni. Basszus. Ellepte a lila köd az agyamat. Hát nincs elég stresszem ezen a hülye gombócon, már túrót vásárolni sem tudok????? Én ugyanis azt a zacskós, fél kilósat vettem. Anyu szerint csak abból a tutter, kockára csomagolt fajtából lehet igazi, nagyon puha, gyenge, zsenge gombócot csinálni. Márpedig én olyat akartam. puhát, omlósat, gyengét, zsengét. Közöltem vele, hogy nem érdekel, ő az évszázados háziasszony, oldja meg, mert én bizony vissza nem megy a hülye közértbe másik egy kiló hülye túróért csak azért, hogy más csomagolása legyen. Oké. Be is kevertük. Közöltem anyuval, nem elég édes, cukrozzuk meg. (Sikíts Norbi, sikiíííííts!!!!) Azt mondta, azt nem lehet, úgyis csak kiázik belőle. Majd cukrozzam utólag ahogy akarom. Ebben apukám is egyetértett, hogy ezt így előre nem lehet cukrozni, mert iázik, kiolvad, levet enged. Oké, hallgass a főszakácsra. Massza egy éjszakára ment a hűtőbe. Másnap nagy fazék - mert állítólag az kell, hogy elférjenek - víz forral. Bugyog, zubog, gombóc gyúr szigorúan vizes kézzel. Zsemlemorzsa megpirulva - kissé talán túlságosan is - várakozik. Gombóc vízbe bele. Eddig oké. Feljön a víz tetejére. Még mindig oké. Kicsit még fő, továbbra is oké. Óvatosan kiemel, bele a morzsába, forgatni próbál és nagyon nem oké. Hullik szanaszét. Ajjaj. Túlfőztem, vagy nem eléggé? Anyu telefon. Anyu szerint: Megmondtam kislányom, nem volt jó a túró. Majdnem elbőgtem magam. Ez lett volna a szombati ebéd. A telefont lecsaptam, majd én megoldom. Oké, kicsit szétnyílnak, meg dőlnek...na de. A taktika szerint beletettem a morzsába, kicsit megvártam míg kihűl, hogy hozzáérhessek. Akkor megfogtam, beleforgattam a morzsába és így ebben az állapotában kicsit összenyomorgattam, újra gombócot gyúrtam belőle. És láss csodát...a nagy része gombóc is maradt. Ízre nagyon jó volt, nagyon puha és túrós és omlós. Porcukorral és tejföllel ettük. De azért legközelebb olyan kockára csomagolt túrót veszek.

Túrógombóc

Hozzávalók: 1 kiló túró, 3-4 maréknyi búzadara, 5 tojás, 1 csomag vaníliás cukor, zsemlemorzsa 

Tehát, a túrót egy tálba öntöttem, hozzáütöttem 5 darab tojást majd marokkal  mértem hozzá a búzadarát. Nekem úgy 3-4 maroknyi ment bele. Összekevertem, hogy szép sima legyen, ment bele a vaníliás cukor és ennyi. Egy éjszakára a hűtőbe tettem, hogy a búzadara megszívja magát. Másnap lobogó vizet forraltam. Fontos, hogy tényleg forró legyen és forrásban legyen, különben tutira szétfőnek az egyébként is pengeélen táncoló gombócok. Amikor feljönnek a víz tetejére, még hagyom egy max. két percig főne és ekkor óvatosan kiemelem egy szűrőlapáttal. Beleteszem az előzőleg megpirított zsemlemorzsába. (Én csak úgy szárazon pirítottam, olaj nélkül.) Anyukám össze szokta rázogatni, de lehet az ő gombócai sokkal stabilabbak.Én óvatosan körbeforgattam. Tálaláskor porcukor, tejföl vagy esetleg valamilyen gyümölcsöntet, esteleg vaníliasodó kerülhet még az asztalra. 

Képen nem röhögni, én így is büszke vagyok rá. :o)

JÖNJÖNJÖNJÖN!!!!

És igen és igen és igen!!!!!!!!! Hamarosan!!!!

Grízes meggyes

Ezt a receptet még régebben láttam valahol. Nem konkrétan ezt, csak valami hasonlót. Sajnos már nem emlékszem, kinél és mikor, de ha valaki ráismer, akkor annak most itt mélységes mea culpa, hogy ennyire lyukas az agyam.
Egyik este valami nagyon gyorsra és nagyon meggyesre vágytam. Kaptam férjemtől karácsonyra ezt a tuti kis konyhagépet. Már régen csorgattam rá a nyálamat, szerencsére emlékezett rá és betette a fa alá. Az a legjobb benne, hogy nem túl nagy, nem kell elpakolni, elfér a konyhapulton, mindig kéznél van. Két funkciót használok rajta igen sűrűn. Az egyik a narancs facsarás. na, az egy szuper dolog. Csak bekapcsoljuk és dől a narancslé. Egyszerre ki szoktunk facsarni majdnem egy litert, azt be a hűtőbe és két napig isszuk. Másrészt remek kevert sütiket lehet vele készíteni. Csak bedobálom a hozzávalókat a többi meg intézi Jenő. Valamiért ezt a nevet adtam neki. Jenő a kiskukta. :o) Tehát Jencike kever, kavar, ha éppen tojáshabra is szükség van, akkor egyszerűen átöntöm a masszát egy másik tálba, kis öblítés és máris verheti a habot is. Aztán mindent bevágok a mosogatógépbe. Kevés piszkos edény, gyors meló, isteni sütik. Jencike az új barátom. Ez a meggyes dolog is a segítségével készült. Kb. 10 perc alatt elkészült az egész, utána már csak sütni kellett. Jencikének egy nagy baja van. Nem vajazza ki a tepsiket. De azért még nagyon kedvelem. Persze nem állna meg az élet nélküle, mégis könnyebb vele. Pláne egy izgága 16 hónapossal a hónom alatt.

Grízes meggyes

Hozzávalók: 20 dkg puha vaj, 20 dkg porcukor vagy sütőcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 4 db tojás, 1 citrom reszlet héja, 2 dl tejszín, 10-15 dkg búzadara, fél csomag sütőpor, 50 dkg liszt, egy nagy üveg meggybefőtt, vagy aki szerencsés és van neki friss, akkor ugyanennyi friss meggy vagy cseresznye. (Az én lefagyasztott készletem sajna elfogyott.)

A vajat habosra keverjük a cukrokkal, majd belereszeljük a citrom héját, és egyenként hozzákeverjük a tojások sárgáját. A lisztet a sütőport és a búzadarát alaposan összekeverjük és hozzászórjuk a masszához. Viszonylag simára keverjük és hozzáöntjük a tejszínt. Ha túl hígnak tűnne a tészta, pici lisztet mér szórhatunk hozzá. A tojások fehérjét kemény habbá verjük és végül egy lapáttal ezt is óvatosan a tésztához keverjük. A tészta máris készen van. Kivajazunk és kilisztezünk egy torta vagy egy piteformát, nekem egy 26 centis volt. A masszát belesimítjuk és a tetejét kirakjuk a meggyel. Ha kisebb formánk van, akkor csak a tészta felét simítsuk bele és erre rakjuk a meggyet, majd mehet rá a maradék tésztából még egy réteg. 180 fokon süssük úgy 50 percig. Én fél óra elteltével letakartam alufóliával, mert égésveszély fenyegetett. Szerintem ez sütőfüggő. Amikor készen volt, kiborítottam a formából és megszórtam porcukorral. Isteni illata volt. (És az ízére sem volt panasz.)

 

Lekváros kosárka

Hetekkel ezelőtt rendeltem 30 darab kis kosárka formát. Annyira régen volt, hogy mostanra el is felejtettem az oldal címét. Semmi reakció nem jött a rendelés után, hogy mikor hoznák, stb. Na mindegy, gondoltam valami nem sikerült, meg is feledkeztem róla. Mígnem egy nap megérkezett a munkahelyemre a formácskacsomag. Ajánlott levélként, egy borítékban. 2000 ft-ért, pedig 800 - nál nem volt több az ára. Hát bizony, postaköltség. De basszus, ennyi???? Mindegy, meglepinek fogtam fel, mert a cirka 4 hét alatt mire ideért tényleg kiment a fejemből. Otthon aztán előbányásztam a januári Vidék Ízét. Abban van egy jó kis kosárkás recept. Bár így utólag...csak a tésztareceptet készítettem az újságból, na de az nagyon rendben volt. Igazi vajas, omlós, nagyon jó alap volt. Csak velem volt a baj. Elfelejtettem előmelegíteni a sütőt. Pedig 30 darab kosárka formát egyenként kivajazni egyrészt nem gyors meló, másrészt cseppet sem szórakoztató. És nem mellesleg ennyi idő alatt bemelegedett volna a sütő is. De nem, én inkább szépen kivajaztam majd megtömködtem a finom tésztával. Aztán bekapcsoltam a sütőt. És meggyőztem magam, hogy áh, rendben lesz ez. Aha. Betettem a kosárkákat és arra lettem figyelmes, hogy összemennek a kosarak. A szélei kissé lecsúsztak. És annyira nem lett kosárka, vagyis nem lett túl nagy a mélyedés. Azért kihoztam belőle a legtöbbet, meg ízre is okés volt...meg amúgy is így legalább nem ment bele annyi töltelék és nem lett túl tömény. És magyarázhatom én itt a bizonyítványom, mert ezt bizony elcsesztem és kész. ELŐMELEGÍTENI!!! Felfogom írni a hűtőre...ööö vagyis a sütőre...
Ja, és mivel már untam a csokis dolgokat, fehér csokival gondoltam bevonni a piros lekváros kosárkákat. És tudtátok, hogy a fehér csoki nem fedi be a piros lekvárt...? Na, sebaj...ízén nem rontott.

Málnalekváros kosárkák

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 20 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 1 tojás, 1 csomag vaníliás cukor, liszt a nyújtáshoz, vaj a formák kikenéséhez

A töltelékhez: 1 üveg málnalekvár, 2 tábla fehér csoki, 1 dl tejszín

A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, hozzáadjuk a porcukrot, a vaníliás cukrot meg a tojást. Az omlós tésztát gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, cipóvá formázzuk és fóliába csomagolva 30 percig pihentetjük a hűtőben. A tésztát ezután lisztezett deszkán kinyújtjuk, és kibéleljük vele a kivajazott kosárkákat. Az alját megszurkáljuk villával, és 180 fokra ELŐMELEGÍTETT (bár sejtem, hogy ez inkább magamnak szól, másnak nyilván több esze van meg több rutinja) sütőben világosra megsütjük. A darabokra tördelt csokoládét vízfürdőben felolvasztjuk, hozzákeverjük a tejszínt és alaposan elkeverjük. Az elkészült, formákból kiborított kosárkákat alaposan megkenjük a málnalekvárral, majd ráöntjük egy teáskanállal a fehércsokis masszát és hagyjuk megdermedni. Másnapra remekül megpuhul. Ha kínos az átlátszó réteg, készítsük fekete csokiból a mázat, úgy sokkal esztétikusabb. 

Csilis-citromos tészta pirított rákkal

Nagyon megkívántam a tésztát. Régebben mindig alapos és sűrű és nehéz mártásokkal ettem meg. Mint a bolognai, milánói meg a tejszínes mártások. Nahát azért szerettem azt is. De amióta a férjemmel felfedeztük a sima olíva olajos tészta szépségét, többnyire egyszerűbb tésztaféléket készítek. Ez is egy ilyen. Tulajdonképpen a tök szokásos fokhagymás-citromos-olíva olajos tésztának indult kevés pirított rákkal. De éppen a Spektrumot néztem, ahol hasonló ételt főztek, vagyis rák készült ott is, de a citromos tésztára csili is került. Mekkora ötlet, hát az van itthon nekem is! Aztán a tévében elkezdtek szalonnát pirítani. Ismét homlokra csap - hát persze, nekem is kallódik pár szelet bacon a hűtőben. Szóval, így lett egy kicsit pikánsabb a pasta, de annyira, de annyira jó volt...Lövésem nincs, kitől loptam az ötletet, de hála érte. A férjem a szombati úszásából hazatérve bevágott egy akkora adagot - mondván, hogy a rák fehérjében dús és építi az izmokat. Ahhha....én csak főztem, nekem mim épült?????

Csilis-citromos tészta pirított rákkal

Hozzávalók: 25 dkg fagyasztott koktélrák, 1 citrom reszelt héja és leve, 1 csomag makaróni tészta, olíva olaj, kukukkfű, oreganó, bazsalikom, só, bors, 1 FEJ! fokhagyma, 2-3 szelet bacon, 2 darab friss csili paprika

A rákot még reggel kivettem a hűtőből, egy-két óra alatt nekem ki is olvadt. A tésztát forró vízben al dante főztem. Közben a bacont alaposan lepirítottam, hogy reccenjen. Alá öntöttem pár evőkanál olíva olajat és a fejnyi fokhagymát fokghagymanyomón át belenyomkodtam. Ráreszeltem a citrom héját, a citrom levét pedig a rákokra csurgattam. Kevergettem, beledobtam a jégkocka tartókban tárolt fagyasztott kaukkfüvet, oreganót és bazsalikomot. Ez lehet persze friss vagy akár szárított is, de ez utóbbi esetben ügyeljünk, hogy ne égjen meg a szárított fűszer. Kevergettem egy kicsit, önöttem hozzá még egy kis olajat és amikor majdnem kész volt -a mi pár percre tehető, hiszen ezek csak a fűszerek elegye - beleaprítottam a friss csilli  paprikát. Ekkor rádobtam a rákot, pirítottam még két-három percig, majd beleöntöttem a közben kifőtt tésztát és az egészet alaposan összekevertem. Talán pici parmezánt elbírt volna, de az pont nem volt otthon. Éppen csak annyira volt csípős, amennyivel lett egy pikáns felütése és a bacon ahogy ropogott a fog alatt nagyon feldobta ennek az egyébként 20 perces tésztának az ízét.

Tortillába tekert mézes-mustáros csirke

Sajnos elég ritkán eszem kenyeret. nem azért, mert nem szeretem, hanem mert nem igazán engedhetem meg magamnak. Ez alól nem kivétel a teljes kiőrlésű vagy a rozskenyér sem, mert hiába...nem ismerek mértéket, ha kenyérről van szó. Nagy ritkán persze bűnözés van, de általában kerülöm. Viszont olyan vagyok, mint Joey a Jóbarátokból, imádom a szendvicset. Reggelire, ebédre, vacsorára. És mindennek orvoslására szerintem nagyon jó dolog a tortilla. Kevés kalória, remek kenyérpótló és annyi, de annyi mindent lehet beleszuszakolni ami két szelet kenyér közé sose férne. Sajnos iszonyú drága, annyi időm pedig nem mindig van, hogy saját kezűleg készítsek. ha igen, akkor meg iszonyú gyorsan elfogy. Nemrégiben azonban az Auchan-ban belefutottam valami szuper leárazásba. Egy 6 darabos tortilla csomag alig 400 forint volt és ennek én úgy megörültem, hogy vettem vagy 5 zacskóval. És ami a legjobb, hogy volt teljes kiőrlésű lisztből készült is. Most végre eljött a tortilla ideje. Lesütöttem egy csomó húst, vettem egy nagy adag salátát és közöltem a férjemmel, hogy most akkor napokig ezt esszük. Na, nála a napokig kettő nap lett. Én egész héten elleszek vele. Mondjuk a hús már elfogyott, de nekem éppen olyan jó salátával, sonkával és sajttal is. Persze a kicsi meg a férj szigorúan hússal kívánta...köretnek kicsi sült krumplit, nehogy éhesek maradjanak.

Tortillába tekert mézes-mustáros csirke
Hozzávalók: 1 kg csirkemell filé, 2 evőkanál méz, 3 nagy evőkanál mustár, pici piros arany, só, bors, fokhagyma, kakukkfű, rozmaring, olívaolaj
A salátához: salátakeverék, paradicsom, kígyóuborka, lilahagyma, joghurt, 2 gerezd fokhagyma
Tortilla lapok
A húst egy nappal előtt csíkokra vágtam. Olívaolajból, a fűszerekből, mézből, mustárból, fokhagymanyomón áttört fokhagymából, piros aranyból pácot készítettem. Ebbe forgattam bele a húst, és egy éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap elővettem a salátakaveréket, mély tálba öntöttem. Rákarikáztam a paradicsomot és a kígyóuborkát. A hagymát vékony csíkokra vágtam. 2 dl joghurtot összekevertem két gerezd áttört fokhagymával, sóval és borssal.
A húst egy mély serpenyőbe borítottam és nagy lángon addig pirítottam, míg teljesen bebarnult a külseje. A tortillákat mikrohullámú sütőben átmelegítettem. A tortilla lapra halmoztam egy nagy adag salátát, rá került húst, erre csíkozott lilahagyma, majd leöntöttem a joghurtos szósszal. Feltekertem és átszúrtam egy fogpiszkálóval, hogy tálalásig ne boruljon szanaszét. A burgonyát hosszú, vékony csíkokra vágtam, kisütöttem és ezzel tálaltam a tekercseket. Nagyon finom volt.

Locatelli keksze

Nemrégiben sikerült hozzájutnom Locatelli Ízek Itáliája című könyvéhez. Na, végre egy olyan kiadvány, amire tényleg tudok gerjedni. Nekem például a legutóbbi Ramsay még csak langyos sem volt. Ez viszont olyan, mint egy valódi gasztro Biblia, de szerintem sokan ismeritek, úgyhogy minek nyáladzak itt. Imádom a kekszeket és ebben bizony akad néhány. Az elejéről kezdtem, úgyhogy körülbelül aznap, hogy megérkezett, gyorsan el is készítettem a Sablé kekszet. Annyit változtattam, hogy tettem bele citromhéjat. Nekem az kel a kekszbe...másrészt, nekem nincs keksznyomóm, szaggatni meg nem akartam, mert nyakamon egy 16 hónapossal az annyira nem időtakarékos. Úgyhogy egyszerűen csak gombócot formáztam és lelapítottam a tenyeremmel. A gyerek úgyis jókat nevetett mikor készültek a gombócok, ugyan nem értem, mi ebben olyan szórakoztató, de legalább elvoltunk. A keksznek már az illata is remek volt. Én alapból dupla adagot csináltam, mert a férjem valami buliba vitte szombat este, ahova én a kekszeket küldtem magam helyett és ahol vélhetően sokkal jobban örültek a kis csomagnak, mint nekem. :o) Van önkritikám, nem kedvelhet mindenki. Ám kevésnek bizonyult, mert az otthon maradt adagot simán meg lehet enni pár óra alatt. Fémdobozban tárolás....hahhh...el sem jutott a dobozig.

Locatelli sablé keksze
Hozzávalók kb. 15-20 darabhoz
200 g vaj, 400 g liszt, 2 g sütőpor, 100 g kukorica liszt, 200 g porcukor, 2 tojássárgája, csipet só (én reszeltem bele citromhéjat és adtam hozzá két teáskanál valódi vaníliás cukrot...bocs)
Fontos, hogy a vaj legyen puha, tehát vegyük ki a hűtőből a műveletek megkezdése előtt úgy egy órával. A lisztet keverjük össze a sütőporral, adjuk hozzá a sót és a kukoricalisztet és az egészet alaposan keverjük össze. A vajat és a porcukrot szintén keverjük össze. Én betettem késes robotgépbe, így szép massza lett belőle. Beledobtam a tojássárgáját, ezt is alaposan összekevertem, majd mehetett hozzá a sütőporos lisztkeverék, a vaníliás cukor és a citromhéj. Addig kevergettem, míg szépen összeállt, aztán kézzel gyorsan cipóba gyúrtam, fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe. Nekem csak egy órát maradt a hűtőben, Locatelli ennél jóval többet tanácsol. Sajna nekem erre nem volt elég időm. De a végeredmény azért jó volt. Szóval, egy óra múlva kivettem, gombócokat formáztam, rátettem sütőpapíros tepsire és kissé lenyomkodtam az ujjammal. Ilyen kis lapos körök lettek belőle. A sütőt 170 fokra kell előmelegíteni és a kekszek 13 perc alatt sülnek meg. (Tényleg melegítsük elő a sütőt...én ezt annyiszor bebukom!)