Képzeljétek, felkerült a blogom a Miner.hu-ra. Ráadásul akkora szerencsém volt, hogy az enyém lett az 500. felvett gasztroblog. :o)))))))) Szép, kerek szám, remek dolog, hogy egyre többen főznek-sütnek. Ezúton is köszi a Miner csapatának! Olvassátok ti is!
http://gasztro.miner.hu
Lori
2009. november 6., péntek
2009. november 4., szerda
És ezt fogom hallgatni!
Hathatós kapcsolatoknak köszönhetően pár nappal hamarabb hozzájutottam. :o)))))))) Olyan mintha előrehozták volna a kedvemért a karácsonyt! :o)))))))
Most kicsit olvasok!
Bizony, most egy pici időre el kell szakadjak a sütőmtől, a konyhámtól...mert, hogy igen, igen, igen, MEGJELENT A Twilight Saga immáron harmadik kötete az Eclipse. Sly-jal rohantunk a megjelenés napján megvenni és bizony most újraindítottuk az olvasási versenyt. A második részét Ő nyerte, előbb befejezte a New Moon-t mint én. (Persze, neki nem kellett egy egész családot etetnie.) Akkor két és fél nap kellett a kiolvasáshoz, ő alig két órával előzött meg. Most megpróbálom behozni, bár amilyen sűrűnek tűnik a hétvége...huhh.
Minap hallottam, hogy a hétvégén az egyik bevásárlóközpontban lehet először jegyeket venni a New Moon-ra vagyis a sorozat második mozijára. Na most ezzel azért akadnak gondjaim. Feltehetően az ország minden második 12 és 16 év közötti tinilánya ott fog tülekedni. Az én koromban már baromi ciki lenne jegyért könyökölni. Ezért intelligens felnőtt nő módjára próbáltam vagy három mozi pénztárosát jobb belátására bírni, hogy adjon el nekem mozijegyet, vagy legalább engedjen foglalni, de ezeddig nem jártam sikerrel, sőt, ha jól hallottam ki is röhögtek. Pedig a hangom tökre fiatalos. Ráadásul a bemutató napjára már Sly-jal együtt szabadságot vettünk ki, hogy az első előadáson ott lehessünk. Khmm...igen, nem vagyunk komplettek. Én mindig is csíptem a vámpíros történeteket, imádom a klasszikusokat, mint Lestat a vámpír, vagy akár azInterjú a vámpírral vagy az igazi, drága, jó öreg Dracula. Nézzetek csak bolondnak, nekem ez jutott. :o) Aztán jött a Twilight, amely inkább tini-irodalom - bocsánat ifjúsági irodalom. Én meg pont nem vagyok se tini, se ifjú. Amikor drága barátnőmmel felfedeztük, hogy egy olyan könyvsorozatért rajongunk, amelyet nálunk úgy 15 évvel fiatalabbak forgatnak lelkesen, picurkát magunkba néztünk. Aztán megrántottuk a vállunkat és pont olyan lelkesedéssel, optimizmussal és ránk valló hülyeséggel kezeljük a dolgot, mint eddig. Várjuk a farkasokat is nagyon! És majd a férjemmel is megnézem, mert ugyan ő sem tini már - jé - de mégis tetszett neki a könyv és persze a film is. Ami a legjobb, hogy egyre-másrakerülnek elő olyan húszasok és harmincasok az ismerőseink közül, akik szintén megláttak valamit a könyvben. Talán a mi generációnk kicsit nehezebben nő fel? Vagy csak szeretünk hinni a mesében és az örök szerelemben? És ez független azoktól a kritikáktól, melyek szerint a könyv ostoba és kidolgozatlan. Nos, vámpírtörténet tekintetében tényleg nem túl kiforrott, de nem is a vámpíros vonulat a lényeg, hanem az érzelgős, szívfacsaró, könnyfakasztó oldala. Na meg az, hogy siránkozhatunk egymás között, hogy mi már sosem leszünk tizenévesek. (Nem is lennék, utáltam tizenéves gimis lenni.) Na, abbahagyom, mert megvan a könyv, és el kell kezdjem olvasni, mielőtt Sly beelőz!
Lor
Minap hallottam, hogy a hétvégén az egyik bevásárlóközpontban lehet először jegyeket venni a New Moon-ra vagyis a sorozat második mozijára. Na most ezzel azért akadnak gondjaim. Feltehetően az ország minden második 12 és 16 év közötti tinilánya ott fog tülekedni. Az én koromban már baromi ciki lenne jegyért könyökölni. Ezért intelligens felnőtt nő módjára próbáltam vagy három mozi pénztárosát jobb belátására bírni, hogy adjon el nekem mozijegyet, vagy legalább engedjen foglalni, de ezeddig nem jártam sikerrel, sőt, ha jól hallottam ki is röhögtek. Pedig a hangom tökre fiatalos. Ráadásul a bemutató napjára már Sly-jal együtt szabadságot vettünk ki, hogy az első előadáson ott lehessünk. Khmm...igen, nem vagyunk komplettek. Én mindig is csíptem a vámpíros történeteket, imádom a klasszikusokat, mint Lestat a vámpír, vagy akár azInterjú a vámpírral vagy az igazi, drága, jó öreg Dracula. Nézzetek csak bolondnak, nekem ez jutott. :o) Aztán jött a Twilight, amely inkább tini-irodalom - bocsánat ifjúsági irodalom. Én meg pont nem vagyok se tini, se ifjú. Amikor drága barátnőmmel felfedeztük, hogy egy olyan könyvsorozatért rajongunk, amelyet nálunk úgy 15 évvel fiatalabbak forgatnak lelkesen, picurkát magunkba néztünk. Aztán megrántottuk a vállunkat és pont olyan lelkesedéssel, optimizmussal és ránk valló hülyeséggel kezeljük a dolgot, mint eddig. Várjuk a farkasokat is nagyon! És majd a férjemmel is megnézem, mert ugyan ő sem tini már - jé - de mégis tetszett neki a könyv és persze a film is. Ami a legjobb, hogy egyre-másrakerülnek elő olyan húszasok és harmincasok az ismerőseink közül, akik szintén megláttak valamit a könyvben. Talán a mi generációnk kicsit nehezebben nő fel? Vagy csak szeretünk hinni a mesében és az örök szerelemben? És ez független azoktól a kritikáktól, melyek szerint a könyv ostoba és kidolgozatlan. Nos, vámpírtörténet tekintetében tényleg nem túl kiforrott, de nem is a vámpíros vonulat a lényeg, hanem az érzelgős, szívfacsaró, könnyfakasztó oldala. Na meg az, hogy siránkozhatunk egymás között, hogy mi már sosem leszünk tizenévesek. (Nem is lennék, utáltam tizenéves gimis lenni.) Na, abbahagyom, mert megvan a könyv, és el kell kezdjem olvasni, mielőtt Sly beelőz!
Lor
Az első
A második
És a most megjelent harmadik
Borsófőzelék
Egy ideig tipródtam, van-e értelme bármilyen szinten is közzé tenni egy borsófőzelék receptet, de másoknál is láttam főzelékeket, leveseket - nem csak különlegességeket, hanem teljesen hétköznapi módon elkészítetteket is - úgyhogy íme. Pénteken nálunk mindig "főzelék nap" van. Ezen a napon a férj és a gyerek is ugyanazt eszi. zöldbab, borsó, krumpli, tök, cukkini főzeléket. Most éppen a zöldborsó volt a soron. Régóta készítek már főzelékeket, de azt hiszem, valójában csak mostanra éreztem rá az ízére - hogy stílusos legyek. Eleinte csak tejjel készítettem. Aztán tejföllel. Azt jött a tejszín, gondolván, milyen jó krémes lesz. Egyik sem volt az igazi. Aztán kikristályosodott. Fele tejföl, fele tej a rántásba és szuper lesz az egész. Így lesz olyan állaga, amelyet mindannyian szeretünk. Nem túl sűrű, nem túl híg. Én a főzeléket mindig rendesen berántom. Valószínűleg a férjem a közelébe sem menne másként. Egészen az elmúlt néhány hétig olajjal és liszttel rántottam. De most....most minden diétázó, egészséges étrend hívó hagyj abba az olvasást. Rubint Réka és Schobert Norbi valószínűleg egymás kezét szorongatva sikítva rohannának az edzőterembe, ha megtudnák, hogy én bizony kacsazsírral készítem a rántást. A legutóbbi kacsasütésnél sikerült egy nagyobb mennyiségű kacsazsírt legyártani. Egyrészt a férjem rajong érte - kizárólag lilahagymával. Másrészt a legtutibb rántottákat lehet belőle készíteni. Már két vagy három főzeléket készítettem ezzel a zsíros rántással és olyan döbbenetesen finom lett, hogy még én is megettem, pedig nem vagyok egy főzelékrajongó. Hát, lefogyni nem fogunk tőle, nem nyerünk sem egészség sem wellness díjat, de én akkor is a kacsazsír mellett voksolok. Ja, és a liszt kb. egyharmadát kiváltom étkezési keményítővel. Így még csak a csomósodás miatt sem kell aggódnom.
Ezt a főzeléket a Kuttyogó is nagyon szereti. A tetejére pirított bacon és csirkehús kerül, mindkettőt szereti.
Zöldborsó főzelék
Hozzávalók: 350-400 gramm fagyasztott vagy friss zöldborsó, só vagy ételízesítő, bors, pirospaprika, 1,5 dl tejföl - 1,5 dl tej, 3-4 evőkanál liszt, 2 evőkanál keményítő, két-három evőkanálnyi kacsazsír vagy lehet sertészsír is, ugyanolyan finom.
A borsó feltesszük főni annyi vízben ami bőven ellepi. Megsózzuk és várjuk, hogy megpuhuljon. (Közben egy nagyobb serpenyőben két gerezd fokhagymával lepiríthatunk egy nagyobb szelet csirkemellet és két-három szelet bacont.) Amikor a borsó megpuhult, elkészítjük a rántást. Egy rántásos fazékban felforrósítjuk a zsírt, rádobjuk először a lisztet és alaposan elkeverjük, majd az étkezési keményítőt is hozzáadjuk. alaposan összekeverjük, majd az utolsó pillanatban megszórjuk ízlés szerint piros fűszerpaprikával. Lehúzzuk a tűzről és kézi habverő segítségével belekeverjük a tejfölt és a tejet. Szerintem ezt kézi habverővel a legjobb csinálni, mert tutira sima lesz a rántás, nem lesznek benne csomók. Miután mindent alaposan összekevertünk, az egészt belekeverjük - szintén a habverővel - a borsóba. Majd az egészet összeforraljuk, amíg szépen besűrűsödik, rádobjuk a megpirított husit és készen is vagyunk. (A rántásos mennyiségek persze igény és ízlés szerint változhatnak, mi ezt a kicsit sűrűbb végterméket szeretjük.)
Lori
Ezt a főzeléket a Kuttyogó is nagyon szereti. A tetejére pirított bacon és csirkehús kerül, mindkettőt szereti.
Zöldborsó főzelék
Hozzávalók: 350-400 gramm fagyasztott vagy friss zöldborsó, só vagy ételízesítő, bors, pirospaprika, 1,5 dl tejföl - 1,5 dl tej, 3-4 evőkanál liszt, 2 evőkanál keményítő, két-három evőkanálnyi kacsazsír vagy lehet sertészsír is, ugyanolyan finom.
A borsó feltesszük főni annyi vízben ami bőven ellepi. Megsózzuk és várjuk, hogy megpuhuljon. (Közben egy nagyobb serpenyőben két gerezd fokhagymával lepiríthatunk egy nagyobb szelet csirkemellet és két-három szelet bacont.) Amikor a borsó megpuhult, elkészítjük a rántást. Egy rántásos fazékban felforrósítjuk a zsírt, rádobjuk először a lisztet és alaposan elkeverjük, majd az étkezési keményítőt is hozzáadjuk. alaposan összekeverjük, majd az utolsó pillanatban megszórjuk ízlés szerint piros fűszerpaprikával. Lehúzzuk a tűzről és kézi habverő segítségével belekeverjük a tejfölt és a tejet. Szerintem ezt kézi habverővel a legjobb csinálni, mert tutira sima lesz a rántás, nem lesznek benne csomók. Miután mindent alaposan összekevertünk, az egészt belekeverjük - szintén a habverővel - a borsóba. Majd az egészet összeforraljuk, amíg szépen besűrűsödik, rádobjuk a megpirított husit és készen is vagyunk. (A rántásos mennyiségek persze igény és ízlés szerint változhatnak, mi ezt a kicsit sűrűbb végterméket szeretjük.)
Lori
2009. november 3., kedd
Tejszínes-rumos piskóta
Kreatívkodtam. Szokásos péntek este, embert elrabolta egy magányos barát. Az eredmény persze: nekik jó volt, én meg ottmaradtam egy romhalmaz házzal...ám elkeseredésemen felülkerekedett a sütési kedv, így a szaladó ház szaladt tovább, de legalább finom süti került másnap az asztalra. Mert ennek a süteménynek bizony pihennie kell. Egy éjszakát. Amúgy érdekes, mert az egész pénteki napom ilyen "pihizős" kajákkal telt. Elkészítettem a már közkinccsé tett és Max által jóváhagyott hamis enchillada raguját, begyúrtam a puszedli tésztáját, amelyet szintén a hűtőbe száműztem egy éjszakára és betársult mellé ez a süti is. Úgyhogy a férjem - szerinte jogosan - meg is érdeklődte este, hogy a fenébe lehet az, hogy egész nap a konyhában pitykéztem, mégsincs mit enni. (Azért ennyire nem volt drámai a helyzet, csak el van kapatva Őurasága.) Válaszként kiebrudaltam az ajtón, hogy ideje lenne elkezdeni a pasis estét.
Minden hétvégén veszek legalább 2-3 csomag vaníliás pudingport, mert imádom a belőle készült krémeket sütikbe/re kenni. Most azonban nem kaptam a sarki boltban. Meg is könnyeztem az üres polcot. Úgyhogy tejszíneset vettem. Otthon aztán úgy döntöttem, most abból sütünk, ami van. Volt tehát 3 csomag tajszínízű pudingporom, tojásom, maradék babapiskótám - amit nálunk a baba nagy ívben elkerül - és néminemű étcsokim. Ez lett belőle.
Tejszínes-rumos piskóta
A piskótához: 6 tojás, 6 evőkanál liszt, 6 evőkanál cukor, késhegynyi sütőpor
A babapiskótás réteghez: 20 dkg babapiskóta, víz, rumaroma vagy egyszerűen csak 3 dl rum!
A krémhez: 1 liter tej, 3 csomag vanília vagy tejszínízű pudingpor, 5 evőkanál cukor (ez persze lehet kevesebb is, nekem kellett most az édes élet feeling), 25 dkg margarin
A tetejére: 1 dl tejszín, 2 tábla étcsokoládé
Sütöttem egy lapos piskótát úgy, hogy különválasztottam a tojásokat, a fehérjéből kemény habot vertem, külön felvertem a sárgáját jó habosra a cukorral, hozzáadtam a sütőporos lisztet, majd az egészet fakanállal a fehérjéhez forgattam. Szerintem a psikótára mindenkinek más trükkje van. Betoltam a sütőbe és kb. 170 fokon szép sárgára sütöttem.
A babapiskótákat két-három darabra törtem és lelocsoltam a rumos vízzel. Nyugodtan elázhatnak, én kicsit féltem, hogy elázik majd a piskóta tőle, de nem. Küldjük meg nyugodtam rummal, vagy esetleg egy kis mandula aroma is jó lehet rája. Nálam rum aroma volt elkeverve úgy 2-3 deci vízzel.
Mindeközben feldobtam a tűzhelyre egy liter tejet, beleszórtam a pudingporokat meg a cukrot, és kézi habverővel folyamatosan kevergetve besűrítettem. Amikor kész volt félrehúztam és kiraktam a teraszra hűlni.
Amikor a piskóta elkészült és kicsit kihűlt, ráhalmoztam a rumtól elázott piskótát.
A lehűlt pudingot elkevertem egy kocka félig hideg margarinnal. Ez a krém ment a piskóta tetejére. Kicsit pihentek, amíg a tejszínt és az étcsokit összeolvasztottam. A csokis réteg ment a tejszínes krémre. És az egész a hűtőbe, hogy összeérjen. Másnap szeletelhető is, finom is lett. Csak egy normális fotót nem voltam képes készíteni róla.
Lori
Minden hétvégén veszek legalább 2-3 csomag vaníliás pudingport, mert imádom a belőle készült krémeket sütikbe/re kenni. Most azonban nem kaptam a sarki boltban. Meg is könnyeztem az üres polcot. Úgyhogy tejszíneset vettem. Otthon aztán úgy döntöttem, most abból sütünk, ami van. Volt tehát 3 csomag tajszínízű pudingporom, tojásom, maradék babapiskótám - amit nálunk a baba nagy ívben elkerül - és néminemű étcsokim. Ez lett belőle.
Tejszínes-rumos piskóta
A piskótához: 6 tojás, 6 evőkanál liszt, 6 evőkanál cukor, késhegynyi sütőpor
A babapiskótás réteghez: 20 dkg babapiskóta, víz, rumaroma vagy egyszerűen csak 3 dl rum!
A krémhez: 1 liter tej, 3 csomag vanília vagy tejszínízű pudingpor, 5 evőkanál cukor (ez persze lehet kevesebb is, nekem kellett most az édes élet feeling), 25 dkg margarin
A tetejére: 1 dl tejszín, 2 tábla étcsokoládé
Sütöttem egy lapos piskótát úgy, hogy különválasztottam a tojásokat, a fehérjéből kemény habot vertem, külön felvertem a sárgáját jó habosra a cukorral, hozzáadtam a sütőporos lisztet, majd az egészet fakanállal a fehérjéhez forgattam. Szerintem a psikótára mindenkinek más trükkje van. Betoltam a sütőbe és kb. 170 fokon szép sárgára sütöttem.
A babapiskótákat két-három darabra törtem és lelocsoltam a rumos vízzel. Nyugodtan elázhatnak, én kicsit féltem, hogy elázik majd a piskóta tőle, de nem. Küldjük meg nyugodtam rummal, vagy esetleg egy kis mandula aroma is jó lehet rája. Nálam rum aroma volt elkeverve úgy 2-3 deci vízzel.
Mindeközben feldobtam a tűzhelyre egy liter tejet, beleszórtam a pudingporokat meg a cukrot, és kézi habverővel folyamatosan kevergetve besűrítettem. Amikor kész volt félrehúztam és kiraktam a teraszra hűlni.
Amikor a piskóta elkészült és kicsit kihűlt, ráhalmoztam a rumtól elázott piskótát.
A lehűlt pudingot elkevertem egy kocka félig hideg margarinnal. Ez a krém ment a piskóta tetejére. Kicsit pihentek, amíg a tejszínt és az étcsokit összeolvasztottam. A csokis réteg ment a tejszínes krémre. És az egész a hűtőbe, hogy összeérjen. Másnap szeletelhető is, finom is lett. Csak egy normális fotót nem voltam képes készíteni róla.
Lori
Esküszöm jobban nézett ki
2009. november 2., hétfő
Hajtovány fahéjjal és mákkal
Egyszer már elkészítettem ezt a Limara féle hajtoványt. Akkor az eredeti recept szerint, de már akkor tudtam, hogy a sós-sajtos hajtoványnak lesz még nálunk továbbfejlesztett változata. Most végre sikerült. Édesen, fahéjjal és mákkal készült, a férjem kb. két órán keresztül ette, alig sikerült lefotóznom. Szoktam a süteményekből osztogatni a családnak és a szomszédoknak, de a férjem azt mondta, ezúttal ne legyünk nagylelkűek. Szerencsére persze jó pár darab kikerül ebből az alapanyag mennyiségből, úgyhogy mégiscsak jutott mindenkinek. A töltelékhez nem margarint hanem sima vajat használtam. Már nem először csodálkozom rá arra, mennyivel jobb íze és állaga van süteményeknek és ételeknek, ha valódi vajjal és nem margarinnal készülnek. Ezúttal is így történt. Íme az édes változatom. - amelyből a mákos lett az abszolút kategória győztes.
Hajtovány fahéjjal és mákkal
Hozzávalók: 1 kg liszt, 5 dl tej, 2 tojás sárgája, 1 dl olaj, 2 evőkanál cukor, 1 evőkanál vaníliás cukor, csipet só, 5 dkg élesztő
A töltelékhez: 10-10 dkg vaj, 4-5 evőkanál mák, 3 teáskanálnyi fahéj, ízlés szerint sima és barna cukor
A langyos tejben felfuttatjuk az élesztőt, majd a többi hozzávalóval együtt lágy tésztát dagasztunk. Ezt én most elég sokáig dagasztottam, kellett is még egy pici liszt hozzá, de a lényeg, hogy egy alaposan kidolgozozz, könnyű tésztát kapjunk. Meleg helyen megkelesztjük, ha jól csináltuk gyönyörű, magas lesz.
Amikor megkelt, két részre osztjuk és szép vékonyra kinyújtjuk. (Az én nyújtódeszkámat valószínűleg Hófehérke hét törpéje készítette, mert elég kicsi. Kénytelen vagyok mindent a konyhapulton nyújtani, de sűrű célzásokat teszek egy szilikonos nyújtólap érdekében.) Kicsit megolvasztjuk a vajat. Én késsel feldarabolom és beteszem úgy 30 másodpercre a mikróba. Nem kell folynia, sőt az a legjobb, ha a vajdarabkák azért megmaradnak benne. Ezt a kinyújtott tésztára locsoljuk. Erre szórjuk a fahéjat, majd annak a tetejét hintsük meg bőségesen - vagy kinek ahogy szája íze szerint - barna cukorral. Aztán feltekerjük, mint a bejglit és háromszög alakokat vágunk belőle. Így mennek a sütőpapíros tepsire. A másik felét szintén szép vékonyra nyújtjuk, szintén alaposan lekenjük a félig megolvasztott igazi vajjal és alaposan megszórjuk mákkal. Ennek a tetejére sima vagy akár vaníliás cukrot is szórhatunk. Feltekerjük, daraboljuk tepsire küldjük. Egy tojássárgájával elkevert tejszínnel kentem le. Ha nincs egyik vagy másik, lekenhető sima tejszínnel, vagy felvert tojással is. 180 fokon kb. 20 perc alatt készre sülnek. Az enyémek most kicsit megbarnultak, mert a tűzhelyen kavartam egy másik ételt és közben mást is gyúrtam, nyújtottam, kicsit elfeledkeztem az időről. De nem jött reklamáció.
Lori
Hajtovány fahéjjal és mákkal
Hozzávalók: 1 kg liszt, 5 dl tej, 2 tojás sárgája, 1 dl olaj, 2 evőkanál cukor, 1 evőkanál vaníliás cukor, csipet só, 5 dkg élesztő
A töltelékhez: 10-10 dkg vaj, 4-5 evőkanál mák, 3 teáskanálnyi fahéj, ízlés szerint sima és barna cukor
A langyos tejben felfuttatjuk az élesztőt, majd a többi hozzávalóval együtt lágy tésztát dagasztunk. Ezt én most elég sokáig dagasztottam, kellett is még egy pici liszt hozzá, de a lényeg, hogy egy alaposan kidolgozozz, könnyű tésztát kapjunk. Meleg helyen megkelesztjük, ha jól csináltuk gyönyörű, magas lesz.
Amikor megkelt, két részre osztjuk és szép vékonyra kinyújtjuk. (Az én nyújtódeszkámat valószínűleg Hófehérke hét törpéje készítette, mert elég kicsi. Kénytelen vagyok mindent a konyhapulton nyújtani, de sűrű célzásokat teszek egy szilikonos nyújtólap érdekében.) Kicsit megolvasztjuk a vajat. Én késsel feldarabolom és beteszem úgy 30 másodpercre a mikróba. Nem kell folynia, sőt az a legjobb, ha a vajdarabkák azért megmaradnak benne. Ezt a kinyújtott tésztára locsoljuk. Erre szórjuk a fahéjat, majd annak a tetejét hintsük meg bőségesen - vagy kinek ahogy szája íze szerint - barna cukorral. Aztán feltekerjük, mint a bejglit és háromszög alakokat vágunk belőle. Így mennek a sütőpapíros tepsire. A másik felét szintén szép vékonyra nyújtjuk, szintén alaposan lekenjük a félig megolvasztott igazi vajjal és alaposan megszórjuk mákkal. Ennek a tetejére sima vagy akár vaníliás cukrot is szórhatunk. Feltekerjük, daraboljuk tepsire küldjük. Egy tojássárgájával elkevert tejszínnel kentem le. Ha nincs egyik vagy másik, lekenhető sima tejszínnel, vagy felvert tojással is. 180 fokon kb. 20 perc alatt készre sülnek. Az enyémek most kicsit megbarnultak, mert a tűzhelyen kavartam egy másik ételt és közben mást is gyúrtam, nyújtottam, kicsit elfeledkeztem az időről. De nem jött reklamáció.
Lori
2009. november 1., vasárnap
Hamis enchillada kikerekítve
Na, ez az enchillada annyira hamis, hogyha Max, akinél a receptre bukkantam meglátná, biztosan csóválná a fejét. De mentségemre szolgáljon, hogy mindez nem volt szándékos. Illetve egy kicsit. Az enchillada ugye feltekerve készül, mármint ott a lepény, rajta a ragu, feltekerés, tálba sorakoztatás, még egy kis ragu, sajt, be a sütőbe és sül. Na, nálunk ez több sebből vérzett. Először is, a férjem csak úgy szereti az ilyen ételeket, ha bőségesen van benne tészta is. Tehát ki kellett ötlenem valamit, hogy több legyen a tészta. Aztán, nem lehetett benne sem vörösbab sem kukorica. Előbbit ugyan megeszi az Ember, de nem túl lelkesen, utóbbitól meg kirázza a hideg. Kezditek érteni, mi a para ugye?
Na de sebaj. Kitaláltam, hogy úgy fogom elkészíteni, mint egy lasagnét. Elkészítem a lapokat, de nem tekerem fel, hanem rakott palacsinta módjára egy lap, egy adag ragu, egy lap, egy adag ragu lesz az eljárás. Ez így jónak is tűnt. Azonban elfelejtettem kukorica lisztet venni. Ezen még valahogy túltettem magam, de aztán észrevettem, hogy rétesliszt sincsen. Ekkor kicsit megremegett a kezem és kicsúszott a számon néhány olyan szó, amit jó, hogy a gyerek még nem ért. Ugyanis, akkor már hazajöttünk a hétvégi bevásárlásból, túl voltunk az öltözünk, kocsizunk, bevásárlókocsiban ülünk, mindent leszedünk, lerámolunk cirkuszon. Eszemben sem volt visszamenni. Úgyhogy minden amit tehettem, hogy átszitáltam a sima búzalisztemet, adtam hozzá picike sikért és szurkoltam nagyon. Nem lett gond. A ragu finom lett, a "nem tortilla, de olyasmi" lapok szépen megsültek, az összeállítás tortaszerű volt és könnyen szeletelhető, az íze pedig szenzációs. Pedig a férjemnek fenntartásai voltak. Azt mondta, lassan enne valami olyasmit is, amit ismer. Ebéd után azonban azt mondta, megjegyzi ennek a kajának a nevét.
Hamis enchillada kikerekítve
Hozzávalók a tortilla laphoz: 10 dkg kukorica liszt, 20 dkg búza vagy rétesliszt, 1 evőkanál étolaj, 1 evőkanál olíva olaj, és annyi víz, hogy gyúrható tésztát kapjunk. Ez az eredeti recept. Nálam 30 dkg búzaliszt volt átszitálva és egy teáskanálnyi sikér. A többi maradt. Persze lehet venni kész tortilla lapokat is, de szerintem ehhez az ételhez felesleges és baromi drága.
A raguhoz: 60 dkg darált marhahús, chili paprika vagy por, bazsalikom, oreganó, erős piros fűszerpaprika, 1 nagy zöld kaliforniai paprika, 4-5 dl paradicsomszósz, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 darab erős zöld paprika
Egy mélyebb serpenyőben olíva olajon megdinszteljük a kockára vágott hagymát, a kaliforniai és az erős zöld paprikát. Rádobjuk a darált húst és addig kevergetjük, míg szépen megbarnul. Hozzáadjuk a fűszereket, mennyiség ízlés szerint. A mi esetünkben hú, de csípett. A fokhagymát egészen apróra vágjuk és ezt is hozzáadjuk. Kevergetjük még egy-két percig, majd ráöntjük a paradicsomszószt. Felforraljuk, majd fedő alatt, lassú tűzön, időnként megkeverve szépen puhára főzzük. Ha elkészül, lefedjük. Én egy nappal előbb megcsináltam, hogy ne kelljen a lapok mellett még ezzel is kínlódni. Jót tesz neki egy éjszaka pihi a hűtőben.
A tortilla lapokhoz az összes hozzávalót egy tálba tesszük, összegyúrjuk és legalább egy órát pihentetjük. Aztán lisztezett felületen kb. 7-8 darabra vágjuk. Nyújtsuk ki egészen vékonyra és persze kör alakúra. Én csak egy kicsit nyújtottam meg, inkább kihúzogattam, mint a rétest. nekem így egyszerűbb volt. Egyenként egy teljesen száraz, de felforrósított serpenyőben megsütjük mindkét oldalát. Ez kb. 1-2 perc. Nem szabad túlsütni, mert akkor túl száraz lesz és eltörik. Ha kivettük az egyik lapot, tiszta és száraz konyharuhával töröljük ki a serpenyőt, mert az égett liszt szaga borzalmas. Tapasztalat. Ha mindegyik megvan, jöhet a rétegezés. Egy vastagabbra sikeredett lap, rá a ragu, lap, ragu, lap, ragu, míg el nem fogynak a hozzávalók. Én a tetejét paradicsomszósszal elkevert piros arannyal kentem rá. Szórtam rá egy jó adag reszelt sajtot és mehetett a sütőbe. 180 fokon kb.20-25 perc alatt megsül úgy, hogy a sajt barna és ropogós legyen rajta.
Lori
Na de sebaj. Kitaláltam, hogy úgy fogom elkészíteni, mint egy lasagnét. Elkészítem a lapokat, de nem tekerem fel, hanem rakott palacsinta módjára egy lap, egy adag ragu, egy lap, egy adag ragu lesz az eljárás. Ez így jónak is tűnt. Azonban elfelejtettem kukorica lisztet venni. Ezen még valahogy túltettem magam, de aztán észrevettem, hogy rétesliszt sincsen. Ekkor kicsit megremegett a kezem és kicsúszott a számon néhány olyan szó, amit jó, hogy a gyerek még nem ért. Ugyanis, akkor már hazajöttünk a hétvégi bevásárlásból, túl voltunk az öltözünk, kocsizunk, bevásárlókocsiban ülünk, mindent leszedünk, lerámolunk cirkuszon. Eszemben sem volt visszamenni. Úgyhogy minden amit tehettem, hogy átszitáltam a sima búzalisztemet, adtam hozzá picike sikért és szurkoltam nagyon. Nem lett gond. A ragu finom lett, a "nem tortilla, de olyasmi" lapok szépen megsültek, az összeállítás tortaszerű volt és könnyen szeletelhető, az íze pedig szenzációs. Pedig a férjemnek fenntartásai voltak. Azt mondta, lassan enne valami olyasmit is, amit ismer. Ebéd után azonban azt mondta, megjegyzi ennek a kajának a nevét.
Hamis enchillada kikerekítve
Hozzávalók a tortilla laphoz: 10 dkg kukorica liszt, 20 dkg búza vagy rétesliszt, 1 evőkanál étolaj, 1 evőkanál olíva olaj, és annyi víz, hogy gyúrható tésztát kapjunk. Ez az eredeti recept. Nálam 30 dkg búzaliszt volt átszitálva és egy teáskanálnyi sikér. A többi maradt. Persze lehet venni kész tortilla lapokat is, de szerintem ehhez az ételhez felesleges és baromi drága.
A raguhoz: 60 dkg darált marhahús, chili paprika vagy por, bazsalikom, oreganó, erős piros fűszerpaprika, 1 nagy zöld kaliforniai paprika, 4-5 dl paradicsomszósz, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 darab erős zöld paprika
Egy mélyebb serpenyőben olíva olajon megdinszteljük a kockára vágott hagymát, a kaliforniai és az erős zöld paprikát. Rádobjuk a darált húst és addig kevergetjük, míg szépen megbarnul. Hozzáadjuk a fűszereket, mennyiség ízlés szerint. A mi esetünkben hú, de csípett. A fokhagymát egészen apróra vágjuk és ezt is hozzáadjuk. Kevergetjük még egy-két percig, majd ráöntjük a paradicsomszószt. Felforraljuk, majd fedő alatt, lassú tűzön, időnként megkeverve szépen puhára főzzük. Ha elkészül, lefedjük. Én egy nappal előbb megcsináltam, hogy ne kelljen a lapok mellett még ezzel is kínlódni. Jót tesz neki egy éjszaka pihi a hűtőben.
A tortilla lapokhoz az összes hozzávalót egy tálba tesszük, összegyúrjuk és legalább egy órát pihentetjük. Aztán lisztezett felületen kb. 7-8 darabra vágjuk. Nyújtsuk ki egészen vékonyra és persze kör alakúra. Én csak egy kicsit nyújtottam meg, inkább kihúzogattam, mint a rétest. nekem így egyszerűbb volt. Egyenként egy teljesen száraz, de felforrósított serpenyőben megsütjük mindkét oldalát. Ez kb. 1-2 perc. Nem szabad túlsütni, mert akkor túl száraz lesz és eltörik. Ha kivettük az egyik lapot, tiszta és száraz konyharuhával töröljük ki a serpenyőt, mert az égett liszt szaga borzalmas. Tapasztalat. Ha mindegyik megvan, jöhet a rétegezés. Egy vastagabbra sikeredett lap, rá a ragu, lap, ragu, lap, ragu, míg el nem fogynak a hozzávalók. Én a tetejét paradicsomszósszal elkevert piros arannyal kentem rá. Szórtam rá egy jó adag reszelt sajtot és mehetett a sütőbe. 180 fokon kb.20-25 perc alatt megsül úgy, hogy a sajt barna és ropogós legyen rajta.
Lori
A ragu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)