Karácsonyi finomságok

Ezen is túl vagyunk. Eszelős volt, nem csak az a pár nap, amely az ünnepeket jelenti, hanem már az előtte lévő kettő-három is. Így mondhatom, hogy mozgalmas, kalandos és rettentő fárasztó héten vagyunk túl. Vagyis vagyok túl én, mert a családnak sok dolga nem volt az evésen, alváson, anya kiborításán kívül. Valahogy úgy érzem, egy hete mást sem csinálok, csak etetek, terítek, mosogatok, pakolok és ezt kezdem egész álló nap elölről. Vagy etetek, öltöztetek, pakolok, etetőszéket, csomagokat apa kezébe nyomok, válaszolok az összes olyan nyomasztó kérdésre, mint: XY ajándékát eltettük, becsomagoltad, elhoztad az itatóspoharat, van nálunk pelenka, hol a gyerek? Már olyan gondolatom is volt, hogy megértem azokat, akik elutazna karácsonyra. Jó lehet feltett lábakkal, pihengetve eltölteni ezeket a napokat. Aztán persze arra is gondolok, hogy az is csak úgy lenne buli, ha jönne az egész család. De az meg sokba kerülne és egyébként is, hol a bánatba főznek külföldön töltött káposztát. Szóval, marad ez a rohanás, az elmebaj. Majd januárban kipihenjük. (Így is annyi lenne a munkám, hogy egész ünnepek alatt ezzel is streszeltem magam.)
Az idei karácsony egyik újdonsága az volt, hogy elkészült az első saját kezűleg főzött töltött káposztám. Férjem szerint nagyon rendben volt, ma is azt próbálta ebéd után kipihenni. Sütöttem bejglit, diósat, mákosat, gesztenyéset, remek receptem volt. Aztán készült isler, a nagy sláger, imádom még mindig. Elkészült férjem kedvére a vaníliakrémes zserbó is. Meg volt mogyorós baba és mézes anyósom sütőjéből, anyu pedig igazi karácsonyi kalácsot sütött. Volt halászlé hegyekben, és burgonyasaláta. Ezt én készítettem és idén egy valódi újdonsággal álltam elő. Az én családom és a férjem családja is másképp készíti. Úgy döntöttem, most kifejlesztjük a saját verziónkat. Megtaláltuk a saját salátánkat. Nagyon finom, mustáros-mézes-hagymás. Hmmm...próbáljátok majd ki, egyszerűen zseniális!
Azt hiszem, ennyi. Túl vagyunk rajta, én beszereztem egy enyhe gyomorontást, nem vagyok ennyi ételhez szokva. Kuttyogó gazdagabb lett néhány nagyon hangos de annál szóraakoztatóbb játékkal. Én meg három plusz kilóval....áááááááááá..........

Bejgli

Hozzávalók: 1,20 kg liszt, 25 dkg vaj, 15 dkg zsír, 1 tk só, 15 dkg porcukor, 2 tojás sárgája, 2,5 dl hideg tejszín, 1 csomag élesztő, pici víz, amennyit a tészta igényel.

A töltelékhez: tej, vaj, mák, dió, gesztenye, cukor

A hozzávalókból kemény tésztát dagasztottam, én kevés langyos vízben feloldottam az élesztőt ehhez. Egy órán át langyos helyen kelesztettem. Aztán 6  cipót szedegettem belőle és nem túl nagy darabokat nyújtottam belőle. Nem nyújtom soha túl vékonyra, akkor tutira kiszakad. Most is kicsit vastagabbra hagytam, rákentem a tölteléket, a két végét behajtottam és óvatosan feltekertem. Egymás mellé sorakoztattam a bejgliket egy sütőpapíros tepsin. Először lekentem vastagon tojássárgájával. Hagytam, hogy rászáradjon. Amikor teljesen megszáradt, lekentem vastagon tojásfehérjével. Betettem a garázsba és ott hagytam alaposan megszáradni. Amikor teljesen megszáradt, ment a sütőbe. Előtte villával megszurkáltam. Mivel most is túltoltam a tölteléket, szinte mind megrepedt. De ízre rendben volt. :o)

Én a tölteléket úgy készítettem, hogy kb. 10 dkg vajat megolvasztottam, erre rászórtam 20-25 dkg diót-mákot vagy gesztenyemasszát, adtam hozzá cukrot, majd tejet öntögettem hozzá és addig kevergettem, míg szépen összesűrűsödött. Évek óta beválik ez a töltelék készítési mód, szerintem már nem variálok rajta.

Mézes-mustáros burgonyasaláta

Hozzávalók: 2 kg salátaburgonya, 1,5 dl extra szűz olíva olaj, 2 fej vöröshagyma. 2 evőkanál dijoni mustár, 3 ek sima mustár, 1 ek méz, 0,5 dl vörösbor ecet, só, bors, piros arany, petrezselyem

A burgonyát sós vízben feltettem főni. Amikor elkészült, hagytam, hogy meghűljön. Közben egy mélyebb tálban elkészítettem az öntet szerűséget. Az összes hozzávalót a salátástálba halmoztam, alaposan összekevertem. Piros aranyból annyit tettem hozzá, hogy szép pirosas színe legyen. Ez olyan két evőkanálnyi. Sóval és borssal csínján bántam, mert a mustár és a piros arany is sós. A hagymát vékony csíkokra vágtam. A petrezselyem el is hagyható, én szeretem az ízét, a színe pedig feldobta a salátát. Szóval ezt a masszát elkészítettem, majd ebbe forgattam a karikákra vágott kihűlt burgonyát. Csodásan nézett ki, pirosas színével és rajta a zöld petrezselyem. Egy éjszakát érleltem a hűtőben, másnap a rántott halhoz ette a férjem. Én nem szeretem a rántott halat, de ez a sali önmagában is remek volt. Tradíció lesz.

Egy kis egyveleg

 

A mézes és a mogyorós baba

 

A vaníliakrémes zserbó

 

A bejgli

Egybensült szendvics - avagy mit vittem volna a GBT-re

Sajnos, lemaradtam a GBT-ről. Eleinte a gyerek betegsége kezdte fenyegetni a programot. Aztán a Picurnak az adott napra kutya baja nem volt. Egyeztettünk, szerveztünk, Kuttyogó nagyszülőkhöz el, én a sütő mellett ténykedtem, férjem pedig lett a fuvarszervező. Minden klappolt. Minden elkészült, ajándék becsomagolva. Portéka a kiskosárban készenlétben. És aztán...aztán leesett a hó. Eleinte nem aggódtunk, férjem azt mondta, hóban-fagyban is eljuttat a célhoz. Úgyhogy bepakoltunk. Olyan egy óra kocsikázás után engem elkapott a sírógörcs. Mindenhol hó és jég. Gyakorlatilag egy óra alatt az út negyedéig jutottunk. A főváros beállt, nem lehetett haladni, a hó meg csak esett és esett, szinte ki sem látszottunk belőle. Másfél óra után beláttuk, hogy esélytelenek vagyunk. Férjem azt mondta, ha törik, ha szakad odaszállít. Na igen, de valószínűleg akkorra értem volna oda, amikor már mindenki hazafelé szedelődzködik. Másrészt, nem jutottam volna haza. A hó óriási volt, az autók alig haladtak. Nem Pesten lakunk, tehát a taxi is több, mint rizikós lett volna. Duzzogva és csalódottan visszafordultunk. Cirka három órát ültünk kocsiban aznap és sehová nem jutottunk el. Hazafelé, a találkozóra szánt - és egyébként egész jól sikerült - egybensült szendvicseket bevittük a férjem munkahelyére, ahol még aznap este is nagyban folyt a munka. A portéka tehát jó helyre került, el is fogyott. Csak én voltam nagyon mérges a hóra, aminek normális esetben még örülni is szoktam. Otthon készítettünk egy fazék forralt bort és azzal kúráltuk magunkat. Én leginkább a kis lelkemet, férjem meg a hólapátolásban megfáradt izmos karját. :o)
Azért íme a recept.

Egybensült szendvicsek
Hozzávalók: 50 dkg kenyérliszt, 4 evőkanál olaj, 2,5 dl langyos víz, 2,5 dkg élesztő, 1 evőkanál só, friss oreganó levél, parmezánsajt, 25 dkg sonka, 20 dkg trappista sajt, 5-6 szem paradicsom
Az élesztőt elkevertem a langyos vízben, a lisztet átszitáltam. Az élesztős vizet a liszthez öntöttem, sóztam, hozzáadtam az olajat, majd belecsipkedtem a friss oreganó leveleket. Ízlés szerint mehet bele, ki mennyire szereti intenzíven. Én elég sokat tettem bele. A tésztát bedagasztottam, majd egy órán át langyos helyen kelesztettem. Ekkor kis cipókat tépkedtem belőle és kicsit hosszúkás alakúra kinyújtottam. Az egyik felére ráhelyeztem egy szelet sonkát, egy nagybb szelet sajtot és két-három karika paradicsomot. A másik felét ráhajtottam, a széleit összenyomkodtam és sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem őket. Lekentem langyos vízzel és megszórtam aprmezán sajttal. Így toltam 180 fokra előmelegített sütőbe, ahool kb. 20 perc alatt ropogósra és puhára sültek. Isteni illatuk volt. És az ízük is ott volt...szerintem vendégvárónak nagyon jó, vagy bulira, mert könnyen lehet szállítani, nem szóródnak le róla a rávalók. És nagyon jól lehet variálni. És nekem persze megint óriási bucik lettek, elvileg szét kellett volna vágni, hogy tisztességes méretük legyen, de a pasik az esti műszakban nem kínlódtak ilyesmivel.

 

Mascarpones-epres-csokis süti

Na, ennek ennél rövidebb nevet nem találtam. De így benne van a lényeg. Nagyon szeretjük a krémes süteményeket, ezen belül is én imádom a mascarpones krémeket. Van, hogy egyszerűen csak lekvárral keverem el, van, hogy megy bele tejszín vagy valamilyen gyümölcspép. Ez most amolyan minden ahogy esik úgy puffan süti lett, mert belekerült az összes maradék. :o) Sebaj, mert sikere volt. Egyetlen dolgot buktam be. A tetejét be akartam vonni a maradék étcsokikkal. Ki is kevertem a maradék tejszínnel, be is vontam, de sajnos másnapra a teteje megrepedezett. Lehet, hogy csak olajjal kellett volna keverni? Persze, ez senkit nem gátolt meg abban, hogy az utolsó morzsáig befaljuk.

Mascarpones-epres-csokis süti

Hozzávalók a tésztához: 15 dkg porcukot, 5 dkg valódi vaj, 2 ek. cukrozatlan kakaó, 2 ek. méz, 2 tojás, 35 dkg liszt, 2 tk. szódabikarbóna

A krémhez: 25 dkg macarpone, 1,5 dl tejszín, 1 csomag szelatin fix, pár szem eper (nálunk ez is maradék volt) 1 ek. méz, 1 rúd vanília, 1 tk. vaníliás cukor

A tészta alapanyagaiból tésztát gyúrunk, folpackba csomagoljuk és 20 percre a hűtőbe tesszük pihenni. Ezután kétfelé vesszük és egy nagyobb tepsi hátán kinyújtjuk majd megsütjük. PErsze a teosit előtte vajazzuk le és szórjuk meg kis liszttel. Így nem ragad oda. Egymás után kisütjük a két lapot és félretesszük. 

Közben elkészítjük a krémet. A tejszínt a szelatin fix-szel verjük kemény habbá és forgassuk bele egy lapáttal óvatosan a mascarponét. Csurgassuk hozzá a mézet, kaparjuk bele a vaníliát és szórjuk bele a vaníliás cukrot is. Az egészet óvatosan forgassuk, dolgozzuk össze. Ezt a krémet kenjük az egyik lapra lehetőleg egyenletesen. A krémre sorakoztassuk rá az eperszemeket. Persze ez lehet lecsepegtetett meggy, barack vagy bármilyen más gyümölcs is, ami otthon kallódik. Ennek a tetejére mehet a másik lap. Gyorsan készítsünk hozzá 20 dkg étcsokoládéból és 1 dl tejszínből vagy pici olajból bevonatot. Vagyis ezeket vízgőz felett olvasszuk össze.  Ezt csurgassuk a tetejére. Egészen másnapig helyezzük hűvösebb helyre. Másnapra az egész süti, ami eddig elég ijesztően kemény volt csodálatosan megpuhul. Ha ügyesebbek voltatok, mint én, és nem repedt meg a csoki, akkor még szeletelni is kiválóan lehet. :o)

Tatár beefsteak

Több olyan étel van, amiről azt gondoltam - és némelyikről gondolom ma is - hogy soha az életben nem enném meg. Az egyik ilyen a tatár beefsteak. Néhány éve szöszi, bazi hosszú műkörmös, refomrételeken és fitnesztermen tengődő, affektálós kisasszonyként meghívtak minket egy vacsorára. (Valamiért a jelenlegi férjem akkor is szeretett, biztos ő sem érti:) ) Előre szóltak, hogy a menü tatár lesz, meg valami malachús. Behisztiztem és el sem akartam menni. A háziasszony jó fej volt, főzött nekem zöldséges spagettit, nekem meg nem volt pofám közölni vele, hogy diétázom és nem eszek tésztát. Aztán asztalra kerül a nyershús is. Mert másként képtelen voltam rágondolni. Először görcsberándult a gyomrom. Aztán láttam, milyen jóízűen eszik a többiek. Akkor picit még meg is kívántam. Dehát tartottam magam az elveimhez és orromat fennhordva csak fintorogtam. Nem voltam túl szimpatikus, most sem vagyok, de legalább az étkezési szokásaim - és a súlyom - megváltoztak. Eltelt pár hét és ugyanez a pár küldött a férjemnek egy adag tatárt. Bekerült a hűtőbe. És sajnos én értem haza előbb. A lakás üres volt, én meg a hűtő előtt állva nézegettem a doboz tartalmát. És akkor készítettem egy szelet pirítóst és így, titkosasban belekóstoltam. Marha jó volt-szó szerint. És adidg álltam ott és addig sütöttem a pirítósokat, míg eltüntettem az egészet. Rémesen éreztem magam, hogy elettem a vacsit a párom elől. Azt hittem, a lelkifurdaláson kívül lesznek még gyomorbántalmaim is, de láss csodát, kutya bajom sem volt. Aztán mikor S hazajött, bevallottam a tettemet. Ő jót röhögött, megdícsért, majd készíttetett velem egy tisztességes vacsorát bűnhődésképpen. De ez már történelem. A napokban rámtört a nosztalgia. Már csütörtökön bekevertem a húst, szombaton csak ráütöttem a tojássárgáját és ez volt leves helyett az előétel.

Tatár beefsteak

Hozzávalók: 20 dkg bélszín finomra darálva, 1 fej vöröshagyma, pirospaprika, mustár, Heinz ketchup, erős paprika szósz, piros paprika, só, bors, 1 tojás sárgája

A tojássárgája kivételével az összes hozzávalót összekeverjük. A mennyiségek ízlés szerintiek, mindenki kóstolgasson, jobbat nem tudok. A vöröshagymát reszeljük le, így teljesen krémes állagú lesz a tatárunk. Mustárból én szeretem a dijonit, de most sajnos nem volt otthon, ketchup-ből meg ilyen esetben ezt a jó minőségűt szeretem használni - a férjem kedvence - de természetesen bármilyen gazdaságos cucc is megteszi. Szerintem. 

Szóval mindent alaposan keverjünk, pépesítsünk és legalább két napra tegyük a hűtőbe. Én a tojássárgáját csak fogyasztás előtt ütöm rá, ekkor keverem össze. Van aki már eleve belekeveri, én így kicsit biztonságosabbnak érzem, bár biztops semmi baja nem lenne a hűtőben. Meleg pirítóssal tálaljuk.

Oké, a kép nem guszta, de enni nagyon jó volt

Vaniliás cantuccini

Drága főnökasszonyomnak névnapja volt. Ilyenkor nálunk sütidömping van. Sajnos azonban éppen ekkor nem volt időm, hogy egy normális, habos-babos sütit készítsek neki. Ez részben nem is volt baj, hiszen a munkahelyen az a legjobb, ha kis rágcsálnivaló sütik leledzenek, amiket csak kézbe kell venni és el lehet rágcsálni egy kávé mellé, vagy simán ropogtathatók emilezés közben. Így került sor végre a régen betervezett cantuccinire. Kicsit aggódtam, hogy száraz lesz, de aztán úgy voltam vele, hogy mi a kolleganőkkel mindenevők vagyunk, egyszerűen nem lehet egy édesség annyira rossz, hogy ne fogyjon el. A vaníliás íz mellett döntöttem, már egy darabig versenyben volt a citromos is. De az utóbbi időben sok volt a citromból, maradt a vanília. Anyósom épp a kisüléskor érkezett, megdícsért, receptet elkérte, ez mindent elárul. A kolleganők se nagyon panaszkodtak, amit bevittem elfogyott, nekem is ízlett...de én kentem rá lekvárt is. Az gáz cantuccini esetében?
Lori

Vaníliás cantuccini

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 1,5 teáskanál sütőpor, 10 dkg vaj, 10 dkg cukor, 5 dkg vaníliás cukor, egy vanília rúd, 2 tojás, 1 citrom héja (csakazéis), 1-2 evőkanál tej

A lisztet átszitáljuk a sütőporral. A vajat kézimixerrel krémesre dolgozzuk a cukorral, majd hozzáadjuk a tojásokat is. Belereszeljük a citrom héját, és hozzáadjuk a sütőporos lisztet is, majd belekapirgáljuk a vaníliarúd belsejét is. Alaposan kidolgozzuk a tésztát. A végén már kézzel gyúrjuk és ha szükséges lágyítsuk egy kicsit egy-két evőkanál tejjel. Csomagoljuk folpackba, kicsit formázgassuk meg és legalább 20 percre tegyük a hűtőbe. 

Amikor letelt az idő, vegyük ki a tésztát. Egy nagyobb tepsit béleljünk ki sütőpapírral. egyengessük el a tésztát úgy, hogy egy kb. 20 centi hosszú, kicsit magas alakzatot kapjunk. Mint egy hanyattlökött bejgli. 175 fokra előmelegített sütőben süssük úgy 25 percig. Ekkor vegyük ki és egy pár percet hagyjuk hűlni. Egy éles késsel vágjuk kb.1-2 centis vastagságú szeletekre. Ezeket felforgatva helyezzük a tepsire, majd toljuk vissza a sütőbe. Még kb. 10 percig süssük, majd vegyük ki és hagyjuk hűlni. Aztán ropogtassuk. 

Grissini zöldfűszerekkel

Amikor éppenhogy összejöttünk a férjemmel, persze sokat vendégeskedtem náluk. Anyukája mindig rejtegetett a kamrában egy doboz sós-sajtos rudat, amolyan hosszúkás, abbahagyhatatlan, sajtos, ropogós csodákat. Hát, én mindig jó vendég voltam és egy egész dobozzal megettem belőle. Onnantól fogva akkor még csak leendő anyósom mindig nagy tételben vette - talán a Lidl-ből - ezt a rágcsálnivalót. És mindig huncut mosollyal vezette elő, lehetőleg a vasárnapi ebéd után. Fogyókúra ide vagy oda, akkor már mindegy is volt, én mindig jólnevelten betermeltem. Na, de jött a katasztrófa. Ezt a bizonyos sajtos rágcsát már nem forgalmazzák. Égen-földön nem lehet kapni. Egyrészt ez azért nem akkora baj, mert jót tesz a vonalaknak. Másrészt, csak jó lenne esetenként valami hosszúkásat rágcsálni....khmm...
Aztán eszembe jutott, hogy a blogokon számtalan grissini recept kering. És persze, grissini! Rágcsa, fincsi, gyereknek is bejöhet. Tudtam, hogy tulajdonképpen egy kis kenyértésztából ki lehet hozni az egészet, úgyhogy pikk-pakk begyúrtam a tésztát, előszedtem a hűtőben árválkodó reszelt parmezánt, megtépáztam a fűszernövényeimet, és eszméletlen finom ropogóst sikerült előállítani. Férjem és a gyerek szinte harcoltak érte, sőt, a párom szerint kicsit másnaposan még finomabb volt. Bevallom, én is nehezen hagytam abba.
Lori

Grissini

Hozzávalók: 50 dkg kenyérliszt (BL80-as vagy 00-ás vagy 112-es bioboltból), 2,5 dkg friss vagy egy tasak szárított élesztő, 3 dl víz, 3 dl olíva olaj, friss oreganó, bazsalikom, parmezán vagy trappista sajt, 1,5-2 evőkanál só, pici cukor.

Az élesztőt oldjuk fel a 3 dl langyos vízben. A lisztet szitáljuk át, adjuk hozzá a csipetnyi cukrot, a sót, valamint az olívaolajat. Öntsük rá a feloldott élesztőt és dagasszunk belőle egy kicsit kemény tésztát. Langyos helyen kelesszük 1 órán keresztül. Amikor megkelt, akkor adjuk hozzá a zöld fűszereket - tényleg az a legjobb, ha friss - valamint a reszelt sajtokat. Gyúrjuk át alaposan, hogy a fűszerek és sajt alaposan elkeveredjen a tésztában. Ezek után sodorjunk kb. fél centi vastag és 25 centi hosszú rudakat. A sütőt 200-250 fokra melegítsük elő, toljuk be a rudacskákat és kb. 10-15 perc alatt süssük halvány barnára. Brutális. Parmezános csoda. Minden hétvégén akarok ilyet. :o)

 

Citromos kuglóf

Érdekes ez a citrom. Kisebb koromban nem szerettem. Citromos fagyi, brrr.....citromos édességek, turmixok...boááá....Mostanában pedig....főnökasszonyommal beszélgettünk arról, hogy ez a citrom olyasmi, mint a pacal vagy körömpörkölt. Meg kell érni hozzá. Ahogy öregszem , úgy nő lelkesedésem a citrom iránt is. Most már kifejezetten meg tudok kívánni citromos dolgokat, a teán kívül is. Kezdődött azzal, hogy már hajlandó voltam süteményekbe citromhéjat reszelni. Ezt "pályafutásom" kezdetén mindig kihagytam, azt hiszem azért, mert anyukám sem tett citromhéjat soha semmibe. Mostanában tombol a citrommániám, ami egy ilyen gyors kevertben teljesedett ki. Ez az egyik kedvenc alaptésztám, csak keverem-kavarom és máris megvan egy csodás, sima, omlós, könnyű tészta. Nigella alapok, nem sok változtatás van benne.
Lori

Citromos kuglóf

Hozzávalók: 1 citrom leve, 2 citrom héja, 18 dkg valódi vaj, 15 dkg barnacukor, 1 csomag vaníliás cukor plusz egy kis aroma, 20 dkg liszt átszitálva, 1 csomag sütőpor, 3 tojás, 10 dkg őrölt mandula.

A tojásokat a cukrokkal és a citromhéjakkal keverjük szép krémesre. Öntsük hozzá a citromlevet és a kicsit puha, de nem olvasztott vajat. Keverjük minél simábbra. A végén keverjük hozzá a sütőporral és a mandulával elkevert lisztet. robotgéppel kb. 2-3 perc alatt összedolgozzuk, és máris mehet a kivajazott, kilisztezett kuglófformába. 170 fokon süssük 40-50 percig. Elvileg lehet hozzá dzsemet meg mindenféle lekvárt enni, de szerintem tök felesleges.