Paradicsomos-garnélarákos tészta

Amikor még csak azért jártam a konyhába, hogy a koszos kávésbögrét betegyem a mosogatóba, azt gondoltam, nincs annál nehezebb, mint tengeri herkentyűket elkészíteni. Életem első ilyen próbálkozása a koktélrák volt. Akkor úgy éreztem, fura kukacokat készülök feltálalni. fogalmam sem volt, mit csináljak vele. Az rendben volt, hogy fokhagymás olajon megpirítom. El is kezdtem, de mivel lövésem nem volt, mennyi idő alatt készül el és egyáltalán, hogyan néz ki, amikor elkészül, már csak akkor eszméltem fel, mikor ezek a kis kukacok elkezdtek amorf kukaccá válni. Azokat gyorsan felöntöttem tejszínnel. Mivcel azonban azt is túlforraltam, vagy mi a bánat, az egész valami fura, keserű egyveleg lett. Nem szépíteném a dolgot, ehetetlenre sikerült. Akkor el is ment a kedvem az egésztől. Nem sokkal később párommal Horvátországba utaztunk. Nem mostanában volt, együtt sem éltünk, nem igen ismertem az ízlését. Na, a jóember egész héten, míg a tengerparton voltunk, rákot evett rákkal. Szomorúan vettem tudomásul, hogy ha meg akarom tartani ezt a pasit, bizony újra fel kell vennem a kapcsolatot a rákokkal. A következő alkalommal már rutinosabb voltam. Sikerült egy nagyon jó tejszínes-fokhagymás koktélrákos tésztát készíteni. Neki nagyon ízlett, én nem voltam oda tőle. szeretem én a halat, de ez nem volt az igazi. Na de hál istennek felfedeztem, hogy lehet ám kapni garnélarákot is! És arra is rájöttem, hogy nem kell állandóan tejszínbe folytani a tésztát. Különösen rák esetében, amely egy valóságos fehérjebomba, laktat, telít, nincs igány sűrű mártásokra mellé.
Most sikerült egy szép adag garnélához jutnom. És elővettem a saját készítésű paradicsomszószomat is. Ezt még nyáron tettem el, amúgy olaszosan.

Anyósom egyik barátnője Olaszországban él. Ő nem érti, mi miért teszünk el többnyire paradicsomlevet. Minek passzírozni meg ilyesmi, mikor ők egyszerűen vagy egészben, vagy maximum félbevágva teszik el. Na, kipróbáltuk a dolgot. A paradicsomot egyszerűen leforráztuk, lehúztuk a héját, ment bele az üvegbe, tettem bele oreganó és bazsalikom, vagy éppen rozmaring szálakat. Dunszt és kész. Botrányosan finom, aromás, valódi paradicsomszósz lett belőle. A parik ráadásul anyósék kertjéből van, világhírű fóti befőző paradicsom! Tésztákra ennél jobb nincs is.

Szóval, ebből a szószból készült a tészta.

Paradicsomos-garnélás tészta

Hozzávalók: 25 dkg tisztított garnélarák, 1 üveg paradicosmszósz, friss zöldfűszerek-bazsalikom, oreganó, só, bors, pici majoranna, pepperóni paprika, olíva olaj, citromlé, fokhagyma, 30 dkg spagetti tészta

Először is tegyük fel főni a tésztát. Egy mélyebb serpenyőben hevítsünk kevés olíva olajat, reszeljünk vagy préseljünk bele 3 gerezd fokhagymát. Öntsük rá a darabos paradicsomszószt, dobjunk bele 2-3 darab pepperónit, kevés sóval és borssal fűszerezzük, majd forraljuk össze folyamatos kevergetés mellett. Ha felforrt, tegyük rá a serpenyő tetejét, vegyük takarékra és időnként megkeverve főzzük szinte pürésre. A valódi zöld fűszereket csak akkor adjuk hozzá, amikor szinte majdnem elkészült. Ekkor daraboljuk bele a majorannát, oregánót, bazsalikomot. Keverjük össze és a szósz készen van. Egy mélyebb tálba tegyük a garnélát, préseljünk bele 2-3 gerezd fokhagymát, locsoljuk meg kevés olíva olajjal, majd facsarjuk rá egy citrom levét. Hagyjuk állni egy kicsit. Közvetlenül fogyasztás előtt hevítsünk olajat egy seprenőyben, majd amikor nagyon forró akkor dobjuk rá a rákokat. Kb.2-3 perc alatt pirítsuk át a rákocskákat. A kifőtt tésztát forgassuk bele a paradicsomszószba. Szedjük tányérra, majd rakosgassuk rá a megpirított rákokat. Isteni volt. 

Madeleine

Ez az egyik kedvenc sütim. Igazi teasütemény, nagyon finom, omlós, vajas..hmmm. Azt hiszem, még nagyon régen láttam először talán Stahl Juditnál. Még sosem volt igazi madeleine sütőm, ezért mostanáig muffinsütőben készítettem. A muffinsütőm azonban az enyészet része lett. Egyszerűen nem tudok vigyázni a dolgaimra. A mufifnsütő is nagyon megfáradt már, olyan állapotban volt, hogy nem bírtam tovább nézni a szenvedéseit és megszabadultam tőle. Azóta persze semmi puffancs vagy madeleine. Na de a kolléganőim a névnapomra megleptek egy igazi madeleine formával. Elejtettek némi célzást, hogy szívesen meg is kóstolnák a végterméket, úgyhogy gyorsan fel is avattam a formát. egyből dupla adag tésztát kevertem ki, mert ugye a család, meg a kollégák...na. Több kört is sütöttem, le is égettem a kezem, de szerintem a recept mindenkit jobban érdekel. Készült teljesen natúr - bár nálam a natúr az a mandulás - készült olyan, amelynek a végét madagaszkári fekete csokiba mártottam, és készült lekváros is. Ez úgy néz ki, hogy két sütit összetapasztottam lekvárral. Mindegyik nagyon fincsi volt!
Lori

Madeleine

Hozzávalók: 17-18 dkg vaj, 5 tojás, 20 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 14 dkg liszt, 1 citrom reszelt héja, vanília aroma, 1 csomag sütőpor, 6 dkg darált mandula

A vajat megolvasztjuk. A tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral, teáskanálnyi vanília aromával, sóval és a reszelt citrom héjával kb. 8 perc alatt habosra verjük. Beleforgatjuk a sütőporral és a durvára vágott mandulával elkevert lisztet, majd beledolgozzuk a vajat. Legalább 15, de inkább 30 percre a hűtőbe tesszük. 

A madleine formát kivajazzuk, kilisztezzük. Egy fél evőkanálnyi tésztát kanalazunk a formákba, majd 200 fokra előmelegített tepsiben kb. 15-20 perc alatt megsütjük. Olvaszthatunk fél tábla étcsokoládét egy evőkanál olajjal és ebbe márthatjuk a sütemény egyik felét. össze is ragaszthatjuk lekvárral, vagy lelocsolhatjuk olvasztott csokival, a variációs lehetőségek korlátlanok. 

Tipp: Véletlenül se tegyük tele tésztával a formákat. Én persze elsőkörben telepakoltam, aminek az lett a vége, hogy kapirgálhattam a kifolyt tésztát. Az első kisült kört így azonnal el kellett fogyasszuk, mert vendégek vagy kollegák előtt vállalhatatlan lett volna.

 

Mozi-New Moon-Kis csalódás

És akkor szépítettem a dolgon. DebiGabinak a kritikáját olvasva úgy döntöttem, végre rászánom magam és bármennyire is fáj, bevallom a tutit...(Mellesleg DebiGabinak próbáltam megjegyzést küldeni, de valamiért nem sikerül, úgyhogy remélem olvassa, mert egyet kell értsek vele.)Eddig emésztgettem.
Na, mivel a barinőm Sly én én igen nagy rajongók vagyunk, beszereztük az éjféli bemutatóra a jegyet. itt jegyzem meg, én inkább olvasás párti vagyok. Az első és a második részt is kétszer olvastam, a harmadikat csak azért nem, mert a férjem lenyúlta. Csípi a farkasokat. Az első film nekem nagyon tetszett, bár kicsit elnagyoltnak éreztem a történésekt, kicsit kapkodósnak a sztorit, nem volt elég hitelesen kiforrott egy párbeszéd sem, de sebaj, a könyvben minden megvolt ami kellett. Ez a Pattinson fiú nagyon tud valamit, ha mást nem, hát morózusan nézni. De tudjátok mit? nekem ennyi elég is volt. A kislány...hmm...aranyos, helyes. Azt gondoltam, milyen jó ötlet, hogy végre nem egy modell típusú csábi bébit választottak főszereplőnek, hanem egy ilyen valóban tök jellegtelen kislányt. (Akinek nagy a füle....) Akit meg lehet szokni és valóban egy idő után még szépnek is lehet látni.
Na, a lényeg. Mozi előtt laza csajos vacsi. Én, mint harminc felé közeledő kisgyerekes anyuka komoly kihívások elé állítottam magam ezzel az éjféli kezdéssel. Fél tizenkettőre koffeintúltengésem volt. A moziban marha nagy tömeg, nem mondanám, hogy túl sokan tettek túl rajtunk korban. A mellettem álló lánynak Twilight-os táska lógott az oldalán. Többen elhozták a könyvet. MIVAN??????MINEK???????? Azt gondolták olvasnak majd a film alatt? Vagy mit? Beszereztem egy nagy adag kukoricát és benyomakodtunk a terembe.
És vártam a katarzist. és basszus, nem jött. Ha nem olvastam volna a könyvet egy szót nem értettem volna az egészből. De erre azt szoktam mondnai, az el se menjen. Ne nézzen meg senki olyan filmet, amit nem olvasott, mert óhatatlanul lesznek benne érthetetlen részek, és ez alól nagyon kevés film a kivétel. Utáljatok csak, ez a véleményem.
A főszereplő lány még mindig helyeske, de a száját még mindig nem tudja becsukni. Pedig kifejezetten szépnek láttam egy-egy elenetben. A fővámpír még mindig jóképű, sajna más nem érvényesült belőle. Pedig a srác jó színész, csak azokat a filmeket amiben ez kiderül (Lásd a Salvador Ali alakítását) itt nálunk elfelejtik bemutatni. A farkas fiúnak szép a teste, csak viselni nem tudja, de ez csak annak lehet az oka, hogy még túl fiatal kigyúrt izomagyként tengődni.
A Volturis rész rendben volt, csak lehetett volna hosszabb, kidolgozottabb. Csak úgy, mint a farkasok, mint kerettörténet. És ugyanez vonatkozik a párbeszédekre. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a rendező versenyt futott volna az idővel. Mintha stopper lett volna a kezében, igyekezett volna minél több mindent belesűríteni a megadott időbe, ezért itt-ott megkurtított jeleneteket, párbeszédeket. Egy kidolgozott jelent vagy párbeszéd sem akadt a filmben. Én megértem, hogy képtelenség több száz oldalt két órába sűríteni. De ettől nem kell egy novellából mínuszos hírt kreálni, mert elvész a lényeg. Elveszett. Sajnos ez most nem jött össze. Inkább elolvasom még egyszer a könyvet, mert a történet túl jó, nem szeretném, ha ez a film lenne az utolsó emlékem róla.
Pedig annnnnnyira vártam...........:o((((((

Ázsiai serpenyős

Végre eljött a napja, hogy a Lidl-ben beszerzett cuccokat felhasználjam. Tulajdonképpen, hajdanában danában ez egyike volt azoknak az ételeknek, amelyet elkészítettem. Mivel semmi főzőtudományom nem volt, pasim ellenben igen, elkezdtem rajongani az üveges kosztokért. Gondoltam, ez remek módja a tuti háziasszonykodásnak. (Eleve azt gondoltam, hétköznap egyen mindenki ahol tud, hétvégén meg jöhet a házhozszállítás, a szülők lejmolása és persze az üveges, félkész dolgok. Rémes...) Minden üvegbe, konzervbe van zárva, nekem csak ki kell nyitni, ráönteni egy kis húsra és voila. Terveim szerint a húst felvágta volna a hentes, a műkörmeim nem látták volna kárát annak a sok gasztronómiai csodának, amelyek a kezeim közül kikerülnek. Ja, gondoltam én. Ezekkel az ázsiai cuccokkal még nem is lett volna baj, hiszen kicsi olaj, kicsi hús, zutty rá az édes-savanyú, zacskós rizs kifőz és kész. A ragu még csak-csak összejött, de a rizs sose akart működni. Mindig mancsos lett és ragadós. Anyukám következetesen próbált a lelkemre beszélni, miszerint ne főzzem agyon a zacskós cuccot, pont öt perccel rövidebb ideig főzzem, mint ami a zacsira van írva, majd hagyjam a saját levében puffogni két percig, aztán hideg vízzel öblítsem le és olíva olajon pirítsam át pici petrezselyemmel. Na, én erről hallani sem akartam, mi ez a sok hülye macera egy sima zacskós cuccal. Ma már persze én is így csinálom, benőtt a fejem lágya. És az ázsiai szószokat is feltunningolom egy kicsit, már ha használok egyáltalán üveges dolgot. Az üveges szószoknak ugyanis nálunk úgy négy éve áldozott le, amikor ismét trükközni próbáltam. Párom nagyon szereti a tejszínes húst. Háhááá....az is van ám üvegben. Húst megvettem, megpirítottam, rázuttyintottam az üveges tejszínes mártást és tálaltam. Szegény párom majdnem lefordult a székről. Először csak annyit mondott: érdekes. Nála ez soha nem jelent semmi jót. Aztán elnézést kért és nem evett tovább. Én is megkóstoltam....rémes volt. Tömény mellék, utóíz, tartósítószerek aromája. Borzasztó volt. Elugrottunk enni a mekibe. Azóta nagyon vigyázok ezekkel. És igyekszem megtanulni főzni.
Ennek eredménye ez az ázsiai serpenyős is. Igaz, ehhez tartoztak üveges dolgok, mégis saját kreálmánynak érzem. Ráadásul iszonyú finom lett, megtanultam rizst főzni, s nem utolsósorban megtaláltam azt a rizst, amelyből jó köretet tudok készíteni. Versengve ettük, nemsokára megismétlem. :o)
Lori

Ázsiai serpenyős

Hozzávalók: wok olaj, 1 üveg bambuszrügy, 1 üveg édes-savanyú mártás, csili paprika, 80 dkg csirkemellfilé, kaliforniai zöld paprika, póréhagyma, vöröshagyma, zöldhüvelyű zöldbab, bébi kukorica, gyömbér, szójaszósz

Nekem van egy szépséges wokom, amit használni szerettem volna. Azonban a költözésnél valószínűleg vagy az egyik vagy a másik nagyszülőknél ragadt, így maradt egy mélyebb serpenyő amelyet használatba tudtam venni. Szóval, egy mély serpenyőben felhevítettem egy kevés wok olajat. A vöröshagymát és a paprikát felcsíkoztam, a póréhagymát felkarikáztam. A csirkemell filét vékonyra csíkoztam és a forró olajra dobtam. Elkezdtem pirítani és addig pirítottam, míg szinte készen lett. Mehetett hozzá az összes zöldség a bambusszal együtt, leszámítva a zöldbabot, mert az nagyon gyorsan megpuhul, hiszen a fagyasztóból érkezett. Miután minden kicsit átpirult ráöntöttem három-négy evőkanál szójaszóst és alaposan összekevertem. Ekkor szórtam meg a fűszerekkel és adtam hozzá a csili paprikát is. Én két darab csilit daraboltam bele, isonyú csípős lett, de én imádom. (A férjem is, csak ő több vizet iszik mellé) Ezután mehetett rá az édes-savanyú mártás. Újra nagy keverés és most tettem bele a zöldbabot. Kicsit még kevergettem, úgy 5-8 percig, hozzáadtam a bébikukoricát, kettőt kevertem rajta és készen volt. A jól bevált rizzsel tálaltam.

Házi chips

A napokban nagyon fájt a gyomrom. Vagy túl sokat vagy túl keveset vagy túl össze-vissza ettem. Ki emlékszik már, valahogy mindegyik tud rám jellemző lenni. A legjobban, általánosságban a túl kevés evésnek örülnék, de ez esetemben csakis a véletlen műve lehet. Sajnos. Így a hétvégéim zömében bűntudattal, a hétköznapjaim meg salátaevéssel telnek. Nademindegy. A lényeg, hogy amikor gyomorbajaim vannak, két dolog tud rendbehozni. A sós chips és a Fanta. Rémségesen hangzik, tudom, másom ettől csak még betegebbek lennének, de rajtam csak ez segít. Nagy zacsi chips, egy lityi szénsavas rettenet és máris jobban vagyok. Nyilvánvalóan vannak egészségesebb alternatívák is, de adott pillanatban ez nem szokott érdekelni. Szóval, elkapott ez a gyomornyavalya a minap. Chips persze nem volt otthon. Nem tartok otthon ilyesmit, nehogy rászokjunk. Egyikünknek sem volt kedve elmenni a sarki közértig. Ezért a Fantát kiváltotta a szénsavas bodzaszörp. Oké. Apukám jóvoltából laza 30 kiló krumpli vár felhasználásra a garázsban. Ebből kikaptam három nagyobbat és legyalultam az uborkagyalunk. Közben nagyon-nagyon felforrósítottam a bőséges, olajos serpenyőt. Ezeket a papírvékony krumpli szeleteket beledobáltam és kb. 5-8 perc alatt aranybarnára sültek. Papírtörlővel bélelt tálba szedtem, picit megsóztam, az olaj leázott és csodálatos, ropogós chips lett belőle. Hidegen-melegen is szuper volt. Elárulom, jobb volt, mint a zacskós és klasszisokkal olcsóbb. legközelebb megszórom friss fűszernövényekkel, vagy egy kis sajttal. Lehet, hogy nem túl egészséges, de a zacskós vacaknál biztosan jobb.
Lori

Szalalkális lekváros

A szokásos hétfői munkahelyi nassolásra készülvén alakult ez a süti. Eredetileg nem akartam lekvárral tölteni, csak egy egyszerű kis linzerszerűséget szerettem volna készíteni. Linzert, de puhát, így jöhetett a képbe a szalalkáli, így már nem is beszélhetünk linzerről. Ez egy ősrégi, nagymamás sütemény, akinek a nagyija szerette a szalalkálit, az biztosan ismeri. Nem sikerült rosszul, de amikor elkészült, akkor nekem nem volt elég édes. Hát, fene az arcomat, a cukor az cukor, a vaníliáscukor meg pláne...nekem kevésnek tűnt. Úgyhogy először elkezdtem belefojtani a porcukorba. Nem volt rossz, de eszembe jutott anyósom szilvalekvárja. Na, ez lett az igazi. Némi tunkolás után úgy döntöttem, összeragasztom őket. És végre elégedett voltam. Másnapra tökéletesen összeértek az ízek, és egy fincsi, puha süti lett belőle. A kollégák sem reklamáltak, megvolt a hétfői sütifutam.
Lori

Szalalkális lekváros
Hozzávalók: 65 dkg liszt, 25 dkg cukor, két nagy evőkanál vaníliás cukor, 1 csomag szalalkáli, másfél deciliter tej, 12 dkg vaj, 4 tojás, ízlés szerint lekvár és/vagy porcukor
A szalakálit oldjuk fel a másfél decilter langyos tejben. A lekvár és a porcukor kivételével az összes hozzávalót öntsük eg mély tálba, öntsük rá a szalalkálit és az egészből keverjünk, gyúrjunk egy viszonylag sima tésztát. Ne lepődjünk meg, egy nagyon lágy, szinte folyós tésztát fogunk kapni és ez így van rendjén. Ha a biztonság kedvéért tovább liszteznénk, akkor tuti, hogy kemény süteményt kreálnánk. Ne tegyük. Ezt a masszát még úgyis egy éjszakára a hűtőbe kell tenni, majd másnapra szépen, tökéletes tésztává áll össze. Tehát másnap reggel vagy délelőtt tegyük a szépen összedermedt tésztát lisztezett deszkára és jó vékonyra nyújtsuk ki. Szaggassunk belőle tetszőleges formákat és helyezzük sütőpapíros tepsire. Elég gyorsan, úgy 12 perc alatt megsül. Akkor jó, ha szépen feljött és még nem barnul, vagy ég a széle. Ekkor vegyük ki és vagy porcukrozzuk meg a tetejét, vagy kenjük meg lekvárral és ragasszuk össze. Jó magas lesz, de ez nem rontja az élvezeti értékét. Szigorúan otthoni fogyasztáskor csak tunkoljuk bele a lekvárba.:o)

 

Rendhagyó rakott krumpli

A férjem rakott krumplit kívánt. Nem volt vele egyedül. Nálunk azonban a rakott krumpli egy kicsit nehézkes. A férjem ugyanis igényli benne a kolbász aromáját, viszont nem hajlandó megenni. Agyon kell önteni tejföllel, mert az úgy jó, ha szottyos-tutymákos. Az a gondom ezzel, hogy így tejfölben áztatott tojásos krumlplit eszik. Most azonban én akartam enni, és én nem csípem a szottyos krumplit. Úgyhogy kicsit megpitykéztem a dolgot - ahogy a főnököm mondaná. Került bele bacon és egy kis füstölt szalonna egészen apróra vágva, mintha csak szalonnapörc lenne. Persze azért beletettem a kolbászt is. Megettem az övét is. Nekem aztán mindegy. A tetejére került egy kis füstölt sajt. Ja és a slussz poén....egy kis csíkokra vágott hagyma. :o))) Hm...nem mondom, laktató volt. Pláne koviubival.
Lori

Rendhagyó rakott krumpli

Hozzávalók: 8-10 darab burgonya, 20 dkg bacon, 10 dk füstölt sonka, 20 dkg füstölt sajt, 1 fej vöröshagyma, 1 liter tejföl, 6 darab tojás, egy szál kolbász, só. 

A burgonyákat főzzük meg héjában. A tojásokat kis sós vízben tegyük fel főni. A kolbászt karikázzuk fel és kicsit pirítsuk meg, hogy kijöjjön a zsírja. A hagymát vágjuk vékpny kockákra, a sajtot reszeljük le. És akkor jöhet az összeállítás. Egy jénait zsírozzunk ki. Az aljára rakjunk egy sor főtt burgonyát - amelyet persze már megpucoltunk. Erre rakjunk egy sor kolbászt és három karikákra vágott tojást. Locsoljuk le a kolbász zsírjának a felével. Rakjuk ki hagymacsíkokkal. Szórjuk meg sonkával és rakjunk rá bacon csíkokat. Sózzuk meg és terítsük be 0,5 liter tejföllel. Erre újra jöhet a krumpli, a kolbász, a hagyma, a bacon, a sonka, a tojás és a tejföl. A tejföl tetejáére tegyünk még pár szeletke bacont, szórjuk meg füstölt sajttak és toljuk 200 fokos sütőbe. Addig süssük, míg a sajt megpirul, a bacon pedig pörcös lesz.