Sajtbundás rakott rántott hús

A terhesség alatt rámtört húsevés nem akar csillapodni. Annyira nem, hogy hétvégén - amikor ugye kicsit lazul a hurok diéta ügyben - egyszerűen reggeltől estig tépném, rágnám, csámcsognám a húst. A bundázott húsokat is nagyon szeretem, péládul szívesen ennék sörtésztába vagy palacsintatésztába, leveles tésztába sült húst, de a férjem ilyesmire nem nyitott. Ha már egyszer, akkor rántott hús. A szezámos csirkét is csak duzzogva eszi meg. És csak ha nagyon nincs más és muszáj. Most azonban sikerült valami olyasmit kitalálni, ami végre neki is az ínyére volt. Legalábbis nem mert szólni. Valójában panírozott hús volt, de zsemlemorzsa helyett a húst vastag reszelt sajtba forgattam. Ez azért volt jó, mert felhasználhattam az összes maradék füstölt vagy éppen trappista sajtot, nem beszélve a goudáról. Valamint szépen megtöltöttem a húsokat maradék sonkaféleségekkel. Nem mondom, olyan laktató volt, hogy csak levegő után kapkodtunk. Különösen, mert nem pitykéztem túl. A szív alakú csirkemell filét egyszerűen kettévágtam. A fél szívet félbevágtam és máris megtöltöttem. Semmi darabolás, klopfolás. Tudtam, hogy a sütőben úgyis átsül. Volt hozzá főtt-sült burgonya - erről majd nemsokára - meg rengeteg uborka. Képzeljétek, a gyerek majdnem egy egész ilyet bevágott. Oké, én meg kettőt, dehát van köztünk úgy 50 kiló. A javamra. Durva nem?

Sajtbundás rakott rántott hús

Hozzávalók: Két egész csirkemell filé, sajt, maradék sonka, liszt, 2 tojás, só

A csirkemell filét félbevágjuk, majd a fél darabot bevágjuk, hogy szépen ki lehessen teríteni. Tegyünk az egyik felére apróra vágott sonkát, majd fedjük be egy szelet sajttal. Hajtsuk rá a másik felét és ha szükséges, szúrjuk át fogpiszkálóval, hogy ne nyíljon szét. Forgassuk meg lisztben. A tojásokat verjük fel és reszeljünk bele jó bőségesen nagylyukú reszelőn sajtot. Lehet füstölt, trappista, ami éppen kézre esik. Ebbe forgassuk meg a lisztes felületű húst. Egy mélyebb serpenyőben hevítsünk nagyon forróra olajat. Egyetlen perce tegyük bele a bundázott húst és forgassuk meg egyszer. Csak amíg kicsit színt kap és megszilárdul a bundája. Helyezzük a húsokat sütőpapírral bélelt tepsire. Szépen egymás mellé. Szórjuk meg még egy kis sajttal, fedjük be alufóliával és egy órán át 160-170 fokon süssük a sütőben. Az idő leteltével vegyük le a fóliát és még süssük tíz percig, ha van grillező funkciónk, akkor azzal. Így mesésen megpuhul, a teteje mégis ropogós lesz.

Félbevágás után nem volt idő fotózni. iszonyú éhesek voltunk. Nagyon ettünk....

Jamie Oliver kenyér

Kenyér ügyben általában elszámolom magam. Általában pluszosan, tehát mindig több van otthon, mint kéne. Azért, mert megveszem a szokott adagot, aztán sütök is. Azért veszek a sütés mellett, mert nálam sosem biztos, hogy lesz-e időm sütni. Ha meg igen, akkor mindig azon tipródom, vajon sikerül-e? Mert ha nem, akkor valamivel csak etetni kell a pasivonalat. Ha minden összejön, akkor azért a felesleget le szoktam fagyasztani szűkösebb napokra. Na, most bukovári volt. Kevés lett a kenyér, március 15-én meg minden zárva. Szerencsére kenyérliszt mindig van otthon, volt otthon szárított élesztő is, úgyhogy nem volt kérdés, gyorsan sütök egyet. Bevallom, nekem ez a Jamie Oliver féle válik be a legjobban. Most direkt nem keresgéltem, nem kísérleteztem, a tutira mentem. Még a főnökasszonyom osztotta meg velem ezt a receptet és azóta is lelkes híve vagyok. Ez a kenyér villámgyorsan megvan, nagyon egyszerű, viszont annál finomabb. Mindig jól sikerül, a teteje pedig cserepes és ropog. Imádom. Most egy kisebb cipót sütöttem, az eredeti recept mellett megstuffoltam kis burgonyapehellyel, mert kábé másfél kanálnyi árválkodott a zacsiban, ki akartam már likvidálni. Íme a mi jolly joker-ünk.

Jamie Oliver kenyere kicsit másképp

Hozzávalók: 0,5 kg BL 80 liszt, 1,5 tasak porélesztő, 1,5 evőkanál olíva olaj, 3 dl víz, 1 kávéskanál cukor, 1 teáskanál só, 1,5 kanál burgonyapehely, 1 kávéskanál sikér

A langyos vízben elkevertem a porélesztőt. Hozzáöntöttem a liszthez, mehetett bele az összes többi hozzávaló és szépen kidagasztottam. Bevallom, csak 40 dekányi fehér lisztem volt, 10 dekát teljes kiőrlésű rozslisztből pótoltam. Tehát szépen kidagasztottam és legalább egy órára félretettem kelni. Amikor lejárt az idő, alaposan ököllel kiütögettem belőle a levegőt, majd újra átdagasztottam jó alaposan. Sütőpapírral kibéleltem a jól bevált öntöttvas lábasomat és beletettem a kenyeret. Bevagdostam a tetejét, rátettem a lábas fedőjét és hagytam, hogy annyira megkeljen, hogy a vágások szépen megnyíljanak. Ekkor lekenem hideg sós vízzel, benedvesítem a fedőt és 220 fokos sütőbe tolom. Egyszer még lekenem vízzel, majd az utolsó tíz percre fedő nélkül sütöm a kenyeret. Heuréka. Recseg, ropog.

Kérdések és válaszok

DebiGabi és Livi meghívott egy játékra. Kérdésekre válaszok. Nem tudom mit mondhatnék, íme, ez vagyok én. 

1: Mi lenne, ha nyernék a lottón?
Hm. Kifizetném a hitelt. :o) Elutaznék Toszkánába. Nyitnék egy olyan cukrászdát-pékséget, amelyet az Egyszerűen bonyolult című filmben láttam. És élvezném.

2: Rossz szokásom.
Pffffgggrrrr. Túl sok van. Reggel másfél órát kell eltöltenem a fürdőszobában, ebből nem engedek, inkább hajnalok hajnalán kelek. Gondolom az idő múlásával ez hatványozódni fog. Türelmetlen és erőszakos vagyok, ha valami nem úgy történik ahogy szeretném hisztizek és duzzogok, mint egy gyerek. Időmániás vagyok. Ha 3-kor találkozom valakivel akkor már negyed órával előbb megérkezem, pontban 3-kor pedig már idegbeteg vagyok, mert a másik "késik". Utálok várni.

3: Koffein.
Alap. Éltető elem. Nem indul nélküle a nap, nem záródik nélküle ebéd. Elvonási tüneteim vannak nélküle.

4: Színeim.
Régebben volt egy rózsaszín korszakom. Elmúlt. Ma már inkább fekete - ruhákban mindenképpen - szürke, barna, sötétzöld....most kicsit lila, de érzem, ez el fog múlni.Tinikoromban feketére akartam festeni a szobám falát. Anyu nem engedte. Vajon miért?!?!

5: Mi van most rajtam.
Hosszú farmerszoknya, western bokacsizma (barna), szürke póló

6: Háziállat.
Nincs. Félek a kutyáktól, a kutyaugatástól agyvérzést és idegrohamot kapok. Mindig volt cicám. Legutóbb egy csodálatos skót lógófülű macskám volt. Imádtam. Amikor vettük, a tenyésztő azt mondta, ez a világ legbarátságosabb és legnyugodtabb macskafaja. A miénk a világ legundokabb és legantiszociálisabb példánya volt. Annyira nem volt gyerekkompatibilis, hogy el kellett ajándékozzuk. Az új helyén állítólag ő a főnök, a család kutyáját naponta elveri és boldogsághormont kap, hogy barátságosabb legyen. Állítólag belőve egész jó fej, de valamiért ott is imádják.

7: 10 év múlva hol látom magam?
Szülői értekezleten. Vagy este saját bort kortyolgatva a kertben.

8: Legutóbbi nagyon jó élményem
Meghívás Karintiába április végén. A kedvenc tájam, a kedvenc helyem, imádom és nagyon boldog voltam tegnap, amikor jött a lehetőség. Éppen a szülinapomra esik az utazás. Egy csodás ajándék, azóta vigyorgok és piszok jó kedvem van.

Meggyes-mákos süti

Sütöttünk a gyerekkel. Van az a konyhai robotgép. Imádja, ha zúg, ha berreg, ha prüszköl és forog. Akkor nagyokat visong és a lábam mögé bújik. Szóval, így sütünk mi ketten. Nem vagyok az: találtam egy kis ezt, találtam egy kis azt és lett belőle egy nagy amaz típusú háziasszony. Tudatosan szoktam tervezni, ritkán van olyan, hogy találtam volna valamit. DE! Most tényleg volt még a hűtőben mák és kezdtem aggódni, hogy egyszer csak megavasodik. És találtam egy zacskóval a nyáron lefagyasztott meggyből. Nyáron vettem a fáradtságot és úgy másfél ládányit kimagoztam és lefagyasztottam. Ha jól láttam, ez volt az utolsó csomag. A többi magozatlanul zacskóztam be. Azóta is ott vannak. Hogy mégis mire gondoltam akkor? Ja, arra, hogy majd csinálok belőle meggyszószt. Azóta se. Talán majd a hétvégén. (Hahahaha.)
Magozás közben nagyon menőnek éreztem magam. Végre a saját házam teraszán, az anyósék meggyfájának termését magoztam a saját mélyhűtőmbe szánva. Nagyon jó érzés volt. Kicsit a régi, nagyszülős nyarakra emlékeztetett. Jó lenne kicsit a saját kis kertünkbe varázsolni azt a bizonyos vidéki hangulatot. Oké, nem tartunk tyúkokat meg disznókat. De kertészkedhetünk, magozhatjuk a meggyet, főzhetjük be a paradicsomot, a lekvárt. Már csak ezért is nagyon várom a nyarat. Szeretnék már a virágföldben túrni, locsolni, ültetni a kicsiknek a paradicsomot. Hogy jutottam már megint a mákos sütitől idáig????

Meggyes-mákos sütemény

Hozzávalók: 30 dkg sima liszt, 3 tojás, két-három evőkanál tejföl, 10 dkg kukorica liszt, 40 dkg meggy, 5 evőkanál mák, 2 csomag vaníliás cukor, 3-4 evőkanál barna cukor, 1 csomag sütőpor, 15 dkg vaj, 10 dkg mandula

A hozzávalókat a meggy kivételével egyszerűen robotgéppel alaposan összekeverjük. Én először elkevertem a tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral, hozzáadtam a puha vajat és a tejfölt. Csak ezután jött a mák és a liszt a sütőporral. Végül szórtam hozzá a kukorica lisztet. Ezt a masszát egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem. A tetejét kiraktam lisztbe forgatott meggyel és megszórtam vágott mandulával. 180 fokon 30-35 percig sütöttem. 

Kakaós csiga és lekváros kifli élesztős hajtogatott vajas tésztából

Na, ez egy jó hosszú cím lett. A vajas tésztát nagyon szeretem. A hajtogatott tésztát is. A hajtogatott vajas tésztát különösen, de most élesztőset akartam, mert olyan igazi, békebeli kakóscsigára vágyakoztam. Arra amit a sarkon árultak a kis bódéban. Bevallom, ez azért nem egészen olyan lett, de azért elfogyott. Kerestem egy békebeli receptet a tésztához. Kicsit megvariáltam. A recept baja az volt, hogy az adott mennyiségből nem lett túl nagy adag, ez ugye az én családomnál eleve bukovári, de lehetett volna annyi eszem, hogy erre - ránézve a leírt mennyiségekre - magamtól is rájövök. Tehát, nem is a recept a hibás.
Már nagyon vártam a hétvégét, mert a hétfőtől péntekig tartó fogyókúrám kicsit keményebbre sikerült a megszokottnál - nem direkt, sok volt az idegbaj - úgyhogy arra a döntésre jutottam, hogy hétvégén extra adag bűnözéssel jutalmazom magam. Mert megérdemlem. És így lett kakaós csiga. Mivel találtam egy fél doboz sütésálló lekvárt a hűtőben -felbontva - nem akartam, hogy tovább árválkodjon, ezért lett kétféle sütemény. Végül is a lekváros még jobban is ízlett. Miután megettem három csigát rájöttem, hogy nem is szeretem a kakaós dolgokat. És gyorsan megettem az összes lekvárosat csak a férjem kóstolhatott meg egyetlen egyet. Hozzászoktam az étcsoki ízvilágához. A múltkoriban a kakaóscsigát holland kakaóporral készítettem. És bevallom, annyira nem jött be. Kelt tésztában úgy túl keserű volt. Most direkt jól elkevertem porcukorral, most meg azért nem ízlett. Az a gyanúm, az én fejemmel van valami gond. A lekvár volt a tuti. Azzal sosem tévedek nagyot. Mindegy, a tészta jó volt, de legközelebb duplázom az adagot és csak kifliket csinálok belőle. Mert az még napok múlva is annyira finom volt.

Élesztős hajtogatott vajas tészta

Hozzávalók: 15 dkg vaj, egy púpozott evőkanál liszt a vajas részhez.

2 dkg élesztő, 1 evőkanál langyos tej, 1 evőkanál liszt, egy teáskanál cukor a kovászhoz

A tésztához: 25 dkg liszt, egy teáskanál porcukor, 1 teáskanál olaj, 2 tojás sárgája, csipet só, tej

A 15 dkg vajat kicsit összegyúrjuk a liszttel és miután kis gombócot formáltunk belőle, betesszük a hűtőbe. Lehetőleg egy fél nappal előbb elkészítjük a kovászt úgy, hogy a hozzávalókat elkeverjük és vagy egy órán át hagyjuk kelni, erjedni. 

Ha mindez megvan, akkor a tésztához valókat készítsük egy mély tálba és adjuk hozzá a kovászt. Alaposan gyúrjuk össze. Pár perc dagasztás után hagyjuk félig megkelni. Ha ez megtörtént, akkor nyújtsuk ki, helyezzük a közepére a vajas gombócot. Hajtsuk rá a tésztát alulról - felülről és két oldalról is, majd csukjuk össze mint egy könyvet. Nyújtsuk ki így még egyszer. Közben lisztezzünk ezerrel, mert tapadós-ragadós a tészta a vaj miatt. Újra hajtogassuk duplán, majd hagyjuk magára jó 15 percre. Ezt a hajtogatást-nyújtás ismételjük meg még háromszor. Az utolsó nyújtásnál vagy nyújtsuk hosszúkás téglalap alakúra, vágjunk belőle hosszúkás háromszögeket, töltsük meg lekvárral és tekerjük fel, majd helyezzük sütőpapíros tepsire. Vagy nyújtsuk ki, kenjük meg olvasztott vajjal, szórjuk meg bőven kakaóporral és porcukorral. Tekerjük fel és vágjunk belőle kb. 1 centis darabokat. Mivel én kétfelé vettem a tésztát, nekem most kis mini csigáim lettek. A kifliket lekentem tojásfehérjével, a csigákat csak úgy a sütőpapírra raktam. 180 fokos sütőben 25-30 perc alatt szépen megsültek. 

Nigella csokitortája tepsiben, sütiként

A barátnőm szülinapjára készült ez a torta. Nigella klasszikus csokitortája. Annyira bejött a gyereknek, hogy nekiugrottam még egyszer. Mivel most nem ünnepeltünk semmit, csak a Kicsit akartuk jobb kedvre deríteni a betegsége után, egyszerűen tepsiben sütöttem meg. Miután elkészült, csak álltunk mellette mindannyian egy-egy villával a kezünkben és nem bírtuk abbahagyni az evését. El kellett dugnom a kamrába, mert veszedelmesen fogyott. Másnap anyósomék jöttek át kávézni, nahát családilag tömtük a fejünket. Az arányok, mennyiségek ugyanazok lettek. Csak a tésztát egy kis méretű tepsiben sütöttem meg. Csak kiemeltem a tepsiből a sütőpapírt, félretettem, mehetett bele az újabb adag papír és az újabb tészta. Ezt is ki lehetett emelni a papír segítségével. Míg kicsit hűlt, elkészítettem a krémet. Ezt rákentem az egyik lapra. A tészta másik felét úgy borítottam rá a sérülésmentesség jegyében, hogy egy nagyméretű tálcára helyeztem nagyon óvatosan a tésztát. Majd két oldalt a tésztát hozzáfogva finoman a tálcához ráborítottam a csokikrémes lapra. A tálcát leemeltem a papírt pedig csak szépen lehúztam. Így szép lett, nem tört el, és remekül be lehetett vonni a csokimázzal. Receptet a linknél találtok.

Krumplis kenyér

Sajnos csak hétvégén jut időm arra, hogy kenyeret süssek. Most éppen péntek délután sikerült korábban hazaérnem és előkészítettem egy szuper burgonyás kenyeret. Én a magam részéről rajongok a krumplis kenyérért, jól ki is gondoltam, milyen jó lesz este elrágcsálni a csücskét. A receptért célirányosan E.Margit oldalára mentem. Kifejezetten olyan receptet kerestem, amelybe nyers burgonya kellett, mert főzögetni, pürésíteni, nyomkodni már tényleg nem lett volna kedvem. Meg is találtam, nála megtaláljátok ITTEN szép fázisfotókkal, mert nem is változtattam rajta semmit. Illetve, én csak félideig dagasztottam gépben, mind a két dagasztás kézzel fejeztem be...Régimódi vagyok, még mindig nem bízom a gépekben. Ráadásul nekem nem kenyérsütő gépem van, csak az a bizonyos dagasztani is - amúgy tök jól - tudó konyha gépem. Ezt most nem a kacsasütőmben sütöttem, hanem a másik Szlovákiából kapott öntött vas lábasomban. Ennek jó magas a fala és persze szuper vastag. A sütési módom a szokásos volt, a vas edény fedőjének az alját a vízcsap alá tartottam, így fedtem be a lábast és sütés alatt ezt még egyszer megismételte. Az utolsó tíz percre levettem, lekentem a kenyér tetejét és így sütöttem tovább. Kicsit megégett, de ez nem a kenyért vagy a recept hiánya, egyszerűen becsúszott egy s.o.s. peluscsere, s mivel a gyereket másképp nem lehet tisztába tenni, csak futás, mozgás közben, időbe telt, míg elkaptam....ez látszik a kenyéren. De ettől még iszonyú finom, puha bélzetű kenyér lesz ...és nagyon de nagyon laktató. Férjem a reggeli kakaóhoz két nagy karéj kenyeret szokott megenni, ebből azonban csak egyet bírt.

Vajas keksz újra

Imádtam Locatelli kekszét. De most olyan kekszet akartam, amiben nincsen tojás...annyira ugyanis most nem állok jól tojással, kellett másik sütibe és tojást szigorúan csak háztól veszek...vidéki családfámból adódóan erre háklis vagyok. Különösen, hogy baromira sok tojéá fogy nálunk....a gyerek imádja a bundás kenyeret, de ha neki csinálok, ott sorakozik az apja is, aki meg nem képes megállni egy szeletnél. A rántotta szintén menő, de a férjem 4 alatt neki sem áll, plusz egy a gyerek, plusz kettő én. Máris ugrott majd egy doboz és akkor még nem sütöttem semmit. Meg a tojáskrém, amit imádok. Meg salátába is szeretek tenni hús helyett...magamnak, amikor éppen fogyózom...mint most. Azonban a legújabb szállítmány valahogy nem érkezett meg hétvégére, úgyhogy kicsit módosítanom kellett a sütik összetételén és ezt pont ez a keksz sínylette meg, még akkor is, ha nem kellett volna bele sok. Ami amúgy nem baj. Én egyébként sem érzek nagy különbséget tojásos vagy tojásmentes keksz között, de szerintem ez a saját falánkságom következménye...annyira szeretem az omlós dolgokat, hogy falom gondolkodás nélkül. Na, ezzel ez történt. Kicsit átvariáltam az arányokat, nálam a kiindulási alap mindig a tömbnyi vaj. Elrohantam kukoricalisztért, mert az elfogyott. Szerencsére kivételesen volt a sarki Sparban mert nem szívesen tettem volna ki magam egyéb kísértéseknek valami multiban. Amúgy ez a kukoricaliszt csodákat tesz a kekszfélékkel. Én most fele-fele arányban használtam, mondjuk nem is állt össze annyira, hogy darabolni lehessen, de a végeredményen és az ízen ez mit sem változtatott.

Vajas keksz újra

Hozzávalók: 25 dkg szigorúan szobahőmérsékletű vaj, 20 dkg sima liszt, 20 dkg kukorica liszt, 1 csomag vaníliás cukor, csipet só, 10 dkg porcukor

Semmi más teendő nincs, mint összekeverni lehetőleg robotgéppel, hogy a kézmelegtől ne olvadjon agyonra a vaj. Amikor ez megvan, betenni a hűtőbe úgy fél órára. Én egyszerűen kis gombócokat gyúrtam belőle, kissé lelapítottam és így raktam sütőpapíros tepsire. A sütőt muszáj alaposan előmelegíteni 180 fokra és így betenni a kekszet. Így is szét fog folyni...nekem legalábbis. Kihűlve szabad csak hozzányúlni, mert annyira omlós, hogy törik, nem is kicsit. Egy baja van. Nem lehet abbahagyni.

Pikáns serpenyős krumpli

Kicsit el vagyok tűnve. Ennek egyik oka a sok munka, a másik pedig egy, az egész családon átsüvítő megfázásos betegség. A nagyszülők kezdték. Mivel napközben ők vannak a kicsivel, várható volt, hogy Kuttyogó sem ússza meg a dolgot. Sajnos benyelt egy kis megfázást. Szerencsére bivaly kisgyerek, volt egy kis láza, kókadt volt, többet aludt az átlagosnál, de rengeteg alvással, vitaminnal és némi lázcsillapítóval pár nap alatt helyrejött. Rémületes dolog, ha egy gyerek beteg, még akkor is, ha csak egy kis megfázásról van szó. De a legrosszabb ilyenkor az orrszívó porszívó. Aki ezt kitalálta, annak a hátsófelébe vezetném és szívatnám egy hétig. Értem én, hogy ez kell...de hát csak lehetne ennek valami kulturáltabb, kevésbé rémisztő módja. A gyerekem apjával hétvégén este ültünk, apa kezében a gyerek, az enyémben az orrszívó. És néztünk tanácstalanul egymásra, hogy most akkor szívod? Szívjam? De ordít. De fogd le. De ennél erősebben nem merem. Majd én. Szívd te. Dehát mozog. Mozog basszus, másfél éves, gondoltad, majd szoborszerűvé merevedve megadja magát? Na, egy fél óra múlva szitkozódva hagytuk a francba. Mondjuk addigra a gyerek úgy ordított, hogy az összes takony kijött, szerintem még az agyából is. Van egy kisebb, elektromos orrszívónk, azt vettük elő. Szerencsére csak egyszer volt rá szükség.
Na de...idegeink lecsillapítása végett úgy döntöttünk, csapunk egy laza vacsit. Semmi faxni. Krumpli, LILAHAGYMA, körözött - maradék túróból ebédre készített túrós tészta ügyileg - sajt, paprika és a maradék kacsazsír. Úgy saccolom, fejenként két fej lilahagymát, és úgy 5000-6000 kalóriát pusztítottunk el. A krumplit most kicsit másképp sütöttem. Piteformában. Nem röhögni, az volt teflonos és pont annak olyan a mérete, hogy kettőnknek elég. (Pedig nem kicsi.) Szaftos lett, csípős, pikáns, pirosas és hagymás, mint a veszedelem. Köretként is kipróbáltuk másnap egy lájtosabb verzióban, de akár önmagéban is tök kis kaja.

Pikáns serpenyős krumpli
Hozzávalók: 5-6 fej közepes vagy nagyobb krumpli, olíva olaj, mustár, pirosarany, 5-6 gerezd fokhagyma, 1 fej lilahagyma, só, bors, majoranna, oreganó
A krumplit vágjuk vastagabb hasábokra és máris tehetjük abba a tepsibe amiben majd sülni fog. (Én az alját átkentem egy kis kacsazsírral, biztos ami biztos.) Szórjuk meg a majorannával, oregánóval, adjunk hozzá egy teáskanál mustárt és nyomjunk rá nem kevés pirosaranyat, hogy szép színe legyen. Sózzuk, borsozuk. A lilahagymát vágjuk csíkokra, ezt is adjuk a krumplihoz. Az egészet locsoljuk meg olívaolajjal, alaposan keverjük össze. A fokhagyma gerezdeket dobáljuk rá. Öntsünk alá annyi vizet, amennyi félig ellepi, majd 200-220 fokos sütőben süssük addig, míg a víz elsül, a krumpli pedig szép piros és sopogós lesz. A tepsi alján maradt lében istenien lehet tunkolni a kenyeret.

Az életem része....vagyis azok vagytok

Egy nagyon-nagyon megható és nagyon szívmelengető ajándékot kaptam. Nem írom, hogy díjat, mert nekem ez többet jelent. Livitől , Lekvároskuktától és Belly-től is megkaptam....és nagyon büszke vagyok rá. Az ajándék szerint valamilyen szinten az életük részévé vált a blogom, ami csodálatos dolog. És bevallom, bár csak nem régóta írok blogot, de nagyon sok olyan blog és bloggertárs van, aki ma már az én életem részét is képezi. Ha arra nincs is időm, hogy új recepteteket, fotókat töltsek fel, de bizony mindennap megjárom a magam kis gasztroblog turnéját, és ezt azért fontos tudnotok, mert nem mindig kommentelek.
Szóval, nagyon köszönöm, hogy vagytok.
Most tovább kellene adnom a díjat, de látom, már hipp-hopp körbejárt! Ezért egyrészt visszaküldöm Livi-nek, Lekvároskuktának és Belly-nek, másrészt ajánlom ChefVikinek, Mandy-nek, Gizi-nek, Moha-nak, szepy-nek, DebiGabinak, Gabojszanak, Max-nak, Limarának, Doctor Pepper-nek.és Palócprovance-nak, illetve mindenkienk, aki szerepel a rendszeresen olvasott oldalaim között.

Bagel

Amikor az a szöszke, tacskófejű Paris Hilton itt járt, egyetlen hír ütötte meg a fülemet vele kapcsolatban. Mégpedig az, hogy ezt meg azt rendelt, követelt, óhajtott  őnagysága, és egyetlen kívánsága volt, amit nem tudtak teljesíteni. Mégpedig a bagel. Azt akart enni. (Hogy minek azt nem tudom, hiszen állítólag egyfolytában fogyózik, arra meg nem jó a bagel, bár kétségtelenül nem ártana neki pár kiló.) És ezt nem tudták beszerezni. Most mi van? Hát miért nem sütöttek neki? Kizártnak tartom, hogy Hilton kisasszony az első falat után levágta volna, hogy ez nem nyújorki. És ha igen? Kapott volna bagelt Hungarian módra. Az is van olyan jó, mint az amerikai. Szerintem, ha megkóstolta volna valamelyik gasztroblogger bagel-jét nem sírta volna annyira vissza a hazait. Akkor valahogy bogárka került a fülembe és nem hagyott nyugodni ez a bagel cirkusz. Sosem ettem még, New York-ban sem jártam soha, kíváncsi voltam. Naná, hogy Limara honlapján kezdtem a keresgelést és naná, hogy találtam receptet. El is készítettem. Nem írok receptet, mint mindig, Limaránál most is megtaláljátok. Bár az enyémeknek a teteje nem lett olyan szép sima, mintha kirepedeztek volna...talán túlkelt, vagy mi lehetett a gond? Szinte semmin  nem változtattam, az arányok rendben voltak, nekem pont annyi és ezek szerint akkora péksütijeim lettek, amit Ő ír. Én a főzővízbe nádcukrot tettem. A sütik tetejét is azzal szórtam meg. (Gyerekkoromban a sarki péktől sokszor vettem cukros kiflit és imádtam.) Egy nagyon finom, ragacsos, kicsit tömör és nehéz tésztás péksüteményt kaptam. Nekem ízlett, de bevallom annyira nem vagyok elájulva. Finom volt, finom volt, csinálok majd máskor is, de ennél sokkal finomabb kelt tésztás sütemények vannak. Azért próbáljátok csak ki, magokkal meg mindenfélével....lekvárral és vajjal nagyon fincsi reggeli.

 

 

Fasírt zsemlében

Ezt a receptet a Vidék Íze magazinban találtam. Kicsit ugyan változtattam, inkább inspiráció volt. Rengeteg darált húsom lapul a mélyhűtőben, és egyszerűen nem akarok addig feleslegesen húst venni, míg mindent ki nem takarítunk a ládából. Ennek szellemében elég sok darált húsos ételt kell mostanában fogyasztania a családnak. Az egyik leggazdaságosabb a fasírt, de hát nem etethetem őket mindig ugyanazzal. Oké, oké, tulajdonképpen ez is az, de legalább a látvány elterelte erről a tényről a figyelmet. Szerintem ez egy tök jó kis kaja, mindenféle köret nélkül, csak így magában, kovászos vagy ecetes uborkával. Vacsira vagy ebédre. Sőt, még másnap is. Bevallom, akkor szeretem a legjobban a fasírtot, ha egy éjszakát aludt a hűtőben. Na, úgy, hidegen, csak úgy kézbe venni, másik kézbe egy szelet kenyér vagy egy friss kifli és jönni-menni vele...nos, a diéta jegyében max. paprikát veszek a másik kezembe.

Fasírt zsemlében

Hozzávalók: 4-6 szikkadt zsemle, 60 dkg darált marhahús, pici fűszerkömény, só, bors, vöröshagyma, fokhagyma, majoranna, pirospaprika, 2 tojás sárgája, zsemle bél, tej (ha akad, pár szelet bacon)

A zsemlék kalapját levágom és kivájom a belsejét. Ezt nem dobom el, hanem gyorsan tejbe áztatom. A húst egy tálba teszem, hozzáütöm a tojást, megszórom a fűszerekkel. Belereszelem a vöröshagymát és a fokhagymát. Kinyomkodom a tejbe áztatott zsemlebelet és ezt is hozzáadom. Az egészet jól összekeverem és a zsemlék belsejébe töltöm. A zsemléket kívülről lekenem a maradék tejjel, sütőpapíros tepsire teszem. Ha van otthon, tehetünk a tetejére egy szeletke bacont is. Kb. 170 fokos sütőbe tolom és 30-40 perc alatt készre sütöm. Savanyúság jár mellé, az én férjem sültkrumplit is kapott, nehogy morogjon.

Limara jól bevált kenyere

Már hetekkel ezelőtt tervbe vettem, hogy elkészítem Limara jól bevált fehér kenyerét. Hétvégén viszonylag magányos voltam, mert a férjem jött-ment, a gyereket meg a nagyszülők szórakoztatták, úgyhogy volt időm leleményeskedni. A házat nemigen tudtam elhagyni egy rettenetes gyomorrontás miatt, na de ennek is megvolt az előnye. Még pénteken elkészítettem az öregtésztát, így szombaton csak dagasztani, formázni kellett a kenyeret. Megpróbáltam életemben először gépben dagasztani. Nekem nincs kenyérsütőgépem, csak egy olyan ezerkétszázhuszonhárom millió funkciós konyhagépem, ami többek között ezt is tud. Azt hiszen nem nekem való. Beletettem a tésztát és félpercenként nyitogattam, hogy mi újság, hogy megtapogassam, megszagolgassam a tésztát. (Ne röhögjetek...mániákusan szaglászok mindent, az ételeket először szagolgatom és csak utána kóstolgatok. Mindent megszagolok, nyers tésztát, húst, kész ételt, mindenféle pékárut...) Úgyhogy rövid gépi kelesztés után elmartam a gépből a tésztát, megsimogattam és én dagasztottam tovább. Nem valószínű, hogy normális vagyok, mert a gép nem is végzett annyira rossz munkát.
Na, megtettem, amit tenni kell, pontosan úgy, ahogy Limara leírta, ezt nem is variálom, nála megtaláltok mindent instrukciót. Annyi változott, hogy én mindössze 10 dkg teljes kiőrlésű rozs lisztet tettem bele. Férjem azt mondta, legközelebb ezt is hagyjam ki nyugodtam. A tiszta fehér kenyéren kívül semmit nem hajlandó megenni. Azért ebből szépen fogyasztott. Különösen, hogy pont ebédre lett kész, így a leveshúst egy roppanós kenyércsücsökkel és mustárral pusztította. Az én kenyerem nem lett olyan szép, mint Limaráé, talán a héja sem lett olyan roppanós, de nekünk nagyon ízlett. Nekem nem jénai, hanem egy nagy öntöttvas kacsasütőm van, ez is abban készült. És úgy tervezem a következő is abban fog.

Csokis-meggyes golyók

Ezt a receptet Kicsivúnál találtam, eredetiben nála. Ő meg Doctor Peppernél látta az alapreceptet. Én meg fogtam magam, megnéztem mindkettőt és vittem a receptet haza. És elkészítettem. Volt otthon étcsoki, meg volt kallódó aszaltmeggy. Meg volt a gyerek, aki mostanában gerjed az étcsokira. Meg voltam én, aki hétvégére mindig felfüggeszti a diétázást. Ennek általában plusz két kiló az eredménye a hétfő reggeli mérlegelésnél. Aztán hétfőtől-péntekig jön a legújabb súlycsökkentős módszerem. Csak reggel eszem szénhidrátot, általában elrágcsálok egy szelet kenyeret a gyerekkel. Délelőtt sok folyadék, többnyire kávé és tea. Délben valami husi-sali, vagy ha csóró napom van virsli mustárral, paradicsommal. Délután vacsi gyanánt szintén valami felvágott, vagy húsféle amit lenyúlok a gyerek kajájából. Ez így szuper módon leveszi a plusz két kilót és kezdődhet az egész elölről. De nekem ez nem gond. Tudom, hogy nem a semmiért koplalok hétközben és tudom, hogy hétvégén vár a jól megérdemelt jutalom, egy kis süti, egy kis krumpli, egy kis sós valamicske. Persze lehetne ezt is tök okosan csinálni, hogy mindent mindig mértékkel és ésszel. De nem. Csakazértsem. Én hedonista vagyok, valamit csak nagyon tudok csinálni. Nagyon nem enni, nagyon enni. Ha már egyszer megengedem magamnak, hogy egyek, akkor azt rendesen csinálom. Nos, ennek a csokigolyónak is ez lett a veszte. Leültünk a gyerkőccel, ő kapott egyet uzsira amit remekül szétszórt a nappaliban, s míg ő elmajszolt egyet én elpusztítottam hármat-négyet. Rendben volt  nagyon. Bár én rögtön dupla mennyiséget készítettem, mert az én golyóim már megint ágyúgolyó méretűre sikerültek.

Csokis-meggyes golyók

Hozzávalók:  15 dkg vaj, 35 dkg liszt, 1 csomag vaníliás cukor, 6 ek. hideg víz

Töltelék: 1 tábla étcsokoládé, 1 csomag aszalt meggy, forró víz, porcukor

A tészta hozzávalóit összegyúrtam amilyen gyorsan csak lehetett és betettem a hűtőbe. A meggyet forró vízbe áztattam. Az eredeti recept szerrint a töltelékbe kerül konyak, de én ezt a gyerek miatt nem mertem beletenni. Szóval az aszalt meggyet forró vízbe áztattam, a csokit meg megolvasztottam. A meggyet kiszedtem a vízből, összekevertem a csokival és ez lett az én töltelékem. 

A tésztát kivettem a hűtőből, kis gombócokat csippentettem belőle, a kezemmel szétlapítottam - megint lusta voltam elővenni a nyújtófát - tettem bele egy teáskanálnyi tölteléket, és igyekeztem úgy összenyomogatni, sodorgatni, görgetni, hogy az olvasztott csoki sehol ne csorogjon ki. Aztán rácsücsültek a sütőpapíros tepsire és mentek 170 fokra a sütőbe. Amikor elkészült, frissiben meghempergettem porcukorban. Nagyon finom, omlós sütike lett.Bár korántsem olyan szabályos, mint Kicsivúé.