Lori a konyhában

Tejszínes-gombás tortellini

2010-08-28T04:50:00.000-07:00

De rég ettem egy jó kis raviolit. Sóhajtotta egyik nap a férjem. Tudni kell, hogy véletlenül sem tud különbséget tenni a tortellini és a ravioli között, így rögtön tudtam, hogy tortellinire gondol, mert hogy raviolit még sosem tálaltam fel neki. Gondoltam, nem is hülyeség. Tényleg régen volt és nekem mellé rögtön a tejszínes hús kúszik be a képbe. Azt nagyon, nagyon, nagyon szeretem. Akkor szeretem, ha jó sűrű, mint amiben megáll a kanál. Sok-sok zsíros tejszínnel. És gombával, mert a gombát is nagyon szeretem. És baconnal, mert a tejszínes húsnak akkor van a legjobb íze, ha megbolondítja egy kis füstölt szalonna vagy sonka. És persze kell bele hús is, mert anélkül az egésznek semmi értelme. Tészta light. Hehe. Egy aggodalmam volt, a kölkedvény. Mivel messziről kerül minden tejes dolgot és egyszer már rápacsáltam nála a tejszínes hússal, nem tudhattam, mit fog reagálni. Ugye ez tejszínes hús, nem pörkölt. Sebaj, gondoltam, egy életem, egy halálom...ez lesz az ebéd. (Vészhelyzetre azért készültem, gondoltam, a tésztával nagyot nem tévedek esetében, pirítottam le pár kolbászkarikát, reszeltem sajtot, ez volt a B-terv. Szerencsére nem volt rá szükség.)
elkészült a mű. Férjem körbetapsikolta a tortellinit és megkérdezte, akkor sajt és tejföl? én meg fálháborodottan megfenyegettem a fakanállal, hogy ne merészeljen sértegetni, mégis minek néz engem, elvégre szombat van? hát nem néz ki belőlem egy normálisan elkészített hétvégi ebédet? Majd drámaian felemeltem a fedőt a tejszínes raguról. Az ő szeme könnybe lábadt, és megbánóan leült az asztalhoz, hogy akkor együnk. Mondtam neki, kifelé, még csak fél tizenkettő van. Majd ha harangoznak, ehetünk. Délben férjem füle kettéállt a nagy evésben, de a gyereké is. Letolt egy egész mély tányérral. Ja, vettem a tortellinit. Három zacsi volt összeragasztva az Auchan-ban, hülyének is megérte. Ezek ketten egy egész zacsit toltak le. Nem egy gazdaságos család. Mi lenne, ha még én is ennék?????????

Tejszínes-gombás tortellini

Hozzávalók: egy zacskó tortellini (esetünkben sonkás töltettel), 20 dkg császárszalonna, 80 dkg csirkemell filé, 0,5 dl zsíros tejszín, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, só, bors, kevés majoranna, friss bazsalikom és oregánó, pár szál friss kakukkfű, 1 csapott evőkanál liszt

A szalonnát felcsíkozom és zsírjára pirítom. Erre kerül a vöröshagyma apró kockákra vágva, valamint az átpasszírozott fokhagyma. kicsit keverem, majd jöhet rá a hús. Fehéredésig forgatom, sózás, borsozás, majd felöntöttem vízzel. Megszórtam oreganóval (sajna ebből most csak szárított volt otthon), majd fedő alatt lassú tűzön puhára főztem a húst. Amikor majdnem jó volt, beledobtam a lecsipkedett bazsalikomot és a kakukkfüvet. Visszatettem a fedőt és főztem még úgy 20-30 percet. Ekkor nagy lángra állítottam és kicsit elfőztem a levét. A tejszínt elkevertem a liszttel, takarékra vettem a lángot és a tejszínnel behabartam a húst. Összeforraltam és isteni finom lett. Egyfolytában a fakanalat nyalogattam.
közben persze kifőtt a tortellini is. bevallom én eléggé szétfőztem, mert a férjem úgy szereti, ha kissé mancsos. Meg a gyerek is. nekem meg tökmindegy, akkor még nagyon koplalda volt.

Tiroli meggyes kalács

2010-08-26T02:06:00.000-07:00

Nemrég jártam Kelet-Tirolban. Na, ott ilyet nem ettem. A szálloda, haol laktunk nagyon szép volt, de akaja rémes. Ami fura, mert az utóbbi évek tapasztalata szerint azért tudnak arrafelé valamit. Nem a főételekre gondolok, hanem a szállodák salátabár kínálatára, a svédasztalra. Ebben a hotelben az esti salátabárnál két féle salátakeverék árválkodott az asztalon, valamin ízetlen paradicsom. Öntetben okésak voltak, az olajbogyó is isteni finom volt...de se husi, se sajt...se semmi...na jó, legalább volt némi pékáru. Mindegy is, éppen diétáztam, nem volt gond, hogy nem etetnek túl. Sosem tértem még haza egyetlen nyaralásból, hosszú hétvégézésből anélkül, hogy ne szedtem volna magamra másfél-két kilót. Itt fél kiló plusszal zártam, amit betudtam a vizesedésnek a töménytelen mennyiségű olajbogyó elfogyasztása miatt.
Már régen elmentettem magamnak ezt a receptet, csak a jó ég tudja, honnan. Tirolból hazaérve jutott eszembe. már úgyis nagyon vágytam volna valami finom kelt tésztára és mivel vendégségbe mentünk, gondoltam ez lesz a legtutibb. Szépen kis kalácsokat sütök és egyben elviszem. Meg is történt és volt is sikere. Anyukámnak is vittem egy egész rudat, ő is bepuszilta. Apa meg egy ültő helyében letolt szintén egy egész rudat. A gyerek kikérte magának, továbbra sem szereti a sütiket. (Neki sütöttünk szalonnát, sokkal jobban felizgatta a zsírtól csöpögő kenyér meg a szalonna. Ette sülten is, miután lelopkodta nyersen a vágódeszkáról és elbújva tömte magába. Mikor előkerült a sülő szalonna illatára, még akkor is olyan volt, mint egy hörcsög. A pofazacskójában tartogatta a szalonnát....rágcsálta vagy fél órán keresztül. Utána meg rárombolt a sült szalonnára és kimarta a kezünkből azokat a kenyérfalatokat, amelyek már áztak a zsírban. Nagyon gáz?
Azért íme a kalács. Isteni, tényleg.

Tiroli meggyes kalács
Hozzávalók: 2 dl tej, 2 tojás sárgája, 10 dkg cukor, 30 dkg kenyérliszt, 20 dkg rétesliszt, 1 kocka élesztő, csipet só, 4 dkg olvasztott vaj.
A vajas tésztához: 20 dkg rétesliszt, 20 dkg vaj.
A töltelékhez: 2 üveg meggybefőtt, 1 csomag vaníliás pudingpor, cukor, fahéj, mandula
A tejben felfuttatjuk az élesztőt, átszitáljuk egy tálba a kétféle lisztet. Beleütjük a tojások sárgáját, hozzáadjuk a cukrot, a sót, az olvasztott vajat, a végén nyakára öntjük az élesztős tejet és szépen kidolgozott tésztát dagasztunk. A tésztát meleg helyen hagyjuk kelni legalább a duplájára.
Addig is a vajat elmorzsoljuk a rétesliszttel, szépen simára összedolgozzuk és fóliába csomagolva a hűtőbe tesszük. Ha a tésztánk megkelt, kocka alakúra nyújtjuk. A közepére tesszük a vajas tömböt, majd ráhajtogatjuk a tésztát alulról, felülről és két oldalról. Így hagyjuk pihenni 15 percig. Ekkor kinyújtjuk és újra hajtogatjuk. Majd ezt háromszor megismételjük. Nagyon kell ügyelni és lisztezni, mert a vaj miatt a tészta nagyon ragad, tapad. Ha ezzel megvagyunk, négyfelé vágjuk. A két meggybefőttből az egyik üveg levét felfogjuk egy lábosba. Felfőzzük benne a vaníliás pudingot. (A meggylé 4 dl kell legyen.) Amikor kicsit kihűlt már a puding, belekeverjük a meggyet, megszórjuk cukorral és fahéjjal, jól elkeverjük. Kinyújtjuk az egyik tésztakupacot, az egyik szélére halmozzuk a tölteléket, a két végét behajtjuk, majd feltekejük. Sütőpapírral bélelt tepsire ültetjük. A többivel is így járunk el. lekenjük felvert tojással, majd ha akarjuk, megszórhatjuk mandulával. Én az egyiket szórtam, amásikat nem. 180 fokos sütőben szép pirosra sütjük. A szeleteléssel várjunk, míg kihűl, mert nagyon omlós a tészta, forrón pedig a töltelék is folyik. Vaníliöntettel, fagyival vagy tejszínhabbal.

Brassói, ahogy mi szeretjük

2010-08-24T02:06:00.000-07:00

Többször említettem már, hogy a gyerek szinte csak a pörkölt alapú dolgokat eszi meg. vagy ami piros. (Nemrég becsúszott a tejszínes, erről majd később.) Anyukám régen mindig olyan brassóit készített, ami pörköltesen szaftos. Kicsit ugyan könnyebb, mégis piros, leves, sűrű. Aztán valahová elkeveredtem vendégségbe, ahol a háziasszony közölte, brassói lesz a menü. Imádom, gondoltam, ebből baj nem lehet. Csakhogy, mint kiderült, a klasszikus értelemben vett brassói nem éppen olyan, amilyenhez én szokva voltam. nem igazán volt szaftos, inkább száraz pulykahús kockák voltak. Megettem, persze, de újra kellett értelmeznem mindazt, amit addig a brasssóiról gondoltam.
Viszont, én maradtam anyu verziójánál. Mert imádom kitunkolni a levét sült krumplival és mert vészhelyzetben ehető kenyérrel is. És mert a gyerek olyan lelkesen tömi magába ezt a fajtát sültkrumplival, hogy öröm nézni. Mint ahogy azt is, amikor zsíros kézzel és szájjal megmássza a fehér ülőgarnitúrát. Még jó, hogy bőr, csak idejében le kell törölni a pörifoltokat. Mára Apa is megbarátkozott ezzel a fajtájával a brassóinak, neki kicsit kevesebb levet, vagy szaftot merek a tányérra.

Brassói, ahogy mi szeretjük
Hozzávalók: 1 kg sertéscomb (nálunk ennél kevesebből nem készülhet), 1 kg krumpli (rosszabb esetben ennél is több), 1 fej vöröshagyma, 1 darab fehér paprika, só, bors, sok majoranna, piros arany, prios paprika, 2 darab paradicsom, olaj vagy zsír
Egy mélyebb serpenyőben megolvasztottam egy fakanálnyi mangalica zsírt. (Amíg kitart, ezzel főzök. Tudom én, hogy fasza az olíva olaj, de pörköltszerűségek esetében verhetetlen a mangalica zsír. És fogadni mernék, hogy van is olyan egészséges. Legalábbis én így döntöttem.) Apró kockákra vágtam a vöröshagymát, rádobtam a zsírra, feldaraboltam a paprikát, ezt is hozzáadtam. A paradicsom héját lehúztam, kimagoztam és a már fonnyadó hagyma-paprika keverékre dobtam. Jól összekevertem, majd hozzádobtam a kockákra vágott húst. Kifehéredésig kevergettem, majd megszórtam piros paprikával, nyomtam rá egy kis piros aranyat, jól elkevertem, sózta, borsoztam és felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppenhogy ellepi. Megszórtam jó bőségesen majorannával és fedő alatt, lassú tűzön pároltam vagy másfél órát. Amikor a hús már puha volt, levettem a fedőt, felcsavartam a lángot és szépen addig kevergettem míg összesűrűsödött a leve. Sült krumpli volt mellé és naná, hogy koviubi.
A képen a gyereké látható. Apa tányérját esélytelen volt fotózni. (Én még fogyóztam.) Neki külön rakjuk a krumplit, hogy tunkolhasson. A műanyag meg muszáj. Néha eszébe jut felkapni a tányért és elszaladni vele. Pedig esküszöm, nem esszük el előle...

Spenótos omlett

2010-08-18T05:12:00.000-07:00

Hogyan juttassunk spenótot a gyerek szervezetébe? Az enyém gyerekébe eddig viszonylag könnyen. Imádta a spenótot, akár hetente kétszer is. Készült már ezerféleképpen. csak úgy, zsemlével, tojással, hússal, bulgurral, tésztával. Aztán úgy pár hónapja a kölöknek csömöre lett és egyetlen kanállal sem volt hajlandó megenni. Még a csirkés-spenótos spagettit is kiköpködte, ami pedig addig nagy kedvence volt. Nem értettem ugyan, de tudomásul vettem, elege van. Viszont sajnáltam ezt a fajta szabotációt, mert mint Popeye óta tudjuk, a spneót az egy tök jó dolog. És azért is sajnáltam, hogy nem készíthetek neki többet, mert így nem nyalogathattam ki a tányérok aljáról a maradékot. ugyanis én is imádom, bármilyen formában, de legfőképp tésztával meg bulgurral. Apa utálja. Tipikus.
A napokban arra gondoltam, mi lenne, ha tennénk egy újabb próbát. Mostanában kicsit tartalmasabb vacsorákat kell készítenünk, mert a Kicsi nem éri be hideggel. Ugyanis nem nagyon uzsonnázik, következésképp estére igen éhes, de a szendvics az lassan nem opció számára. Meg számomra se, mert annyit és olyan sokáig eszi, hogy meg kell értsem, nem bírom vele jóllakatni. Úgyhogy mostanság vagy egy kis főzelék, vagy bundás kenyér, zöldséges sült krumpli és egyebek kerülnek a tányérjára vacsorára.
Tegnap pedig spenótos-sonkás rántotta lett a menü. Hirtelenjében fagyasztott spenótot vettem és abból próbáltam lefaragni két ujjnyi darabot. Kicsit aggódtam a spenót miatt. De az első falat után csak úgy nyakalta befelé, tömte mellé a sajtos kiflit, két kanállal nyomtuk befelé. Néha megkértem, hogy próbáljon már legalább rágni rajta néhányat, mert nyelte, mint kacsa a nokedlit. Szóval totális siker. Recept van, fotó nincs. Legalábbis a kajáról. Egyrészt esélytelen voltam, olyan gyorsan eltűnt, másrészt történt valami elállítás a gépen. Gyanítom, a kölöknek ehhez semmi köze és nem is a gépet láttam valamelyik reggel a kezében.

Spenótos-sonkás rántotta Kuttyogóknak (meg nagyoknak is, naná, de ezek itt a kétévesnek készült arányok)

Hozzávalók: 1 tojás, 4-5 dkg spenót (vagy a fene tudja mennyi, én a fagyasztott spenótból úgy két vastag ujjnyit törtem, faragtam, csiszoltam le), 2 szelet vöröshagyma, 1 szelet sonkafelvágott, pici só, pici olaj.

Egy serpenyőbe leheletnyi olíva olajat öntöttem, ezen elkezdtem kiolvasztani a fagyott spenótot. Mikor félig olvadt volt, rádobtam a kockákra vágott vöröshagymát, meg a sonkát. Jól elkevertem. Amikor a spenót már kiolvadt és a hagyma is megpuhult, felvertem egy egész tojást, ráöntöttem, elkevertem és készen volt a rántotta. Meg lehet bolondítani reszelt sajttal is, de Kuttyogó sajtos kiflit evett mellé, ő már nem kapott turbót.

Koktélparadicsommal nyomatja le a vacsit

Citromos-ricottás rácsos süti

2010-08-14T02:04:00.000-07:00

Ennek a sütinek az alapreceptjét a mindmegettén találtam. Kénytelen voltam változtatni rajta, ott ugyanis túróval készült, márpedig anyukám nem eszi meg a túrót. Régebben bölcsödében dolgozott és ott nagyon sokszor adtak a gyerekeknek túrós dolgokat. Mivel többynire a dolgozók is azt ették, amit a gyerekek, anyukám egy életre megundorodott a túrótól. Pont így van a kakaóval is. A közelébe se bír menni.
Ennek a sütinek egy könnyű, linzerszerű tészta az alapja. Bevallom, rühellem készíteni az ilyesmit. Porlik, omlik, szakad, törik, utálom nyújtani is, mert tutira tapad-ragad és pont akkor zuhan ketté, amikor a tepsibe helyezném. Viszont nagyon finom. Rájöttem arra, hogy tök felesleges nyújtással vesződni. Egyszerűen sütőpapírt terítek a tepsi aljára, aztán kézzel belenyomkodom az alját. Mondjuk egy meggyes vagy almás piténél muszáj valahogy nyújtani a tetejét...de ennél rácsozni kellett és ez tényleg sokkal egyszerűbb. Lehet, a pitéknél is inkább ezt fogom csinálni. Mondjuk, biztos vagyok benne, hogy én csinálok valamit rosszul, míg mások arcukon üdözült mosollyal nyújtják, majdvarázsolják pehelykönnyű mozdulattal a tepsibe az ilyen linzer vagy pitetésztákat. Sebaj. Ja, és ricottát használtam. Anyu valamiért azt nem tartja túrónak.

Citromos-ricottas rácsos
Hozzávalók: 10 dkg finomliszt, 10 dkg rétesliszt, két evőkanál étkezési keményítő, 10 dkg porcukor, csipet só, 10 dkg vaj, 1 ek. tejszín vagy tejföl, 1 tojássárgája
A túrókrémhez: 50 dkg ricotta, 15 dkg cukor, 2 csomag vaníiliás cukor, 1 egész tojás szétválasztva plusz egy fehérje, 1 dl tejszín, egy evőkanál keményítő, 1 citrom héja lereszelve.
A kétféle lisztet és a keményítőt egy tálban elkevertem, hozzáadtam a cukrot és a sót. Belemorzsoltam a vajat, kicsit eldolgoztam, majd hozzáadtam a tojássárgáját és a tejszínt is. Jól összedolgoztam, aztán folpackba csomagolva betettem a hűtőbe.
A ricottás krémhez felvertem kemény habbá a tojásfehérjéket. A ricottát összedolgoztam a vaníliás cukorral, a cukorral, a tojássárgájával, a keményítővel és a citrom reszelt héjával. A végén pedig beleforgattam a tojáshabot. Kivettem a tésztát a hűtőből és körülbelül kétharmad-egyharmad részre szedtem. A tepsit kibéleltem sütőpapírral, majd a kétharmadnyi tésztát kézzel belenyomkodtam a tepsibe úgy, hogy legyen egy kis pereme. Erre került a ricottás krém, a tetejére pedig a maradék tésztából rácsokat sodortam. Kb. 40 percig sült. Ennek a sütinek tényleg az a titka, hogy nem szabad melegen felvágni, különben kifolyik a krém. Valójában másnap a legjobb. Én hűtőbe tettem és másnapra nagyon szépen megszilárdult, simán vágható volt. Málnávak vagy eperrel, esetleg tejszínhabbal is nagyon fincsi.

Tapsifüles és Bambi - Véres bejegyzés, csak erős idegzetűeknek

2010-08-12T03:28:00.000-07:00

Készült néhány újdonság mostanában mifelénk....de fotó egy szál sem.
Apukámék szomszédjában egy erdélyi nyúltenyésztő család lakik. Nagyon édesek, kedvesek, helyesek, aranyosak. A nyulak is. Ha nincsenek otthon, apu eteti őket, sokszor Kuttyogóval együtt. Van úgy, hogy elhagynak egy-egy tapsifülest, de nagyrészt meg szokott lenni a kezdő létszám. Valamikor, az első etetések egyikén aput megharapta az egyik "baknyúl". Mikor hazaértek a szomszédok, apu nevetve mesélte nekik, micsoda baleset érte őt. A szomszéd meg azt mondta: Ne aggódjon S bácsi, levágom és nem bántja többet. Nahát ezt senki nem vette komolyan, egészen másnapig, míg a szomszéd beállított a bűnössel. Anyukám nem igen kedveli az efféle különlegességeket, közölte apuval, hogy az ő konyhájába bizony ez a nyúl se élve, de így holtan se teheti be a lábát és azzal a lendülettel elzavarta hozzám. Aput a nyúllal. Én is rá akartam csapni az ajtót nyulastól, mikor a férjem őrjöngve megragadta a nyuszit és többet el nem engedte. Beköltözött a fagyasztónkba, mert mint kiderült, az én uram imádja a nyulat. Egyből el is kezdett agyalni, milyen jó lenne egy finom vadas. Nem álltam készen erre a történetre, a nyuszkót tovább hűtöttük. Ám pár nap múlva apu újabb nyúllal állított be. Mint kiderült éppen vágási időszak volt a szomszédban. Lett kábé 5 nyulunk. Szépek, fiatalok és idősebbek is. A fiatalokat végülis megtartottam, az idősebbek anyósomnál landoltak. Épp vadas készül belőle. A fiatalabbakat pedig kirántottam. És óriási meglepetés volt. Nagyon szép, halvány, tiszta húsuk volt. A csontok mentén is tiszták voltak, szaguk pedig semmi. Nekem a csirke konkrétan büdös, a pulykaszagot is kiszúrom, de esküszöm, ennek semmi...Kezdeti lelkesedésem nem csillapodott, kirántottam szépen, és bepusziltuk sült krumplival. Picit édesebb talán az íze a csirkénél, de ezt csak az veszi észre, aki evett már mindkettőt. Pár hete például Tirolban voltunk, az ottani Grand Hotelben ebédre tálaltak fel nyulat. Volt, akinek fogalma sem volt róla, hogy az nyúl, simán azt hitte csirkét eszik. Volt pillogás, mikor valaki felhomályosította. Nos, ez volt sztorink a nyúllal. Jöhet Bambi.

Kép innen

Párom és a barátja kitalálták, milyen fasza dolog lenne vadászni. A barátunknak volt is kapcsolata, megbeszélték az egyik rokonával, hogy egyik reggel - mármint hajnalban - kimennek, lőnek, feldolgozzák az állatot és jönnek haza. Mielőtt bárki orvvadászattal gyanúsítana, minden szabályos rendben, engedélyekkel folyt, a két delikvens csak megfigyelő lehetett. El is indultak még valamikor télen. Több réteg alsó és felső ruházattal.Férjem ugyan nem találta a sapkáját meg a kesztyűjét, de úgy érezte nem baj. Én éreztem, hogy baj lesz ez még, de annyira álmos voltam, hogy nem bírtam reagálni. Úgy tervezték, délre hazaérnek az állattal. Aha. Pár óra múlva csöng a telefon és a férjem fogvacogással fűszerezett hangon közölte, hogy a ..va őzek sehol nincsenek. Egyhelyben állnak órák óta, se mozogni, se beszélni nem lehet. Cseppet fázik. Nem sokkal később hazatértek a nagy vadászok, még csak nem is láttak őzet. Ha jól emlékszem, egy hétig tartott, mire a két srác felolvadt. Ezt elmeséltük apukámnak, aki másnap kocsiba ült és lement vidékre a szülőfalujába. Pár óra múlva egy fagyasztott őzzel tért haza. Naná, hogy van a családban vadász. Eszembe se jutott. Épp volt neki kéznél őz. Ő is beköltözött a fagyasztóba a nyúl mellé. Majd a barátainkkal egyik szombaton elhatároztuk, hogy őzpörkölt lesz bográcsban.
Én már szerdán kivettem őzikét a ládából. csütörtökre kiolvadt és elkezdtem bontani, hártáyzni, darabolni. Egy egész őzet. Okés, nem volt ez olyan nagy, de csak volt négy combja, gerince, meg miegymás. A gerincet apuval balta segítségével feldaraboltuk, a többit kockáztuk. Készítettem egy pácot: olaj, borókabogyó, bors, babérlevél, vad pác (készen vett tasakos), és friss rozamringlevél. Jól összeforgattam és szombatig a hűtőbe került. Mindennap egyszer átkevertem. Az őzgidácska sete-suta című melankólián gyorsan túlléptem. Iszonyú erős szaga volt, ez nálam mindent elnyomott. A végére bevallom, forgott a gyomrom és úgy éreztem én ebből egy falatot sem bírok enni. Szombaton aztán még a következők történtek. Füstölt szalonna pirult a bográcsban, rajta vagy 3-4 fej kockákra vágott vöröshagyma. Került rá pirospaprika, ment bele vagy 3 fej zeller, és 6-7 szál sárgarépa feldarabolva. Fűszerezséhez kis sót, majd egy üveg vörösbort, fűszerköményt, még egy kis babérlevelet használtunk. 4 órán át főtt a bográcsban. Amire elkészült, volt bennünk is némi alkoholtartalom nem csak a bográcsban. Az íze pompás volt. A hús omlós lett és a világon semmi mellékíze nem volt. Apukám azt mondta - naná, hogy kapott kóstolót -, hogy megkockáztatja, hogy életében ilyen finom pörit nem evett. halleluja.
Miután én nem kevés házi vilmoskörte pálinkán voltam túl gyakorlatilag éhgyomorra, kicsit túlsütöttem a sütőben a gerincet. Mert, hogy a gerinc a sütőbe került, kis mangalica zsírral, friss rozamringgal. Ezt megkóstoltam - hátha felszívja a páleszt, de asszem esélye sem volt - nekem olysmi íz volt, mint a májnak. nem éreztem kellemetlen mellék vagy utóízt. (Bár lehet, ennyi alkoholtól más sem érzett volna. Az este végére mindenáron meg akartam etetni a szomszédban lakó általunk csak Róka családnak nevezett lakók nyulát a kuytájukkal, pedig nem vagyok egy vérengző alkat.) Szóval, a cucc rendben volt. De most egy ideig jó lenne stabilan csak disznót meg csirkét enni. A különlegességek ideje részemről egy darabig lejárt.

Kép innen

Gyors melegszendvics

2010-08-06T02:13:00.000-07:00

Egyik szombat este a gyerek kiküldetésben volt. Mi a Zapjával maratoni dvd-zést terveztünk. Előtte az egyik bevásárlóközpontban kóboroltunk, vásárolnunk kellett pár dolgot. Eljátszottunk a gondolattal, hogy beülünk moziba. De éhesek voltunk, ott meg csak kukorica van. Meg az a nacsosz vagy mi a franc, amiből kábé öt adagot bírnék megenni együltő helyemben, ahhoz meg egyrészt drága, másrészt kettőnknek csak négy keze van, harmadrészt, elképzelem mennyire nézne ránk hülyén a biztonsági őr. Mondjuk ez érdekel a legkevésbé, mondtam volna, hogy kívánós terhes vagyok. (Mert volna szólni mondjuk.) A gyorséttermek kínálata nem volt túl meggyőző, engem egy-két filmen kívül a mozibajárás sem izgat fel, ráadásul ott mindig hideg van én mindenhol meg akarok fagyni függetlenül a 40 foktól. Villámgyorsan lebeszéltük magunkat a moziról, irány a kölcsi. Kivételesen sikerült olyan filmet is találni, amit mind a ketten megnéztünk volna. Olyan ritka ez, mint a rózsaszín holló. Otthon aztán bekukkantottunk a hűtőbe. Rengeteg maradék sajt, maradék felvágottak. Maradék szendvicskenyér, tévedésből vettük. Ez lett belőle. Agyonnyomtam kecsappal. Imádom. Ropogós meg minden.

Melegszendvics

Hozzávalók: szendvicskenyér, maradék felvágott, maradék sajt, vaj, paprika, tojás megfőzve, paradicsom (paprikából csípős)

A kenyeret megkenjük vajjal, rátesszük a felvágottat, tojást, paprikát, paradicsomot és jól beterítjük reszelt sajttal. Sütő, 180-200 fok. Ropogjon. Tunkoljunk mustárba, majonézbe vagy kecsapba.

Így nézett ki sütőbe tolás előtt

Így meg utána

Újra a fronton - Dunahullám

2010-08-04T02:25:00.000-07:00

Több, mint egy hónap eltelt azóta, hogy utoljára erre jártam. Több oka van. Az egyik, hogy egyszerűen nem volt kedvem blogolni. Készültek dolgok, sütik, ez meg az...csak megzenésíteni nem volt hangulatom. Nem mellesleg belevágtam a szülés után rajtamragadt ucccsó öt kiló ledobásába. Most, hogy közeleg a gyerek második szülinapja, nem nagyon van már mentségem a súlyfeleslegre. Jelentem, ötből négy sikerült. Lehet, ezt az egyet már megtartom kabbalának. Éhezve pedig pontosan elég volt sütni-főzni a családnak, kiszúrás lett volna saját magammal még azokat a képekete nézegetve nyált csorgatni, amelyek csupa olyan dolgot mutatnak, amelynek csak szolídan mentem a közelébe. Most, egy kicsit megpihenve újra felveszem a fonalat. Be kell valljam, túl bonyolult ételeknek, süteményeknek nem vágtam neki. Nem volt kedvem dagasztani, hajtogatni, simítani, lapítani. Maximum kevert tésztás sütiket gyártottam, vagy olyat, amit csak bele kellett nyomkodni a tepsibe. És végre beszereztem egy kisebb méretű tepsit, mert untam, hogy vagy dupla adag alapanyaggal kell dolgoznom, vagy minden sütim mélynövésű az óriástepsik miatt. Így egy kicsit kevesebb a darabszám, de azzal nyugtatom magam, hogy az én részem tulajdonképpen megmarad.
Az új tepsit többek között ezzel a Dunahullámnak nevezett sütivel avattam fel.

Dunahullám

Hozzávalók: 25 dkg vaj, 25 dkg porcukor, 6 tojás, 1 csomag sütőpor, 30 dkg liszt, 2 csomag vaníliás cukor, 2 ek. holland kakaópor, 25-30 dkg magozott, cukrozott, fahéjjal hintett meggy

Elkészítés: A vajat habosra keverjük a cukorral. Egyenként hozzákeverjük a tojások sárgáját, a fehérjét félretesszük. Hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet, majd óvatosan hozzáforgatjuk az időközben kemény habbá vert fehérjéket. A masszát most kétfelé vesszük. Az egyikbe belekeverjük a vaníliás cukrot, a másikba pedig a kakaóport. A fehér masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk. A tetejét kirakjuk a meggyel, majd beterítjük a kakaós masszával. Én egy hegyes késsel kicsit elkevertem, hogy márványosabb legyen, lehet tök felesleges volt. 200 fokon sütjük készre, nekem kb. félidőnél le kellett takarjam, mert úgy éreztem, kezd égni a kakaós teteje. Elég sokáig sült, majdnem 40-45 percig, muszáj volt fóliával lefedni. A tepsiben hagytam hűlni. Nagyon gyors és egyszerű, nemsokára megint elkövetem, de kakaós rész nélkül. Lehet becserélem fahéjra.

Szottyos-mancsos tarhonya :o)

2010-07-03T06:02:00.000-07:00

Férjem szeret bográcsban pásztor tarhonyát készíteni. És is szeretem, amikor készít, imádom a tarhonyát. De én olyan mancsosan szeretem. Sok helyen a tarhonyás hús kicsit száraz....nekem olyan, mint a száraz rizses hús, csak tarhonyával. Én azt szeretem, ha lehet kanállal enni és kicsit csorog az államon a pöriszaft, nem azt, amikor vizet kell innom minden második korty után, mert torkomon akad egy rizs vagy egy tarhonya darab. Olyankor annyira nőies vagyok, hogy a párom néha röhög rajtam és azzal viccelődik, hogy mennyire gerjed erre az erotikus szürcsölésre. Na ja. Ekkor vetem be a gyereket, aki még nálam is maszatosabban tud enni. Teljes a gyönyör. Most, hogy ilyen eszelős időjárás volt és hol száz ágra sütött a nap, hol rohantunk a szomszéd utcából a gyerek tütüjével, mert ránk szakadt az ég, nem mertük megkockáztatni a bográcsot. Én viszont megkívántam a tarhonyát. Nagyon. Mivel a húson kívül minden volt otthon, még költséghatékonynak is ítéltem meg, ami hó végén fontos tényező. Vettem egy kiló sertéscombot, előkaptam a Szlovákiából menesztett öntöttvas lábasomat - ami már félüzemi méret - és rittyentettem egyet. Nem csináltam még tarhonyát. Anyukám azt mondta, engedjem bő lére a pörköltet, mert a tarhonya sok levet szív fel. Na, olyan bő lére engedtem, hogy kábé fél litert ki kellett meregetnem és még így is olyan szaftos-mancsos lett, hogy volt minek fröcsögni-csorogni. Férjemnek kicsit szottyos volt, nekem meg a kölöknek pont így jött be. A gyerek egyébként sem eszik meg semmit, aminek nincs egy kis szaftja, úgyhogy túlerőben voltunk, Apát meg lekenyereztük almapaprikával.

Szottyos tarhonya

Hozzávalók: 1 kg sertéscomb, fél tasak tarhonya, egy kis konzerv sűrített paradicsom, egy kávéskanál piros arany, egy paprika, egy hagyma, két evőkanál kacsazsír (vagy bármilyen, nekem ez volt tartalékban, tökre bio, én csináltam), ételízesítő, piros paprika, 1 gerezd fokhagyma

A zsírt megolvasztom és megfuttatom rajta az apróra vágott hagymát és a felkockázott paprikát. Amikor már üveges, hozzáadom a sűrített paradicsomot, majd rádobom a húst. Mehet rá a piros arany is, az egészet jól összekeverem, megforgatom és megszórom piros paprikával. Felöntöttem bő másfél liter vízzel. Ez sok. Egy lityi is elég. Vagy amennyi kicsit bővebben ellepi. Beledobtam egy gerezd fokhagymát, megvártam míg összeforr, aztán fedő alatt, szépen lassan félpuhára főztem a húst. Amikor már olyan állaga volt - nekem úgy 1-1,5 óra - kevés olajon megpirítottam a tarhonyát és beleöntöttem a pörköltbe. Feljebb vettem a lángot és majdnem folyamatosan kevergetve megvártam, míg megfő a tarhonya is. Amúgy tényleg sok folyadékot felvesz. Én néha, mikor meguntam a kevergetést, takarékra vettem és visszatettem rá a fedőt. Biztos így is meg lehet csinálni, én kombináltam a kevergetős és fedő alatt érlelős módszert. Nekünk jó volt.

Annyira ettük, hogy már csak a fazékban maradt összeállt adagot sikerült fotózni. Innen nézve tökre sólet külseje van. Vagy csak nálunk szottyos minden?

Hamis gulyás a gyereknek

2010-06-30T05:22:00.000-07:00

Fura ez a gyerek. Az egy dolog, hogy most éppen nem eszik. 6 falatra van limitálva, utána csak köpköd. Volt már olyan, hogy három féle ételt vonultattam fel neki vacsorára. Az ízlése amúgy is elég hektikus, de amit most művel, az mindenen túltesz. Csodálom, hogy még épségben van. Oké, van rá mentsége. Ha jól veszem észre, jön a foga. Ez nem újdonság, van már annyi foga, hogy ihajj, mind úgy jött ki, hogy szinte észre sem vettük. Na, ezt most nehéz lenne figyelmen kívül hagyni. Borzalmasan nyálzik, ami egyrészt zavarja őt, másrészt komoly meló a rá felügyelő nagyszülőknek óránként rábírni az átöltözésre, mert eláztatta a pólóját. (Az evésen túl öltözködni sem nagyon szeret.) Aztán meg a kis ujjaival mutogatja a száját, meg kívülről a fogait. Szóval ha tudna beszélni, tutira azt mondná, Nyanya fáj a fogam. De én nagy nehezen így is lefordítottam. Itatom, hogy legalább ne száradjon ki és próbálok valami olyat beletuszkolni, amit szeret. Na, ez nem túl sok minden. Az utóbbi időben csak a pörkölt alapú ételeket preferálja. Vagyis gulyásleves, pörkölt, paprikás krumpli, brassói. (Mi ezt is pörisen nyomjuk.) Néha duzzogva rakott krumpli, de legutóbb azt se kérte. Egyszer fasza anyuka akartam lenni és lefagyasztottam kis adagokban pörkölt alaplevet. Hogy majd tök jó lesz csak elővenni, aztán hozzáönteni az éppen aktuális húshoz, és milyen gyorsan kész lesz így minden. Aha, ahogy én azt gondoltam. A kölök nem hajlandó semmiféle felengedett trutymót megenni. Mondjuk megértem. Én sem. Nekem minden lefagyasztott, felengedett kajának fura mellékíze van. Kivéve a lecsót, de azt olyan erősre csináljuk, hogy mást úgysem lehet érezni rajta, attól csak úgy simán hörgünk. Nos, mivel ennyivel sem vagyok előrébb, ezért mindig jöhet a pöri alap készítése, vagyis úgy kétnaponként. Hogy mi lesz belőle, csak félúton derül ki, mikor a vöröshagyma dinsztelése közben bekukkantok a hűtőbe. Az egyik ilyen ez a hamis gulyásleves. Nem csak gyerekeknek.

Hamis gulyás Kuttyogónak

Hozzávalók: Fél fej vöröshagyma, kevés olíva olaj, piros paprika, fél tv paprika, 2-3 teáskanál konzerv sűrített paradicsom (nekem a kicsi konzerv tökre méret, pont gyerekadagnak való), pici csemege piros arany, sárgarépa, fehérrépa, zellergumó, 20 dkg csirke vagy pulykahús, ételízesítő, nagyon kevés bors, egy kis gerezd fokhagyma, krumpli.

Kevés olívaolajon megdinsztelem a kockákra vágott vöröshagymát, rádobom a felkockázott paprikát, majd amikor már üveges, hozzákeverem a sűrített paradicsomot. Erre kerül a felkockázott hús valamint a felkarikázott, darabolt zöldségek. Kicsit átforgatom, adok hozzá kevés piros aranyat, egy mokkáskanálnyi piros paprikát és alaposan felöntöm vízzel. Beledobom azt a pici fokhagymagerezdet.Megszórom kis ételízesítővel, borssal, megvárom míg összeforr, azután fedő alatt, takarék lángon mindent szépen összefőzök. A legvégén adom hozzá krumplit. Ha ez is megpuhult, készen vagyunk. Kutty kenyérrel eszi. Próbáltam megszórni friss petrezselyemmel, de nem nyerte el a tetszését.

Tonhalas bulgur

2010-06-29T02:52:00.000-07:00

Ez igazából az én ebédem volt. Hétköznap nem nagyon főzök, max a gyereknek. A férjem a hétvégi raktározásból él, én viszont hétköznap próbálok egy kicsit visszafogottabban enni, hogy aztán nyugodtan habzsolhassak hétvégén. (Na jó, annyira nem nyugodtan, de így még mindig jobb, mint 7 napból 7-et végigzabálni.) Nem nagyon szeretek kimenni kajáért. Egyetlen hely van, ahova szívesen megyek, az a kínai. Imádom a levest, meg a csípős húsokat. Meg a párolt salátát. Meg az árait. Egy fél adag bőven elég mindenből. Nem tartom túl emberbarátinak, hogy ha lemegyek a büfébe, veszek egy salátát 600-ért, amiben van néhány másnapos salátalevél, egy kis sonka, sajt, esetleg tojás, meg mellé egy kefir min. 300 (mármint a kaukázusi), esetleg egy szendvics ha nincs kefir, egy pohár üdítő máris egy ezres fölött vagyok 200-300-al. Ez se nem meleg étel, se nem akkora adag, hogy délután háromkor ne akarjam megzabálni az iratkapocsgyűjtőt az asztalomon. Szóval vagy kínai, vagy batyu otthonról. A batyu otthonról-ra pont tíz percem van. Ez egy olyan kaja. A bulgurt imádom, pillanatok alatt készen van, finom, csúszik és én még önmagában is képes vagyok megenni. Van, hogy csak egy kis sajtot dobok rá, amit ráolvasztok a munkahelyi mikróban, ilyenkor paradicsomot eszem mellé. Van, hogy kölök maradék spenótját keverem hozzá. Azt imádom nagyon. Ez meg tonhallal készült, na meg egy kis pestoval. A Sparban vettem a múltkor egy kis Spar gazdaságos pestot. Nem emlékszem már, mi volt a célom vele, de biztosan a bulgurt készültem feldobni vele. Most volt még otthon tonhal is, azt meg amúgy is imádom. Íme, egy kis könnyű, gyors hétköznapi ebéd...vagy vacsi.

Tonhalas bulgur pestoval

Hozzávalók: 2-3 teáskanálnyi pesto (bármilyen, paradicsomos is lehetne, ez most bazsalikomos volt), 1 doboz tonhalkonzer, egy kávéscsészényi bulgur, ételízesítő

Nagyon pici olívaolajat hevítünk egy kisebb lábasban, erre öntjük a bulgurt, mepirítjuk, majd kétszeres vízzel felöntjük, megszórjuk ételízesítővel, finnyásabbak sóval, borssal. Forrás utánig még egy-két percig főzzük, aztán elzárjuk a gázt, rátesszük a fedőt és magára hagyjuk, amíg az összes vizet magába szívja és szépen megpuhul. Ha ez megtörtént, hozzákeverjük a pestót, valamint a tonhalkonzervet. ez utóbbit levestől, mindenestől. Jól elkeverjük és készen van.

Epres sajttorta

2010-06-25T05:25:00.000-07:00

Hasonló volt a szülinapi tortám. amit magamnak sütöttem. Mert ugye senkinek nem jutott eszébe, hogy arra a bizonyos harmincadikra csak kéne egy nyavalyás torta egy nyamvadt gyertyával. Amúgy nincsenek nagy igényeim, egyetlen szülinapomra sem igényeltem a felhajtást, de ez a harmincadik, amin még mindig rinyálok, mély nyomot hagyott bennem. Szánalmas vagyok? Ja. Ostoba dolog ennyi idő után is ezen rágódni, de mit tehetek róla, sokszor eszembe jut. Különösen, hogy egy régi barátnőm hívott, menjek el a 30. szülinapi bulijára. Aha, olyat én is akartam. Mennék is meg nem is. Mennék, mert Málna mégiscsak a barátnőm és jó lenne találkozni, de nehéz szívvel indulok el, mert amilyen önző dög vagyok, végig magamat sajnálnám, amiért nekem ilyen nem jutott. (És egész este a férjemet cseszegetném, miért nem jutott neki eszébe ilyesmit szervezni, ahelyett, hogy deportáltak.) Na de épp Málna mondta, hogy nem félig üres hanem félig tele. Mármint a pohár. A világ legostobább teremtése lennék, ha ilyesmin problémáznék, amikor másoknak egész életét tette tönkre az a szemét eső, aminek még most is van pofája esni. Csakis hálás lehetek a sorsnak azért, amilyen életem van. Tulajdonképpen csak azon aggódom, mi van, ha a következő életemben majd minden pont annyira szar lesz, mint amilyen rendben van most. Nem azt mondom, vannak nehézségeink. Hitelt nyögünk - nem is keveset hála a mocsok svájci franknak - gyereket nevelünk, szülőket istápolunk, támogatunk, melózunk, nem járunk különösebben szórakozni, vacsorázni, nyaralni - nem mintha bármelyik is hiányozna - nem költünk vagyonokat luxuscikkekere - oké, ez egy kicsit fáj - de van egy csodálatos, egészséges gyerekünk, szép házunk, munkánk és kellő erőnk, hogy napról napra nekünk megfelelő körülmények között éljünk. Nem vágyom többre. Nem vágyom medencére, bár egy szupi kemence tetszene a kiskertben. :o) Mindig féltem a túl sok pénztől. Egyrészt, a sok pénz megváltoztat és általában nem jó irányba. Ha volt körülöttem egy-két olyan család amely brutális módon meggazdagodott, ott mindig voltak válások, elkallódott, semmirekellő , harminc-negyven évesen is szülőket fejő gyerekek, botrányok. Ha sok a pénz, mi a csudának örül az ember? Mert én úgy örülök, hogy a férjem megvette nekem minden esemény nélkül anno a Twilight második részét, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. Tudta, hogy az én költségvetésembe nem férne bele, sajnálnám a rá kiadott pénzt, erre megvette a megjelenés napján. Ha sok pénzem lenne, hová tűnnének ezek az örömök? A férjem szokta mondani, csak erő és egészség legyen, a többit majd megoldjuk. Így van. És mindezek után jöjjön a tortám. Iszonyú finom volt.

Epres sajttorta

Hozzávalók:30 dkg győri édes zabkeksz, 20 dkg vaj, 20 dkg liszt, 3 egész tojás, 75 dkg mascarpone (oké, ez nagyon húzós, de a Lidl-ben lehet kapni olcsó mascarpone jellegű krémsajtot, kábé feleannyiért, mint mondjuk a Szarvasi, ami néha még keserű is), 15 dkg porcukor (én édesen szeretem), 2,5 dl habtejszín, 1 teáskanál sütőpor, 1 citrom reszelt héja, kb. 10-12 szem nagyobb eper félbevágva, de tök rendben van bármilyen más gyümölccsel is.

A kekszet a vajjal egy kicsi aprítógépbe tettem és alaposan összedolgoztam. A kezemmel még masszássítgattam és belenyomkodtam egy előzőleg kivajazott és kilisztezett tortaforma aljába. A mascarponét habverővel alaposan elkevertem a porcukorral és a tojással, hozzáadtam a reszelt citrom héját. A tejszínt alaposan felvertem, majd hozzákevertem a mascarponéhoz. Beleforgattam a lisztet is, majd nagyon óvatosan beletódobáltam a félbevágott epret és óvatosan éppenhogy forgattam rajta még egyet. Nagyon izgultam, mi lesz vele így, ebben az állagban, de láss csodát. 160 fokon majdnem egy órát sütöttem, de 45 perc a legkevesebb. Én akkor, amikor láttam, hogy barnul már a teteje, letakartam alufóliával, mert aggódtam, hogy megég. Bevallom, nem bírtam kivárni, míg kihűl, és még melegen megvágtam. Ekkor még folyós volt, már csak az eper miatt is, de másnapra tökéletes állapotba került. Szóval, bármily csábító is, türelem tortát terem. :o) (Hű, ez nagyon rossz volt.)

Bécsi perec

2010-06-23T01:13:00.000-07:00

Na, most, hogy a sok szép, kedves és egyetértő levél után felszívtam magam, újra a fronton. Ma reggel várt rám néhány kedves sor vadidegen emberektől, és ez annyira fellelkesített, hogy bár csak hétfőre terveztem, de azért íme egy újabb recept.
Kuttyogó imádja a sajtos dolgokat. Sajtos pogácsát, sajtos stanglit, perecet. Általában a sarki kis közértben szoktuk megvenni. Mivel napközben a nagyszülők vigyáznak rá, az a délelőtti program, hogy elsétálnak a sarki általam csak Kis Piszkosnak nevezett boltocskába és vesznek valami Fornettis pogit. A kölök lepacsizik az eladóval, bevizsgálja a kínálatot és kezében a zacskóval távozik. Másfél éves, de már magától odatalál, tulajdonképpen nem is tudunk elindulni sétálni anélkül, hogy be ne ugorjunk a Kis Piszkosba vagy a mellette lévő zöldségesbe. Van egy kis zöld tütünek becézett három kerekűje. Ez az a fajta, amit a szülő is tud tolni. Na, ezzel nyomjuk a köröket ott a környéken és amint elérünk a pénzköltő egységekig, már pattan is le róla. Saját döntésköre, melyikbe tér be.
Na, de ez nem is lényeg. Ha épp nem onnan szerezzük be a napi pékárut, akkor én viszek neki a munkahelyem melletti pékségből. Nagyon finom a bécsi perecük, kölök egy egészet bír megenni uzsi gyanánt. Teljesen kényelmes, napi egy-egy perecért nem állok neki sütögetni, így legalább mindig friss. Egyik péntek délután a szomszéd gyerekek is ott tébláboltak nálunk, bandázás volt, de nagy. A szomszéd kicsi megérdeklődte, sütök-e valamit. Mákja volt, mert épp aznap nyomtattam ki a Bécsi perec receptjét, gondoltam, a hétvégén megsütöm, így lesz a Kuttyogónak is és jut belőle nekünk szülőknek is az esti filmnézéshez. Megfordult a fejemben, hogy lefagyasztom, de ismerve a családot, a barátokat, ehhez ipari mennyiség kellett volna. Ahhoz meg idő nem volt. A programot előre hoztam. Egyáltalán nem nagy meló, nekem legalábbis pikk-pakk megvolt, bár egy kelesztési fázist kihagytam a nagy érdeklődésre és türelmetlenségre való tekintettel, meg hát legyünk őszinték elfelejtettem. Ettől függetlenül finom lett, jó tömény, jó sajtos. A gyerekek csak úgy falták. Meg a szülők is. Az esti filmhez kukoricát pattogtattunk. Vajasat, sósat. (A sarki Intersparban a Spar gazdaságos kukorica 89 Ft. Mindig tartok otthon vagy öt csomagot, imádom.)

Bécsi perec
Hozzávalók: fél kiló búzaliszt, 1 csomag élesztő, 2,5 dl tejszín vagy tej, én kábé fele-fele arányban használtam, 5 dkg vaj, 1 mokkáskanál só, 1 liter langyos víz, 3 tk. szódabikarbóna, renegeteg reszelt sajt (lehet füstölt is)
A lisztet elvileg le kellett volna szitálni, erre nem volt idegrendszerem. Kb. 1 deciliternyi tejben megfuttattam az élesztőt. A lisztre öntöttem kb.1,5 deci tejszínt, hozzáadtam a megolvasztott vajat és a sót, majd beleöntöttem az élesztős tejet. Ha kevés lenne a folyadék, pici tej vagy tejszín kerülhet még bele. Kézzel összegyúrtam, aztán beledobtam a kis konyhai gépembe, amely szépen összedagasztottam Bevallom, talán a gép dagasztás miatt, de nekem pici tej még kellett bele. Amikor ez megvolt, egy tálba borítottam és hagytam kelni úgy 20 percet. Csalásként kicsit befűtöttem a sütőt, épp hogy csak meleg legyen és beletettem a dagasztótálat a tésztával együtt, így 20 perc alatt szépen megnőtt. Az idő leteltével kivettem a tálból. Feltettem forrni az egy liter vizet a szódabikarbónával együtt. Egy nagyobb tepsire sütőpapírt tettem. Ezeket fontos ám előre elintézni...Na, a tésztából nekem 8 kis gombócot sikerült leválasztani. Ezekből sodortam hosszú rudakat és perecet formáztam belőlük. Na, itt jött volna a második 20 perces kelesztés, ami kimaradt. Amikor a víz felforrt, beledobtam egyesével a pereceket, megvártam míg feljönnek a víz felszínére, hagytam úgy 20 másodpercig lebegni, aztán egy szűrőkanállal kiemeltem és rátettem a sütőpapíros tepsire. A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A perecek tetejét bőségesen megpakoltam reszelt sajtta, szinte eltűntek alatt, de a kölköknek bejött. Nagyon gyorsan, úgy 20-30 perc alatt gyönyörűre sültek.

The new one

2010-06-22T04:17:00.000-07:00

Szükségem volt egy kis időre, hogy átgondoljak néhány dolgot. Hogy akarom ezt vagy sem. Arra jutottam, igen, de teljesen más feltételekkel, mint eddig. Kicsit megülte a gyomromat néhány dolog, hogy stílusos legyek. Valahogy úgy tűnt, itt csak az ér valamit, aki maga főzi be a paradicsomot, aki házi vegetát vakerál, aki paradicsomot, meggyet, cseresznyét főz be, aszal, pürésít stb. Csak magyar termék a nyerő, zacskóból nem főzünk, mert fúj, abban lakik az ördög. Én meg erre azt mondom, éljenek a képmutatás bajnokai. Annyira nyomasztóvá vált számomra ez az egész, hogy felfordult a gyomrom. Amikor már írni is megfontoltan írtam, visszafogva szavakat, mondatokat, gondolatokat, amikor nem mertem leírni ha konzervhez nyúltam, akkor végleg eltört a mécses. Én ezt a blogot a magam szórakoztatására szántam, már bocsássa meg a blogger társadalom. Nem akarok megfelelni senkinek. Nem akarom szarul érezni magam amiatt, mert nem tudok napi szinten piacra menni, csak a közért esik útba, ott meg igenis lekapom a polcról a sűrített paris konzervet, nem akarok kevesebb lenni azért, mert megveszem az akciós meggybefőttet ahelyett, hogy a mélyhűtőből olvasztanék, magoznék. És azért sem kívánok a máglyára menetelni, mert időnként bizony Uncle Bens vagy más üveges, tasakos szószt alkalmazok és azt turbósítom egy kicsit. Nálam nem áll készenlétben öregtészta, előtészta, házi sajt, házi túró meg miegyéb. Nekem gyerekem, munkám, bazi nagy háztartásom, főzni, mosni, vasalni, takarítani valóm van, időm meg annál kevesebb. Ha több lenne, azt is elsősorban a kölkedvényemmel tölteném, nem bio vegeta gyártásával. Mélységes tiszteletem és elismerésem azé aki megteszi, akinek van ideje, energiája. Nekem nincs, mégsem érzem, hogy ettől kevesebb lennék. A családom kap enni, nem is keveset és nem is valami moslékot. Nekem, pontosabban nekünk ennyi elég.
Ezt a blogot innentől annak szentelem, hogy a családom, barátaim számára fennmaradjanak a receptek. És, hogy úgy és akkor írjak, ahogyan és amikor kedvem tartja. Direkt nem állítottam be a megjegyzésküldést.

The End

2010-06-16T04:40:00.000-07:00

Részemről ez a blog dolog ennyi. Talán később elmagyarázom miért. Most csak annyit, nem azt nyújtotta, amit vártam, zavar, hogy feltört bennem a megfelelni akarás, és épp egy olyan fórumon, amelyet pedig elsősorban magamnak kreáltam. Nem érdekel mások véleménye és szeretném, ha ez így is maradna. Nem akarok a magam megelégedésén kívül másféle aktivitást, nem akarok azért kommentelni, mert úgy érzem KELL, vagy mert ILLIK.

Belekezdek majd valami másba, de egyelőre újra meg kell tanulnom elsősorban magamnak örömet okozni. Önzőség? Kit érdekel?

Csirkés-újkrumplis egyveleg

2010-05-27T06:00:00.000-07:00

Imádom az újkrumplit. Amikor megjelenik, máris csak abban tudok gondolkodni. A legjobban azokat az ételeket szeretem, amihez nem kell lekapirgálni a héját, elég mondjuk csak körömkefével átsikálni. Ha kapirgálni kell, mindig elfelejtek kesztyűt húzni, ezért olyanok az ujjaim, mintha a földben túrtam volna és az Istennek se akarnék kezet mosni. Nem mintha bármi bajom lenne a földtúrással kapcsolatos munkákkal, sőt. Családom abszolúte vidéki, földműves, fóliás. Gyerekkoromban számtalan paprikaszedésen vettem részt, ástuk kifelé a krumplit, szedtük a kukoricát. A paprikát mindig frissen szedtük a fóliából, gyerekkori nyaraimon soha nem került paprika vagy paradicsom hűtőből az asztalra. csak egyenesen a földekről, a fóliából. Nagyszüleim még arra sem voltak fogékonyak, hogy a langyos dinnyét betegyük a hűtőbe, miután leszedtük az utánfutóról. Úgy ettük langyosan. Kenyérrel. Minekután földtúró sarj vagyok, még virágültetéshez sem húzok kesztyűt. Szeretem a föld érezni az ujjaim közt, az sem igen érdekel, ha a körmöm alól csak órányi sikálással és áztatással tudom eltávolítani. Az újkrumpli puceválás következményei sem nagyon érdekelnének...ha közvetlenül utána nem lenne valami társasági program. mert, hogy most volt. Én meg totálisan elfelejtettem, mi volt az ebéd. Csak nyílt terepen meredtem rá a mancsaimra. Nem is én, először a férjem. Majd csendesen a fülembe sutyorogta, hogy édeske, menj kezet mosni. Megsértődtem és felhomályosítottam, hogy ez nem megy csak úgy. Majd zsebre vágtam a kezem és úgy hagytam....míg haza nem indultunk. Azán este a kezembe nyomott egy üveg alkoholt. Beláttam, tényleg nem vagyok túl guszta látvány, úgyhogy átsikáltam a kezeimet. És megfogadtam, hogy akkor mostantól csak odafigyelek ilyen nőies dolgokra is és bármennyire is kapkodjak, ügyelni fogok a kesztyű húzásra.
A mostani újkrumpliból ez a finomság kerekedett.

Újkrumplis zöldséges csirke

Hozzávalók: 60 dkg újkrumpli, 50 dkg csirkemellfilé, 3 darab retek, két darab zöld paprika, 2 - 3 szál újhagyma, 1 nagy fej vöröshagyma, 5-6 gerezd fokhagyma, só, bors, majoranna, piros arany, 1 kis konzerv sűrített paradicsom, olíva olaj, friss bazsalikom, metélő hagyma

A sűrített paradicsomból, borsból, majorannából, 2-3 evőkanál olíva olajból és kevés piros aranyból pácot készítünk. Beletesszük a csíkokra vágott csirkét és a hűtőben érleljük legalább egy órán keresztül. Az újkrumplit kissé lekapargatjuk és feltesszük főni. Ha kész, leszűrjük és alaposan kihűtjük.

A paprikát felcsíkozzuk, a hagymát szinténnagyobb csíkokra vágjuk, a retket negyedekre vágjuk, újhagymát felkarikázzuk, fokhagymát gerezdjeire szedjük.

A húst egy mélyebb teflonserpenyőbe borítjuk és elkezdjük sütögetni. Kb. 10 percig kevergessük, majd adjuk hozzá a öldségeket. Az egészet alaposan süssük, forgassuk össze. Amikor ahús teljesen puha, adjuk hozzá a kihűlés után félbevágott újkrumplit. A végén megszórtam friss metélőhagymával, bazsalikommal és kevés petrezselyemmel.

Kinder tejszelet

2010-05-26T04:09:00.000-07:00

Amikor még csak járogattunk a férjemmel, azokon a napokon, amikor nálam aludt, mindig csomagoltam neki valami finomségot. Mármint két óriási sajtoskiflit agyontömve miden földi jóval: felvágott, sok, sok sajt, margarin (valamiért nem eszi meg a vajat) és persze paprika, paradicsom. Ezen kívül mindenféle finomságot rejtettem a csomagba, az egyik ilyen a kinder szelet volt. Mindig kettőt vettem. Az egyiket becsomagoltam neki, a másikat pedig anyunak adtam. Én akkoriban annyira fogyóztam, hogy csak levegő után kapkodtam a kalóriagyanús édesség láttán. Csendben jegyzem meg, ma már simán megeszem. Kettőt is akár. Anyu azóta is szereti. Egyszer a gyerek előtt evett, ő meg persze egyből meg akarta kóstolni. Egyetlen falatot evett, de sok egyéb édességgel egyetemben ezt legalább nem köpte ki, nem hányta el magát, nem rázta ki a hideg. Megette, lenyelte, de azért köszönte szépen nem nagyon kért többet. Aztán Maimoni-nál megláttam ezt a receptet. Láttam már máshol is, de végigfutva a recepten annyira egyértelműnek és egyszerűenk tűnt, hogy azonnal vettem tejszínt és egy délután a gyerekkel összedobtuk. Tulajdonképpen minden melót elvégzett a robotgépem, nekem csak egy kicsit mosogatni kellett. A tetejére nem tettem olvasztott csokit, mert azt hittem van otthon, de mégsem, visszamenni nem volt kedvem, úgyhogy mi porcukorral nyomtuk. És ettünk mellé friss epret. Meg picurka tejszínhabot. A receptet nem másolom be, Maimoni-nál megtaláljátok. De könyörgöm, egyetek hozzá epret! Mennyei!
Ja, a gyerek köszönte nem kérte. Együttműködött, rosszalkodott, szétkente amit lehett - kakós maszát a fehér konyhabútorra - de egy falatot sem evett. Pogácsát rágcsált tüntetőleg a teraszon.
Ps: nem tudom mi a fene van a blogspot-tal. Nem tudok képet oda beilleszteni, ahová szeretnék. Most csak ezt engedi. Sőt, örülök, hogy egyáltalán írni engedett. Bocs....

Piros cibatta

2010-05-20T06:10:00.000-07:00

Felfedeztem - nahát, milyen meglepő- hogy a családom imádja a házi pékárut. Gondolom, ezzel sok család így van. Na, mindegy. Továbbra sincs időm hétközben ilyesmit sütni, meg egyébként is lusta vagyok, úgyhogy hétvégén lakunk jól ilyesmivel. Most egy cibattát készítettem. A receptet kinyomtattam és már megint a munkahelyen hagytam. Lassan meglesz az új laptopom és végre otthonról is tudok ügyködni, mert ez egy elmebaj. Elvonási tüneteim vannak, hogy nem tudok otthon földön ülve, hason fekve, fejen állva gépezni, írni, pötyögni. A férjemét meg mégsem marhatom el...meg az nem az igazi. Nem szeretek könyvtári vagy kölcsönkönyvet olvasni, nem szeretem más ruháját hordani, nem kérek kölcsön cipőt, táskát...nem szeretek más gépén dolgozni. (Meg mivan, ha rejteget rajta valamit, én meg belefutok, rákérdezek, összeveszünk és az a vége, hogy turkáltam a dolgai között. Na, nem mintha jellemző lenne rá, de nem szeretem a meglepetéseket. még mindig.) Szóval, otthon realizáltam a kelesztőtál felett állva, hogy szuper, szuper, de nincs útmutató. Aztán gondoltam, nem kellhet ehhez semmi olyasmi, ami ne lett volna a kezemben. Nálam a kiindulási alap az 50 dkg liszt volt. Kicsit ilyen, kicsit olyan. A többi jött magától. Például a pizzakrém, amit a hűtőben találtam, meg a friss fűszernövények, amelyeket persze, hogy nem tudtam kiültetni a dög nagy vihar miatt. Amit már régebben kiültettem, most tutira feladta a harcot, a bazsalikomot láttam a minap az öngyilkosság szélén.
Na, mivel megint tök másról beszélek, mint ami a lényeg, íme a recept. (Olyankor csinálom ezt, mikor baromi sok dolgom lenne és ezzel terelem magam....)

Piros cibatta

Hozzávalók: 25 dkg BL 81 liszt, 25 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt, 4 ek. olíva olaj, 3 dl víz, 1 csomag élesztő, 1 tk. só, 2 ek. pizzakrém, friss bazsalikom, oreganó, majoranna, 3 gerezd fokhagyma.

A langyosított vízben elkevertem az élesztőt, a liszteket egy tálba szitáltam. A fokhagymát átpráseltem, a liszthez adtam. Beledaraboltam a fűszernövényeket is a liszthez, majd a vizet az élesztővel. Rálöttyintettem az olajat, megsóztam, belenyomtam a pizzakérmet is. Aztán ezt a nagy katyvaszt elkezdtem dagasztani. Jó alaposan kidagasztottam először kézzel, majd géppel, majd átütögettem megint kézzel. Aztán hagytam kelni. Mivel még délelőtt bedagasztottam és csak estére volt tervezve a fogyasztása, tulajdonképpen egész nap kelt a konyhapulton. Úgy két-három óra elteltével kicsit kiütögettem belőle a levegőt, majd újra hagytam kelni. Egészen késő délutánig. Ekkor megint kiütögettem és igyekeztem belőle téglalapokat formálni. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Bevagdostam a tetejét és még mindig hagytam lustán kelni. Amikor a vágások szépen kirepedtek, lekentem sós vízzel és 180 fokra előmelegített sütőbe toltam. 25 perc alatt megsült. Ropogós és pikáns lett. Sima vaj maximálisan elég volt hozzá...meg paradicsom....

Az ördögfióka, aki nem eszik csokit

2010-05-18T04:10:00.000-07:00

Fura ez a gyerek. Ismeritek azt a reklámot, amikor a bársonyos szinkronhang azt kérdezi: Az ön gyereke is az édességet szereti a legjobban a világon? Vagy valami hasonló, az idézni pontosan és szépen most nem jön össze. Na, ekkor szoktunk hangosan felröhögni a férjemmel. Ember legyen a talpán, aki csokival próbálja a kölkünket megvesztegetni. Csak egy tipikus eset: minap rettentően kiéheztem a csokira. Volt ugyan süti, nasi, de nekem brutál csoki kellett. Nálunk nincs otthon édességpolc, édességszekrény, nasizós kamraállvány, stb. Szóval nem volt konkrét tartalék, amihez nyúlni tudtam volna. Feltúrtam azonban a kamrát és jól emlékeztem. Az egyik polc legalján árválkodott egy nagy doboz csoki, ami még karácsonyról maradt a nyakunkon. (Amúgy elszoktam ajándékozni, nekiadom anyunak, engem ne kísértsen a tudat, hogy ennivaló csokik kallódnak a közvetlen környezetemben. Fő az óvatosság.) Na, szóval, előkaptam a Köszönöm, hogy vagy nekem csokit. Kicsomagoltam egyet, persze Kuttyogó egyből a nyakamon lógott, kitépte a kezemből és meggondolatlanul beleharapott. Na, láttatok már olyat, hogy egy gyerek hány a csokitól? Mert vele ez történt. Megdöbbent...megrázkódott, de azért lenyelte. A maradékot, már öklendezve a kezembe nyomta, majd azt az egy egész falatot szépen visszaköpte. Nagyon meg volt sértve, csúnyán nézett rám és hangoskodott, hogy öööööö...meg eeeeeeeeeeeee........és nem győzött inni meg prüszkölni utána. Dühében leült az apja mellé, aki éppen angolszalonnát uzsonnázott, elmarta előle a feldarabolt szalonnát, teletömte a száját kenyérrel és megnyugodott. Két szelet szalonna, néhány szelet sajt és egy szelet kenyér után már tudott nem duzzogva az ölembe ülni. Majd miután jóllakott, odament a doboz csokihoz, levágta a földre, kiborította az összeset, kicsit megrugdosta, majd rám nézett. A csokiszeletek felé mutatva azt mondta: NEM.
Oké. Értettem a célzást. Télapóra nem csokimikulást hanem szalonna mikulást veszünk.

Dán fahéjas csiga

2010-05-14T04:37:00.000-07:00

Megreklamálta az én férjem, hogy régen volt fahéjas süti. Mondjuk igaza van, de mivel egyedül ő rajong annyira a fahéjért, értelemszerűen mások voltak süti ügyben a prioritások. (A gyerek és én.) Hirtelenjében nem sok fahéjas ötletem volt, jegeltem is a kérdést, de akkor Mohánál felfedeztem a Stahl féle dán fahéjas csigát! És tényleg. Régebben én is többször elkészítettem már, valóban finom volt, de ami a lényeg, hogy egyszerű. Nem szeretek rendelésre, muszájból sütni, úgyhogy szempont volt az egyszerűség. Neki is rugaszkodtam egyik hétvége délután. El is készült, rendben is volt. De a legnagyobb meglepit Kuttyogó okozta. Köztudottan még mindig nem édes szájú. Amikor a látókörébe került a tányér a csigákkal, vadul elkezdett mutogatni. Mármint a csigákra. És persze hangoskodott hozzá. Mivel beszélni még nem tud. (Emiatt kicsit aggódom is, mert nem mindig értem mit jelent az ÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖ, meg ez EEEEEEEEEEEEE...)Adtam neki egyet, de lelki szemeim előtt szerencsétlen már a kuka felé tartott. Legnagyobb meglepetésemre azonban a gyerek percek alatt elcsócsálta és megint a tányér felé oldalazott. Arcán huncut mosollyal...nem, nem, az konkrétan vigyor volt. Naná...közeledett a vacsora idő. Én meg vajszívű voltam. Olyan ritkán cuppan rá sütire, hogy most annyira dagadt anyai keblem a büszkeségtől, hogy kapott még egyet. Meg még egyet. Szerencséje volt a büdös kölöknek, mert mindezek tetejébe még vacsorázott is, úgyhogy legalább az a fajta lelkifurdalás elkerült, hogy édességgel tömtem vacsora gyanánt a gyereket.

Dán fahéjas csiga

Hozzávalók: 20 dkg vaj, 80 dkg liszt, 2 kávéskanál sütőpor, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 10 dkg cukor, 3 dl tejszín (eredetileg 30 dkg joghurt, de az em volt otthon), 1 dl tej

A töltelékhez: Sok fahéj és sok barna cukor

A kenéshez tejszín és barna cukor

A sütőt előmelegítjük 220 fokra, és egy tepsit kibélelünk sütőpapírral. A vajat megolvasztjuk, három-négy evőkanálnyit félreteszünk belőle. A tészta hozzávalóit egy tálba pakoljuk. Gyorsan egy könnyű tésztát gyúrunk belőle. Szerencsére nagyon hamar összeáll. Amikor már szép sima, lisztezett felületen kinyújtjuk közepesen vastagra. Megkenjük a kimaradt olvasztott vajjal, majd nem spórolva megszórjuk barna cukorral elkevert fahéjjal. Szépen feltekerjük és kb. 12 darabra vágjuk. A csigákat a sütőpapíros tepsire helyezzük. A tetejét megkenjük barna cukros tejszínnel és mehet is a sütőbe. Kb. 20-25 perc alatt szép barnára sül.

Toszkán tészta

2010-05-12T01:16:00.000-07:00

Barátainktól szülinapomra csupa személyre szabott és remekül eltalált ajándékot kaptam. Egy üveg igazi toszkán paradicsomszószt, egy csomag papardalle tésztát, egy üveg görög mazsolabort. Ez utóbbi annyira finom...olyan édes, mint a méz, az embernek szinte összecuppan a szája. Egy üveggel simán le lehet nyomni belőle, mert csak csurog-csurog...
A paradicsomszószt meg a tésztát is igyekeztem hasznosítani. Mivel a férjem nem igazán rajong a darált húsos tésztákért, ezért csirkemellet vettem a szószhoz és egészen apróra vágtam. Így megnyugodhat, hogy nincs benne semmi mócsing és az összes sallangos rész el lett róla távolítva. (Ha mégis darálthúsos étel készül, lett légyen az fasírt vagy bármi egyéb, akkor annak a következő a menete: én megveszem egyben a húst. Ronggyá mócsingolom, tehát minden zsírosabb részt eltávolítok, majd eská ledarálom. Akkor viszonylagos a nyugalom.) A paradicsomszószt csak egy kis zöldfűszerrel ízesítettem. Szeretem az ilyen natúr szószokat, általában az üveges paradicsomszószok nekem brutál édesek, én mindent fűszeresen szeretek. Enenk igazi, savanykás, natúr paradicsomíze volt. Nem volt annyira sűrű és csudapiros, mint a feltuningolt cuccok, de éppen ez volt a lényeg. Gyorsan elkészült, nem volt vele túl sok macera. Ja, és gyorsan el is fogyott!

Toszkán tészta

Hozzávalók: egy üveg toszkán paradicsomszósz (Culinaris), 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, egy csomag papardalle vagy bármilyen más tészta, 60 dkg csirkemell filé, friss oregánó és bazsalikom, kevés csili paprika, pici só, bors és olíva olaj, parmezánsajt

Kevés olívaolajon megdinszteltem az apróra vágott vöröshagymát, majd rádobtam a csirkemellet. Szinte barnára pirítottam, miközben fokhagymanyomó segítségével rányomtam a fokhagymagerezdeket. Amikor már barnult, ráöntöttem a paradicsomszószt, hozzávágtam egy darab csili paprikát, sóztam, borsoztam és fedő alatt, nagyon alacsony lángon magára hagytam egy órácskára. Persze néha átkevertem. Amikor a hús már teljesen puha volt, ekkor szórtam rá a friss, apróra vágott oregánót és bazsalikomot. Kevertem rajta párat, majd elzártam a gázt és fedőt tettem rá fogyasztásig. A tésztát nagyon rövid ideig, roppanósra főztem. Erre halmozódott tálaláskor a szósz, majd jöhetett rá a parmezán. Nekem, mert a férjem nem bír elszakadni a trappistától.

Anyák napi tarja tál apáknak

2010-05-06T05:17:00.000-07:00

Kuttyogótól kaptam anyák napjára egy kis virágot. Apa vette, kezébe nyomta, ő meg hozta boldogan, a kezembe nyomta és hangosan kiabálta, hogy Nyanya. Na, az vagyok én. Tekintve, hogy az utóbbi időben túl sokat hagytam magára, meg sem érdemeltem. A puszit sem, amit a nyakamba adott, én meg elolvadtam. Francba a csapatépítővel, inkább puszilgatnám naphosszat, most nagyon Kuttyogóhiányom van.
Anyák napjára elővettem a képzelt szülinapi partimra vásárolt közel 3 kiló tarját. Szépen felszeleteltem és már előző nap bepácoltam. Vasárnap kiderült, hogy az én férjem nem eszi meg a tarját csak frissen. Felemlegítve nem. Na, bukónak nézett ki vagy másfél kiló hús. Mert frissen egy kilónyit bírt letolni. Na jó, én is ettem, meg a kölök is. Aztán gondoltam egyet és készítettem a nagyapáknak egy-egy tarja tálat. Apu másnap azt mondta, vegyem csak a tarját nagyüzemben, készítsem is el, ne spóroljak, aztán mikor másnapos, küldjem csak át. Tehát, nem veszett kárban, nagy sikere volt. Természetesen nagymamáknak is jutott belőle, ők sem panaszkodtak. Nekem a sok wellneszkedés után már minden porcikám ki volt éhezve a zsírra, a mancsos, cupákos húsra, meg a szalonnára, a zsíros krumpliról nem is beszélve. Majd fogyózom megint a jövő héttől.
Íme a tál:

Tarja tál

Hozzávalók: Tarja, oílva olaj, majoranna, fokhagyma, mustár, kevés fűszerkömény, bors, kakukkfű, rozmaring, 20-25 dkg mangalica szalonna, mangalica zsír, krumpli, pirospaprika, kevés só, lilahagyma vagy kovászos uborka

A tarját előző este felszeleteljük és az olíva olajba, a fokhagymába és a fűszerekbe bepácoljuk. Így áll egész éjszaka egy műanyag dobozban. Másnap egy serpenyőt felforrósítunk. Egy nagy tepsit kibélelünk sütőpapírral, kikenjük mangalica zsírral. A tarja szeleteket hirtelen átsütjük, csak egy-egy percig mindkét oldalát, majd a tepsire sorakoztatjuk. Egy-két szelet szalonnát apró kockákra vágunk és rászórjuk a hússzeletek tetejére. Lefedjük alufóliával majd 150 fokos sütőbe toljuk és bő 2 órán keresztül sütjük. Közben a burgonyát megpucoljuk, kockákra vágjuk és feltesszük főni. Amikor már majdnem puha, leszűrjük. Az eddig használt serpenyőben, amiben még benne van a tarja maradék zsírja, íze, megsütünk három-négy vagy öt vagy hat...stb. szelet mangalica zsírszalonnát. Kivesszük, félretesszük, majd erre a kisült zsírra rádobjuk a krumplit és alaposan összerázogatjuk. Megszórjuk piros paprikával és alaposan átforgatjuk, de ügyeljünk, hogy a paprika ne égjen meg.

A húsról az utolsó 10 percben vegyük le a fóliát és süssük szabadon. A tarját a krumplival tálaljuk, mellé lilahagyma vagy kovászos uborka dukál.

Szülinapi tejfölös rétes

2010-05-04T04:58:00.000-07:00

Április 30-án volt a szülinapom. A 30. Nagy ziccer nem? Valahogy másképp sült el a dolog, mintterveztem vagy reméltem. Délelőtt értem jött Sly, megbeszéltük ugyanis, hogy csapunk egy csajos délelőttöt, mindketten szabit vettünk ki. Mivel azt mondta, hogy 9-re jön és én tudtam, hogy tíznél előbb tutira nem ér oda, előtt még elszaladtam bevásárolni. Nagy terveim voltak, már nagyon vártam. Azt tervezgettem, hogy ha délután hazaérünk, csapunk egy faszányos grillezést a szomszédokkal, Sly-al. Volt hús dögivel, tervezgettem a sütit. Titokban abban reménykedtem, hogy lesz egy igazi meglepetés bulim, arra nagyon vágytam volna. Egy meglepetés grillparti. Nekem nagyon kevés barátom van, nagy része a bal vagy a jobb oldalunkon lakik, igazán pillanatok alatt össztrombitálhatóak különösebb variálás nélkül. Az elején még Kuttyogó is ott lehetett volna anyával a szülinapján.
Nos, ehhez képest....Sly valóban késett, ezen nem is csodálkoztam. Az első meglepetés akkor ért, mikor közölte, elmegyünk Kőbányára, ahol mindketten születtünk, felnőttünk, éltünk ő még él is, és meglátogatjuk életünk fontosabb állomásait. Mint a ház ahol születtünk, a sulik ahova jártunk, a ház ahol anyuékkal éltem, az első lakásom, stb. Ez jó poén volt. Mondjuk, a ház ahol születtünk, az egy olyan lepukkant putri lett, hogy féltem bemenni. Persze bementünk az udvarra, Sly kamerázott, én meg nagyon suttogva könyörögtem, hogy menjünk már, mert minket tutira leütnek itt ezért a kis rózsaszín kameráért. Az álatlános sulinál elmeséltem mennyire utáltam, hogy az osztálytársaim java dagadtnak csúfolt, az osztályfőnököm meg mindig futóversenyekre zavart minket és egyébként is kiröhögött mikor pszichológus akartam lenni. És felzavart a kötélre a nagy seggemmel, és mindenki azt nézte, hogy Tonna ala Donna lóg 100 kilósan a kötél alján, mert a puttonya lehúzza. Azóta utálom, sosem bocsátom meg neki. Nekik. Életem legszarabb 8 éve volt, boldog vagyok, hogy soha többet nem kell odamennem. És, hogy azokból egy kupac lótrágya lett, akik akkor a leghangosabban kövérnek, dagadtnak, rusnyának csúfoltak. Brrrr.....
Meglátogattuk a parkot, ahol több száz ha nem ezer kilométert róttunk suli után és nagyokat beszélgettünk,persze többnyire fiúkról.
Aztán végre elindultunk cipőt venni. Még régebben kinéztem egy S.Oliver cipőt és már nagyon fentem rá a fogam. Sly azt mondta, egy órára foglalt asztalt valami étteremben. Mivel nála az egy óra késés smafu, nem csodálkoztam, hogy fél egykor még be akart ülni valahová inni valamit, de az nem tetszett, hogy szendvicseket emlegetett. Ha ennyire szar az étterem menjünk máshová. Aztán az futott át az agyamon, hogy biztos szusizni megyünk, annak meg csak én vagyok nagy rajongója. (Titkon ez is nagy vágyam volt.) De nem. Kiderült, hogy nem megyünk haza, elmegyünk kettesben wellneszkedni. Nem tudom. Fura volt. Én imádom Sly-t és bármikor, boldogan vele töltenék egy hétvégét. De imádok tervezgetni, szervezni. Az esküvőmben is a szervezést élveztem a legjobban - na meg a bulit. Nem tudtam, hogyan reagáljak. Az egész családom tudta, a bőröndöm bepakolva a kocsiban. De a gyerekem, a családom, az a pár barát otthon. Nem tudtam elköszönni, lemenedzselni ki mit és hogyan eszik, mik a feladatok. Bevallom, nem erre vágytam. Azt a kevés barátot akartam, egy kellemes estét együtt, egy saját magam kreálta tortát vagy egy doboz fagyit. Nem akartam elmenni wellneszkedni, mikor csak most értünk haza Karintiából, és a következő héten is el kell mennem egy csapatépítő tréningre két napra. Sok volt ez nekem. Sok volt az idő a gyerekem nélkül. A konyhám, a házam, a kertem nélkül. És bár nagyon értékeltem a gesztust és rettentő lelkiismeretfurdolásom volt a befektetett idő, pénz és energia miatt...mégis fájt annak a hiánya, amit terveztem. Egyszerűen rossz volt az időzítés. Elvileg vasárnapig maradtunk volna, de kiudvaroltam Sly-nál, hogy menjünk haza szombaton. Tudom, hogy megbántottam. Tudom, hogy hálátlannak tart. De neki egyelőre nincs családja, férje és gyereke. Ha nekem sem lenne, én is elindulnék gondtalanul a nagyvilágba, de sajnos nekem már nem megy.
Mert hiába vannak a nagyszülők, akik bármit megtesznek, ha kérjük, a gyereknek én vagyok az anyja - ha az utóbbi időben ez nemis nagyon tűnik fel neki - a férjemnek én vagyok a felesége, a családnak én vagyok a központja. Én gondoskodom, főzök, mosok, takarítok. És élvezem, bármennyire is ciki. S ha valami tervezetlenül csúszik a gondosan kiszámított rendszerembe, akkor egy heti munkám borul meg. Sajnos, én már nem tudok másképp élni.
Amint hazaértünk, a feszültséget sütéssel vezettem le. Sly még ott volt, a féjem még ébredezett a délutáni szunyókálásból, én már sütöttem. Ezt itt. Ez lett a regeneráló sütim. Nagyon finom, a most megjelent Vidék Íze magazinban van benne. Még sosem ettem ilyet, de rendszeresítem, mert frissen valami mennyei! Anyák napjára készítettem anyunak meg anyósomnak. Az apák tarja tálat kaptak, ez lesz következő bejegyzés!
És még valami. Nem hinném, hogy Sly olvassa blogomat, nem az a fajta. De ha mégis, szeretném, ha tudná, én nagyon szeretem és bármikor vele töltök boldogan két napot, csak beszéljük meg. Már tíz évesen is utáltam a meglepetéseket. Most sem szeretem. És iszonyatos lelkifurdalásom van a történtek miatt.

Tejfölös rétes

Hozzávalók: 1 csomag réteslap, 2 dl tejszín, 2 dl tejföl, 10 dkg vaj, 4 tojás, 8 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 4 szikkadt zsemle, tej az áztatáshoz, 8 dkg mazsola (én ezt nem tehettem bele, a férjem nem kedveli), 3 cl rum (nálam csak aroma), porcukor a szóráshoz

A töltelékhez a tejszínt a tejföllel, a tojásokkal, a cukorral, a vaníliás cukorral és a reszelt citromhéjjal forró vízfürdő felett sűrű krémmé keverjük, majd elfelezzük. A zsömlék kérgét közben levágjuk, majd tejbe áztatjuk, és jól kinyomkodjuk. A mazsolát meglocsoljuk rummal. A zsemlét és a mazsolát a tejfölkrém egyik felébe keverjük.

Kettéosztjuk a réteslapokat, és nedves konyharuhára fektetjük. A tésztarétegeket olvasztott vajjal megkenjük, azután elosztjuk és elkenjük rajtuk a mazsolás töltelék felét. A ruha segítségével felcsavarjuk, és a a két tésztarudat kivajazott tepsibe tesszük. A tetejüket megkenjük olvasztott vajjal, azután a 190 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütjük. Ekkor ráöntjük a maradék tejfölkrémet, és további 15 perc alatt készre sütjük. A rétest még forrón felszeleteljük, és porcukorral meghintve tálaljuk.

Karintia még egyszer, most kajákkal!

2010-04-30T03:13:00.000-07:00

Szerintem az ételekről és az étkezésekről való beszámoló igazán megér egy misét. A Hotel Hochschober-ben ahol laktunk, tulajdonképpen egész nap lehetett enni-inni. Kezdtük ugye a reggelivel, ami nálunk totál alap. Vagyis eszünk úgy órán át. Jó magyar virtus szerint mindenből veszünk. Sokat. Esetenként többször is. Először is, mert az egész napos sétához, túrához majd wellneszkedéshez kell az energia. Másodszor, mert - magamra gondolva - itt végre elém rakják, nem kell mosogatni, nagy a választék és egyszerűen mindent meg kell kóstolni.
Tehát a reggeli. Klasszikus svédasztal. Hideg és meleg ételek, de itt sokkal de sokkal több volt a salátaféle, a zöldségfélék, rengeteg gyümölcsöt kínáltak már reggel, mint bárhol, ahol eddig jártam. (Ez persze lehet az én szegénységi bizonyítványom is.) Oh, azok az eperszemek! Ezen kívül hatalmas kultúrája van a joghurtnak, millióféle kínálkozott. Természetesen mindent helyi gazdaságoktól szereznek be, így minden friss, házi vagy bio, kinek hogy tetszik jobban. Szintén óriási a választék dzsemekből, lekvárokból. Úgy egy hosszabb ebédlőasztalnyi féle és fajta sorakozott a szemünk előtt, esélyünk sem volt mindet megkóstolni.
Nagy kedvenceim voltak a sajtok. Ezeket reggel, délben és este is korlátlanul kínálták. Helyi sajtféleségek, különlegességek, specialitások. A borsostól a hagymáson át a diósig. Kék és brie sajtok, camabertek, krémsajtok. Ezekből is ettünk mindig. Sokat. Szőlővel meg almával.
Aztán persze a meleg ételek, a sült kolbászkák, és minden nap három féle rántotta. Sonkák és felvágottak. Ja, meg a péksütik. Volt egy kisebb helység, ahol óriás facsarógépek álltak és ládákban sorakoztak a grapefruitok, narancsok, répa, zeller, alma stb. És lehetett nagy korsókba facsarni. Facsartunk. Majd leöblítettük egy mesés habos kávéval.
Aztán jöhetett az ebéd. Általában svédasztalos előétel mindenféle finomsággal, valamilyen leves, majd egy kis sült hús azzal a rengeteg féle salátával, amit kínáltak.
Vacsinál jöhetett a svédasztalos előétel és az ötfogásos vacsora. Én már az előételekkel jóllaktam. Egyrészt, mert szeretek sokfélét enni és nem szeretem, ha csak úgy elém raknak valamit, hogy a mai rendszer szerint ez a vacsora, edd ezt. Másrészt, a főételek szépek voltak, de baromi kicsi adagok, ezért általában nekiadtam a férjemnek, így ő is jól tudott lakni. Kvázi, az én előételes tányérom a következőket tartalmazta: az éppen aktuális rizotto, háromféle husi, kicsi krumplisali(ezt nagyon jól csinálták), egy kis hüvelyes. Majd egy külön mélytányérban bazi nagy adag saláta.
Utolsó este - aznap ebédelni sem mentem le úgy jóllaktam a reggelivel - épp egy ilyen tányér felett ültem és burkoltam nagyon, amikor megállt a tányérom felett az egyik nő a magyar csoportból. Belehajolt a tányéromba, majd fejhangon megkérdezte: úristen! Ezt mind meg fogod enni? És ez az előétel? Vagy már főétel is?
Na, bevallom, ritka eset, de kissé belémfagyott a szó. Ráadásul tele volt a szám. A villám egy pillanatra megdermedt a kezemben. Csak annyit tudtam kinyögni: Kihagytam az ebédet. Majd a nő fogta magát, leült velem szemben, majd lendületesen elmesélte a férjének, mit látott. Aztán figyelték, betolom-e a cuccot. Rápacsáltak. Bevágtam. Sok minden megfordult a fejemben. A nő bunkó volt, ez teljesen egyértelmű. Akárhogy is van, a világon semmi köze nem volt hozzá, mennyit eszem. Mint ahogy ahhoz sem, hogy nem ebédeltem, és a vacsora további részében is csak a desszertből fogyasztottam. A másik dolog, hogy engem úgy neveltek, mások pénztárcájában, orrában és tányérjában nem turkálunk. El sem tudom képzelni, mi lett volna, ha mondjuk száz kilós túlsúlyos nő vagyok. Vélhetően az öngyilkosság gondolata is megfordult volna a fejemben egy ilyen megaláztatás után. Mondhattam volt a hölgynek, aki kábé kétszer annyi idős, mint én, hogy a fiatalabb szervezet még gyorsabban égeti a zsírt. Persze, én sem vagyok mai csirke, de nála jóval fiatalabb vagyok, mindazonáltal a nevelési célzattal való beszólást akkor sem díjaztam.
Mellékesen jegyezném meg - ami engem kivált felháborított - hogy ez a nő volt az, aki számtalanszor panaszkodott egy kétgyermekes családra. Anyuka, apuka, egy kb. két éves és egy 8-10 hónapos kicsi is volt a szállóban. rendszerint akkor ettek, amikor mi. Persze, először megetették a kicsiket, és a szülőknek csak ezután volt alkalmuk jóllakni a sok finomságból. Természetesen a kicsik türelmetlenek voltak, sírdogáltak. Engem ez cseppet sem zavart. Normális gyerekzaj, ettől még hallottuk egymás hangját, lehetett beszélgetni. A gyerekek nem rohangáltak, nem romboltak. Csak nyűgösek voltak. Akinek gyereke van, ezen nem lepődik meg. na, ő meglepődött. Nekem csak az jutott eszembe, hogy szegény szülők, végre azt esznek amit akarnak, mosogatás, pakolás nélkül, ennyi jár nekik. A mi gyerekünk sem bír megmaradni az etetőszékben, csendben kivárva, míg mi is megebédelünk vagy vacsorázunk itthon. Nem úgy vannak ezek kódolva.
Na, mindegy is, túl vagyunk rajta. Ezt a kis beszólást leszámítva minden remek volt. És azért is jókat ettünk. :o) Nézzétek a fotókat!

Ezek voltak itt a dzsemek. Mindenféle házi remek.

Ezek itten a joghurtféleségek. A vanillejoghurt tök jó desszert volt, de főételként reggelire, egy ilyen helyen nem pont müzli-joghurt kombóre gerjedtem.

Itt szeletelte nénike a frissen főtt sonkát. Ez nagyon finom volt!

Azok a baconok pont úgy voltak megsütve, ahogy szeretem. Ropogósra, barnára. A virslikből is azt a jól átsültet toltam, naponta négyet. Meg mellé rántottát. Azt megszórtam aprmezánnal, nem látszik, de ki volt rakva.

Mindenféle kenyérke. Egy másik kosárban voltak a zsemlék és a kiflik.

Kicsi gyümi....

Kuttyogó konyha: Paradicsomos-zöldséges bulgur

2010-04-29T01:27:00.000-07:00

Fura időszakai vannak egy cirka 18-19 hónapos kölöknek. Már amióta leszokott a tejivásról. Megjegyzem elég korán. Vagy egy éve semmit nem tudtam beleerőltetni, aminek köze van a tejhez. Egyetlen kivétel a főzelék, naná, hogy hússal, azon nem érzi az ízét gondolom. Minap az apja kakaót kínált neki kiskanállal. Kirázta a hideg és a bejárati ajótig rohant. Nem sokkal később az én joghurtomat stírölte három lépés távolságról. Felé nyújtottam egy kanálnyit, mire befogta a szemét, elfordult és azt mondta: NEM. Ezek csak a legutóbbi emlékek, voltak ennél sokkal rosszabbak is. Például amikor vörös fejjel ordított az etetőszékben félig kicsvarodva, ezzel jelezve, hogy nem igényli a tejbegrízt. VAgy amikor sugárban hányt egy falat túrótól. Na, nem is részletezem.
Volt egy olyan időszakunk is, amikor napjában csak egyszer volt hajlandó megülni az etetőszékben - akkor is mesekönyvvel, telefonnal, bábokkal körülvéve. Volt olyan is, hogy én etettem a székben, az apja pedig a háttérben zenés-táncos bemutatót tartott, hogy szórakoztassuk evés közben, mert másképp az Istennek sem evett.
Ez is elmúlt. Aztán jött az, hogy az esti játék közben rohangáltam utána falatnyi darabokkal és adtam az amúgy óriásira nyitott szájába, de ennek az volt a feltétele, hogy mindketten - kivált ő - mozgásban legyünk. Fél percig nem bír megülni a fenekén.
Mostanra valahogy normalizálódott a helyzet. Megül a székben, tanul kanállal, de többnyire kézzel - lábbal enni. És megint valami meleg vacsorára van igénye. Na nem arra, ami az ebédből megmaradt, mert az úgy uncsi, egy nap kétszer nem kell ugyanaz. Ezért vacsorára vagy gyors krumplipüré van hússal, sajttal vagy zöldségekkel. vagy valami rántotta kolbásszal, vagy sonkával, vagy zöldségekkel, sajttal, stb. Vagy valami leves, ha maradt hétvégéről, mert azt nagyon szereti. Vagy valami gyors zöldséges tészta. Minap kifogytam az ötletekből. Tudtam, hogy max.15 percem van, hogy összedobjam a vacsit. Amióta ugyanis jó idő van, a kölök ennél több időt nem hajlandó házon belül tölteni, a tűzhely mellől meg nem látok mindent ami a kertben történik - ami ugye veszélyes. Vettem egy üveg paradicsomszószt, egy csomag virslit, volt otthon bulgur, valamint a mélyhűtőben egy csomag zöldség keverék. HIába, nem mindig van idő házira, meg bio-ra, meg frissre. Kivált munka után. Negyed óra alatt elkészült a gyerek meg úgy tömte, hogy azt hittem elég sem lesz. Szerencsére az utolsó kanálnál, amikor én már izzadva aggódtam, hogy keveset főztem és a gyerek nem lakik jó, közölte: Nem. Vagyis egy mélytányérnyi kaja után amitől én is jóllaktam volna, végre megtelt. Két adagra való lett, még egy vacsi kijött belőle.

Paradicsomos-zöldséges bulgur

Hozzávalók: Egy csésze bulgur - nálam cappuccinos csésze - 1 üveg Bertolli paradicsomszósz, két csésze fagyasztott zöldségkeverék, 4 darab füstölt virsli, bazsalikom, oreganó, sajt

Kevés olíva olajon megsütöttem a karikákra vágott virslit. HOzzáadtam a zöldsékeveréket, kicsit megkevertem, majd nyakon öntöttem a paradicosmszósszal. Fűszereztem. Fedő alatt, alacsony lángon addig főzögettem, míg minden megpuhult. Ekkor öntöttem alá egx csésze vizet és beleöntöttem a bulgurt. Öt percig még fedő alatt rotyogtattam, aztán egyszer megkevertem, elzártam a tüzet és egyszerűen csak hagytam fedő alatt a bulgurt is beledagadni. Ekkor már simán ott lehet hagyni a tűzhelyen, vacsira pont teljesen összeérik. Reszelt sajttal megszórhatjuk a tetejét.

Cukker Blogger díj

2010-04-28T02:34:00.000-07:00

Van egy nagyon komoly elmaradásom és restellem is magamat de nagyon! DebiGabi-tól kaptam ezt a kedves Cukker Blogger díjat. Nagyon örültem neki, de a nagy rohanásban sosem sikerült normálisan nekiülnöm és teljesítenem a szabályokat. Most megpróbálom. Először is nagyon köszönöm DebiGabinak!
Másodszor, íme a szabályok:
1. Tedd be a blogodba a cukker blogger logót!
2. Nevezd meg, akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdésekre!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve), akiknek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket!

Kérdések:

Kedvenc:
Íróm: Na ilyen biztosan nincs, nem tudnék választani.
Könyvem: Twilight sorozat természetesen, Penny Vincenzi könyvei, Krisztus utolsó megkísértése, vámpíros könyvek, sorozatok
Italom: ásványvíz citrommal és mentával
Ételem: SZENDVICS!
Énekesem: Ville Valo
Énekesnőm: Keresztes Ildikó
Színészem/színésznőm: Johnny Depp/Jennifer Aniston és Kate Hudson
Együttes: HIM
Dj: ammegmi???? :o))))
Színem: fekete
Dalom: HIM: Secrament
Sorozat: Pfúúúú...függő vagyok: Szex és New York, Jóbarátok, Szívek szállodája, Született feleségek, Dr.House, Gyilkos elmék, A mentalista
Mozi film: Karib tenger kalózai és Twilight (szigorúan az első)
Hangszerem: gitár
Hónap: szeptember
Nap: szombat
Évszak: ősz és tavasz
Napszak: este
Sport: úszás
Bloggerem: akik megtalálhatóak az Akikhez gyakran benézek listámon.
Kommenetelőm: mindeki, aki ismeretlenül is veszi a fáradtzságot, hogy írjon nekem néhány kedves szót
Kedven idézet: Ssssssenkit nem érdekel! (egy kedves barátunktól a szomszédból)
Akiknek tovább szeretném adni a díjat: Ha jól látom, addig vacakoltam, míg a díj körbeért és már szinte mindenkinél láttam, akiknek szívesen odaadnám. Mindenki, akit megtalát az elismerés fogadja tőlem is szeretettel.

Ismét Karintiában jártunk

2010-04-27T02:21:00.000-07:00

Imádom Karintiát. Egy kedves meghívásnak köszönhetően már harmadszor járhattunk ott. Nemrég jöttünk haza, négy csodás napot sikerült ott eltölteni. Imádom ezt a vidéket. Mert tiszta. Mert sehol nincs falfirka, mert az emberek kedvesek és mosolyognak, mert az étel mesésen finom, és szinte minden helyi, minden bio, isteniek a húsok, a sajtok és a dzsemek...és mindig rájövök, hogy igen basszus, így is lehet élni.
Most Turracher Höhén jártunk, ahol egyesek még mindig síeltek. Korán elindultunk, mert bizony több, mint 600 kilométer, megállásokkal együtt úgy 7 óra az út. Mentünk, mentünk és mikor felsejlettek a magas, havas hegyek elkezdtünk viccelődni a férjemmel,hogy hehe, oda megyünk a tetejére. hehe. És tényleg. Egyszer csak egy meredek úton találtuk magunkat és csak mentünk, mentünk felfelé 1800 méter magasra. A hőmérséklet meg csak esett, esett. Na jó, annyira nem, mert 15-16 foknál azért megállt. És beléptünk a Hochschober szállodába és mesevilág, luxus fogadott bennünket. Tök hülyén éreztem magam és csak pillogtam körbe, körbe a szobán, körbe az étkezőn, körbe a wellness részlegen. Eddig nem tudtam, mennyire jó egy kinti jaccuzziban ülni és bámulni a havas hegycsúcsokat. Most már ez is megvolt, jelentem, óriási.
A szállónak van egy török fürdő része. Első nap lődörögtünk arrafelé, mire elénk toppant Mustafa és elkezdte mondani, mondani .... a nem tudjuk mit, mert mindketten agolul beszélünk, ő meg németül nyomta. Próbáltam pisszegni a férjemnek, hogy szóljon már, hogy váltson nyelvet, de levegőt sem vett. Mire feleszméltünk engem betuszkolt a női, férjemet a férfi öltözőbe, lerángatta róla a köntöst és fura kis kockás terítőt adott neki. Kábé, mint egy konyharuha. Mikor egy pillanatra felszívódott, férjem kétségbeesve dörömbölt a női öltöző ajtaján, hogy siess, siess, fussunk! Futottunk. Első nap erre még nem voltunk felkészülve...másnap már igen. Nem rossz, de nekem fura volt sok emberrel együtt feküdni egy nagy kőágyon...balra néztem és szembetaláltam magam egy nagy szőrös háttal...jobbra néztem, megláttam a kijáratot és iszkiri. Nekem jobban bejön a sima welnesz. :o)
Szaunába nem mertem menni, mert itt szigorúan pucérkodni kell, én meg iszonyú szégyellős vagyok. Maradtak a forró aromakabinok, amik pont olyan melegek voltak és párásak, de ráadásként még csodásan illatosak is. Nagyon jó volt...hozok még majd képeket a kajákról is, de a laptomom el lett árverezve, kicsit nehézkes most a kép letöltés, feltöltés, de meg fogom oldani. Addig nézzétek ezt a pár képet....

Gyors tészta maradékokból

2010-04-22T04:00:00.000-07:00

Egyszer egy kolléganőm azt kérdezte, miért nem írom le soha, hogyan oldom meg, hogy munka mellett egész hétre legyen házikoszt a gyereknek is meg a férjemnek is. Neki üzenem, hogy valahogy így:
Szerdára kiürült a férjem ételhordója. Meg a gyereké is, bár ő nem hord egyelőre semmit sehova. Mindenesetre nekem mindig úgy kell eljönnöm otthonról, hogy a gyerek napi ebédje a hűtőben műanyag dobozban, a férjemé szintén. Szerencsére még sosem kevertük össze ezeket. Na, ott tartottunk, hogy szerdán a munkahelyemen felhívott anyukám és megkérdezte reggel kilenckor a maga előrelátó módján, mit eszik a kicsi másnap. Fogalmam nem volt. Arra emlékeztem, hogy van még egy adag darált hús a mélyhűtőben. Felhívtam anyósomat, vegye ki, kiolvad mire hazaérek és lesz a kölkedvénynek fasírt. Sárgarépás-sajtos burgonyapürével. Mivel kókadozott egy sárgarépa a hűtő fiókjában. Na, ezzel meg is volnánk. Már otthon gyúrtam a fasírtot, amikor megérkezett az én férjem, ledobta az üres műanyag dobozkáját a konyhapultra és megkérdezte, ez az ő holnapi ebédje? Na vazze. Kiment a fejemből, hogy ezek ketten vannak. Apát megkértem, hogy szedje le a gyereket a lábamról, míg megnézem, mi van a hűtőben. Volt benne még a sült karajból két kisebb darab. (Úgy döntöttem jó lesz ez még.) Volt egy doboz tejföl. Meg találtam a pulton egy zacskó alján penne tésztát. Remek. Fokhagyma mindig van, petrezselyemt épp aznap hozott frissen az anyósom, sajt meg mindig van dögivel. Így lett ez egy gyors, maradékokból összeállt, de a férjem szerint nagyon finom tészta. Egyetlen hibája volt. A férjem kinézte magának vacsorára. Alig bírtam elmenekíteni a hűtőbe másnapig, mert ha ezt bepuszilja nekem este, akkor hajnalban megint kókadozhatok a hűtő előtt.

Gyors tészta maradékokból

Hozzávalók: Kb. 15-20 dkg penne tészta, 10-15 dkg bármilyen maradék sült hús, 1 kis doboz tejföl, pár szál petrezselyem, 4-5 gerezd fokhagyma, só, bors, 1 ek. liszt, majoranna, piros paprika

A tésztát először is feldobtam főni. Kis mangalicazsírt olvasztottam egy serpenyőben, rádobtam a kockákra vágott húst, meg a fokhagymanyomón átpasszírozott fokhagymát. Kicsit sózta, borsoztam, jó alaposan megszórtam majorannával. Aláöntöttem kb. 2 dl vizet. Csak addig vártam, míg a víz felforr, hiszen a hús már készen volt. Kicsit azért még főzögettem, de csak addig, míg a tejfölt elkevertem a liszttel, egy evőkanál piros paprikával és egy kevés főzőlével. Amikor csomómentes volt, akkor takarékra vettem a lángot a hús alatt és behabartam ezzel a paprikás tejföllel. Összeforraltam, villámgyorsan szép sűrű lett. Megszórtam friss, apróra vágott petrezselyemmel. Ekkorra készen lett a tészta, ezt szépen leszűrtem és beleforgattam a tejfölös raguba. Reszeltem még rá egy kis sajtot, hogy táplálóbb legyen. A képért ismét sorry. A műanyag dobozban készült.

Mézes-almás kalács

2010-04-20T02:12:00.000-07:00

Ezt a receptet a Martha Stewart hírlevélben találtam. De utána rákerestem és láttam Jade konyhájában is. Nagyon finom lett, imádom az ilyen ragacsos, mancsos tésztát, ami mégis úgy tud csúszni, hogy az ember észre sem veszi és máris eltüntetett két-három tisztességes szeletet. A gyereknek nem jött be. Az ő ízlésének túl édes volt. A Zuramnak és nekem már kevésbé. Én még melegen, férjem másnap reggel vajjal burkolta. (Ja, apropó vaj...én ezt kifelejtettem és anélkül dagasztottam be a kalácsot. Ugyanis a vajat a mikróba dobtam olvadni, aztán ott is felejtettem. Utólag, félig kelt állapotban gyúrtam bele, úgy ahogy. Szerencsére a végeredményt nem rontottal el. )

Mézes-almás kalács

Hozzávalók: 3 dkg olvasztott vaj, 35 dkg liszt, 1,5 dl tej, 2 nagy ek. méz, 2 egész tojás meg még háromnak a sárgája, 2 dkg élesztő, csipet só, 3 szem zöld alma, citromlé, a kenéshez még plusz méz.

A tejet meglangyosítjuk és felfuttatjuk benne az élesztőt. Utána hozzáadjuk az alma kivételével az összes hozzávalót és laza állagú tésztát dagasztunk belőle. Félretesszük és legalább egy órát hagyjuk kelni. Amikor szépen megkelt, egyszerűen kézzel kilapogatjuk és belenyomkodjuk a kis kockára vágott, citromlével meglocsolt és fahéjjal megszórt almadarabokat. Jade-hoz hasonlóan én is félretettem pár kockát, hogy utólag, a tetejébe nyomkodjam bele. Majd felcsavarjuk, mint a bejglit. Sütőpapíros tepsibe rakjuk és ismét hagyjuk kelni. Amikor ez megtörtént, lekenjük jó alaposan mézzel és 190 fokos sütőbe toljuk. Kb. 40 perc alatt készül el, én tűvel ellenőrizgettem. Amikor kivettük a sütőből, még forrón ismét lekenjük mézzel. Várjuk meg, míg megszikkad egy kicsit és kihűlten szeleteljük fel. Ehhez nekem nem volt türelmem, mert isteni volt az illata.

Házi tortilla chips padlizsánkrémmel és csipős paradicsommártással

2010-04-18T03:55:00.000-07:00

Nagyon szeretem a tortilla chips-et. Amikor még félig-meddig egyedül éltem a saját kis lakásomban, a szomszéd lakásban az unokahúgom lakott. Tulajdonképpen csak át kellett kopognom a falon, ha akartam valamit. Akkoriban azokon az estéken amikor egyedül voltam, gyakorta vendégeskedtünk egymásnál és amolyan erkély partikat csaptunk. Vagyis ültünk két bárszéken a kis erkélyen és dumáltunk hajnalig. (Na meg szidtuk a felettünk lakó idiótákat, akik mindig az esti film alatt gyakoroltatták a zenei analfabéta gyerekükkel a zongorázás alapjait.) Az ilyen estéknek gyakori hozzátartozója volt a tortilla chips. Szerettük nagyon, több zacskót elpusztítottunk belőle. Ava sajtmártással szerette azt hiszem, én meg csípős paradicsomossal. Annak idején, míg csak éltem és virultam és szórtam a pénzt, fel sem tűnt, milyen drága egy zacskó ebből a tortillából és hozzá a mártás....!
Mióta kissé felelősségteljesebb háziasszonyféle vagyok, aki etet egy egész családot, már megnézem mi mennyibe kerül. Na, fel is tűnt, hogy banyek, ez egy rohadt drága mulatság, pláne ha mártást is veszek hozzá. Úgyhogy egy ideje nem is vettem.
Minap Ava meglátogatott minket, nekem meg egyre többet járt a fejemben a tortilla chips....tekintetem a kukoricalisztre vetődött. És akkor leesett! Miért is szórnám a pénzt zacskós chips-re, mikor süthetek én házilag is? Házi burgonyachips-et szoktam sütni, az is fillérekből megvan a drága zacskós, bolti vacakhoz képest, ezzel sem lehet gond. Kerestem is egy receptet a munkahelyemen, le is mentettem, majd mire pénteken kinyomtattam volna, áramszünet lett, laptop is lemerült, esélytelen voltam. Na de az emlékek. Emlékeztem, hogy kellett hozzá kukoricaliszt - egy másik recept szerint sima liszt - meg só, meg víz. Nem nagy cucc. El is készítettem, kb. fél kiló lisztből lett két óriási tálnyi, ettük egy páran....Megtaláltam a fagyasztóban a még nyár végén lefagyasztott koktélparadicsomaimat. Eddig nem tudtam mihez kezdjek vele, na most olyan finom paradicsommártás lett belőle, hogy ihajj. Meg kreáltam hozzá egy padlizsánkrémet, ezt is csak úgy, mert a sok recept összezavart.

Házi tortilla chips
Hozzávalók 2 nagy tálhoz: 25 dkg kenyérliszt, 25 dkg kukoricaliszt, 3-4 dl víz (amúgy nem tudom, annyi, amennyit majd felvesz), 1 teáskanál só, és én még adtam hozzá egy fél tasak pizza fűszerkeveréket. Szerintem tök jó íze lett tőle.
Csípős paradicsommártás: Két doboznyi koktél, vagy egy kilónyi normális nagyságú friss paradicsom, só, bors, kiskanál cukor (bocs), oregánó, bazsalikom, 1 fej vöröshagyma, csili paprika
Padlizsánkrém: 1 nagy padlizsán, 1 kis doboz tejföl, 1 fej vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, mustár, bors,só, pici pirospaprika
A tésztához valókat egyszerűen összegyúrjuk, 15 percre hűtőbe tesszük, majd lisztezett felületen kinyújtjuk nem túl vékonyra. Először kockákat majd háromszögeket vágunk belőle. Egy nagy serpenyőben olajat forrósítunk. Amikor már jó forró, beledobáljuk a háromszögeket és kb. 5 perc alatt aranybarnára, roppanósra sütjük. Lapáttal kiemeljük, egy papírtörlőn lecsepegtetjük. Ha kihűlt, már lehet ropogtatni.

A csípős paradicsommártás: Én a paradicsomoknak nem húztam le a héját. Koktélparinál jó móka lett volna. Persze, nagyobbaknál érdemes. Kevés olajon megfuttattam egy kockákra vágott vöröshagymát, majd rázuttyintottam a paradicsomot. Alacsony lángon fedő alatt rotyogtattam, hogy jól besűrűsödjön. Amikor ez a folyamat megkezdődött, befűszereztem, beledobtam az apróra vágott csilipaprikát és a cukrot. Addig főzögettem, míg jó sűrű lett. Ha ez esetleg nagyon nem akarna összejönni, pár kanál sűrített paradicsommal javíthatunk a helyzeten. Amikor készen volt, kicsit hagytam hűlni és egy botmixerrel krémesítettem.

Padlizsánkrém: A padlizsánt sütőpapíros tepsire raktam és bedobtam 200 fokos sütőbe. Addig sütöttem, míg jól megbarnult. Amikor ezzel megvoltam, kettévágtam és kikapargattam a belsejét egy mélyebb tálba. Ráöntöttem a tejfölt, hozzáadtam az apróra vágott vöröshagymát, két evőkanálnyi mustárt nyomtam rá, a fokhagymagerezdeket is belenyomtam. Megfűszereztem sóval, borssal és kevés pirospaprikával. Majd az egészet botmixerrel krémesítettem.

Íros karaj

2010-04-17T01:48:00.000-07:00

Ez egy Nigella Lawson recept, eredetiben ő csirkecombokból készítette egy kicsit más fűszerezéssel. Nálunk jobban megy a sertés, ráadásul csodás karajt kaptam a hentesbácsitól. Úgyhogy ezeket pácoltam be egy éjszakára íróba és így lett lesütve. Nagyon, nagyon, nagyon finom lett. Az egész család csak úgy falta, a hús omlós és iszonyúan puha lett. A kicsi kapott egy falatot ebéd előtt nem sokkal, mert ott héderelt a konyhában, akkor vettem ki az edényt a sütőből. Nem bírt magával, kapott kóstolót. Na, onnantól kezdve a lábamba kapaszkodva ordított karajért, úgyhogy ugrott a nagy családi ebéd, meg kellett etetnem a gyereket, aki két szelettel bírt megküzdeni, majd jóllakottan elaludt az etetőszékben. Az apja is. Ő nem etetőszékben, de négy szelet után ő is bebólintott. Pedig én nem tudok vékony szeleteket vágni. Ujjnyi vastagságúban nyomulunk. Próbáljátok ki, az a legjobb benne, hogy kevés melóval nagyot lehet villantani.

Írós karajszeletek Nigella után

Hozzávalók: 1 kg karajfilé, 1 nagy doboz író, 1 fej fokhagyma - tényleg egy egész fej - só, bors, majoranna.

A karajt vágjuk ujjnyi vastag szeletekre, tegyük egy műanyag edénybe. Öntsük nyakon az íróval, daraboljuk bele azt a sok fokhagymát. Kicsit borsozzuk meg, szórjuk meg majorannával. Forgassuk össze, majd lezárva tegyük egy éjszakára a hűtőbe. Másnap egy tepsi aljára tegyünk kevés olajat - én mangalica zsírt használtam - és az íróból kivéve sorakoztassuk egymás mellé a hússzeleteket. A maradék írót már nem kell ráönteni. Kicsit most megsózhatjuk, és öntsünk alá egy kis fehérbort vagy húslevet. Fedjük le és toljuk 170 fokos sütőbe. Kb. 2 óra alatt szép puhára sül. Ekkor vegyük le a fóliát, és a tetejét kicsit pirítsuk át. Tálaláskor petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

Tudom, rémes fotó...de annyira gyorsan fogyott, hogy reptében fotóztam.

Elsózott pórés pogácsa

2010-04-15T01:40:00.000-07:00

Voltatok már úgy, hogy a só túl sós? Na, nekem ez most összejött. Újfajta sót vettem, Horváth Rozit, jódozott tengeri só. Hogy mi köze Rozinak a tengerhez, nem tudom, de látszik, hogy nincs a toppon. Történt ugyanis, hogy találtam egy marha jó póréhagymás-ricottás pogácsa receptet a Mindmegettén. Kicsit átpofoztam a saját ízlésem szerint. A recept 3 evőkanál sót ír, ami szerintem alapjáraton sok még majd egy kiló liszthez is, de mivel én mindig totál sótlanul sütök-főzök, gondoltam, nehogymár ízetlen, sótlan legyen a pogácsa...és beledobtam a három evőkanál sót. Persze nagyon csapottan. A végeredmény egy ehetetlen pogácsa lett, ami alapvetően isteni finom lehetett volna, ha nem kapkod az ember minden egyes falat végén levegő meg víz után. (Oké, mondjuk két pálinka elfogyasztása után már lelkesebben ettük, akkor már jó volt ez is. )
Na rendben, erre még ráfoghatjuk, hogy hülyegyerek nem vette észre, hogy sok az a három kanál. Na de! Készült még leves...a sóval ugyanúgy bántam mennyiségileg ahogy eddig. Tehát sótlannak kellett volna lennie. Ehhez képest még kicsit sós is volt. Csak úgy, mint a hús, amit már alig mertem megsózni és így is ittunk rá rendesen. Elpanaszoltam anyukámnak, hogy szerelmes a szakácsnő és minden sós. Ő kérdezte meg, vettem-é mostanság újfajta sót. Mondom igen. Kérdi, Horvát Rozi? Mondom, az. Na, azt mondja, azzal ő is úgy befürdött, hogy apám már a Dunát kiitta és sírva könyörgött, hogy bánjon már csínjábban a sóval, mert nem bírja a gyomra. Erről ennyit. Kidobtam a francba. Nem vagyok hajlandó kísérletezgetni.
Azért ezt a pórés recit leírom, mert ha feleennyi sóval készül - amit már így is fogok a receptbe írni - akkor isteni finom rágcsálnivaló.

Póréhagymás-ricottás pogácsa

Hozzávalók: 25 dkg ricotta, 1 kis pohár tejföl, 1 szál póréhagyma, 1,5 ek. só, 1 kg liszt, 2,5 dkg élesztő, 15 dkg vaj, 2 tojás, 1 dl tej, csipetnyi cukor

Egy tojás kivételével az összes hozzávalóból szép tésztát dagasztunk. Lefedve hagyjuk a duplájára kelni. Közben a pórét felkarikázzuk és kevés vajon megdinszteljük, csak annyira, hogy puha legyen. Ha a tészta megkelt, fél centi vastagságúra kinyújtjuk, rászórjuk a póréhagymát, majd dupla hajtogatást végzünk rajta. Újra kinyújtjuk, ismét hajtogatjuk és hagyjuk megint fél órát kelni. Ezt még kétszer végezzük el, majd az utolsó nyújtásnál vágjunk a tésztából kockákat és kicsit hengergessük össze a kezünkkel. Tegyük sütőpapíros tepsire, a tetejét kenjük le egy felvert tojással, majd még reszelt sajtot is szórhatunk a tetejére. 190 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt ropogósra sül.

Esetünk a báránnyal

2010-04-07T03:48:00.000-07:00

Sosem ettem még bárányt. Látni már láttam közelről, és a Kuttygónak is van egy kedves kis dala a Beee Beee Bárányról. Na de enni... Aztán amikor a jó múltkoriban megérkezett a mangalica szállítmányom, elhintették, hogy húsvétra vágnak báránykát. Kell? Kell, hát, mondtam lelkesen ölelve a füstölt mangalica darabokat, és valójában már azon járt az agyam, hogy viszem el a kocsiig ezt a majd tíz kiló húst. Aztán úgy két hét múlva csörgött a telefonom: Akkor mindjárt visszük a bárányt. Kisebb sokkot kaptam. Mert, hogy időközben átfutott az agyamon, hogy fogom a fél bárányt ismételten elszállítani a kocsiig - a munkahelyemre hozták ugyanis - és egyébként is, hova teszem a munkaidő végéig?
Jön a telefon, itt a cucc. De vigyek valami szatyrot, mert ládában van. Mondom, mekkorát? Azt mondja a fickó: nem nagy, úgy négy csirkényi....AHHHAAAAA....Na, jobb híján kölcsönkértem a reckós csajtól egy zöld postazsákot. Nem ér röhögni. Ebbe került a bárányka gerince, meg a két combja, meg egy kis ez meg az. 9 kiló hús. Fasza. A vállamra dobtam és felballagtam vele, mint a húsvéti nyúl a zöld puttonnyal. Nem, senki nem röhögött...nagyon. Főnököm megszánt, és hamarabb elküldött haza. Szerintem csak aggódott, hogy valami baja lesz a húsnak és feléled a félbárány.
Hazavittem Bee Bee Bárányt, de közben riasztottam apósomat, hogy hozzon valami szerszámot, bárdot, fűrészt, mert ezt bizony darabolni meg csontozni kell. Hozott. A szomszéd kutyája jól járt. A slusszpoén, hogy apukám éppen aznap telefonált, hogy megjárták a vidéket és van egy fél őz a csomagtartójában. Valakitől kapta. Szerencsére nyúzva, fagyasztva. Darabolva nem annyira. Van egy vadász a családban. Kérdi, kell - e az őz. Ja, hogyne kéne, jól meglesznek a báránnyal a fagyasztóládában. Szóval, épphogy bari beköltözött kis csomagokban a fagyasztóba, megjött őzgidácska sete suta - csakhogy Rába Tímeát idézzem valamelyik főzős műsorból - és beugrott ő is a bari mellé. Most aztán jól el vagyunk látva. Úgyhogy értelemszerűen húsvétkor bárány menü volt.
Valaki megkérdezte, nem szürreális-e bárányt enni húsvétkor. Szerintem nem. A férjem kollegái nyulat sütöttek húsvétkor valami tóparton. Na, ha valami, az bizony szürreális.
Báránykából először is készült egy raguleves. Nem készült róla fotó, a gyerek valahova eltüntette a fényképezőgépet, napokig kerestük, nem frissen meg nem volt kedvem fotózni. Semmi különös, úgy csináltam meg, mint a húslevest, sajna nem habarhattam be semmivel, mert a férjem attól válórohamot kap.
Na de, készült báránycomb és karaj...málnamártással. (Kellett hozzá valami gyümölcs és egy doboz málna esett a legjobban kézre.) És addigra előkerült a gép is.

Bárány comb és karaj málnamártással
Hozzávalók: Egy bárány comb kicsontozva, sárgarépa, zeller, karaj szintén csontozva, vöröshagyma, fokhagyma, rozmaring, só, bors, mustár, borókabogyó, kakukkfű, piros arany, fehérbor,
Köretnek sztékburgonya
A mártáshoz: málna, vaj, fahéj, szegfűszeg, barnacukor, étkezési keményítő
Oké, kicsit zavaros a hozzávalók listája, de a combot és a karajt másféle pácolással és másféle eljárással készítettem el. Megjegyzem, a karaj volt a jobb. Azért ott volt a comb is.
Első lépésként már előző este lefaggyúztam az összes húst. Azért ez komoly meló volt, hihetetlen, hogy még egy ekkora báránykán is van faggyú. Igyekeztem a lehető legtisztább húst előállítani, úgy tűnik sikerült. A combot felszeleteltem és pácot készítettem olíva olajból, fokhagymagerezdekből, egy nagy szál rozmaringból, borókabogyóból és kakukkfűből. Nem adtam hozzá sót és borsot, azt csak a sütés előtt közvetlenül. Így egy nagy dobozban a hűtőbe került egész éjszakára.
A karajt lefejtettem a csontról, csont szomszéd ebnek, a hús pedig ezt a pácot kapta: olíva olaj, fokhagymagerezdek, mustár, rozmaring szál és kevés piros arany. Szintén hűtőbe éjszakára.
Másnap a combokat kevés olíva olajon hirtelen átsütöttem -ekkor sóztam, borsoztam - és a kacsasütő öntöttvas edényembe sorakoztattam. Rádaraboltam egy nagy fej vöröshagymát, ráfektettem két szál rozmaringágat, aláöntöttem annyi fehérbort, amennyi még nem lepte el, és fedővel együtt 160 fokra betoltam a sütőbe. Egy óra alatt csodásan omlósra és puhára sült.
A karajhoz elővettem a másik, valamivel kisebb öntössvas fazekamat. Megforrósítottam és a karajt a pácból kivéve egy-két perc alatt árpirítottam, kicsit forgatva, hogy minden oldalát megkapja. Ekkor felöntöttem (a maradék) húsleves és bor keverékével úgy, hogy teljesen ellepje a húst. Tettem mellé sárgarépákat egészben, meg zellert, erre is daraboltam vöröshagymát, beledobtam egy kisebb ág rozmaringot és fedő alatt, lassú lángon, kicsit rotyogva 1-1,5 óra alatt ez is nagyon finom puha lett. Nekem ez jobban ízlett, de a családból többeknek a comb jött be. Ízlések és pofonok. A körethez egyszerűen félbevágtam a héjában főtt burgonyát és befűszerezve a sütőben megsütöttem.
A mártáshoz kiolvasztottam a nagy doboz kb.35-40 dkg málnát. Egy serpenyőben megfuttattam úgy 10 dkg vajat, rádobtam a málnát és megvártam míg leves lesz. Ekkor megszórtam nagyon kevés barna cukorral - nem szabad nagyon édesnek lennie, a fanyarsága remekül megy a húshoz - fahéjjal és szegfűszeggel. Mivel nagyon hígnak láttam, kevés vízben elkevertem egy evőkanál étkezési keményítőt és ezzel picit besűrítettem a mártást. Nagyon finom volt a hús mellé.

Sütőzacskóban sült piros jérce snidlinges sajtmártással

2010-04-04T00:45:00.000-07:00

Úgy döntöttem, adok még egy esélyt a sütőzacskónak. Amikor legutóbb használtam, nem éppen voltam elragadtatva tőle, de most egy kicsivel több időt és odafigyelést szenteltem a dolognak. A mélyhűtőben még kuksolt két jérce. Az egyiket feláldoztam a vasárnapi ebéd oltárán. Végre ismét lehet fűszernövényeket ültetni, egy nagy csokor snidlinggel kezdtem. Szóval, adott volt. Csirke, snidlinges....de milyen mártás. Mivel vasárnap volt, egy rakat sajtmaradék figyelt már a hűtőben. Ezeket összevadásztam és pont kiadott egy szép adag sajtmártásra valót. (Sima guda meg trappista) Férjem imádja a mártásokat, még egyszer sem sikerült akkora mennyiséget csinálnom, hogy esetleg másnapra is elég legyen. Most is csak azért sikerült mert már akkor eldugdostam egy adagot, mikor elkészült.

Sütőzacskóban sült piros jérce snidlinges sajtmártással
Hozzávalók: 1 nagy sütőzacskó, 1 csirke vagy jérce, ízlés szerint fűszerekből pác, nálam: olíva olaj, fokhagyma, só, bors, piros arany, mustár, majoranna, snidling, tárkony.
A mártáshoz: 20 dkg sajt, 5 dkg vaj, 3-4 dl tej, snidling, fokhagyma,liszt, só, bors (aki szereti, szerecsendió én ettől sikítófrászt kapok.)
A páchoz valókat olíva olajjal összekeverjük. A fokhagymát átpasszírozzuk, így kerül a pácba, a snidlinget apróra vagdosva keverjük bele. A piros aranytól nagyon szép színt kap, tudom, hogy fúj, tubus,ellenség, de én akkor is nagyon szeretem. Ezzel a cuccal egy ecset segítségével szépen átkenegetem a jércikét. Óvatosan beleszuszmákolom a sütőzacskóba. Beleraktam egy tepsibe és nagyon lassan, 160 fokon sütöm úgy 2 órán keresztül. Ettől nagyon finom, puha, omlós lesz. Amikor ez az idő letelt, szétvágtam a sütőzacskót és a maradék páccal még egyszer alaposan lekentem a puha jércét. Ekkor grillező funkcióra kapcsoltam a sütőt és 10-15 perc alatt egy finom, ropogós kéreg keletkezett a madáron.
Közben persze készült a sajtmártás. Megolvasztottam egy kis lábosban a vajat, rádobtam két evőkanál lisztet, megpirítottam picit és felöntöttem tejjel. Kézi habverővel folyamatosan kevertem, hozzáadtam a lereszelt sajtot és fűszereztem. Amikor már teljesen összesűrűsödött, akkor daraboltam rá egy nagy csokor snidlinget.
A csirkét a mártással és krumplipürével tálaltam. A képen a jérce combja...

Az én konyhám...már megint....

2010-04-02T00:39:00.000-07:00

Lekvároskukta hívott játzsani, hogy mutassam be a konyhámat vagy a konyhám kedvenc szegletét, részletét. Most visszautalnék egy korábbi bejegyzésemre, ahol már regéltem Nektek Az Én Konyhámról. Most sem tudnék ennél sokkal több mindent leírni. Imádom a konyhámat, nagy szerelem volt, azóta is ez a kedvenc részem a házban. Amerikai konyhénk van, egybe a nappali nagy erkélyajtóval és a konyha, a mosogató felett ablakkal - ezt nagyon imádom és innen is vezet egy kisebb erkélyajtó a teraszra. Nyáron rögtön reggel kitárom az erkélyajtót és lefekvésig be sem csukom. Imádom a bögréket, a cukortartókat, a csetreszeket - ahogy a férjem hívja. A múltkor egy hétig röhögött rajtam, mert vettem egy 10 fajta mézből álló kis mniszettet. Picike üvegek voltak, szépen egymás mellé rendezve, csomagolva. Egyik reggel ki akarta nyitni, hogy akkor tesz a teába én meg nem győztem a mézem után vetődni. Közöltem, hogy egy díszméz, nem esszük meg csak csodáljuk áhítatoisan, csendben és minél távolabbról. Na, hogy én mit kaptam!

Eltűnve...Citromos csilis csokis sütivel visszatérve

2010-04-01T00:37:00.000-07:00

Bizony, kicsit eltűntem mostanság. Ennek millió és egy oka volt. Először a Kuttyogó volt beteg, aztán én kötöttem ki a sürgősségi ügyeleten, majd a férjem dereka adta be a kulcsot. Szóval kriplik vagyunk, illetve remélhetőleg csak voltunk, de rendesen. Azért a menza üzemelt, fotók is készültek úgyhogy igyekszem pótolni az elmaradásokat.
Most persze húsvét rulez. Pénteken szabadnap és óriási nagytakarítás. Ablakpucolással. Brrrr....Rávettem a férjem, hogy azt intézze ő, én cserébe minden egyebet bevállalok, csak azt ne kelljen. Baromi sok ablakunk meg erkélyajtónk van, én meg már egy sámli tetején állva is szédülök, olyan tériszonyom van, szóval én csak az ablakok alsó felét tudnám tisztára sikálni. Az meg ugye kicsit kevés lesz. Kuttyogót erre a napra kölcsönadjuk a nagyiknak, mert édeském oly lelkesen tud segíteni, hogy nem biztos, hogy haladnánk.
A legutóbbi napon, amikor kettesben voltunk otthon, lemostuk a konyhaszekrényt. Király mulatság volt, ő háromszor én kétszer öltöztem át, mert a lavórból a vizet nem mindig sikerült a szekrényre érkeztetni. Na de megcsináltuk, szuper volt, utána pedig ezt a sütit dobtuk össze, mi ketten. :o)

Citromos, csilis csokis villámsüti
Hozzávalók: 2 nagy citrom, 30 dkg sima liszt, 10-15 dkg kukorica liszt, 20 dkg vaj, 1 tábla csilis csoki, 2 teáskanál sütőpor, 3 tojás, 20 dkg porcukor, 2 teáskanál vaníliás cukor, 2-3 evőkanál tej, 10 dkg mandula
Ez valóban villámsüti. Én mindent bedobáltam a csodarobotgépbe. Először mentek a tojások a puha vajjal a gépbe, ezeket jól elkevertem. Utána ment bele a porcukor és a vaníliás cukor, újabb keverés. (Mindez persze egy tök sima kézi robotgppel is tökéletesen kivitelezhető.) Utána a lisztek a sütőporral elkeverve és a citromok reszelt héja. Én a levét most nem tettem bele. A végén, mivel nekem jó sűrű lett, egy kevés hideg tejjel lágyítottam rajta. A csilis csokit apróra törtem és beleforgattam a maszába. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a masszát, a tetejét pedig megszórtam mandulával. 180 fokon sütöttem kb. fél órát. (Illetve kétszer fél órát, mert már vagy negyed órája ment a sütő, a sütin semmi változást nem tapasztaltam, aztán rájöttem, hogy elfelejtettem lekapcsolni a gyerekzárat. Ilyenkor a világítás megy, de nem melegít semmit. ) Nagyon könnyű, finom sütemény lett, Kuttyogó a csili ellenére három szeletet tolt le egyhuzamban. Aggódtam, hogy a csili majd bántja a hasát, de szerencsére nem volt túl erős, ellenben a gyerek gyomrával. :o)

Sajtbundás rakott rántott hús

2010-03-20T06:13:00.000-07:00

A terhesség alatt rámtört húsevés nem akar csillapodni. Annyira nem, hogy hétvégén - amikor ugye kicsit lazul a hurok diéta ügyben - egyszerűen reggeltől estig tépném, rágnám, csámcsognám a húst. A bundázott húsokat is nagyon szeretem, péládul szívesen ennék sörtésztába vagy palacsintatésztába, leveles tésztába sült húst, de a férjem ilyesmire nem nyitott. Ha már egyszer, akkor rántott hús. A szezámos csirkét is csak duzzogva eszi meg. És csak ha nagyon nincs más és muszáj. Most azonban sikerült valami olyasmit kitalálni, ami végre neki is az ínyére volt. Legalábbis nem mert szólni. Valójában panírozott hús volt, de zsemlemorzsa helyett a húst vastag reszelt sajtba forgattam. Ez azért volt jó, mert felhasználhattam az összes maradék füstölt vagy éppen trappista sajtot, nem beszélve a goudáról. Valamint szépen megtöltöttem a húsokat maradék sonkaféleségekkel. Nem mondom, olyan laktató volt, hogy csak levegő után kapkodtunk. Különösen, mert nem pitykéztem túl. A szív alakú csirkemell filét egyszerűen kettévágtam. A fél szívet félbevágtam és máris megtöltöttem. Semmi darabolás, klopfolás. Tudtam, hogy a sütőben úgyis átsül. Volt hozzá főtt-sült burgonya - erről majd nemsokára - meg rengeteg uborka. Képzeljétek, a gyerek majdnem egy egész ilyet bevágott. Oké, én meg kettőt, dehát van köztünk úgy 50 kiló. A javamra. Durva nem?

Sajtbundás rakott rántott hús

Hozzávalók: Két egész csirkemell filé, sajt, maradék sonka, liszt, 2 tojás, só

A csirkemell filét félbevágjuk, majd a fél darabot bevágjuk, hogy szépen ki lehessen teríteni. Tegyünk az egyik felére apróra vágott sonkát, majd fedjük be egy szelet sajttal. Hajtsuk rá a másik felét és ha szükséges, szúrjuk át fogpiszkálóval, hogy ne nyíljon szét. Forgassuk meg lisztben. A tojásokat verjük fel és reszeljünk bele jó bőségesen nagylyukú reszelőn sajtot. Lehet füstölt, trappista, ami éppen kézre esik. Ebbe forgassuk meg a lisztes felületű húst. Egy mélyebb serpenyőben hevítsünk nagyon forróra olajat. Egyetlen perce tegyük bele a bundázott húst és forgassuk meg egyszer. Csak amíg kicsit színt kap és megszilárdul a bundája. Helyezzük a húsokat sütőpapírral bélelt tepsire. Szépen egymás mellé. Szórjuk meg még egy kis sajttal, fedjük be alufóliával és egy órán át 160-170 fokon süssük a sütőben. Az idő leteltével vegyük le a fóliát és még süssük tíz percig, ha van grillező funkciónk, akkor azzal. Így mesésen megpuhul, a teteje mégis ropogós lesz.

Félbevágás után nem volt idő fotózni. iszonyú éhesek voltunk. Nagyon ettünk....

Jamie Oliver kenyér

2010-03-19T05:54:00.000-07:00

Kenyér ügyben általában elszámolom magam. Általában pluszosan, tehát mindig több van otthon, mint kéne. Azért, mert megveszem a szokott adagot, aztán sütök is. Azért veszek a sütés mellett, mert nálam sosem biztos, hogy lesz-e időm sütni. Ha meg igen, akkor mindig azon tipródom, vajon sikerül-e? Mert ha nem, akkor valamivel csak etetni kell a pasivonalat. Ha minden összejön, akkor azért a felesleget le szoktam fagyasztani szűkösebb napokra. Na, most bukovári volt. Kevés lett a kenyér, március 15-én meg minden zárva. Szerencsére kenyérliszt mindig van otthon, volt otthon szárított élesztő is, úgyhogy nem volt kérdés, gyorsan sütök egyet. Bevallom, nekem ez a Jamie Oliver féle válik be a legjobban. Most direkt nem keresgéltem, nem kísérleteztem, a tutira mentem. Még a főnökasszonyom osztotta meg velem ezt a receptet és azóta is lelkes híve vagyok. Ez a kenyér villámgyorsan megvan, nagyon egyszerű, viszont annál finomabb. Mindig jól sikerül, a teteje pedig cserepes és ropog. Imádom. Most egy kisebb cipót sütöttem, az eredeti recept mellett megstuffoltam kis burgonyapehellyel, mert kábé másfél kanálnyi árválkodott a zacsiban, ki akartam már likvidálni. Íme a mi jolly joker-ünk.

Jamie Oliver kenyere kicsit másképp

Hozzávalók: 0,5 kg BL 80 liszt, 1,5 tasak porélesztő, 1,5 evőkanál olíva olaj, 3 dl víz, 1 kávéskanál cukor, 1 teáskanál só, 1,5 kanál burgonyapehely, 1 kávéskanál sikér

A langyos vízben elkevertem a porélesztőt. Hozzáöntöttem a liszthez, mehetett bele az összes többi hozzávaló és szépen kidagasztottam. Bevallom, csak 40 dekányi fehér lisztem volt, 10 dekát teljes kiőrlésű rozslisztből pótoltam. Tehát szépen kidagasztottam és legalább egy órára félretettem kelni. Amikor lejárt az idő, alaposan ököllel kiütögettem belőle a levegőt, majd újra átdagasztottam jó alaposan. Sütőpapírral kibéleltem a jól bevált öntöttvas lábasomat és beletettem a kenyeret. Bevagdostam a tetejét, rátettem a lábas fedőjét és hagytam, hogy annyira megkeljen, hogy a vágások szépen megnyíljanak. Ekkor lekenem hideg sós vízzel, benedvesítem a fedőt és 220 fokos sütőbe tolom. Egyszer még lekenem vízzel, majd az utolsó tíz percre fedő nélkül sütöm a kenyeret. Heuréka. Recseg, ropog.

Kérdések és válaszok

2010-03-19T03:32:00.000-07:00

DebiGabi és Livi meghívott egy játékra. Kérdésekre válaszok. Nem tudom mit mondhatnék, íme, ez vagyok én.

1: Mi lenne, ha nyernék a lottón?
Hm. Kifizetném a hitelt. :o) Elutaznék Toszkánába. Nyitnék egy olyan cukrászdát-pékséget, amelyet az Egyszerűen bonyolult című filmben láttam. És élvezném.

2: Rossz szokásom.
Pffffgggrrrr. Túl sok van. Reggel másfél órát kell eltöltenem a fürdőszobában, ebből nem engedek, inkább hajnalok hajnalán kelek. Gondolom az idő múlásával ez hatványozódni fog. Türelmetlen és erőszakos vagyok, ha valami nem úgy történik ahogy szeretném hisztizek és duzzogok, mint egy gyerek. Időmániás vagyok. Ha 3-kor találkozom valakivel akkor már negyed órával előbb megérkezem, pontban 3-kor pedig már idegbeteg vagyok, mert a másik "késik". Utálok várni.

3: Koffein.
Alap. Éltető elem. Nem indul nélküle a nap, nem záródik nélküle ebéd. Elvonási tüneteim vannak nélküle.

4: Színeim.
Régebben volt egy rózsaszín korszakom. Elmúlt. Ma már inkább fekete - ruhákban mindenképpen - szürke, barna, sötétzöld....most kicsit lila, de érzem, ez el fog múlni.Tinikoromban feketére akartam festeni a szobám falát. Anyu nem engedte. Vajon miért?!?!

5: Mi van most rajtam.
Hosszú farmerszoknya, western bokacsizma (barna), szürke póló

6: Háziállat.
Nincs. Félek a kutyáktól, a kutyaugatástól agyvérzést és idegrohamot kapok. Mindig volt cicám. Legutóbb egy csodálatos skót lógófülű macskám volt. Imádtam. Amikor vettük, a tenyésztő azt mondta, ez a világ legbarátságosabb és legnyugodtabb macskafaja. A miénk a világ legundokabb és legantiszociálisabb példánya volt. Annyira nem volt gyerekkompatibilis, hogy el kellett ajándékozzuk. Az új helyén állítólag ő a főnök, a család kutyáját naponta elveri és boldogsághormont kap, hogy barátságosabb legyen. Állítólag belőve egész jó fej, de valamiért ott is imádják.

7: 10 év múlva hol látom magam?
Szülői értekezleten. Vagy este saját bort kortyolgatva a kertben.

8: Legutóbbi nagyon jó élményem
Meghívás Karintiába április végén. A kedvenc tájam, a kedvenc helyem, imádom és nagyon boldog voltam tegnap, amikor jött a lehetőség. Éppen a szülinapomra esik az utazás. Egy csodás ajándék, azóta vigyorgok és piszok jó kedvem van.

Meggyes-mákos süti

2010-03-18T05:43:00.000-07:00

Sütöttünk a gyerekkel. Van az a konyhai robotgép. Imádja, ha zúg, ha berreg, ha prüszköl és forog. Akkor nagyokat visong és a lábam mögé bújik. Szóval, így sütünk mi ketten. Nem vagyok az: találtam egy kis ezt, találtam egy kis azt és lett belőle egy nagy amaz típusú háziasszony. Tudatosan szoktam tervezni, ritkán van olyan, hogy találtam volna valamit. DE! Most tényleg volt még a hűtőben mák és kezdtem aggódni, hogy egyszer csak megavasodik. És találtam egy zacskóval a nyáron lefagyasztott meggyből. Nyáron vettem a fáradtságot és úgy másfél ládányit kimagoztam és lefagyasztottam. Ha jól láttam, ez volt az utolsó csomag. A többi magozatlanul zacskóztam be. Azóta is ott vannak. Hogy mégis mire gondoltam akkor? Ja, arra, hogy majd csinálok belőle meggyszószt. Azóta se. Talán majd a hétvégén. (Hahahaha.)
Magozás közben nagyon menőnek éreztem magam. Végre a saját házam teraszán, az anyósék meggyfájának termését magoztam a saját mélyhűtőmbe szánva. Nagyon jó érzés volt. Kicsit a régi, nagyszülős nyarakra emlékeztetett. Jó lenne kicsit a saját kis kertünkbe varázsolni azt a bizonyos vidéki hangulatot. Oké, nem tartunk tyúkokat meg disznókat. De kertészkedhetünk, magozhatjuk a meggyet, főzhetjük be a paradicsomot, a lekvárt. Már csak ezért is nagyon várom a nyarat. Szeretnék már a virágföldben túrni, locsolni, ültetni a kicsiknek a paradicsomot. Hogy jutottam már megint a mákos sütitől idáig????

Meggyes-mákos sütemény

Hozzávalók: 30 dkg sima liszt, 3 tojás, két-három evőkanál tejföl, 10 dkg kukorica liszt, 40 dkg meggy, 5 evőkanál mák, 2 csomag vaníliás cukor, 3-4 evőkanál barna cukor, 1 csomag sütőpor, 15 dkg vaj, 10 dkg mandula

A hozzávalókat a meggy kivételével egyszerűen robotgéppel alaposan összekeverjük. Én először elkevertem a tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral, hozzáadtam a puha vajat és a tejfölt. Csak ezután jött a mák és a liszt a sütőporral. Végül szórtam hozzá a kukorica lisztet. Ezt a masszát egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem. A tetejét kiraktam lisztbe forgatott meggyel és megszórtam vágott mandulával. 180 fokon 30-35 percig sütöttem.

Kakaós csiga és lekváros kifli élesztős hajtogatott vajas tésztából

2010-03-17T04:28:00.000-07:00

Na, ez egy jó hosszú cím lett. A vajas tésztát nagyon szeretem. A hajtogatott tésztát is. A hajtogatott vajas tésztát különösen, de most élesztőset akartam, mert olyan igazi, békebeli kakóscsigára vágyakoztam. Arra amit a sarkon árultak a kis bódéban. Bevallom, ez azért nem egészen olyan lett, de azért elfogyott. Kerestem egy békebeli receptet a tésztához. Kicsit megvariáltam. A recept baja az volt, hogy az adott mennyiségből nem lett túl nagy adag, ez ugye az én családomnál eleve bukovári, de lehetett volna annyi eszem, hogy erre - ránézve a leírt mennyiségekre - magamtól is rájövök. Tehát, nem is a recept a hibás.
Már nagyon vártam a hétvégét, mert a hétfőtől péntekig tartó fogyókúrám kicsit keményebbre sikerült a megszokottnál - nem direkt, sok volt az idegbaj - úgyhogy arra a döntésre jutottam, hogy hétvégén extra adag bűnözéssel jutalmazom magam. Mert megérdemlem. És így lett kakaós csiga. Mivel találtam egy fél doboz sütésálló lekvárt a hűtőben -felbontva - nem akartam, hogy tovább árválkodjon, ezért lett kétféle sütemény. Végül is a lekváros még jobban is ízlett. Miután megettem három csigát rájöttem, hogy nem is szeretem a kakaós dolgokat. És gyorsan megettem az összes lekvárosat csak a férjem kóstolhatott meg egyetlen egyet. Hozzászoktam az étcsoki ízvilágához. A múltkoriban a kakaóscsigát holland kakaóporral készítettem. És bevallom, annyira nem jött be. Kelt tésztában úgy túl keserű volt. Most direkt jól elkevertem porcukorral, most meg azért nem ízlett. Az a gyanúm, az én fejemmel van valami gond. A lekvár volt a tuti. Azzal sosem tévedek nagyot. Mindegy, a tészta jó volt, de legközelebb duplázom az adagot és csak kifliket csinálok belőle. Mert az még napok múlva is annyira finom volt.

Élesztős hajtogatott vajas tészta

Hozzávalók: 15 dkg vaj, egy púpozott evőkanál liszt a vajas részhez.

2 dkg élesztő, 1 evőkanál langyos tej, 1 evőkanál liszt, egy teáskanál cukor a kovászhoz

A tésztához: 25 dkg liszt, egy teáskanál porcukor, 1 teáskanál olaj, 2 tojás sárgája, csipet só, tej

A 15 dkg vajat kicsit összegyúrjuk a liszttel és miután kis gombócot formáltunk belőle, betesszük a hűtőbe. Lehetőleg egy fél nappal előbb elkészítjük a kovászt úgy, hogy a hozzávalókat elkeverjük és vagy egy órán át hagyjuk kelni, erjedni.

Ha mindez megvan, akkor a tésztához valókat készítsük egy mély tálba és adjuk hozzá a kovászt. Alaposan gyúrjuk össze. Pár perc dagasztás után hagyjuk félig megkelni. Ha ez megtörtént, akkor nyújtsuk ki, helyezzük a közepére a vajas gombócot. Hajtsuk rá a tésztát alulról - felülről és két oldalról is, majd csukjuk össze mint egy könyvet. Nyújtsuk ki így még egyszer. Közben lisztezzünk ezerrel, mert tapadós-ragadós a tészta a vaj miatt. Újra hajtogassuk duplán, majd hagyjuk magára jó 15 percre. Ezt a hajtogatást-nyújtás ismételjük meg még háromszor. Az utolsó nyújtásnál vagy nyújtsuk hosszúkás téglalap alakúra, vágjunk belőle hosszúkás háromszögeket, töltsük meg lekvárral és tekerjük fel, majd helyezzük sütőpapíros tepsire. Vagy nyújtsuk ki, kenjük meg olvasztott vajjal, szórjuk meg bőven kakaóporral és porcukorral. Tekerjük fel és vágjunk belőle kb. 1 centis darabokat. Mivel én kétfelé vettem a tésztát, nekem most kis mini csigáim lettek. A kifliket lekentem tojásfehérjével, a csigákat csak úgy a sütőpapírra raktam. 180 fokos sütőben 25-30 perc alatt szépen megsültek.

Nigella csokitortája tepsiben, sütiként

2010-03-16T02:03:00.000-07:00

A barátnőm szülinapjára készült ez a torta. Nigella klasszikus csokitortája. Annyira bejött a gyereknek, hogy nekiugrottam még egyszer. Mivel most nem ünnepeltünk semmit, csak a Kicsit akartuk jobb kedvre deríteni a betegsége után, egyszerűen tepsiben sütöttem meg. Miután elkészült, csak álltunk mellette mindannyian egy-egy villával a kezünkben és nem bírtuk abbahagyni az evését. El kellett dugnom a kamrába, mert veszedelmesen fogyott. Másnap anyósomék jöttek át kávézni, nahát családilag tömtük a fejünket. Az arányok, mennyiségek ugyanazok lettek. Csak a tésztát egy kis méretű tepsiben sütöttem meg. Csak kiemeltem a tepsiből a sütőpapírt, félretettem, mehetett bele az újabb adag papír és az újabb tészta. Ezt is ki lehetett emelni a papír segítségével. Míg kicsit hűlt, elkészítettem a krémet. Ezt rákentem az egyik lapra. A tészta másik felét úgy borítottam rá a sérülésmentesség jegyében, hogy egy nagyméretű tálcára helyeztem nagyon óvatosan a tésztát. Majd két oldalt a tésztát hozzáfogva finoman a tálcához ráborítottam a csokikrémes lapra. A tálcát leemeltem a papírt pedig csak szépen lehúztam. Így szép lett, nem tört el, és remekül be lehetett vonni a csokimázzal. Receptet a linknél találtok.

Krumplis kenyér

2010-03-15T04:54:00.000-07:00

Sajnos csak hétvégén jut időm arra, hogy kenyeret süssek. Most éppen péntek délután sikerült korábban hazaérnem és előkészítettem egy szuper burgonyás kenyeret. Én a magam részéről rajongok a krumplis kenyérért, jól ki is gondoltam, milyen jó lesz este elrágcsálni a csücskét. A receptért célirányosan E.Margit oldalára mentem. Kifejezetten olyan receptet kerestem, amelybe nyers burgonya kellett, mert főzögetni, pürésíteni, nyomkodni már tényleg nem lett volna kedvem. Meg is találtam, nála megtaláljátok ITTEN szép fázisfotókkal, mert nem is változtattam rajta semmit. Illetve, én csak félideig dagasztottam gépben, mind a két dagasztás kézzel fejeztem be...Régimódi vagyok, még mindig nem bízom a gépekben. Ráadásul nekem nem kenyérsütő gépem van, csak az a bizonyos dagasztani is - amúgy tök jól - tudó konyha gépem. Ezt most nem a kacsasütőmben sütöttem, hanem a másik Szlovákiából kapott öntött vas lábasomban. Ennek jó magas a fala és persze szuper vastag. A sütési módom a szokásos volt, a vas edény fedőjének az alját a vízcsap alá tartottam, így fedtem be a lábast és sütés alatt ezt még egyszer megismételte. Az utolsó tíz percre levettem, lekentem a kenyér tetejét és így sütöttem tovább. Kicsit megégett, de ez nem a kenyért vagy a recept hiánya, egyszerűen becsúszott egy s.o.s. peluscsere, s mivel a gyereket másképp nem lehet tisztába tenni, csak futás, mozgás közben, időbe telt, míg elkaptam....ez látszik a kenyéren. De ettől még iszonyú finom, puha bélzetű kenyér lesz ...és nagyon de nagyon laktató. Férjem a reggeli kakaóhoz két nagy karéj kenyeret szokott megenni, ebből azonban csak egyet bírt.

Vajas keksz újra

2010-03-13T05:43:00.000-08:00

Imádtam Locatelli kekszét. De most olyan kekszet akartam, amiben nincsen tojás...annyira ugyanis most nem állok jól tojással, kellett másik sütibe és tojást szigorúan csak háztól veszek...vidéki családfámból adódóan erre háklis vagyok. Különösen, hogy baromira sok tojéá fogy nálunk....a gyerek imádja a bundás kenyeret, de ha neki csinálok, ott sorakozik az apja is, aki meg nem képes megállni egy szeletnél. A rántotta szintén menő, de a férjem 4 alatt neki sem áll, plusz egy a gyerek, plusz kettő én. Máris ugrott majd egy doboz és akkor még nem sütöttem semmit. Meg a tojáskrém, amit imádok. Meg salátába is szeretek tenni hús helyett...magamnak, amikor éppen fogyózom...mint most. Azonban a legújabb szállítmány valahogy nem érkezett meg hétvégére, úgyhogy kicsit módosítanom kellett a sütik összetételén és ezt pont ez a keksz sínylette meg, még akkor is, ha nem kellett volna bele sok. Ami amúgy nem baj. Én egyébként sem érzek nagy különbséget tojásos vagy tojásmentes keksz között, de szerintem ez a saját falánkságom következménye...annyira szeretem az omlós dolgokat, hogy falom gondolkodás nélkül. Na, ezzel ez történt. Kicsit átvariáltam az arányokat, nálam a kiindulási alap mindig a tömbnyi vaj. Elrohantam kukoricalisztért, mert az elfogyott. Szerencsére kivételesen volt a sarki Sparban mert nem szívesen tettem volna ki magam egyéb kísértéseknek valami multiban. Amúgy ez a kukoricaliszt csodákat tesz a kekszfélékkel. Én most fele-fele arányban használtam, mondjuk nem is állt össze annyira, hogy darabolni lehessen, de a végeredményen és az ízen ez mit sem változtatott.

Vajas keksz újra

Hozzávalók: 25 dkg szigorúan szobahőmérsékletű vaj, 20 dkg sima liszt, 20 dkg kukorica liszt, 1 csomag vaníliás cukor, csipet só, 10 dkg porcukor

Semmi más teendő nincs, mint összekeverni lehetőleg robotgéppel, hogy a kézmelegtől ne olvadjon agyonra a vaj. Amikor ez megvan, betenni a hűtőbe úgy fél órára. Én egyszerűen kis gombócokat gyúrtam belőle, kissé lelapítottam és így raktam sütőpapíros tepsire. A sütőt muszáj alaposan előmelegíteni 180 fokra és így betenni a kekszet. Így is szét fog folyni...nekem legalábbis. Kihűlve szabad csak hozzányúlni, mert annyira omlós, hogy törik, nem is kicsit. Egy baja van. Nem lehet abbahagyni.

Pikáns serpenyős krumpli

2010-03-11T01:58:00.000-08:00

Kicsit el vagyok tűnve. Ennek egyik oka a sok munka, a másik pedig egy, az egész családon átsüvítő megfázásos betegség. A nagyszülők kezdték. Mivel napközben ők vannak a kicsivel, várható volt, hogy Kuttyogó sem ússza meg a dolgot. Sajnos benyelt egy kis megfázást. Szerencsére bivaly kisgyerek, volt egy kis láza, kókadt volt, többet aludt az átlagosnál, de rengeteg alvással, vitaminnal és némi lázcsillapítóval pár nap alatt helyrejött. Rémületes dolog, ha egy gyerek beteg, még akkor is, ha csak egy kis megfázásról van szó. De a legrosszabb ilyenkor az orrszívó porszívó. Aki ezt kitalálta, annak a hátsófelébe vezetném és szívatnám egy hétig. Értem én, hogy ez kell...de hát csak lehetne ennek valami kulturáltabb, kevésbé rémisztő módja. A gyerekem apjával hétvégén este ültünk, apa kezében a gyerek, az enyémben az orrszívó. És néztünk tanácstalanul egymásra, hogy most akkor szívod? Szívjam? De ordít. De fogd le. De ennél erősebben nem merem. Majd én. Szívd te. Dehát mozog. Mozog basszus, másfél éves, gondoltad, majd szoborszerűvé merevedve megadja magát? Na, egy fél óra múlva szitkozódva hagytuk a francba. Mondjuk addigra a gyerek úgy ordított, hogy az összes takony kijött, szerintem még az agyából is. Van egy kisebb, elektromos orrszívónk, azt vettük elő. Szerencsére csak egyszer volt rá szükség.
Na de...idegeink lecsillapítása végett úgy döntöttünk, csapunk egy laza vacsit. Semmi faxni. Krumpli, LILAHAGYMA, körözött - maradék túróból ebédre készített túrós tészta ügyileg - sajt, paprika és a maradék kacsazsír. Úgy saccolom, fejenként két fej lilahagymát, és úgy 5000-6000 kalóriát pusztítottunk el. A krumplit most kicsit másképp sütöttem. Piteformában. Nem röhögni, az volt teflonos és pont annak olyan a mérete, hogy kettőnknek elég. (Pedig nem kicsi.) Szaftos lett, csípős, pikáns, pirosas és hagymás, mint a veszedelem. Köretként is kipróbáltuk másnap egy lájtosabb verzióban, de akár önmagéban is tök kis kaja.

Pikáns serpenyős krumpli
Hozzávalók: 5-6 fej közepes vagy nagyobb krumpli, olíva olaj, mustár, pirosarany, 5-6 gerezd fokhagyma, 1 fej lilahagyma, só, bors, majoranna, oreganó
A krumplit vágjuk vastagabb hasábokra és máris tehetjük abba a tepsibe amiben majd sülni fog. (Én az alját átkentem egy kis kacsazsírral, biztos ami biztos.) Szórjuk meg a majorannával, oregánóval, adjunk hozzá egy teáskanál mustárt és nyomjunk rá nem kevés pirosaranyat, hogy szép színe legyen. Sózzuk, borsozuk. A lilahagymát vágjuk csíkokra, ezt is adjuk a krumplihoz. Az egészet locsoljuk meg olívaolajjal, alaposan keverjük össze. A fokhagyma gerezdeket dobáljuk rá. Öntsünk alá annyi vizet, amennyi félig ellepi, majd 200-220 fokos sütőben süssük addig, míg a víz elsül, a krumpli pedig szép piros és sopogós lesz. A tepsi alján maradt lében istenien lehet tunkolni a kenyeret.

Az életem része....vagyis azok vagytok

2010-03-04T01:40:00.000-08:00

Egy nagyon-nagyon megható és nagyon szívmelengető ajándékot kaptam. Nem írom, hogy díjat, mert nekem ez többet jelent. Livitől , Lekvároskuktától és Belly-től is megkaptam....és nagyon büszke vagyok rá. Az ajándék szerint valamilyen szinten az életük részévé vált a blogom, ami csodálatos dolog. És bevallom, bár csak nem régóta írok blogot, de nagyon sok olyan blog és bloggertárs van, aki ma már az én életem részét is képezi. Ha arra nincs is időm, hogy új recepteteket, fotókat töltsek fel, de bizony mindennap megjárom a magam kis gasztroblog turnéját, és ezt azért fontos tudnotok, mert nem mindig kommentelek.
Szóval, nagyon köszönöm, hogy vagytok.
Most tovább kellene adnom a díjat, de látom, már hipp-hopp körbejárt! Ezért egyrészt visszaküldöm Livi-nek, Lekvároskuktának és Belly-nek, másrészt ajánlom ChefVikinek, Mandy-nek, Gizi-nek, Moha-nak, szepy-nek, DebiGabinak, Gabojszanak, Max-nak, Limarának, Doctor Pepper-nek.és Palócprovance-nak, illetve mindenkienk, aki szerepel a rendszeresen olvasott oldalaim között.

Bagel

2010-03-03T06:23:00.000-08:00

Amikor az a szöszke, tacskófejű Paris Hilton itt járt, egyetlen hír ütötte meg a fülemet vele kapcsolatban. Mégpedig az, hogy ezt meg azt rendelt, követelt, óhajtott őnagysága, és egyetlen kívánsága volt, amit nem tudtak teljesíteni. Mégpedig a bagel. Azt akart enni. (Hogy minek azt nem tudom, hiszen állítólag egyfolytában fogyózik, arra meg nem jó a bagel, bár kétségtelenül nem ártana neki pár kiló.) És ezt nem tudták beszerezni. Most mi van? Hát miért nem sütöttek neki? Kizártnak tartom, hogy Hilton kisasszony az első falat után levágta volna, hogy ez nem nyújorki. És ha igen? Kapott volna bagelt Hungarian módra. Az is van olyan jó, mint az amerikai. Szerintem, ha megkóstolta volna valamelyik gasztroblogger bagel-jét nem sírta volna annyira vissza a hazait. Akkor valahogy bogárka került a fülembe és nem hagyott nyugodni ez a bagel cirkusz. Sosem ettem még, New York-ban sem jártam soha, kíváncsi voltam. Naná, hogy Limara honlapján kezdtem a keresgelést és naná, hogy találtam receptet. El is készítettem. Nem írok receptet, mint mindig, Limaránál most is megtaláljátok. Bár az enyémeknek a teteje nem lett olyan szép sima, mintha kirepedeztek volna...talán túlkelt, vagy mi lehetett a gond? Szinte semmin nem változtattam, az arányok rendben voltak, nekem pont annyi és ezek szerint akkora péksütijeim lettek, amit Ő ír. Én a főzővízbe nádcukrot tettem. A sütik tetejét is azzal szórtam meg. (Gyerekkoromban a sarki péktől sokszor vettem cukros kiflit és imádtam.) Egy nagyon finom, ragacsos, kicsit tömör és nehéz tésztás péksüteményt kaptam. Nekem ízlett, de bevallom annyira nem vagyok elájulva. Finom volt, finom volt, csinálok majd máskor is, de ennél sokkal finomabb kelt tésztás sütemények vannak. Azért próbáljátok csak ki, magokkal meg mindenfélével....lekvárral és vajjal nagyon fincsi reggeli.

Fasírt zsemlében

2010-03-02T03:59:00.000-08:00

Ezt a receptet a Vidék Íze magazinban találtam. Kicsit ugyan változtattam, inkább inspiráció volt. Rengeteg darált húsom lapul a mélyhűtőben, és egyszerűen nem akarok addig feleslegesen húst venni, míg mindent ki nem takarítunk a ládából. Ennek szellemében elég sok darált húsos ételt kell mostanában fogyasztania a családnak. Az egyik leggazdaságosabb a fasírt, de hát nem etethetem őket mindig ugyanazzal. Oké, oké, tulajdonképpen ez is az, de legalább a látvány elterelte erről a tényről a figyelmet. Szerintem ez egy tök jó kis kaja, mindenféle köret nélkül, csak így magában, kovászos vagy ecetes uborkával. Vacsira vagy ebédre. Sőt, még másnap is. Bevallom, akkor szeretem a legjobban a fasírtot, ha egy éjszakát aludt a hűtőben. Na, úgy, hidegen, csak úgy kézbe venni, másik kézbe egy szelet kenyér vagy egy friss kifli és jönni-menni vele...nos, a diéta jegyében max. paprikát veszek a másik kezembe.

Fasírt zsemlében

Hozzávalók: 4-6 szikkadt zsemle, 60 dkg darált marhahús, pici fűszerkömény, só, bors, vöröshagyma, fokhagyma, majoranna, pirospaprika, 2 tojás sárgája, zsemle bél, tej (ha akad, pár szelet bacon)

A zsemlék kalapját levágom és kivájom a belsejét. Ezt nem dobom el, hanem gyorsan tejbe áztatom. A húst egy tálba teszem, hozzáütöm a tojást, megszórom a fűszerekkel. Belereszelem a vöröshagymát és a fokhagymát. Kinyomkodom a tejbe áztatott zsemlebelet és ezt is hozzáadom. Az egészet jól összekeverem és a zsemlék belsejébe töltöm. A zsemléket kívülről lekenem a maradék tejjel, sütőpapíros tepsire teszem. Ha van otthon, tehetünk a tetejére egy szeletke bacont is. Kb. 170 fokos sütőbe tolom és 30-40 perc alatt készre sütöm. Savanyúság jár mellé, az én férjem sültkrumplit is kapott, nehogy morogjon.

Limara jól bevált kenyere

2010-03-01T05:50:00.000-08:00

Már hetekkel ezelőtt tervbe vettem, hogy elkészítem Limara jól bevált fehér kenyerét. Hétvégén viszonylag magányos voltam, mert a férjem jött-ment, a gyereket meg a nagyszülők szórakoztatták, úgyhogy volt időm leleményeskedni. A házat nemigen tudtam elhagyni egy rettenetes gyomorrontás miatt, na de ennek is megvolt az előnye. Még pénteken elkészítettem az öregtésztát, így szombaton csak dagasztani, formázni kellett a kenyeret. Megpróbáltam életemben először gépben dagasztani. Nekem nincs kenyérsütőgépem, csak egy olyan ezerkétszázhuszonhárom millió funkciós konyhagépem, ami többek között ezt is tud. Azt hiszen nem nekem való. Beletettem a tésztát és félpercenként nyitogattam, hogy mi újság, hogy megtapogassam, megszagolgassam a tésztát. (Ne röhögjetek...mániákusan szaglászok mindent, az ételeket először szagolgatom és csak utána kóstolgatok. Mindent megszagolok, nyers tésztát, húst, kész ételt, mindenféle pékárut...) Úgyhogy rövid gépi kelesztés után elmartam a gépből a tésztát, megsimogattam és én dagasztottam tovább. Nem valószínű, hogy normális vagyok, mert a gép nem is végzett annyira rossz munkát.
Na, megtettem, amit tenni kell, pontosan úgy, ahogy Limara leírta, ezt nem is variálom, nála megtaláltok mindent instrukciót. Annyi változott, hogy én mindössze 10 dkg teljes kiőrlésű rozs lisztet tettem bele. Férjem azt mondta, legközelebb ezt is hagyjam ki nyugodtam. A tiszta fehér kenyéren kívül semmit nem hajlandó megenni. Azért ebből szépen fogyasztott. Különösen, hogy pont ebédre lett kész, így a leveshúst egy roppanós kenyércsücsökkel és mustárral pusztította. Az én kenyerem nem lett olyan szép, mint Limaráé, talán a héja sem lett olyan roppanós, de nekünk nagyon ízlett. Nekem nem jénai, hanem egy nagy öntöttvas kacsasütőm van, ez is abban készült. És úgy tervezem a következő is abban fog.

Csokis-meggyes golyók

2010-03-01T01:41:00.000-08:00

Ezt a receptet Kicsivúnál találtam, eredetiben nála. Ő meg Doctor Peppernél látta az alapreceptet. Én meg fogtam magam, megnéztem mindkettőt és vittem a receptet haza. És elkészítettem. Volt otthon étcsoki, meg volt kallódó aszaltmeggy. Meg volt a gyerek, aki mostanában gerjed az étcsokira. Meg voltam én, aki hétvégére mindig felfüggeszti a diétázást. Ennek általában plusz két kiló az eredménye a hétfő reggeli mérlegelésnél. Aztán hétfőtől-péntekig jön a legújabb súlycsökkentős módszerem. Csak reggel eszem szénhidrátot, általában elrágcsálok egy szelet kenyeret a gyerekkel. Délelőtt sok folyadék, többnyire kávé és tea. Délben valami husi-sali, vagy ha csóró napom van virsli mustárral, paradicsommal. Délután vacsi gyanánt szintén valami felvágott, vagy húsféle amit lenyúlok a gyerek kajájából. Ez így szuper módon leveszi a plusz két kilót és kezdődhet az egész elölről. De nekem ez nem gond. Tudom, hogy nem a semmiért koplalok hétközben és tudom, hogy hétvégén vár a jól megérdemelt jutalom, egy kis süti, egy kis krumpli, egy kis sós valamicske. Persze lehetne ezt is tök okosan csinálni, hogy mindent mindig mértékkel és ésszel. De nem. Csakazértsem. Én hedonista vagyok, valamit csak nagyon tudok csinálni. Nagyon nem enni, nagyon enni. Ha már egyszer megengedem magamnak, hogy egyek, akkor azt rendesen csinálom. Nos, ennek a csokigolyónak is ez lett a veszte. Leültünk a gyerkőccel, ő kapott egyet uzsira amit remekül szétszórt a nappaliban, s míg ő elmajszolt egyet én elpusztítottam hármat-négyet. Rendben volt nagyon. Bár én rögtön dupla mennyiséget készítettem, mert az én golyóim már megint ágyúgolyó méretűre sikerültek.

Csokis-meggyes golyók

Hozzávalók: 15 dkg vaj, 35 dkg liszt, 1 csomag vaníliás cukor, 6 ek. hideg víz

Töltelék: 1 tábla étcsokoládé, 1 csomag aszalt meggy, forró víz, porcukor

A tészta hozzávalóit összegyúrtam amilyen gyorsan csak lehetett és betettem a hűtőbe. A meggyet forró vízbe áztattam. Az eredeti recept szerrint a töltelékbe kerül konyak, de én ezt a gyerek miatt nem mertem beletenni. Szóval az aszalt meggyet forró vízbe áztattam, a csokit meg megolvasztottam. A meggyet kiszedtem a vízből, összekevertem a csokival és ez lett az én töltelékem.

A tésztát kivettem a hűtőből, kis gombócokat csippentettem belőle, a kezemmel szétlapítottam - megint lusta voltam elővenni a nyújtófát - tettem bele egy teáskanálnyi tölteléket, és igyekeztem úgy összenyomogatni, sodorgatni, görgetni, hogy az olvasztott csoki sehol ne csorogjon ki. Aztán rácsücsültek a sütőpapíros tepsire és mentek 170 fokra a sütőbe. Amikor elkészült, frissiben meghempergettem porcukorban. Nagyon finom, omlós sütike lett.Bár korántsem olyan szabályos, mint Kicsivúé.

Szalonnás ragu ami majdnem pörkölt

2010-02-28T02:57:00.000-08:00

Kuttyogó imádja a piros ételeket. Igazi kis vidéki gyerek, akinek a kedvence a pörkölt, a gulyásleves, a paprikás krumpli, mindegy, csak valami jó kis piros ragu legyen. Így akár a brokkolit, kelbimbót is megeszi, ha ügyesen el van rejtve. (Régebben bezzeg tolta be gond nélkül, de amióta fogai vannak és kialakult a saját kis ízvilága...huhhh...) Vasárnaponként - apa legnagyobb örömére - mindig igyekszem valami pörköltszerűt készíteni. Így a férjem tud kis műanyag dobozban elvinni másnap és a gyerekre sem kell hétfő reggel főzni. Tésztával, krumplival jó sok szafttal.:o)
Vasárnap ezt a kis szalonnás ragut készítettem, mert hát valamiféle variálásra azért szükség van. Hús ugyan volt otthon, de ezeknek a bélpoklosoknak maga az a kevéske :o))) hús nem lett volna elég két napra, ezért behajítottam a raguba az otthon lévő 20-25 dekás füstölt szalonna darabot. Szerencsére jó húsos volt, bár kár tagadni, nem kevés zsír is kisült belőle. Persze a férfinépség már akkor a tűzhely körül sündörgött, mikor elkezdtem zsírjára pirítani a szalonnát és mindenféle kenyérhéjakkal és belekkel próbáltak tunkolni. Mármint apa tunkolt a gyerek meg a lábába csimpaszkodva kunyerált jó hangosan. A végeredmény egy nagyon intenzív, különleges ízű pörköltszerű ragu lett, amit máskor is el fogok követni.

Szalonnás ragu

Hozzávalók: 40-50 dkg sertés tarja, 20-25 dkg füstölt szalonna, 1 kis pohár tejföl, 1 fej vöröshagyma, 1 darab paprika, só, bors, pirospaprika, pirosarany(elhagyható), majoranna

A szalonnát kockákra vágtam és zsírjára pirítottam. Addig feldaraboltam a húst, apró kockára vágtam a vöröshagymát és a paprikát. Amikor már jó sercegős volt a szalonna, rádobtam a hagymát és a paprikát. Alaposan megdinszteltem, majd mehetett rá a hús. Sóztam, borsoztam és addig kevergettem, míg kifehéredett, ekkor félrehúztam a tűzről, megszórtam pirospaprikával, nyomtam rá egy kevés pirosaranyat, jól összekevertem, visszatoltam a tűzre, felengedtem annyi vízzel amennyi éppenhogy ellepi. Megvártam míg felforr, megszórtam jó sok majorannával, majd takarékra vettem, lefedtem és fedő alatt szép lassan puhára főztem a húst. Amikor elkészült, behabartam tejföllel és készen is volt. Aznap frissen sült krumplival ettük, másnapra tésztát főztem ki hozzá. Egy kis koviubi nem rontja el!

Meggyes pite

2010-02-26T00:50:00.000-08:00

Kicsit eltűntem...fennforgás volt az életünkben, mindenféle. Azért az élet nem állt meg a konyhában, készültek ilyen-dolgok, igyekszem majd pótolni.
Az egyik ez a meggyes pite. Pénteken mindig akad nálunk valami finomság, ráadásul anyuék nálunk voltak, és bizony anyukám nagyon édes szájú. Volt otthon egy üveg meggybefőtt, úgyhogy adta magát a meggyes pite. És én is nagyon megkívántam. Jól bevált pite tésztámat vettem elő, ezen soha nem változtatok. Most annyit variáltam, hogy mivel két üveg meggybefőtt kellett volna a pitébe, hogy szép magas legyen, nekem meg csak egy volt, a meggy levét felfőztem vanília pudinggal, és ezt összekevertem a meggyel. Kicsit könnyedebb is lett, meg is lett a mennyiség és anyagilag is jobban kijöttünk. (Én mindig a legolcsóbb pudingot veszem, mert úgyis feljavítom vaníliával, tojássárgájával, ezzel-azzal.) Éljenek a költségtakarékos megoldások! :o)

Meggyes pite

45 dkg liszt, két tojás sárgája (vagy egy tojás sárgája, ha éppen nincs több, akor több tejfölt teszek hozzá), egy tasak sütőpor, 2 ek. vaníliás cukor, csipet só, 25 dkg vaj (vajjal még a pitetésztának is egész más íze van), 1 kis pohár tejföl

A töltelékhez: egy nagy üveg meggybefőtt levével együtt, egy tasak vaníliás vagy tejszínes pudingpor

A tészta hozzávalóiból villámgyorsan egy könnyen kezelhető tésztát gyúrunk. Én gyorsan összedolgozom, aztán folpackba csomagolom és legalább fél órára a hűtőbe teszem. A vaj nagyon gyorsan olvad a kezek között, és félő, hogy közvetlenül a gyúrás után nehéz lesz nyújtani. Ezért pihentetem addig, míg elkészül a töltelék. A meggybefőttet leszűröm, a levet felfogom és egy lábasba teszem. A meggyet megszórom fahéjjal és barna cukorral. A levéből kiveszek fél-1 deciliternyit, elkeverem a pudingporral. A maradékot felforralom. Amikor felforrt, hozzákeverem a pudingport és sűrű krémmé főzöm takarék lángon. Amúgy elég gyorsan megvan. Ekkor próbálom minél jobban lehűteni és amikor már csak langyos, hozzákeverem a meggyet. Ekkor előveszem a tésztát, két kupacba veszem. Bevallom, én az alsót egyszerűen belenyomkodom kézzel a sütőpapíros tepsi aljába úgy, hogy legyen egy kis pereme. Lusta vagyok nyújtani. Megszórom zsemlemorzsával - bár nekem az most elfogyott, búzadarával helyettesítettem, rákerül a töltelék. A tészta másik felét óvatosan kinyújtom, ráhelyezem a töltelékre. Lekenem a tojások megmaradt fehérjével, megszúrkálom és 180 fokra előmelegített sütőbe tolom. 20-25 perc alatt nagyon szép barnára sül a teteje. Meg lehet szórni porcukorral, de nálunk azt senki nem díjazza. A pudingos masszát sem cukrozom pluszban, elég a tészta édessége és a meggyre került barna cukor. Olyan gyorsan elfogyott, hogy ezt a párat alig bírtam megmenteni, hogy lefotózzam.

Kompenzálok

2010-02-20T01:51:00.000-08:00

Nemrégiben Kuttyogóval gyerekorvosnál jártunk és a doki tett egy megjegyzést, amely azóta sem hagy nyugodni. Elöljáróban annyit elmondanék - kövezzetek meg érte bátran, bár éppen ezért nem látogatok anyukás fórumokat - sosem akartam bezzeganya lenni. Jó anya sem. Egyetlen célom volt, mikor váratlanul kiderült, hogy gyerekünk lesz: elég jó anyja legyek. A sorsunk úgy alakult, hogy elég korán visszamentem dolgozni a kicsi mellől. Azóta sem bánom. Nem vagyok otthonülős fajta, nem vagyok tipikus anyuka, nem érzem jól magam más anyukákkal tisztelet a nagyon ritka kivételeknek, és szeressem bármennyire, az életemnél is jobban Kuttyot, egyszerűen képtelen voltam csak anya és feleség lenni. Így örültem, hogy a körülményeink miatt visszamehettem a munkahelyemre. Ezt pontosan tudja a doki is. Mármint, hogy dolgozom. Ám minden reggel felkelek, friss reggelit készítek a kölkedvénynek, megfőzöm a saját kis ebédjét, kikészítem az uzsonnát, hogy az éppen ügyeletes nagymamának semmi dolga ne maradjon az etetésen kívül. (Ugyanakkor sosem minősítem azokat, akik bébiételt adnak a gyereknek. Van, hogy nincs idő főzni, ezt is tudomásul kell venni. Én is próbáltam adni a kicisnek, de kiköpködte.)
Legutóbbi látogatásunkkor a dokinál, feltette a szokásos kérdést: mit, hogyan, mennyit eszik a gyerek. Elmondtam. Főzök, mindent lehetőleg frissen kap, lehetőleg saját péksüteményeket is, stb. Erre azt mondja a doktorka: Ugyan anyuka, ezzel csak azt kompenzálja, hogy amúgy egész nap magára hagyja és dolgozik. Ha magát ez megnyugtatja, keljen csak hajnalban.
Azt hiszem egy kicsit megnémultam, pedig rám ez nem jellemző. Való igaz, majdnem egész nap a munkahelyen vagyok, de velem ébred, együtt reggelizünk, együtt öltözünk fel. Délutén még van idő játzsani kicsit, együtt vacsizunk, fürdünk, alvás előtt még játszunk egy kicsit. Eddig azt hittem, ez így még nem tragédia. Így nagyon rosszul esett amit mondott. Úgy éreztem, semmi joga nincsen ahhoz, hogy így (le)minősítsen. Nem idegenre bízom a gyereket, a nagyszülők imádják. Belőlem lehetőség szerint csak a legjobbat kapja. Kiegyensúlyozott, egészséges, életvidám gyerek. De akkor is belémmart a bűntudat. Rossz anya vagyok. Illetve kérdezem. Rossz anya vagyok? Kompenzálok? És ha igen? Az baj? Baj, ha az egyik hiányosságot, más téren valami plusszal próbálom ellensúlyozni? Más anya is dolgozik, van aki bölcsibe adja a gyereket hát az is bűn lenne? Mert szerintem nem az. Fájt a megjegyzése, nagyon is. Mert engem eddig elégedettséggel töltött el, hogy a lehető legjobbat adom neki. Legalábbis a saját lehetőségeink, életmódunk szerint. Biztosan lehetne többet, jobbat, mást. De én eddig úgy éreztem, az ami most van...az elég jó. Napokba telt, mire túljutottam a beszóláson....de még ma is szinte naponta cseng a fülemben. Kompenzálok. Basszus.

Sajtgolyók

2010-02-18T05:13:00.000-08:00

Az előző bejegyzésben már megemlékeztem Sly szülinapjáról és ott említést is tettem bizonyos sajtgolyókról. Ezt a receptet a Vidék Íze Magazinban találtam. Nagyon tetszett, szerintem máskor is el fogom készíteni, ha valakit borozós estére várunk. Persze egy hibát azért elkövettem. Túl nagyok lettek a golyók. Ezeknek sokkal több értelme lett volna, ha csak kis falatkákat gyúrok, de én persze kapkodtam, siettem, és úgy voltam vele, harapjanak a vendégek a nagy golyókból, csak hogy nekem kevesebb dolgom legyen. Na, belátom kissé elszaladt velem a ló. A recept szuper, csak a méretre kell ügyelni.

Sajtgolyók

Hozzávalók kb. 10 darab nagy méretű golyóbishoz: 10 dkg ricotta, 10 dkg füstölt sajt, 15 dkg gouda, 15 dkg trappista sajt, 10-15 dkg vaj, só, bors ízlés szerint. A forgatáshoz petrezselyem, szemes színes bors, vagy lehet répát egészen vékonyra reszelni.

A sajtokat lereszeljük és összekeverjük a szobahőmérsékletű vajjal és a ricottával. Fűszerezzük sóval, borssal. A legjobb kézzel gyúrni, keverni, így szépen összeáll. Ha elkészült a massza, fél órát pihentessük a hűtőben, majd formáljunk belőle kis golyókat, forgassuk meg borsban vagy petrezselyemben, vagy éppen a reszelt répában. Én tálaltam még mellé olíva bogyót, na meg amíg el nem fogyott volt egy kis szendvics is.

Nigella klasszikus csokitortája

2010-02-16T01:19:00.000-08:00

Pénteken hatalmas buli volt nálunk. A barátnőm Sly 30 éves lett és nálunk tartottuk a buliját. Nagyon készültem rá, hiszen jöttek a meglepi vendégek, akiket az emeleten kellett rejtegetni, s akik adott pillanatban énekelve levonultak a lépcsőn...csak a vörös szőnyeg hiányzott. A menü szerintem nagyon jó volt...Előételként füstölt lazacos és füstölt tonhalas szendvicseket készítettem olajbogyóval. A főétel többféle volt, mert nem nagyon tudtam, kinek milyen az ízlése. Volt kacsacomb, saslik, görög saláta és párolt káposzta. Ezeket nem volt időm lefényképezni, de a legtöbbje amúgy is megtalálható a blogon.
Az este végén a borozás jegyében az asztalra tettem még egy kis olajbogyót valamint sajtgolyókat.
A desszert pedig....az Nigella klasszikus csokitortája volt, természetesen gyertyával a tetején. Büszkén állíthatom, hogy isteni, elképesztően finom torta lett. Biztos ismeritek a szitut, amikor a torta fel vagyon vágva, aztán mindenki éppencsak csipeget belőle és a nagy része a nyakunkon marad. Na, ebből egyetlenegy szeletke maradt, amelyet meg akartam menteni másnapra magamnak. Ebből nem lett semmi, mert amint elkezdtem enni, megérkezett Kuttyogó, leemelte a tányéromról és betolta kicsi arcába. Mindenki odavolt, sőt az egyik vendég azt mondta, még sosem evett ilyen finomat. Azóta is ez melengeti kicsi lelkemet. Pedig a torta elkészítése nem is bonyolult, nincs benne semmi extra, de talán éppen ebben rejlik a csodálatos ízvilága. Én vaníliafagyival tálaltam, mert féltem, hogy túl száraz lesz. De fagyi nélkül sem volt száraz, valahogy maga a tésztája is mintha kérmes lett volna, nem pergett és omlott, mint egy hagyományos piskóta. Próbáljátok ki, mert ez eddig desszertügyben a non plus ultra. Férjem is azt mondta, cisnálhatnék máskor is ilyet - persze, miután megpróbált a gyerektől kunyerálni az utolsó falatokból.

Klasszikus csokoládétorta Nigellától

Hozzávalók 24-26 centis tortaformához (az enyém 26 centis és nem lett túl magas, kisebb formában még pofásabb):

A tortához: 400 gramm porcukor, 3 kávéskanál szódabikarbóna, 80 gramm holland kakaópor (csak jó minőségű kakaóport érdemes használni, a cukros vacakok ehhez nem jók), 35 dkg vaj, 4 darab tojás, 4 kávéskanál vaníliakivonat, 3 dl natúr joghurt, 400 gramm liszt

A krémhez: 300 gramm porcukor, 10 dkg vaj, 2 evőkanál méz (Nigella golden szirupot írt, de nekem ilyenem nem volt, gondoltam a méz elég golden), 18 dkg 65-70%-os étcsoki, 1 dl natúr joghurt, 1 kávéskanál vaníliakivonat, díszítéshez csokiforgács vagy reszelék

Elkészítés: A tortához valókat egy robotgéppel egyszerűen összekeverjük. Fontos, hogy minden szobahőmérsékletű legyen, mert így még finomabb és krémesebb a végeredmény. Ezután kivajazunk egy tortaformát és a tészta felét beleöntjük. Érdemes a két tortalapot kétszerre sütni, mert ha egyszerre sütjük, szinte lehetetlen kettévágni, annyira lágy és krémes a tészta. Így szépek lesznek a lapok, gyorsabban is hűl és szerintem kevesebb vele a meló. Tehát, a tészta felét a tortaformába öntjük és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 perc alatt készre sütjük. Kicsit hagyjuk hűlni, félretesszük és jöhet a második lap sütése. Amikor készen van, félretesszük ezt is hűlni. Én az elsőt rögtön egy nagy lapostányérra tettem, amelyen fel is lett végül tálalva.

A krémhez a rengeteg porcukrot, az összetördelt csokit és a vajat összeolvasztjuk. Hozzákeverjük a mézet, a joghurtot és a vaníliakivonatot. Amikor szép sima és sűrű, levesszük a tűzről. Kicsit hagyjuk hűlni, de csak annyira, hogy kenhető legyen. Az első tortalapra rákenjük a krém bő harmadát. Erre óvatosan ráhelyezzük a másik lapot, majd a maradék krémmel körbe bekenjük, bevonjuk az egész tortát. Csokireszelékkel díszíthetjük a felületét és az oldalát is.

Külön takaró külön élet?Filozofálgatás a fogorvosnál

2010-02-12T05:33:00.000-08:00

Egy ideje rendszeres vendég vagyok a fogorvosnál. Aki ismer tudja, mindennél jobban rettegek a fogorvostól. Még nőgyógyászhoz is előbb jelentkezem be, mint a fogászatra. (Most valaki viccesen megjegyezhetné, hogy ezek szerint előbb vágom magam hanyatt, semmint kinyissam a számat.) Ez idő szerint terápiára küldtem magam. Minden hónapban oda járok két hétig, míg minden egyes fogam nem lesz tökéletes, nem kapok egy fogfehérítő kezelést. Ez úgy néz ki, hogy az első időpontot mindig lemondom. A másodikra valaki elrugdos. A férjem szokott rámtelefonálni és addig szóval tart, míg meg nem hallja, hogy bejelentkeztem a recepción. Addigra remegek, nem merek újságot sem olvasni, mert annyira reszket a kezem, hogy óriási zajt csapnék a papírral. Szerencsére a fogorvosom a saját stílusomra szabott. Nagy szája van, mindig beszól és jól viseli, amikor mindig visszaszólok. (Például amikor injekciós tűvel a fejem felett egy szőkét bámult a folyosón. Akkor ordítva közöltem vele, hogy ne merészeljen a fejem felett csajozni.) Amikor beterel közlöm vele, hogy az idegösszeomlás szélén vagyok. Ő rutinból hanyatt fektet, mert pontosan tudja mi következik: Beülök a székbe. Látványosan reszketeg tetőtől talpig. Meglátom az injekciós tűt. Szememet szorosan összecsukom. Megkapom az oltás és amint ezen túl vagyunk, besápadok és elájulok. MINDEN EGYES ALKALOMMAL! Tehát, már akkor vízszintesbe tesz, amint a székbe ültem. Ezek után valami hideget fúj az arcomra valamelyik fogásztai célszerszámmal. Az asszisztenstől meg kapok egy hideg borogatást. És amíg elkezdődik a zsibbadás - amely rendszerint csak egy újabb adag szuritól szokott bekövetkezni - szóval tartanak. Az egyik ilyen beszélgetés alkalmával került szóba a dupla vagy szimpla takaró kérdése. Én a hányingeren és szédülésen keresztül nemigen értettem a kérdéskört. Kiderült, éppen azon ment a vita, hogy egy házaspár életében milyen jelentőssége van a dupla illetve szimpla takarónak. Az asszisztens szerint, egy házasságban szigorúan kötelező a közös, dupla takaró. Mert ahol a két fél két külön takaró alatt bújik ágyba, ott nagy baj van. Na, ezen kissé kiakadtam. A férjem és én sosem takaróztunk közös takaróval. Sőt, van olyan, hogy nem tévézünk és nem is alszunk egy szobában. Ő baromira horkol, engem meg zavar. Vagy éppen engem érdekel egy műsor, de őt nem. Én úgy alszom, hogy szorosan magam köré tekerem a takarót, mint egy hálózsákot. Könyörgöm, ezt bármekkora takaróval képes vagyok megtenni, a büdös életben nem jutna neki még egy zsebkendő nagyságú csücsök sem. És a házasságunkkal minden a legnagyobb rendben. Szóval szerintem nincs összefüggés. Biztosan vannak olyanok, akik szeretik érezni egymást minden tekintetben még a takaró alatt is. Nekem azért ennyi privát szféra kell az éjszakában.
Ja, és mi a legfogorvosbarátabb kaja? Ez itt, a kedvencem! Minden mozizós estém megrontója! És az egyik ok, amiért bérletet vettem a fogászatra. (Iszonyat érzés fájós foggal pattogatott kukoricát rágcsálni.)

Fotó innen

A kelt tészta művésze díj

2010-02-11T04:31:00.000-08:00

Díjat kaptam!!!! Nem is akármilyet! Ez egy igen nagy öröm nekem, hiszen imádom a kelt tésztákat, enni is, készíteni is. Kedves barátom lepett meg vele, aki többek között az alábbi oldalt is kezeli http://seraphimtipo.wordpress.com/. Inkább személyesen szoktunk eszmét cserélni kelt tésztákról, kenyerekről, sütésről és arról, hogyan lakassuk jól gyorsan, miné kevesebb munkával férjurainkat. A minap is reneget időt szántunk a megfelelő tepertős pogácsa, valamint a rozsos kenyér elkészítésének legapróbb részleteire. Íme, tőle kaptam meg A kelt tészta művésze díjat. Ő maga kreálta, gyönyörű nem?
És természetesen tovább is adom. Ki más kaphatná meg először, mint Limara, kinek pékségéből már renegetegen sütöttünk csodás süteményeket, kenyereket, kifliket, zsemléket, elkápráztatva ezzel a családot. A másik személy pedig Yasmine, akinke bazárjából szintén szépséges, illatos dolgok bukkananak elő.
Fogadjátok szeretettel és adjátok tovább, ha úgy érzitek...

Hajtogatott leveles tészta

2010-02-10T01:43:00.000-08:00

Ez a leveles tészta ez...ez...nagy kísértés nekem. Szerintem komoly szerepe van a gyerekkori túlsúlyomnak. (hahha...méghogy túlsúly...olyan duci gyerek voltam akivel ma, az egészséges életmód divatjában ijesztgetni lehetne a szülőket. ) Amíg suliba jártam, addig a sarki pékségben szereztem be a napi lekváros levelemet. Aztán jöttek ezek a fránya fornettisek, meg príma pékesek...lépten nyomon beléjük botlottam a metróban és nem és nem sikerült elmenni soha egyetlen előtt sem anélkül, hogy ne egy kis zacskóval távoztam volna a mozgólépcső irányába. Egy idő után már saját magam előtt is kínos volt ez a függőség, és a megvett papírzacskót belegyömöszöltem a táskámba. És onnan lopkodtam ki egyenként a tekercseket. Valahogy úgy éreztem, ha nem látom mit eszem akkor nem is számít. Sajna számított. A jogsi megszerzésének és a saját autónak az egyik nagy előnye volt, hogy nem kellett többet kísértésbe esnem a last minute pékségektől.
Azóta rendeződtek a dolgok. Súlyügyileg is.
De a nosztalgia az nosztalgia és én még mindig nagyon szeretem a leveles tésztát. Tudom, hogy nagyon jó kis hajtogatott leveles tésztákat lehet kapni készen, csak nyújtani, tölteni, enni kell, de a régi idők emlékére én úgy döntöttem: nekem ezt meg kell csinálni. Nem volt nagyon konkrét receptem, csak még anyu emlékeiből sejtettük, mi kellhet hozzá. A kiindulási alap 1 kiló vaj és 1 kiló liszt volt. Valamint egy evőkanál ecet, csipet só és nem tudtuk mennyi víz. Ez kb. 6 dl lett nálam és kiderült, hogy lisztből is kell egy kicsit több, legalábbis a tésztához plusz 10 deka körül meg hát szóráshoz. Anyu mindig azt magyarázta, hogy hát olyan rétestészta jellegűt kell csinálni. Aha. Na de a végeredmény...hát az valami egészen döbbenetes lett. A titok az igazi vajban rejlik, sütőmargarinnal szerintem nem is lehet próbálkozni. Csodás, vajas, ropogós, omlós tészta. Még napok múlva is puha és ropogós volt, csak pár másodperc kellett neki a mikróban és mintha friss lenne.
Ez a mennyiség nagyon sok. Én csak a felét sütöttem ki végül, így is rengeteg süti lett belőle, pedig én nem tudok kis méretű süteményeket gyártani. Viszont a tészta tökéletesen fagyasztható, így a másik felét folpackba csomagoltam és betettem a fagyasztóba. Így bármikor elő tudom venni, csak nyújtani, tölteni, sütni kell és kész.
Oh, és még valami. Nagyon erős karmunkát igényel. Nekem az ötszöri hajtogatás és nyújtás után még két nap múlva is izomlázam volt.
A receptet utólag amúgy megtaláltam itt. Szinte semmiben nem tér el anyuétól, csak annyi, hogy az ecet helyettesíthető citromlével - asszem nekem jó az ecet - és kevesebb vizet ír.

Hajtogatott leveles tészta

Hozzávalók: 1 kg vaj (IGAZI VAJ!!!!!), 1,20 kg kenyérliszt, 1 nagy evőkanál ecet, 1 kávéskanál só, 6-7 dl víz, lekvár-ez csakis sütésálló legyen, mert ebből a tésztából szerintem a többi nagyon kifolyik, nutella, sajt (vagy bármilyen más töltelék)

Először is, a vajat pár órával előbb vegyük ki a hűtőből, hogy kicist puhább legyen és könnyebben tudjunk vele dolgozni. 90 dkg vajat morzsoljunk össze 10 dkg liszttel. Ez tulajdonképpen egy kis lisztes vaj lesz. Dolgozzunk gyorsan,mert ha a vaj elkezd olvadni, akkor már igen nehézkes lesz. Formázzunk belőle egy téglalapot és folpackba csomagolva tegyük 30 percre a hűtőbe. Ez a 30 perc mágikus szám lesz. Közben a maradék vajat keverjük össze az átszitált liszttel,(Kb. 10 dekát tegyünk félre a nyútódeszka szórásához), az ecettel és a sóval. Fokozatosan öntsük hozzá a vizet és dagasszuk, mint egy rétestésztát. Kicsit nehezen kezelhető tészta lesz, de próbáljunk kitartóan dagasztani, amíg kicsit kezelhető állagú tésztát kapunk. Ezt is pihentessük egy kicsit a hűtőben. Amikor letelt az idő, a vizezett tésztát lisztezett deszkán nyújtsuk ki úgy 1-2 centi vastagra. Helyezzük a közepére a folpackból kicsomagolt vajas téglát. A vizes tésztát hajtogassuk rá. Felülről, alulról, jobbról, balról. Így próbáljuk meg kinyújtani szép simára. Nehézkes lesz, de hajrá! Újra hajtogassuk az előzőek szerint. Így csomagoljuk folpackba és menjen ismét 30 percre a hűtőbe. A nyújtás, hajtogatás, csomagolás, hűtőben pihentetés műveletét még négyszer ismételjük meg. Mindig várjuk ki a fél órás pihentetést, különben a vaj nem dermed meg a tésztában eléggé, és ragadni fog. Az utolsó nyújtásnál ha nincs szükség az összes tésztára, akkor egy részét folpacka csomagolva tegyük a mélyhűtőbe. A másik felét pedig nyújtsuk ki. Daraboljuk fel, attól függően, mit szeretnénk. Készíthetünk háromszöget lekvárral töltve, vagy nutellás kiflit. Vagy nagyobb sajtdarabokat beletekerhetünk kifliformába. A lekváros háromszög a kedvencem. A gyerek sajtosat kívánt. A széleit alaposan nyomkodjuk le háromszögek esetében. Tanácstalan voltam, le kell-e kenni a tetejét tojással. Egy párat lekentem, a másik részét nem. Nincs szükség rá. Lekenés nélkül tökéletes. Előmelegített sütőben 180 fokon 15 perc alatt tökéletesen hólyagosra, levelesre, ropogósra sültek.

Fóliában sült vörös sügér párolt zöldségekkel

2010-02-09T04:26:00.000-08:00

Hát, sajnos eljutottunk oda, hogy a meleg kajajegyeket nem lehet beváltani hideg élelmiszerre. Nem örülök. Van itt a közelben egy CBA, ahol eddig remekül el tudtam vásárolni. Férjem otthonról hurcolja műanyag dobozban az ebédet - keményen megtámogatjuk a Curvert - így ami kajajegye maradt, azt elvertem ott. Mármint a CBA-ban. Akkor szereztem be néhány különleges cuccot, meg alapélelmiszert. Csak úgy, mint szerintem sokan mások. Amikor bejelentették, hogy szigorítják a piros jegy elfogadási rendszert én éppen az előtte való napon költöttem el szinte az összes jegyet. Mázlim volt. Mostantól legfeljebb kávét vehetek belőle a munkahelyi büfében. Bár amilyen drága, lehet arra is elmegy majd. Vagy étterem. De oda meg ritkán megyünk.
Mindenesetre így utóljára olyan dolgokat szereztem be, mint vörös sügér, lepényhal, szardellás és lazacos olajbogyó, cukormentes szörpök, tonhalkonzerv...stb.
Ebből a legfontosabb számomra a sügér volt. Férjem szereti az olyan szép, fehér húsú halakat, amelyekben nicsen szálka, csak enni kell. Gordon Ramsay-nél láttam, hogy ő a halat sütőpapírba csomagolva készítette el, párolt zöldségeket rakott a hal alá, így bugyolálta be a papírba, majd betolta a sütőbe. Szépen, gőzölögve szedte elő. Ezt most én is megvalósítottam, de a sütőpapírt fóliára cseréltem. Az ő sütőpapírja kicsit sötétebb színűnek és kicsit vastagabbnak is tűnt, mint az a gazdaságos fajta amit én használok. Biztonságosabb volt fóliába csomagolni a sügért.
Férjem persze a zöldségeket nem volt hajlandó megenni. Köretként még egy kis olívás-fokhagymás-zöldfűszeres tésztát készítettem, maradék tésztából. Nekem az ízlett a legjobban. A tészta. Terheség előtt nagyon szerettem a halat, mostanság inkább csak megeszem ha nincs más, de durván átmentem kannibálba. Húst ennék hússal napestig. Talán egy kis sajtot mellé. Éljen Atkins!

Fóliában sült vörös sügér párolt zöldségekkel

Hozzávalók: 2 szelet vörös sügér, 1 kisebb salátacukkini, 1 szál sárgarépa, pár rózsa brokkoli, spenótlevél, kaliforniai paprika, 30 dkg bármilyen tészta, 5-6 gerezd fokhagyma, olíva olaj, só, bors, zöldfűszerek (bazsalikom, oreganó, petrezselyem), fél citrom leve

A sügért picit sózzuk, borsozzuk és meglocsoljuk a citromlével. Megforgatjuk fokhagymás olíva olajban. Letépünk két darab szép nagy alufóliát. Legalulra 3-4 spenótlevelet teszünk. Erre jöhetnek a tetszőleges zöldségek. Tulajdonképpen bármilyen zöldség megfelel amit szeretünk. Én az összes maradékot levadásztam a hűtőből. A zöldségek tetejére fektetjük a halat. Alaposan becsomagoljuk a fóliába, a széleit lenyomkodjuk, hogy ne tudjon semmi kifolyni.

Közben feltesszük főni a tésztát.

A fokhagymagerezdeket egy fokhagyma nyomón áttörjük. Egy serpenyőbe olíva olajat öntünk, rádobjuk a fokhagymát, a zöldfűszereket. Amikor a tészta kifőtt, a serpenyőnek alágyújtunk, kicsit összeforgatjuk a fokhagymát és a fűszereket, majd rádobjuk a tésztát, sózzuk, borsozzuk és alaposan elkeverjük a fűszeres, fokhagymás olajjal. Utólag is ízesíthetjük bármivel.

A halas batyukat egy tepsibe helyezzük és 175 fokra előmelegített sütőbe tesszük. Kb. 20 perc alatt szépen megpárolódik, az utolsó öt percre nyissuk ki a fóliát és így süssük tovább. A zöldfűszeres tésztával tálaljuk.

Újra Kreatív

2010-02-08T00:50:00.000-08:00

Beától kaptam ismét egy Kreatív Blogger díjat. Ez nekem nagyon nagy öröm, mert tudom, hogy Bea alapvetően nem gasztroblogger. Ennek ellenére szívből ajánlom mindenkinek a blogját, mert nagyon tanulságos és rengeteg erőt adhat bárkinek, akinek életét veszélyztető betegsége van. Bea rákból gyógyult, gyógyulásáról írja a blogot amely nem csak a gyógyulásárl szól, hanem arról is, hogyan, miből, milyen módszerekkel merített erőt ahhoz, hogy emelt fővel és bátran viselje a betegséget. Találtok nála rengeteg egészséges tanácsot, és azt is leírja, mikor mit és hogyan ehetett a betegsége során. Az pedig egyértelmű, hogy a megfelelő táplálkozással számtalan betegség tünetei csökkenthetők. Olvassatok bele, én rendszeresen ellátogatok hozzá. Csodálatos gyógyulás. Tényleg az.
A díjat pedig ezúton is köszönöm!
Hogy kinek adom tovább? Mindenkinek, aki szerepel a rendszeresen olvasott blogjaim között hálából azért, mert mindig feldobjátok a napomat, mert számtalan ötlettel láttok el akkor, amikor tanácstalanul állok egy-egy hétvége előtt.Vagy csak mert jó titeket olvasni. Biztonságot ad, hogy bármely napon bekukkanthatok valakinek a konyhájába és egy kicsit az életébe.

Limara hagymás pogácsája

2010-02-06T01:43:00.000-08:00

A legtöbb szombat estét a barátainkkal töltjük, akik a szomszédunkban laknak. Összeér a kertünk, lassan kéne egy lyukat vágni a kerítésbe, vagy csinálni egy söntést, annyit járunk össze. És ez rendben is van így. Apukám szokta mindig mondani, hogy egy igazi jó szomszéd gyakran olyan, mit egy jó testvér. Igaza lehet. Mióta vidékre költöztünk - ami annyira nem vidék, hiszen Pest vonzáskörzet - kicsit elszakadtunk a régi barátainktól. Egyetlen barátnőm tart ki mellettem, bár ő több, mint barátnő, nevezetes sokat emlegetett Sly, gyerekem keresztanyja. A többiek - ha nem is voltak sokan - valahogy elmaradtak. De szerencsére ott van nekünk a kert túlsó végén ez a két ember, úgyhogy nem is bánom. Tudomásul kell vegyük, hogy az életben kapcsolatok, barátságok jönnek - mennek, minden életszakasznak megvannak a fontos emberei és csak nagyon kevesek maradnak örökre mellettünk. Azokat a keveseket kell igazán megbecsülni. Na, most hogy kifilozofálgattam magam, vissza a pogihoz.
Tehát barátokkal szombat esténként borozgatunk, csipegetünk és órákig jártatjuk a szánkat. Legutóbb is így volt és végre valahára elkészítettem Limara hagymás pogácsáját. Iszonyú finom lett - bár be kell valljam, szerintem egy kicsit túlsütöttem a hagymát és ettől kicsit keserkés lett. De a tészta annyira jó, hogy még másnap is puha és omlós volt. Vannak további terveim a tésztára nézve. Nem is bonyolítom a dolgot, Liamara receptjét megtaláljátok nála ITT.
Az én művem pedig ez lett.

Ricottas kagylótészta

2010-02-05T01:42:00.000-08:00

Anno Rómában voltunk nászúton. Csak 5 napig voltunk ott, és ezalatt az öt nap alatt igyekeztünk mindent megnézni. Ez azt jelentette, hogy amint leszálltunk a repcsiről, rögtön városnézésbe fogtunk, aztán beestünk a szállodába és aludtunk. Reggel hatalmas, orbitális, mindent pusztító reggeli következett - hogy kibírjuk nagyon sokáig - és ismét útra keltünk. Este ágyba beesés, durmolás. Ebből azt akarom kihozni, hogy nem volt az a tipikus romantikus nászút. (Még a hazafelé tartó repülőutat is átaludtuk.) Nem voltak nagy romantikus összebújások, hangulatos vacsorák. Volt azonban sok-sok séta, gyaloglás, városnézés, Vatikán, Angyalvár és egyebek. Mégis, nagyon jó volt. Hiszen az a terv, hogy még jó pár évtizedig boldogítjuk egymást, lesz idő a romantikára is.
Na, Rómában egyetlen egyszer sem ettem jót. De komolyan. A pizza rettenetes volt, függetlenül attól, hogy tudom, a tésztának vékonynak kell lennie és nem kell agyonpakolni feltétekkel sem. De ott akkor is pocsék volt. Fűrészpor ízű. Brrrr....Aztán a spagetti. A férjem röhögőgörcsöt kapott, amikor kihozták a spagettijét az egyik étteremben és rögtön rendelt még egy adagot. Pedig annyira nem nagy étkű, de a két villányi cucc még nekem is kevés lett volna. A ráksalátámban a rák még konkrétan fagyott volt. Ez egy harmadik étterem. Kb. a második naptól kezdve csak reggeliztünk a szállodában és szendvicseken éltünk, akkora csalódás volt. A szendvicsek rendben voltak. Horror áron adták, de mégis. A látvány, a város persze kárpótolt mindezért. És biztosan velünk van a baj. Biztosan a magyar étkekhez vagyunk szokva, és biztos nem elég kifinomult az ízlésünk. Nem értékeljük a jót, közünk nincs az olasz gasztrokultúrához. Mert hallottam ilyen megjegyzést is, amikor egy olasz őrült barátnőmnek tálaltam fel a római kajára vonatkozó kritikát. Biztos vagyok benne, hogy vannak szuperjó éttermek, sajnos mi mindent elkerültük. Legközelebb majd kitartóbban keresgélünk, addig is marad nekünk a józan paraszti ízvilág.
Na de, kedves anyósom a házassági évfordulónk alkalmából meglepett minket valódi olasz kajával. És maradt egy csomó óriási kagylótészta, amelyet egyenesen Rómából hozott. Nekem adta. Én meg hasznosítottam. Hóvégén, amikor azt esszük, ami éppen megmaradt. :o) Maradt ugye az ajándékba kapott tészta, a bekerülési költsége máris nulla. Maradt egy zacskó ricotta. Meg pár szelet bacon még az előző hétről, azóta ott figyelt a hűtőben. Meg apu egy darabka szalonnája, amit ő ottfelejtett én meg kölcsönvettem, majd megadom alapon. Ez lett belőle.

Ricottás kagylótészta

Hozzávalók: 30-40 dkg kagylótészta, 25 dkg ricotta, 3 szelet bacon, 10-15 dkg zsíros háziszalonna, bazsalikom, tejföl, só, bors

A tésztát feltettem főni. Csak addig főztem, amíg éppenhogy kicsit megpuhult. A szalonnákat felkockáztam és egy serpenyőben zsírjára pirítottam, jó ropogós lett. A ricottát kicsit megborsoztam minimálisan sóztam, elkevertem bazsalikommal -sajna csak szárított volt otthon - majd ráöntöttem a szalonnából kisült zsírt. Elkevertem és utólag hozzáadtam a szalonnapörcök két harmadát. Ezzel töltöttem meg a tésztákat. A tésztákat olíva olajjal kikent jénaiba sorakoztattam, szorosan egymás mellé. Rászórtam a maradék szalonnát és egy tesákanállal tejfölt pakolásztam rá. Így toltam a sütőbe, 180 fokra, kb. 20 percre. Isssteni fiom volt!

Kakaós csiga és szilvás bukta

2010-02-02T11:21:00.000-08:00

Hiányzott már az élesztő. Nagyon szeretem a kelt tésztákat. Bár szerintem csak frissen jó. Legyen bármilyen omlós a tésztája, valahogy másnaposan már nem igazán szeretem. Bár...nem tudom ismeritek -e azt az érzést, amikor megvan a vasárnapi ebéd. Teleetted magad, de annyira, hogy csak kiterülni tudsz, még a mackónadrág is szorít és hanyattfekve kapkodsz a levegő után. Na. És akkor ejtőzöl, lefekszel aludni - bucilni ahogy családunk szavajárása tartja - és úgy egy óra múlva olyan farkaséhesen ébredsz. De nem ám akármire. Akkor bizony csakis az édesség az, ami kell a szervezetnek. A vércukorszint szinte ordítva követel csokit, süteményt, bármit. És nem tudod átverni édesítőszerrel, gyümölccsel, ilyen- olyan egészséges alternatívákkal. Nos, olyankor azért másnaposan is jöhet a kelttészta. Oltári pusztításokat szoktunk végezni. Ilyen szempontből szerencse, hogy a hétvége csak két nap.
Na de mindegy is, hétvégén minden kelt tésztát igényelt. Szüleim szomszédjában egy erdélyi család lakik, akik ellátták anyut egy nagy vödör, eredeti, kemény szilvalekvárral. Azonnal lenyúltam a felét. Galád gyerek fosztogatja a szüleit. Ebből csakis szilvásbukta kerekedhetett. Na meg kakaóstekercs.Mármint nem a szilvából. Csak hogy a bukta ne legyen magányos. Éljenek a boldog békeidők.
Nem variálom túl. A kelttésztám már jól bevált, édesekhez ezt szoktam használni. Csempészek bele tejszínt, szerintem nagyon finom, puha lesz tőle a tészta, és egyébként is nem ÉGJEN hanem ÉLJEN a zsír. csakazértis. (Bocs, nincs jó hangulatom.)

Kakaós tészta és szilvás bukta

Kelt tészta hozzávalók: 60 dkg liszt, egy csipet aszkorbinsav, egy teáskanál sikér, fél kocka élesztő, 1 dl tej, 1,5 dl tejszín, 3 evőkanál cukor, 5 dkg olvasztott vaj, 2 teáskanál vaníliás cukor, csipet só, 1 tojás

Kakaós töltelék: 3 evőkanál kakaópor (én Hollandot használok mindenbe), 1 tábla étcsoki, 1 evőkanál porcukor, olvasztott vaj úgy 5 dkg

Szilvás töltelék: szilvalekvár (vagy ami van otthon, csak ne legyen túl folyós)

Az élesztőt langyos tejben felfuttattam. A lisztet átszitáltam, hozzáadtam a sikért, az aszkorbint, valamint a sót és a cukrot. Összekevertem, hozzáütöttem a tojást majd az élesztős tejet. Kicsit elkevertem és ment bele a tejszín is, valamint az olvasztott vaj. Bedagasztottam és kelesztettem langyos helyen egy órán át. Amikor szépen megkelt, kétfelé vettem. Kinyújtottam az egyiket téglalap alakúra. Megkentem olvasztott vajjal, megszórtam a porcukorral elkevert kakaóporral és rátördeltem a táblányi étcsokit. Feltekertem, mint a bejglit és feladaraboltam. Sütőpapíros tepsire kerültek.

A másik tésztát szintén kinyújtottam. Kockákat vágtam, közepére egy teáskanálnyi lekvár (jó púpos kanál ám) és batyut formáztam belőle. Szintén sütőpapíros tepsire sorakoztak. Pihentek így még fél órát, majd lekentem tejszínnel. 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt megsültek.

Póréhagymás-tárkonyos raguleves csirkehússal

2010-02-01T02:04:00.000-08:00

Nálunk minden hétvégén van egy biztos pont. A leves. A férjem ugyanis imádja, ezért minden szombat reggel fel kell tennem főni egy finom, húslevest, csontlevest, ragulevest, burgonyalevest, borsólevest...stb. Én annyira nem gerjedek a levesekre. A jó hús és csontlevest megeszem, na de azt sem mindig vagy minden hétvégén. Amit nagyon szeretek, az a tárkonyos raguleves, az a fincsin behabart, fehér...nyammi. Sajnos azonban a férjem nem szereti a tejfölös-tejszínes leveseket, csak azt az igazi húslevest alapú dolgokat eszi meg szívesen. Most sikerült egy olyan verziót összehoznom, ami mindkettőnknek megfelel. Kivételesen én is megkívántam a meleg levest, biztos emiatt a rettenetes fagyos időjárás miatt. Olyat szerettem volna, amiben van egy kis hús és nagyon megkívántam a tárkonyt. Az alábbi finomság lett belőle. Igazi, jó ízű, kicsit különleges, kicsit pikáns, kicsit húsos, kicsit tárkonyos. Már az illata is mesés volt. Egy hatalmas fazékkal pusztítottunk el családilag két nap alatt. ha már unod a húslevest, próbáld ki!

Póréhagymás-tárkonyos raguleves csirkehússal

Hozzávalók: 30 dkg csirkemell filé, egy szál póréhagyma, egy fej vöröshagyma, 10-15 dkg igazi vaj (a margarin ez esetben bűn), 3 szál sárgarépa, 2 kisebb szem burgonya, 2 szál fehérrépa, kis darab zeller, tárkony, ételízesítő, fehérbors, cérnametélt, esetleg tejföl a tálalásnál

Egy leveses fazékba dobjuk bele a tiszta vajat és olvasszuk meg. Karikázzuk fel a pórét, a répákat, daraboljuk fel a zellert, kockázzuk fel a csirkemellet. Amikor a vaj teljesen megolvadt, dobjuk rá felkockázott csirkemellet és fehéredésig pirítsuk. Ekkor szórjuk rá a pórét, keverjünk rajta egyet, majd az összes többi zöldséget is adjuk hozzá. Kicsit pirítsuk össze, majd öntsük fel vízzel, hogy bőven legyen leve. Dobjunk bele egy fej vöröshagymát egészben, szórjuk meg ízlés szerint ételízesítővel és fehér borssal. Forraljuk fel, majd fedő alatt lassú tűzön főzzük, míg a zöldségek szinte teljesen megpuhulnak. Ekkor szórjuk meg ízlés szerinti mennyiségű tárkonnyal (én nem sajnáltam) és dobjuk bele a felkockázott burgonyát. Közben főzzük ki a cérnametéltet. Amikor a krumpli is megpuhult, zárjuk el a gázt. Sűrű, pórés, kellemesen vajas de nem zsíros levest kapunk. Cérnametélttel tálaljuk. Aki szereti, tehet bele egy kiskanál tejfölt. Én bevallom tettem bele, elkevertem és iszonyú finom, forró, illatos levest kaptam.

Itt még nincs benne a tészta és tejöl

Túrógombóc

2010-01-30T01:21:00.000-08:00

Egyszer már megzenésítettem életem első túrógombócának a történetét itt. Na, ugye akkor annak nem lett jó vége, a gombócaimmal csak azt a megjegyzést érdemeltem ki, hogy nem vagyok feleségtípus. Megcáfolni látszik a kijelentést, hogy azért csak-csak elkeltem, és a párom még nem panaszkodott. Lehet persze, nem mert. Azonban most, ennyi év után elég erőt éreztem magamban ahhoz, hogy ismét belevágjak a túrógombócolásba. Lesz ami lesz. Elvégre szilvás gombócot már készítettem, rendben is volt. A régi rossz emlékek azért kísértettek, de segítségül hívtam anyukámat. Megbeszéltük, hogy este együtt bekeverjük a masszát és nekem másnap csak annyi a dolgom, hogy forró vízben kifőzzem és meghempergessem a zsemlemorzsában. El is mentem és bevásároltam. vettem túrót. Az első kritika azonnal meg is érkezett, anyu közölte: Édes lányom, ebből bizony nem lehet rendes túrógombócot készíteni. Basszus. Ellepte a lila köd az agyamat. Hát nincs elég stresszem ezen a hülye gombócon, már túrót vásárolni sem tudok????? Én ugyanis azt a zacskós, fél kilósat vettem. Anyu szerint csak abból a tutter, kockára csomagolt fajtából lehet igazi, nagyon puha, gyenge, zsenge gombócot csinálni. Márpedig én olyat akartam. puhát, omlósat, gyengét, zsengét. Közöltem vele, hogy nem érdekel, ő az évszázados háziasszony, oldja meg, mert én bizony vissza nem megy a hülye közértbe másik egy kiló hülye túróért csak azért, hogy más csomagolása legyen. Oké. Be is kevertük. Közöltem anyuval, nem elég édes, cukrozzuk meg. (Sikíts Norbi, sikiíííííts!!!!) Azt mondta, azt nem lehet, úgyis csak kiázik belőle. Majd cukrozzam utólag ahogy akarom. Ebben apukám is egyetértett, hogy ezt így előre nem lehet cukrozni, mert iázik, kiolvad, levet enged. Oké, hallgass a főszakácsra. Massza egy éjszakára ment a hűtőbe. Másnap nagy fazék - mert állítólag az kell, hogy elférjenek - víz forral. Bugyog, zubog, gombóc gyúr szigorúan vizes kézzel. Zsemlemorzsa megpirulva - kissé talán túlságosan is - várakozik. Gombóc vízbe bele. Eddig oké. Feljön a víz tetejére. Még mindig oké. Kicsit még fő, továbbra is oké. Óvatosan kiemel, bele a morzsába, forgatni próbál és nagyon nem oké. Hullik szanaszét. Ajjaj. Túlfőztem, vagy nem eléggé? Anyu telefon. Anyu szerint: Megmondtam kislányom, nem volt jó a túró. Majdnem elbőgtem magam. Ez lett volna a szombati ebéd. A telefont lecsaptam, majd én megoldom. Oké, kicsit szétnyílnak, meg dőlnek...na de. A taktika szerint beletettem a morzsába, kicsit megvártam míg kihűl, hogy hozzáérhessek. Akkor megfogtam, beleforgattam a morzsába és így ebben az állapotában kicsit összenyomorgattam, újra gombócot gyúrtam belőle. És láss csodát...a nagy része gombóc is maradt. Ízre nagyon jó volt, nagyon puha és túrós és omlós. Porcukorral és tejföllel ettük. De azért legközelebb olyan kockára csomagolt túrót veszek.

Túrógombóc

Hozzávalók: 1 kiló túró, 3-4 maréknyi búzadara, 5 tojás, 1 csomag vaníliás cukor, zsemlemorzsa

Tehát, a túrót egy tálba öntöttem, hozzáütöttem 5 darab tojást majd marokkal mértem hozzá a búzadarát. Nekem úgy 3-4 maroknyi ment bele. Összekevertem, hogy szép sima legyen, ment bele a vaníliás cukor és ennyi. Egy éjszakára a hűtőbe tettem, hogy a búzadara megszívja magát. Másnap lobogó vizet forraltam. Fontos, hogy tényleg forró legyen és forrásban legyen, különben tutira szétfőnek az egyébként is pengeélen táncoló gombócok. Amikor feljönnek a víz tetejére, még hagyom egy max. két percig főne és ekkor óvatosan kiemelem egy szűrőlapáttal. Beleteszem az előzőleg megpirított zsemlemorzsába. (Én csak úgy szárazon pirítottam, olaj nélkül.) Anyukám össze szokta rázogatni, de lehet az ő gombócai sokkal stabilabbak.Én óvatosan körbeforgattam. Tálaláskor porcukor, tejföl vagy esetleg valamilyen gyümölcsöntet, esteleg vaníliasodó kerülhet még az asztalra.

Képen nem röhögni, én így is büszke vagyok rá. :o)

Habos almás

2010-01-29T00:59:00.000-08:00

Gyerekkoromban szinte minden nyarat a nagymamámnál töltöttem egy aprócska faluban nem túl messze Budapesttől. Amint megkezdődött a nyári szünet engem anyuék összecsomagoltak és kiszabadítottak a panelből, nagymamám pedig megnyert engem arra a cirka 2 hónapra. Nagyon élveztem. Tojásokat szedtem a tyúkok alól, kukoricadarát kevertem be nekik, ettem a földből kitépett spenótot, a homokos földi epret és mezítláb rohangáltam reggeltől estig. Úgy november közepére sikerült az összes talpamba ivódott kosztól megszabadulni. Ez egy apró falu ahol egyrészt mindenki ismeri egymást, másrészt tuti, hogy minden második ember rokonságban van. Élt és hála Istennek még ma is él a faluban egy Mancika néni. Süteményes Mancika. Nem múlhatott el egyetlen lagzi, búcsú vagy komolyabb ünnep a faluban, hogy Mancika néni ne virítsa a finomságait. Azóta is azt tartom, hogy nála jobb lagzis sütit ezen a világon senki nem csinál. A hólabdája egyszerűen legendás, még soha nem ettem olyan finomat. A receptjeit nem nagyon osztogatja, érthető módon. Ám van egy, ami kiszivárgott. Az én nagymamám leginkább a sós sütiket szerette, ritkán készített édességet - az anyu kiváltsága volt. Ám volt ez a bizonyos falusi habos almás. Bevallom, nem igazán rajongok azokért a sütikért, amelyeknek tojáshab van a tetején. A Rákóczi túrós sem a kedvencem. Ám ezt - talán a falusi emlékek miatt - mégis szívesen megeszem. Biztosan sok nagymama ismeri és sok vidéki faluban kerül az asztalra, nekem ez mégis olyan Mancikás.Jókajánál is felfedeztem, igazság szerint innen jött az ötlet, hogy előkotorjam a receptet. Nem sok eltérés volt, talán csak annyi, hogy nálunk szilvalekvár volt az alma alatt és az almát lereszeltük. Egyébként nagymama kompatibilis.

Habos almás

Hozzávalók: 2 dl tej, egy csomag sütőpor, 4 nagyobb alma, 10 dkg vaj, 20 dkg porcukor, 2 tojás sárgája, 1 citrom héja és leve, liszt, 10 dkg reszelt mandula, szilvalekvár, szegfűszeg, fahéj, a tojáshabhoz 10 dkg porcukor

A lisztet keverjük össze a sütőporral. A vajat keverjük simára a tojássárgákkal és vajjal, reszeljük bele a citrom héját. Adjuk hozzá a tejet, kicsit keverjük össze, majd annyi lisztet szórjunk bele, hogy szép sima, de sűrű tésztát kapjunk. Egy tepsit vajazzunk és lisztezzünk ki. Simítsuk bele a formát és 180 fokra előmelegített sütőben süssük addig, míg a teteje megszilárdul. Addig reszeljük le az almát, locsoljuk meg a citrom facsart levével. Ízlés szerint adjunk hozzá cukrot, fahéjat és szegfűszeget. Alaposan keverjük össze. Ha a tészta megszilárdult, egy teáskanállal dobjunk rá kis szilvalekvár halmokat. A szilvalekvárt, ha valódi, kemény és házi úgyis esélytelen szerintem kenni. Nekem éppen ilyen van otthon...erdélyi szilvalekvár, na az nem éppen kenős. Majd ezekre a kis halmokra simítsuk rá az ízesített almát. A tetejét hintsük meg 10 dkg reszelt mandulával. Így mehet a sütőbe újabb tíz percre. Ez alatt a porcukorral verjük fel a tojáshabot. Én direkt annyi porcukorral vertem, hogy habcsókos legyen. Így hajlandó vagyok megenni. Szép fényes lett, nem túl kemény. Ezt rákentem az időközben elkészült almás sütire. Ismét vissza a sütőbe, de már csak kb. 150 fokra. Addig süssük, míg a hab egy kis színt kap és megszilárdul. Ha van kéznél még tojésfehérje, érdemes legalább még egy-két fehérjét hozzákeverni, hogy a habréteg magasabb és mutatósabb legyen. Akkor szeleteljük fel, ha kihűlt.

JÖNJÖNJÖNJÖN!!!!

2010-01-28T06:21:00.000-08:00

És igen és igen és igen!!!!!!!!! Hamarosan!!!!

Grízes meggyes

2010-01-28T00:58:00.000-08:00

Ezt a receptet még régebben láttam valahol. Nem konkrétan ezt, csak valami hasonlót. Sajnos már nem emlékszem, kinél és mikor, de ha valaki ráismer, akkor annak most itt mélységes mea culpa, hogy ennyire lyukas az agyam.
Egyik este valami nagyon gyorsra és nagyon meggyesre vágytam. Kaptam férjemtől karácsonyra ezt a tuti kis konyhagépet. Már régen csorgattam rá a nyálamat, szerencsére emlékezett rá és betette a fa alá. Az a legjobb benne, hogy nem túl nagy, nem kell elpakolni, elfér a konyhapulton, mindig kéznél van. Két funkciót használok rajta igen sűrűn. Az egyik a narancs facsarás. na, az egy szuper dolog. Csak bekapcsoljuk és dől a narancslé. Egyszerre ki szoktunk facsarni majdnem egy litert, azt be a hűtőbe és két napig isszuk. Másrészt remek kevert sütiket lehet vele készíteni. Csak bedobálom a hozzávalókat a többi meg intézi Jenő. Valamiért ezt a nevet adtam neki. Jenő a kiskukta. :o) Tehát Jencike kever, kavar, ha éppen tojáshabra is szükség van, akkor egyszerűen átöntöm a masszát egy másik tálba, kis öblítés és máris verheti a habot is. Aztán mindent bevágok a mosogatógépbe. Kevés piszkos edény, gyors meló, isteni sütik. Jencike az új barátom. Ez a meggyes dolog is a segítségével készült. Kb. 10 perc alatt elkészült az egész, utána már csak sütni kellett. Jencikének egy nagy baja van. Nem vajazza ki a tepsiket. De azért még nagyon kedvelem. Persze nem állna meg az élet nélküle, mégis könnyebb vele. Pláne egy izgága 16 hónapossal a hónom alatt.

Grízes meggyes

Hozzávalók: 20 dkg puha vaj, 20 dkg porcukor vagy sütőcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 4 db tojás, 1 citrom reszlet héja, 2 dl tejszín, 10-15 dkg búzadara, fél csomag sütőpor, 50 dkg liszt, egy nagy üveg meggybefőtt, vagy aki szerencsés és van neki friss, akkor ugyanennyi friss meggy vagy cseresznye. (Az én lefagyasztott készletem sajna elfogyott.)

A vajat habosra keverjük a cukrokkal, majd belereszeljük a citrom héját, és egyenként hozzákeverjük a tojások sárgáját. A lisztet a sütőport és a búzadarát alaposan összekeverjük és hozzászórjuk a masszához. Viszonylag simára keverjük és hozzáöntjük a tejszínt. Ha túl hígnak tűnne a tészta, pici lisztet mér szórhatunk hozzá. A tojások fehérjét kemény habbá verjük és végül egy lapáttal ezt is óvatosan a tésztához keverjük. A tészta máris készen van. Kivajazunk és kilisztezünk egy torta vagy egy piteformát, nekem egy 26 centis volt. A masszát belesimítjuk és a tetejét kirakjuk a meggyel. Ha kisebb formánk van, akkor csak a tészta felét simítsuk bele és erre rakjuk a meggyet, majd mehet rá a maradék tésztából még egy réteg. 180 fokon süssük úgy 50 percig. Én fél óra elteltével letakartam alufóliával, mert égésveszély fenyegetett. Szerintem ez sütőfüggő. Amikor készen volt, kiborítottam a formából és megszórtam porcukorral. Isteni illata volt. (És az ízére sem volt panasz.)

Lekváros kosárka

2010-01-23T02:50:00.000-08:00

Hetekkel ezelőtt rendeltem 30 darab kis kosárka formát. Annyira régen volt, hogy mostanra el is felejtettem az oldal címét. Semmi reakció nem jött a rendelés után, hogy mikor hoznák, stb. Na mindegy, gondoltam valami nem sikerült, meg is feledkeztem róla. Mígnem egy nap megérkezett a munkahelyemre a formácskacsomag. Ajánlott levélként, egy borítékban. 2000 ft-ért, pedig 800 - nál nem volt több az ára. Hát bizony, postaköltség. De basszus, ennyi???? Mindegy, meglepinek fogtam fel, mert a cirka 4 hét alatt mire ideért tényleg kiment a fejemből. Otthon aztán előbányásztam a januári Vidék Ízét. Abban van egy jó kis kosárkás recept. Bár így utólag...csak a tésztareceptet készítettem az újságból, na de az nagyon rendben volt. Igazi vajas, omlós, nagyon jó alap volt. Csak velem volt a baj. Elfelejtettem előmelegíteni a sütőt. Pedig 30 darab kosárka formát egyenként kivajazni egyrészt nem gyors meló, másrészt cseppet sem szórakoztató. És nem mellesleg ennyi idő alatt bemelegedett volna a sütő is. De nem, én inkább szépen kivajaztam majd megtömködtem a finom tésztával. Aztán bekapcsoltam a sütőt. És meggyőztem magam, hogy áh, rendben lesz ez. Aha. Betettem a kosárkákat és arra lettem figyelmes, hogy összemennek a kosarak. A szélei kissé lecsúsztak. És annyira nem lett kosárka, vagyis nem lett túl nagy a mélyedés. Azért kihoztam belőle a legtöbbet, meg ízre is okés volt...meg amúgy is így legalább nem ment bele annyi töltelék és nem lett túl tömény. És magyarázhatom én itt a bizonyítványom, mert ezt bizony elcsesztem és kész. ELŐMELEGÍTENI!!! Felfogom írni a hűtőre...ööö vagyis a sütőre...
Ja, és mivel már untam a csokis dolgokat, fehér csokival gondoltam bevonni a piros lekváros kosárkákat. És tudtátok, hogy a fehér csoki nem fedi be a piros lekvárt...? Na, sebaj...ízén nem rontott.

Málnalekváros kosárkák

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 20 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 1 tojás, 1 csomag vaníliás cukor, liszt a nyújtáshoz, vaj a formák kikenéséhez

A töltelékhez: 1 üveg málnalekvár, 2 tábla fehér csoki, 1 dl tejszín

A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, hozzáadjuk a porcukrot, a vaníliás cukrot meg a tojást. Az omlós tésztát gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, cipóvá formázzuk és fóliába csomagolva 30 percig pihentetjük a hűtőben. A tésztát ezután lisztezett deszkán kinyújtjuk, és kibéleljük vele a kivajazott kosárkákat. Az alját megszurkáljuk villával, és 180 fokra ELŐMELEGÍTETT (bár sejtem, hogy ez inkább magamnak szól, másnak nyilván több esze van meg több rutinja) sütőben világosra megsütjük. A darabokra tördelt csokoládét vízfürdőben felolvasztjuk, hozzákeverjük a tejszínt és alaposan elkeverjük. Az elkészült, formákból kiborított kosárkákat alaposan megkenjük a málnalekvárral, majd ráöntjük egy teáskanállal a fehércsokis masszát és hagyjuk megdermedni. Másnapra remekül megpuhul. Ha kínos az átlátszó réteg, készítsük fekete csokiból a mázat, úgy sokkal esztétikusabb.

Csilis-citromos tészta pirított rákkal

2010-01-22T04:21:00.000-08:00

Nagyon megkívántam a tésztát. Régebben mindig alapos és sűrű és nehéz mártásokkal ettem meg. Mint a bolognai, milánói meg a tejszínes mártások. Nahát azért szerettem azt is. De amióta a férjemmel felfedeztük a sima olíva olajos tészta szépségét, többnyire egyszerűbb tésztaféléket készítek. Ez is egy ilyen. Tulajdonképpen a tök szokásos fokhagymás-citromos-olíva olajos tésztának indult kevés pirított rákkal. De éppen a Spektrumot néztem, ahol hasonló ételt főztek, vagyis rák készült ott is, de a citromos tésztára csili is került. Mekkora ötlet, hát az van itthon nekem is! Aztán a tévében elkezdtek szalonnát pirítani. Ismét homlokra csap - hát persze, nekem is kallódik pár szelet bacon a hűtőben. Szóval, így lett egy kicsit pikánsabb a pasta, de annyira, de annyira jó volt...Lövésem nincs, kitől loptam az ötletet, de hála érte. A férjem a szombati úszásából hazatérve bevágott egy akkora adagot - mondván, hogy a rák fehérjében dús és építi az izmokat. Ahhha....én csak főztem, nekem mim épült?????

Csilis-citromos tészta pirított rákkal

Hozzávalók: 25 dkg fagyasztott koktélrák, 1 citrom reszelt héja és leve, 1 csomag makaróni tészta, olíva olaj, kukukkfű, oreganó, bazsalikom, só, bors, 1 FEJ! fokhagyma, 2-3 szelet bacon, 2 darab friss csili paprika

A rákot még reggel kivettem a hűtőből, egy-két óra alatt nekem ki is olvadt. A tésztát forró vízben al dante főztem. Közben a bacont alaposan lepirítottam, hogy reccenjen. Alá öntöttem pár evőkanál olíva olajat és a fejnyi fokhagymát fokghagymanyomón át belenyomkodtam. Ráreszeltem a citrom héját, a citrom levét pedig a rákokra csurgattam. Kevergettem, beledobtam a jégkocka tartókban tárolt fagyasztott kaukkfüvet, oreganót és bazsalikomot. Ez lehet persze friss vagy akár szárított is, de ez utóbbi esetben ügyeljünk, hogy ne égjen meg a szárított fűszer. Kevergettem egy kicsit, önöttem hozzá még egy kis olajat és amikor majdnem kész volt -a mi pár percre tehető, hiszen ezek csak a fűszerek elegye - beleaprítottam a friss csilli paprikát. Ekkor rádobtam a rákot, pirítottam még két-három percig, majd beleöntöttem a közben kifőtt tésztát és az egészet alaposan összekevertem. Talán pici parmezánt elbírt volna, de az pont nem volt otthon. Éppen csak annyira volt csípős, amennyivel lett egy pikáns felütése és a bacon ahogy ropogott a fog alatt nagyon feldobta ennek az egyébként 20 perces tésztának az ízét.

Tortillába tekert mézes-mustáros csirke

2010-01-21T02:05:00.000-08:00

Sajnos elég ritkán eszem kenyeret. nem azért, mert nem szeretem, hanem mert nem igazán engedhetem meg magamnak. Ez alól nem kivétel a teljes kiőrlésű vagy a rozskenyér sem, mert hiába...nem ismerek mértéket, ha kenyérről van szó. Nagy ritkán persze bűnözés van, de általában kerülöm. Viszont olyan vagyok, mint Joey a Jóbarátokból, imádom a szendvicset. Reggelire, ebédre, vacsorára. És mindennek orvoslására szerintem nagyon jó dolog a tortilla. Kevés kalória, remek kenyérpótló és annyi, de annyi mindent lehet beleszuszakolni ami két szelet kenyér közé sose férne. Sajnos iszonyú drága, annyi időm pedig nem mindig van, hogy saját kezűleg készítsek. ha igen, akkor meg iszonyú gyorsan elfogy. Nemrégiben azonban az Auchan-ban belefutottam valami szuper leárazásba. Egy 6 darabos tortilla csomag alig 400 forint volt és ennek én úgy megörültem, hogy vettem vagy 5 zacskóval. És ami a legjobb, hogy volt teljes kiőrlésű lisztből készült is. Most végre eljött a tortilla ideje. Lesütöttem egy csomó húst, vettem egy nagy adag salátát és közöltem a férjemmel, hogy most akkor napokig ezt esszük. Na, nála a napokig kettő nap lett. Én egész héten elleszek vele. Mondjuk a hús már elfogyott, de nekem éppen olyan jó salátával, sonkával és sajttal is. Persze a kicsi meg a férj szigorúan hússal kívánta...köretnek kicsi sült krumplit, nehogy éhesek maradjanak.

Tortillába tekert mézes-mustáros csirke
Hozzávalók: 1 kg csirkemell filé, 2 evőkanál méz, 3 nagy evőkanál mustár, pici piros arany, só, bors, fokhagyma, kakukkfű, rozmaring, olívaolaj
A salátához: salátakeverék, paradicsom, kígyóuborka, lilahagyma, joghurt, 2 gerezd fokhagyma
Tortilla lapok
A húst egy nappal előtt csíkokra vágtam. Olívaolajból, a fűszerekből, mézből, mustárból, fokhagymanyomón áttört fokhagymából, piros aranyból pácot készítettem. Ebbe forgattam bele a húst, és egy éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap elővettem a salátakaveréket, mély tálba öntöttem. Rákarikáztam a paradicsomot és a kígyóuborkát. A hagymát vékony csíkokra vágtam. 2 dl joghurtot összekevertem két gerezd áttört fokhagymával, sóval és borssal.
A húst egy mély serpenyőbe borítottam és nagy lángon addig pirítottam, míg teljesen bebarnult a külseje. A tortillákat mikrohullámú sütőben átmelegítettem. A tortilla lapra halmoztam egy nagy adag salátát, rá került húst, erre csíkozott lilahagyma, majd leöntöttem a joghurtos szósszal. Feltekertem és átszúrtam egy fogpiszkálóval, hogy tálalásig ne boruljon szanaszét. A burgonyát hosszú, vékony csíkokra vágtam, kisütöttem és ezzel tálaltam a tekercseket. Nagyon finom volt.

Locatelli keksze

2010-01-20T04:05:00.000-08:00

Nemrégiben sikerült hozzájutnom Locatelli Ízek Itáliája című könyvéhez. Na, végre egy olyan kiadvány, amire tényleg tudok gerjedni. Nekem például a legutóbbi Ramsay még csak langyos sem volt. Ez viszont olyan, mint egy valódi gasztro Biblia, de szerintem sokan ismeritek, úgyhogy minek nyáladzak itt. Imádom a kekszeket és ebben bizony akad néhány. Az elejéről kezdtem, úgyhogy körülbelül aznap, hogy megérkezett, gyorsan el is készítettem a Sablé kekszet. Annyit változtattam, hogy tettem bele citromhéjat. Nekem az kel a kekszbe...másrészt, nekem nincs keksznyomóm, szaggatni meg nem akartam, mert nyakamon egy 16 hónapossal az annyira nem időtakarékos. Úgyhogy egyszerűen csak gombócot formáztam és lelapítottam a tenyeremmel. A gyerek úgyis jókat nevetett mikor készültek a gombócok, ugyan nem értem, mi ebben olyan szórakoztató, de legalább elvoltunk. A keksznek már az illata is remek volt. Én alapból dupla adagot csináltam, mert a férjem valami buliba vitte szombat este, ahova én a kekszeket küldtem magam helyett és ahol vélhetően sokkal jobban örültek a kis csomagnak, mint nekem. :o) Van önkritikám, nem kedvelhet mindenki. Ám kevésnek bizonyult, mert az otthon maradt adagot simán meg lehet enni pár óra alatt. Fémdobozban tárolás....hahhh...el sem jutott a dobozig.

Locatelli sablé keksze
Hozzávalók kb. 15-20 darabhoz
200 g vaj, 400 g liszt, 2 g sütőpor, 100 g kukorica liszt, 200 g porcukor, 2 tojássárgája, csipet só (én reszeltem bele citromhéjat és adtam hozzá két teáskanál valódi vaníliás cukrot...bocs)
Fontos, hogy a vaj legyen puha, tehát vegyük ki a hűtőből a műveletek megkezdése előtt úgy egy órával. A lisztet keverjük össze a sütőporral, adjuk hozzá a sót és a kukoricalisztet és az egészet alaposan keverjük össze. A vajat és a porcukrot szintén keverjük össze. Én betettem késes robotgépbe, így szép massza lett belőle. Beledobtam a tojássárgáját, ezt is alaposan összekevertem, majd mehetett hozzá a sütőporos lisztkeverék, a vaníliás cukor és a citromhéj. Addig kevergettem, míg szépen összeállt, aztán kézzel gyorsan cipóba gyúrtam, fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe. Nekem csak egy órát maradt a hűtőben, Locatelli ennél jóval többet tanácsol. Sajna nekem erre nem volt elég időm. De a végeredmény azért jó volt. Szóval, egy óra múlva kivettem, gombócokat formáztam, rátettem sütőpapíros tepsire és kissé lenyomkodtam az ujjammal. Ilyen kis lapos körök lettek belőle. A sütőt 170 fokra kell előmelegíteni és a kekszek 13 perc alatt sülnek meg. (Tényleg melegítsük elő a sütőt...én ezt annyiszor bebukom!)

Vaníliás-barackos rizskoch...vagy rizskók....vagy rizsfelfújt, ahogy tetszik

2010-01-15T02:14:00.000-08:00

Én nem rajongok érte. Nem tudom, de se a tejberizs, sem a tejbegríz nem kedvencem. A szülés után ezekkel a dobozos, alacsony zsír és kalóriatartalmú tejberizsekkel fogyóztam, lehet akkor lett csömöröm tőle. Bár ha jobban belegondolok, előtte sem ettem meg. Érdekes, hogy a gyerekem sem szereti, amikor még kisebb volt, kínálgattam és persze egy csomó időt elpepecseltem, hogy az ő igényeinek megfelelően készítsem el. Meg sem akarta kóstolni, csak prüszkölt tőle. Így lett 2:1 arány, mert a férjem viszont imádja. Valamelyik nap ötletelt, és kitalálta, hogy bizony enne egy jó rizsfelfújtat. Egyszer már próbálkoztam ám ezzel. Akkor feltettem főni a rizst. Először kicsi vízzel, aztán tejjel. Aztán az egész fogta magát és hiába kevergettem, elkezdett leégni. És a rizs valahogy nem akart puhulni. Azzal nem igazán voltam akkoriban még tisztában, mennyire kell a rizsnek felszívni a tejet. Azt hittem teljesen. Szóval sikerült egy kissé kemény és száraz tejes rizst összeállítanom. Gondoltam majd a sütőben megpuhul. (Amatőr.) Elkevertem vajjal, tojássárgájával meg a fehérjével és beleöntöttem a legnagyobb tepsimbe, mert azt hittem majd ez is úgy feljön mint a kevert sütik. Na persze. Nem jött fel. (Nahát!) És fura száraz maradt és papírvékony. A férjem - aki akkor még nem volt az - nem akart megbántani. Azt mondta, egybe kell borítani két szeletet és akkor pont optimális a magassága. A száraz állagáról nem nyilatkozott, de mivel szinte az egész tepsi a nyakamon maradt, nem voltak illúzióim. Na ilyen háttér után most újra belevágtam. És most annyira jól sikerült, hogy a férjem elolvadt. Maimoni-tól loptam azt az ötletet, hogy kuglófformában süssem meg. Hála érte! (Úgy tűnik lopkodós hétvégém volt.)

Vaníliás-barackos rizskoch

Hozzávalók: 0,5 kg rendes zacskós rizs, kb. 0,75 l tej, kevés víz, 2 tasak vaníliás cukor, 4-5 evőkanál sima cukor (jaj, nagyon édesen szereti az Úr), kávéskanálnyi fahéj, 1 konzerv őszibarack, vagy ha valaki szerencsés és van, akkor barackbefőtt, 10 dkg sima teavaj

A rizst annyi vízben amennyi ellepi felteszem főni. Főzögetem, amíg ezt a vizet magába szíva. Aztán felöntöm bőségesen tejjel. Nyakon öntöm cukorral, vaníliás cukorral (Lekvároskuktától csodás házi vaníliás cukrot kaptam.) És sűrűn kevergetem. Folyamatosan utánaöntöm a tejet. Addig öntöm a tejet és főzöm, míg a rizs teljesen, tökéletesen megpuhul. Annyi tejet hagyok rajta, hogy jó szottyos legyen, ne szívjon magába a rizs minden tejet. A végén elkeverem a fahéjjal és ezt az édes rizs masszát kiteszem az erkélyre hűlni. Amikor kézmeleg - tehát nem teljesen hideg, még langyos - akkor hozzákeverem a tíz deka vajat, 3 tojás elkevert sárgáját, valamint 3 tojás keményre vert habját. Végül hozzáforgatom a darabokra vágott őszibarackot. Egy kuglófformát kivajazok, megszórok zsemlemorzsával és ebbe öntöm a barackos rizst. 180 fokra előmelegített sütőben úgy egy órán át sütöttem. Amikor elkészült, megvártam míg kihűl és kifordítottam. Csodásan kijött, nem ragadt bele, meg semmi. Szépséges lett. Csokit olvasztottam még a tetejére, mert a férjem szerint az még kellett hozzá. Éljen az édes élet.

Muffinsütőben sült baconba göngyölt pulykamell

2010-01-14T02:02:00.000-08:00

Palócprovance-tól loptam ezt az ötletet. Már amikor megláttam, akjor azt gondoltam, hogy zseniális és hű meg ha. Láttam már hasonlót, akkor fasírtot készítettek muffinmélyedésekben, sajttal töltve. Na, majd még azt is kipróbálom. A héten elhatároztam, hogy ez lesz a vasárnapi ebéd. Mindent megvettem hozzá - mármint a bacont meg a húst, házisajtunk volt otthon - csak egyvalami hibádzott. Nevezetesen, hogy mikor elkezdtem volna előkotorni a muffintepsimet, sehol sem találtam. Mint a kiscica a Whiskas reklámban. :o) És akkor beugrott....valamit egyszer nagyon elrontottam, leégettem...és mivel egy elég régi sütőm volt, minden beleragadt és égett én meg hirtelen felindulásból kivágtam a kukába. Aúúúúúúú....mindenem volt csak célszerszámom nem. Nem para, kocsiba beül és hiába jég, meg hó, meg latyak, meg csúszós út, irány a beszerző körút. Gondoltátok volna, hogy ilyen nehéz sima meuffintepsit beszerezni???? Három Auchan és két Cora bukott. Egyikben sem volt. Csak kuglóf meg mindenféle süti és kekszformák. Kiment a muffin a divatból???? Aztán végre ráakadtam a negyedik Auchan-ban. Persze csak 6 darabos ami nekem nem éppen lőnyös, de nem voltam abban a helyzetben, hogy válogassak. Majdnem három ezerért. Nem baj. Megvolt és téptem vele haza. Nem variáltam túl a dolgot. Hús, kis provance fűszer - csak stílusosan az értelmi szerzőre gondolva - tölteléknek a házi füstölt sajt, amit a barátainktól kaptunk és amihez hasonlót még soha nem ettem. Azt hittük sosem fogy el, akkora darab volt. Aha. Egy hétig bírta. Na meg a szalonna.

Muffinsütőben sült baconba göngyölt pulykamell

Hozzávalók: 6 szelet pulykamellfilé, 6 szelet bacon, 25 dkg reszelt füstölt sajt, só, bors, provance vagy bármilyen fűszerkeverék

A húst vékony szeletekre vágtam, ráfektettem egy szelet baconra. Sóztam, borsoztam, megszórtam kis fűszerkeverékkel. Meghintettem - nem sajnálva- füstölt sajttal, majd feltekertem és egyszerűen beleültettem a muffinformába. Nem kell sem kikenni, olajozni, hiszen a szalonna zsírja ezt intézi helyettünk. A sütőbe toltam és 200 fokon úgy 45 perc alatt készre is sült. A gyerek egy egész darabot tolt az arcába. Köretként saláta volt és petrezselymes burgonya. Szerintem még sokszor előadom ezt a mutatványt.

A jobb alsót ki kellett vennem a gyerkőcnek

Chef Parade - Gnocchi quattro fromaggi - Négysajtos gnocchi

2010-01-13T01:11:00.000-08:00

Na, egy újabb felvonás a Chef Parade főzőiskolás estéből. Egyszer csak a végére érek ennek is. Ez egy egész jó kis fogás volt, bár lássuk, szinte semmi szakértelmet nem igényelt. Az egyetlen kihívást az jelentette, hogy magunk gyúrtuk a gnocchi tésztáját. Én még kissé pitykéztem volna ezen is, kicsi fűszerekkel, miegymással, a családom ízlésvilágából kiindulva pici szalonnapörcöket tettem volna a tetejére. Ez így olyan...hogy is mondjam...naturális volt. Persze, ha az öt évvel ezelőtti énem ment volna el erre a tanfolyamra, akkor biztos baromi büszke lette volna magamra, így azért a hiányérzet megmaradt. Ne de nem kritizálok! A férjem szerint úgyis képes vagyok az élő fába is belekötni. (Megjegyzem ez totál nem igaz.)
Amúgy ezt a kaját megettem másnap, sőt, a gyerek is belenyalt. Az uram a közelébe sem ment. Nem a saját konyhánkból került ki és hús sem volt benne. Esélytelen. Ja, és szerint a gnocchi nyálkás. Pasik!

Négysajtos gnochhi

Hozzávalók : 30 dkg burgonya, 1 dl olíva olaj, 1 csipet só, 1 egész tojás, 3 tojás sárgája, 45-50 dkg liszt

A mártáshoz: 2 dl tejszín, 0,5 dl fehérbor, 1 evőkanál reszelt pizza mozzarella, 1 dkg parmezán, 1 teáskanál gorgonzola, 1 evőkanál mascarpone, só, bors

Elkészítés: A burgonyát héjában megfőzzük, megpucoljuk, áttörjük, majd összekeverjük az olívaolajjal és a sóval. Félrerakjuk hűlni. Hozzáadjuk a tojást és a tojássárgákat és a lisztet. Alaposan összegyúrjuk, összedolgozzuk. A tésztából hosszúkás rudakat sodrunk, 1,5 cm-es darabokat szaggatunk, kicsit megformázzuk és lobogó vízben kifőzzük. Serpenyőben 2 dl tejszínt melegítünk, hozzáadjuk a fehérbort, a sajtokat és egy nagy csipet vágott petrezselymet. Sóval, borssal ízesítsjük és a gnocchi-val összekeverve tálaljuk.

Utólag jöttem rá, hogy a kajáról nincs kép...csak rólunk...:o)

Babakonyha - Párolt csirke mozarellás brokkolival és burgonyapürével

2010-01-12T04:59:00.000-08:00

Na igen, tulajdonképpen ez is egy olyan recept, ami benne volt/van a januári Diéta és Fitnesz Magazinban. Ezt is nagyon szereti a gyerkőc, ami érdekes, mert a kezdetekben meg nem evett semmit aminek zöld a színe. Ez szerencsére megváltozott. Igyekszem úgy etetni őt, hogy lehetőleg minden étele tartalmazzon valamilyen zöldségfélét. Nincs nehéz dolgom, szeret ő mindent. Annyiban is szerencsés vagyok, hogy anyukám élelmezésvezető volt, ráadásul egy elég nagy óvodában-bölcsödében, így ha valamiben tanácstalan lennék, könnyedén ki tud segíteni. Sokat mesél arról, annak idején ők hogyan mit tettek, ettetek a kicsikkel. Anyu idejében szerencsések voltak a gyerekek. A legszűkösebb időszakban is minden nap kaptak finomságot, és gyümölcsöt is a tartalmas napi menü mellé. Sosem értettem, hogy képes erre anyu abból a nagyon minimál összegből, ami egy-egy gyerekre ki volt szabva.
Na de vissza az eredeti témához. Igyekszem a zöldségekkel, mert a gyerek nem csak az édességeket a gyümölcsöt sem szereti. Az almát és nagy ritkán a banánt vagy a körtét elrágcsálja, de csak úgy, ha rituálisan leülünk együtt és én is harapom, meg ő is haraphatja. Esetleg duzzogva elnyammogja a szőlőt - magozva, hámozva, szóval ez nem vicces. Édességnek viszont a közelébe sem megy. Vagy meg sem kóstolja - és ez a jobbik eset,- vagy megkóstolja és öklendezni kezd. Ez így volt az olyan klasszikus nagy kedvencekkel, mint a túró rudi vagy a túrókrém, a házi puding, a sütemények....stb. Semmi. Nagy ritkán egy majszol egy kocka étcsokit. De ennyi. nem mondom, nem baj. Egyszer úgyis rákap majd, és akkor már minél később annál jobb. Nem tiltanék én tőle semmit, mértékben a lényeg, ezt vallom. Főétkezés tekintetében minden remekül megy. Íme tehát az egyik toplistás ebédje.

Párolt csirke mozarellás brokkolival és burgonyapürével

8 hónapos kortól

Hozzávalók: 15 dkg csirkemell filé, 1 kisebb brokkoli rózsáira szedve, 10 dkg mozarella, 2 szem burgonya, kevés margarin vagy anyatej, friss oregano, petrezselyem

A húst tegyük fel kevés vízben párolni. Fedő alatt, nagyon lassú tűzön főzögessük, a főzővízbe szórjunk kevés sót, friss oreganót és friss petrezselymet. Kellemes ízt adnak. Közben egy másik edényben tegyük fel főni a brokkolit is. Egy harmadik edényben tegyük fel főni a burgonyát. Csak annyi a dolgunk, hogy megvárjuk míg minden megpuhul. Ha a brokkoli megfőtt, tegyük egy kisebb tűzálló tálba, szeleteljük rá a mozarella sajtot, és tegyük a sütőbe, hogy a sajt a zöldségre piruljon. Közben a megfőtt burgonyát törjük össze és keverjük el kisebbeknek kevés anyatejjel, nagyobbaknak kevés vajjal vagy tápszerrel. Villa segítségével törjük minél pépesebbre. A hús mellé szedjük a mozarellás brokkolit és tálaljuk burgonyapürével.

Fotó: Bodó Gábor

Díjat kaptam...

2010-01-11T00:42:00.000-08:00

Trinity és Liza lepett meg ezzel a kis csodával. Teljesen feldobódtam, amikor reggel megláttam, nem mondhatnám, hogy jól indult a hét. Na de így mindjárt más! Mivel nagyon újonc vagyok blog-ügyben ez különösen jól esik, mint ahogy az is, hogy sokan jártok errefelé, hagytok nálam kedves üzeneteket, amelyektől mindig egy széles vigyor terül el az arcomon és legyen bármilyen rossz pillanatom, máris a fellegekben érzem magam.
A kretív jelző pedig különösen kedves a szívemnek. Most haza is rohanok és ráveszem a Kuttyogómat, hogy segítsen sütni valamit. :o)

A díjnak vannak szabályai is, ezeket bemásolom és igyekszem tartani magam hozzá:
Először is, köszönöm Trinitynek és Lizának. Nagyon megleptek.
Magamról 7 dolog?
1: Nehéz eset vagyok. Nem tudok kedves és jópofa lenni ha nincs kedvem, ha olyannal kell bájolognom, akit nem kedvelek. Többször kerültem már emiatt kellemetlen helyzetbe. Ma már bölcsebb vagyok és nem mondom meg rögtön ha valaki nem szimpatikus. De kutyából nem lesz szalonna.
2: Öt éve azt sem tudtam, melyik a tűzhely és melyik a sütő. Kedvencem a zacskós sült krumpli volt.
3: 20 éves koromig kövér voltam. Nem kicsit, nagyon. Azóta is folyamatos harcban állok a mérleggel, komoly küzdelem megúszni a jelentősebb súlygyarapodást.
4: Reggelente másfél-két órára van szükségem, hogy embert faragjak magamból, tisztességesen felöltözzek és sminkeljek. Ezért mindig ennyivel korábban felkelek.
5: Nem tudok parkolni. :o) A kocsim minden oldala össze-vissza van húzva-nyomva. Amíg szét nem esik, nem akarok új autót. Csak stresszelne.
6: LÁmpalázam van, ha több ember előtt kell beszélnem.
7: Főzés közben annyit kóstolgatok, hogy mire kész az étel, jóllakom.

És íme a hét blogtársam, akiket szeretnék meglepni a díjjal. Őket rendszeresen látogatom.
1: DebiGabi
2: Mandy
3: Gabojsza
4: Lekvároskukta
5: Moha
6:Chefviki
7:Gizi

Szerintem a legtöbben már mástól is megkapták a díjat, de azért fogadjátok tőlem is szeretettel. És ne feledjétek a szabályokat! Szép napot nektek!

A szabályok szerint:

Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte
A logót ki kell tennem a blogomba
Be kell linkelni azt, akitől kaptam
Írni kell magamról 7 dolgot
Tovább kell adnom a kitüntetést 7 blogtársamnak
Be kell linkelnem őket
Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról

Füstöl tokhal

2010-01-08T03:54:00.000-08:00

Karácsony után kedves ukrán barátaink jöttek látogatóba. Három ajándékot hoztak. Egy zseniális edényt, vagyis fazekat, amely kívül öntött vas, belül zománc, olyan nehéz, hogy felteszem a tűzhelyre, már csak a férjem segítségével tudom leemelni. De szerintem nincs semmi, ami ebben leégne, lesülne, odakapna, vagy ne sülne-főne olyan omlósan puhára, mint a legpuhább teavaj. Már régen ácsingóztam egy ilyenre. Most egyfolytában azon jár az eszem, mit kellene benne főzni.
A másik egy doboz orosz tejföl. Semmi különös, kicsit könnyedebb, mint a magyar, nekem picit olyan volt, mint egy sűrű joghurt. Azonnal ízesítésen gondolkoztam.
És....tadam....egy szép nagy darab tokhal! Drága barátaink csak annyi információval láttak el minket, hogy "ez egy orosz hal, füstölt és nagyon drága és bocs, hogy csak ennyit hoztunk." Annyira nem vagyok otthon a halpiacon, hogy azonnal vágjam, mit tartok a kezemben. Csak azt éreztem, hogy valami elképesztően, varázslatos füstölt illata van. És így nyersen is valami brutálisan finom volt. Amint elmentek, meggugliztam. :o) Így derült ki, hogy egy kb. 25 dkg-os füstölt tokhalat kaptunk. Másnap gyorsan fel is használtam.
A tejfölből készítettem egy kis mártásszerűsséget, a halat meglocsoltam fokhagymás olíva olajjal és pici citrommal, és betoltam a sütőbe egy kis burgonyát. Óh, anyám....azt hiszen én halból ilyen finomat még nem ettem. Letaszította a trónról nagy kedvencemet a füstölt lazacot. 10 dkg kb. 500-600 ft körül van, legalábbis a barátaink ezt mondták. (Igen, ennyire jóban vagyunk, hogy még azt is elmondták, mennyibe fájt az ajándékunk. Elég nyitott emberkék vagyunk.:o)) )

Füstölt tokhal salátával és tepsiben sült burgonyával

Hozzávalók: 20-25 dkg füstölt tokhal, 1 dl olíva olaj, fél citrom, 3 gerezd fokhagyma, 1 doboz joghurt vagy tejföl, piros paprika, só, bors, ízlés szerint saláta

A halat két szeletre vágjuk, az olíva olajba belereszelünk két gerezd fokhagymát, és ezzel meglocsoljuk a halat. Négy darab burgonyát félbevágunk és héjastól betoljuk a sütőbe. Amikor már kész, akkor felforrósítunk egy serpenyőt és hirtelen, kb. egy-egy perc alatt átsütjük rajta a halat. A tejfölt vagy a joghurtot összekeverjük egy gerezd fokhagymával, sóval, borssal és pirospaprikával. A halat a burgonyával tálaljuk, a burgonyát az öntettel meglocsoljuk. Salátával tálaljuk.

Amúgy a hal tökéletes mindenféle hőkezelés nélkül is, mi valahogy jobban szeretjük, ha van rajta egy kis pirult kéreg.

Az én konyhám

2010-01-08T02:38:00.000-08:00

Volt egy nagy álmom. Emlékeztek, a Szívek szállodája sorozatban Luke kávézójában van egy kék bögrés polc. Semmi különös, csak egy nagy polc a falon éppen akkora fakokkal, hogy egy bögre beleférjen. Nagyon szerettem volna egy olyat, éppen volt egy szabad fal a konyhámban. A férjem azonban karácsonyra meglepett egy csoda-konyhai-robotgéppel. Ennek azonban csak úgy van értelme, ha mindig kéznél van, különben soha nem fogom bekapcsolni. Nekem, mint régimódú bikának így is elég nehéz megszoknom az újdonságokat. Kitaláltuk, hogy a bögrés polc ugrott. Kaptam helyette egy három emeletes polcrendszert, így a bazi nagy kenyérkosarunk, a mikrónk felkerült a falra és hurrá, lett hely az egyébként sem kicsi konyhapulton. Kárpótlásul a legfelső polcot telerámolhattam kincsekkel. :o) Vagy csetreszekkel, ahogy a férjem nevezné, na de mit tudhat ő erről. Így néz ki most a koskonyhám. Amikor megvettük a házunkat, ez a konyhabútor volt az álmom. Mondtam a férjemnek, alszom a földön, sámliról nézem a tévét, csak ezt vegyük meg. Azóta is imádom és azóta sem láttam másikat amibe ennyire beleszerettem volna. Ezt azzal hálálom meg, hogy rengeteg időt töltök itt. :o)

A polcrendszer

Chef Parade 2 - Spenótos-ricottas farfalle

2010-01-07T03:06:00.000-08:00

Nos, íme a második recept, amelyet a Chef Parade főzőiskolában készítettünk el. Erről írtam egy beszámolót a Vidék Íze című magazinba, a januári számba. (Igen, ilyen gesztrosra sikerül a januárom, pedig nem is ez a szakmám.) Olvassátok el, a apban nagyon sok jó recept van, én már becetliztem, miket kell elkészítsek.
Szóval, ez a ricottás farfalle volt a kedvencem a tanfolyam alatt. Túl sok alapanyagot és tudást nem igényel, mégis nagyon finom volt. Kuttyogónak is ízlett, de ez nem meglepő, imádja a spenótot. (Ha még esetleg nem írtam volna le százszor és valaki véletlenül nem olvasta volna.) A recept úgy jó, ahogy van.

Spenótos-ricottás farfalle

Hozzávalók: 250 g ricotta, 500 g spenót, 1 csomag farfalle tészta, 1 nagy fej fokhagyma, 5 ek tejföl, 20 dkg reszelt sajt, bazsalikom, fehér bors, olíva olaj, só

A tésztát sós vízben kifőzzük. Kis olíva olajon alacsony lángon megdinszteljük a vékony szeletekre vágott fokhagymát. Hozzáadjuk a spenótot és pár percig kevergetjük. A kifőtt tésztát összekeverjük a spenóttal, a ricottával, a tejföllel, fűszerekkel, majd egy sütőtálba kanalazzuk és a tetejét megszórjuk reszelt sajttal. Előmelegített sütőben 180 fokon addig sütjük, míg szép piros lesz a teteje. Tálaláskor meglocsolhatjuk langyos tejföllel.

www.chefparade.hu

Fotó: Kállai Márton

Filmes játék

2010-01-06T02:48:00.000-08:00

DebiGabi játszani hívott. 5 kedvenc filmem? huhh, még ha ötven lenne. Imádom a filmeket, az alapvető kedvenceim ott sorakoznak dvd fomájában a polcon és legalább százszor láttam őket. Sorozatfüggő vagyok. AMikor otthon vagyok és sütögetek vagy főzök, és éppen Kuttyogó mentesen teszem mindezt, akkor még háttérzenének is valamelyik kedvenc sorozatom epizódjai mennek. Amikor elkezdtem magamnak összeírogatni a toplistámat, rájöttem, hogy fura, kettős személyiséggel bíró ember vagyok. Mert vagy vicces, romantikus vígjátkok és sorozatok kerültek felírásra, vagy véres, horroroisztikus, misztikus, hátborzongató alkotások. És nem találom az átmenetet. Még mindig nem. PEdig megnézek sokmindent, de csak a szélsőséges dolgokat tudom többszörösen is a magamévá tenni. Úgyhogy, íme az én listám:

1: Szívek szállodája
Bármikor, bármennyit. Szinte már kívülről fújom a párbeszédeket, ami a két pörgös nyelvű hölgyemény teljesítményét figyelembe véve nagyon nem semmi. Szellemes, kreatív párbeszédek és egy kisváros, ahol bármikor szívesen élnék. Jópofa emberek és sztorik. Akkor is jó, ha nagyon odafigyelek és akkor is, ha csak a háttérben szól. Függőségem egyik tárgya.

2: Csodás álmok jönnek

Nos, ez a történet hosszú évek óta elvarázsol. A filmet mozikban vetítették és időnként leadják valamely kisebb-nagyobb tévéadón. Dvd-n égen-földön nem tudom megszerezni már évek óta. Ha valakinek van erre vonatkozó ötlete, azt várom. A könyvet minden évben egyszer elolvasom. Hgy tudjam, hol a helyem, vagy hogyan találjam meg, vagy, hogy miért is érdemes....csodálatos történet a túlvilágról vagy a halál utáni létről, ki hogyan gondolja. Amióta ezt a könyvet olvastam, már az elmúlástól sem rettegek annyira. Hinni akarom, hogy valahogy úgy vannak a dolgok, ahogyan ebben a filmben elképzelték. Ha nem bukom túl nagyot még ebben a mostani életemben. :o)

3: Szex és New York
Na, ezt szerintem meg sem kell magyarázni. Alapmű és kész. Akár szingliként, akár családanyaként. Még szerencse, hogy elkezdték kiadni a rendes verziót dvd-n, nekem eddig csak írottan, kalózkodva volt meg. most elkezdem beszerezni eredetiben. Szintén érvényes: bármikor, bárhol, bármennyi jöhet belőle. Álmodozni csak szabad, nem?

4: A Holló

Huh...hát ez a film! Nagyon szerettem Brandon Lee-t és nagyon sajnáltam, hogy édesapjához hasonlóan furcsa és szinte megmagyarázhatatlan körülmények között vesztette életét. Ezzel a filmmel igazán befuthatott volna. Hátborzongatóan meseszép történet, igen, pontosan ebben az ellentmondásban. Sötét, szomorú, tragikus, félelmetes és mégis romantikus. Imádtam a sötétségét, a zenéjét, mindent.

5: Más Világ

Khmm...nem, ne higgyétek, hogy beteg vagyok. Csak szeretem a kicsit sötét filmeket. Nem szeretem Nicole Kidmant, valahogy a hideg futkos tőle a hátamon, de ebben a filmben zseniális volt. Pont hozzá illett a szerep. Megdöbbentő történet volt, azt hittem, amikor először láttam, hogy egyértelmű történet lesz. Aztán az egész elméletem borult. És akkor meg kellett néznem még egyszer, hogy megértsem, hogy a megszerzett tudás fényében újra értékeljem. Ez is egy hátborzongató film, de messze az egyik legjobb "szellemes" film, amit valaha láttam.

Remélem, nem ijesztettem el senkit a blogomról. :o) Az én kicsit szélsőséges ízlésvilágom után, kíváncsi vagyok, mások milyen sorrendet állítanak fel. Én, amagam részéről játékba hívnám Lekvároskuktát és Trinityt.

Chef Parade1- Spagetti ala Puttanesca

2010-01-06T02:12:00.000-08:00

Még anno, a Julie és Julia című film sajtóvetítésén nyertünk a barátnőmmel egy két főre szóló meghívót a Chef Paradé főzőiskolába. Két fő egy alkalom. Gyorsan ki is választottunk egy tanfolyamot, méghozzá a Pasta Paradét. Sly annyira nem konyha guru. Nem mintha nem tudna főzni, egyszerűen csak sosincs ideje. Ezért is választottuk a tésztás verziót, gondoltuk az olyan pikk-pakk étel. Az is.
A tanfolyam érdekes volt. Megtanultuk például, hogy mindent agyon kell sózni. Nekem ez nagyon fura, mert én iszonyú kevés sót használok, Sly szintén. Tehát szomomra az igencsak megdöbbentő volt, hogy a tészta főzővizébe egy evőkanál só jutott. Sly is csak pillogott, ő azt hitte, a sót csak a feeling miatt szórjuk a vízbe, különösebb jelentőssége nincs. Ennek az lett az eredménye, hogy az ételeinket alig sóztuk meg, mert nekem már így is minden túl sósra sikerült. Na sebaj, erről ennyit. A só magánügy.
Ez a bizonyos étel, a Spagetti ala Puttanesca. Sly mindenképpen valamiféle olasz káromkodásra akarta visszavezetni az étel nevét. Nem jött össze neki, pedig zaklatta a tanfolyamvezetőt rendesen. A kaja alapvetően rendben van. Nekem túl savas volt. A paradicsom, a sok kapri és olajbogyó, valamint a szardella együtt túl savas és intenzív volt, nem volt, ami kicsit tompítsa ezt a savasságot. Én tettem volna bele egy kis tintahalat vagy garnélarákot, vagy megszórtam volna alaposan parmezánnal. De ez megint ízlés kérdése, mert a fotós kollegának például nagyon ízlett. Itt most légyen az eredeti recept, de variáljátok bátran!

Spagetti ala Puttanesca

Hozzávalók: 8 kis szardella filé, 160 g magozott fekete olajbogyó, 2 ek kapribogyó, 4 gerezd fokhagyma, 2 friss csili (kimagozva, apróra vágva), 8 ek olíva olaj, 6 közepes paradicsom, 4 ek finomra vágott petrezselyem, 400 gramm spagetti, 2 dl paradicsomlé

A felhevített olíva olajban megfuttatjuk a hajszálvékony szeletekre vágott fokhagymát, a csilit és a szardellafiléket. Vigyázzunk, nehogy megégjenek. A paradicsomok héját lehúzzuk. (X alakban bevágjuk, forró vízbe mártjuk, így könnyedén lejön a héja.) Kimagozzuk, húsukat apróra kockázzuk. Hozzáadjuk a fokhagymás, paprikás, szardellás olajhoz. Az olíva bogyó és a kapribogyó is mehet a serpenyőbe, felöntjük a paradicsomlével és mérsékelt tűzön kb. 20 percig főzzük a szószt.

Közben kifőzzük a spagettitésztát is. A lecsöpögtetett tésztát előmelegített tálba tesszük, ráöntjük a forró szószt, jól összeforgatjuk, meghintjük finomra vágott petrezselyemmel és azonnal tálaljuk.

A tanfolyamot Csiszér Dóri vezette
Chefparade Főzőiskola
www.chefparade.hu
1094 Budapest, Páva utca 13.

Diéta és Fitnesz Magazin januári szám - Babakonyha

2010-01-05T02:11:00.000-08:00

A januári Diéta és Fitnesz Magazinban már majdnem úgy csinálhattam, mint a nagyok! Főztem, és lefotózták és megjelent. :o) Régóta érlelődött bennem, hogy le kellene főzni néhány babakaját, olyanokat, amelyek gyorsan elkészíthetők, dolgozó anyukák is összedobhatják előző este vagy munkába menetel előtt. Mégis egészséges alapanyagokból készül, tápláló és persze finom. Ez valósult most meg. Íme két recept egyelőre, a többit később, de akit érdekel kukkantson bele a lapba, mert egyébként is jó. (Bár nekem a diéta mindig éppen aktuális, szóval témaérdekelt vagyok.)

És íme a Kuttyogó konyha legújabb fogásai

Spenótos tészta sült csirkével 8 hónapos kortól

Ez a Kuttyogó személyes kedvence. Elképesztő mennyiséget bír megenni belőle.

Hozzávalók: Kb. 8 dkg spagetti, olíva olaj, 10 dkg csirkemell, spenót, só, majoránna, bazsalikom, fokhagyma, reszelt sajt ízlés vagy igény szerint

A spagettit tegyük fel főni. Egy serpenyőben nagyon kevés olíva olajon pirítsuk meg a csíkokra vágott csirkemell filét. Nagyon picit sózzuk meg, ízesíthetjük majorannával és kevés friss bazsalikommal. Ha a hús elkészült, szedjük ki és tegyük félre. A megmaradt olajon futtassuk meg a spenótot, keverjünk hozzá egy gerezd reszelt fokhagymát. Picit sózzuk meg és kevergessük készre. Ha elkészült, forgassuk bele a spagettit és a húst, alaposan keverjük össze. 9 hónapos kortól reszelt sajttal tálalhatjuk.

Zöldséges hajdina 1 éves kortól

A kicsik szeretik a hajdinát, mert könnyebben el tudják rágni és le tudják nyelni, mint a rizst. A rizs könnyen a torkukon akadhat, vagy köhöghetnek tőle, a hajdina viszont nagyon jól csúszik. Persze, finoman elkészítve mi nem csúszik jól. :o)

Hozzávalók: Fél csésze hajdina, 2 szál sárgarépa, 1 marélnyi zöldborsó, 1 darabka zeller, esetleg egy darabka karalábé, kevéske só, 2 darab babérlevél, kevés reszelt sajt (kb.3-4 dkg)

Egy kisebb edényben tegyük fel főni az apróra vágott zöldségeket. Kis lángon főzzük, így is hamar készen lesz. Adjunk hozzá egy babérlevelet, nagyon kevés sót és alacsony tűzön főzzük az egészet puhára. Amikor elkészült, szűrjük le és fogjuk fel a levét. Öntsük a hajdinát egy másik lábasba és a zöldséglével felöntve alacsony tűzön puhítsuk meg. Ha elkészült, a leszűrt zöldségekkel összekeverve, reszelt sajttal megszórva tálaljuk. Nagyobb gyerekek kaphatnak rá füstölt sajtot is, úgy még intenzívebb az íze.

Zöldséges hajdina

Újra a fronton

2010-01-05T01:50:00.000-08:00

Nos, végre vége. Mármint a szilveszternek. Így utólag mindenkinek, aki rendszeresen erre jár, mindenkinek, aki valaha erre járt vagy járni fog nagyon boldog új évet kívánok.
Nézzétek el, hogy csak most, de számomra a szilveszter, vagy az év vége nem sokat jelent. Legalábbis abban az értelemben nem, mint a legtöbbeknek. Nem szeretem a petárdázást, az őrjöngést. Nem értem, hogyan költözik mehetnék olyanokba is, akik többnyire a nyugodtabb estéket kedvelik. Persze, jó alkalom és jó indok ez a bulizásra, de annyi ilyen lehetne még az évben.
Én a magam részéről szeretem ezen a napon ugyanazt csinálni, amit egyébként. Kicsit lassabban, átgondoltabban. Szeretek pakolászni, tenni-venni, süteményt sütni egy pohár bor mellett. BEszélgetni finom vacsora mellett barátokkal. De ezt év közben is megteszem, majd minden hétvégén. Egy pohár bor után lefeküdni. (Nem bíroma pezsgőt.) És folytatni az életlt másnap reggel, mint eddig. Tudom, kaukukktojás vagyok. Ez van.

Karácsonyi finomságok

2009-12-27T09:32:00.000-08:00

Ezen is túl vagyunk. Eszelős volt, nem csak az a pár nap, amely az ünnepeket jelenti, hanem már az előtte lévő kettő-három is. Így mondhatom, hogy mozgalmas, kalandos és rettentő fárasztó héten vagyunk túl. Vagyis vagyok túl én, mert a családnak sok dolga nem volt az evésen, alváson, anya kiborításán kívül. Valahogy úgy érzem, egy hete mást sem csinálok, csak etetek, terítek, mosogatok, pakolok és ezt kezdem egész álló nap elölről. Vagy etetek, öltöztetek, pakolok, etetőszéket, csomagokat apa kezébe nyomok, válaszolok az összes olyan nyomasztó kérdésre, mint: XY ajándékát eltettük, becsomagoltad, elhoztad az itatóspoharat, van nálunk pelenka, hol a gyerek? Már olyan gondolatom is volt, hogy megértem azokat, akik elutazna karácsonyra. Jó lehet feltett lábakkal, pihengetve eltölteni ezeket a napokat. Aztán persze arra is gondolok, hogy az is csak úgy lenne buli, ha jönne az egész család. De az meg sokba kerülne és egyébként is, hol a bánatba főznek külföldön töltött káposztát. Szóval, marad ez a rohanás, az elmebaj. Majd januárban kipihenjük. (Így is annyi lenne a munkám, hogy egész ünnepek alatt ezzel is streszeltem magam.)
Az idei karácsony egyik újdonsága az volt, hogy elkészült az első saját kezűleg főzött töltött káposztám. Férjem szerint nagyon rendben volt, ma is azt próbálta ebéd után kipihenni. Sütöttem bejglit, diósat, mákosat, gesztenyéset, remek receptem volt. Aztán készült isler, a nagy sláger, imádom még mindig. Elkészült férjem kedvére a vaníliakrémes zserbó is. Meg volt mogyorós baba és mézes anyósom sütőjéből, anyu pedig igazi karácsonyi kalácsot sütött. Volt halászlé hegyekben, és burgonyasaláta. Ezt én készítettem és idén egy valódi újdonsággal álltam elő. Az én családom és a férjem családja is másképp készíti. Úgy döntöttem, most kifejlesztjük a saját verziónkat. Megtaláltuk a saját salátánkat. Nagyon finom, mustáros-mézes-hagymás. Hmmm...próbáljátok majd ki, egyszerűen zseniális!
Azt hiszem, ennyi. Túl vagyunk rajta, én beszereztem egy enyhe gyomorontást, nem vagyok ennyi ételhez szokva. Kuttyogó gazdagabb lett néhány nagyon hangos de annál szóraakoztatóbb játékkal. Én meg három plusz kilóval....áááááááááá..........

Bejgli

Hozzávalók: 1,20 kg liszt, 25 dkg vaj, 15 dkg zsír, 1 tk só, 15 dkg porcukor, 2 tojás sárgája, 2,5 dl hideg tejszín, 1 csomag élesztő, pici víz, amennyit a tészta igényel.

A töltelékhez: tej, vaj, mák, dió, gesztenye, cukor

A hozzávalókból kemény tésztát dagasztottam, én kevés langyos vízben feloldottam az élesztőt ehhez. Egy órán át langyos helyen kelesztettem. Aztán 6 cipót szedegettem belőle és nem túl nagy darabokat nyújtottam belőle. Nem nyújtom soha túl vékonyra, akkor tutira kiszakad. Most is kicsit vastagabbra hagytam, rákentem a tölteléket, a két végét behajtottam és óvatosan feltekertem. Egymás mellé sorakoztattam a bejgliket egy sütőpapíros tepsin. Először lekentem vastagon tojássárgájával. Hagytam, hogy rászáradjon. Amikor teljesen megszáradt, lekentem vastagon tojásfehérjével. Betettem a garázsba és ott hagytam alaposan megszáradni. Amikor teljesen megszáradt, ment a sütőbe. Előtte villával megszurkáltam. Mivel most is túltoltam a tölteléket, szinte mind megrepedt. De ízre rendben volt. :o)

Én a tölteléket úgy készítettem, hogy kb. 10 dkg vajat megolvasztottam, erre rászórtam 20-25 dkg diót-mákot vagy gesztenyemasszát, adtam hozzá cukrot, majd tejet öntögettem hozzá és addig kevergettem, míg szépen összesűrűsödött. Évek óta beválik ez a töltelék készítési mód, szerintem már nem variálok rajta.

Mézes-mustáros burgonyasaláta

Hozzávalók: 2 kg salátaburgonya, 1,5 dl extra szűz olíva olaj, 2 fej vöröshagyma. 2 evőkanál dijoni mustár, 3 ek sima mustár, 1 ek méz, 0,5 dl vörösbor ecet, só, bors, piros arany, petrezselyem

A burgonyát sós vízben feltettem főni. Amikor elkészült, hagytam, hogy meghűljön. Közben egy mélyebb tálban elkészítettem az öntet szerűséget. Az összes hozzávalót a salátástálba halmoztam, alaposan összekevertem. Piros aranyból annyit tettem hozzá, hogy szép pirosas színe legyen. Ez olyan két evőkanálnyi. Sóval és borssal csínján bántam, mert a mustár és a piros arany is sós. A hagymát vékony csíkokra vágtam. A petrezselyem el is hagyható, én szeretem az ízét, a színe pedig feldobta a salátát. Szóval ezt a masszát elkészítettem, majd ebbe forgattam a karikákra vágott kihűlt burgonyát. Csodásan nézett ki, pirosas színével és rajta a zöld petrezselyem. Egy éjszakát érleltem a hűtőben, másnap a rántott halhoz ette a férjem. Én nem szeretem a rántott halat, de ez a sali önmagában is remek volt. Tradíció lesz.

Egy kis egyveleg

A mézes és a mogyorós baba

A vaníliakrémes zserbó

A bejgli

Egybensült szendvics - avagy mit vittem volna a GBT-re

2009-12-22T01:36:00.000-08:00

Sajnos, lemaradtam a GBT-ről. Eleinte a gyerek betegsége kezdte fenyegetni a programot. Aztán a Picurnak az adott napra kutya baja nem volt. Egyeztettünk, szerveztünk, Kuttyogó nagyszülőkhöz el, én a sütő mellett ténykedtem, férjem pedig lett a fuvarszervező. Minden klappolt. Minden elkészült, ajándék becsomagolva. Portéka a kiskosárban készenlétben. És aztán...aztán leesett a hó. Eleinte nem aggódtunk, férjem azt mondta, hóban-fagyban is eljuttat a célhoz. Úgyhogy bepakoltunk. Olyan egy óra kocsikázás után engem elkapott a sírógörcs. Mindenhol hó és jég. Gyakorlatilag egy óra alatt az út negyedéig jutottunk. A főváros beállt, nem lehetett haladni, a hó meg csak esett és esett, szinte ki sem látszottunk belőle. Másfél óra után beláttuk, hogy esélytelenek vagyunk. Férjem azt mondta, ha törik, ha szakad odaszállít. Na igen, de valószínűleg akkorra értem volna oda, amikor már mindenki hazafelé szedelődzködik. Másrészt, nem jutottam volna haza. A hó óriási volt, az autók alig haladtak. Nem Pesten lakunk, tehát a taxi is több, mint rizikós lett volna. Duzzogva és csalódottan visszafordultunk. Cirka három órát ültünk kocsiban aznap és sehová nem jutottunk el. Hazafelé, a találkozóra szánt - és egyébként egész jól sikerült - egybensült szendvicseket bevittük a férjem munkahelyére, ahol még aznap este is nagyban folyt a munka. A portéka tehát jó helyre került, el is fogyott. Csak én voltam nagyon mérges a hóra, aminek normális esetben még örülni is szoktam. Otthon készítettünk egy fazék forralt bort és azzal kúráltuk magunkat. Én leginkább a kis lelkemet, férjem meg a hólapátolásban megfáradt izmos karját. :o)
Azért íme a recept.

Egybensült szendvicsek
Hozzávalók: 50 dkg kenyérliszt, 4 evőkanál olaj, 2,5 dl langyos víz, 2,5 dkg élesztő, 1 evőkanál só, friss oreganó levél, parmezánsajt, 25 dkg sonka, 20 dkg trappista sajt, 5-6 szem paradicsom
Az élesztőt elkevertem a langyos vízben, a lisztet átszitáltam. Az élesztős vizet a liszthez öntöttem, sóztam, hozzáadtam az olajat, majd belecsipkedtem a friss oreganó leveleket. Ízlés szerint mehet bele, ki mennyire szereti intenzíven. Én elég sokat tettem bele. A tésztát bedagasztottam, majd egy órán át langyos helyen kelesztettem. Ekkor kis cipókat tépkedtem belőle és kicsit hosszúkás alakúra kinyújtottam. Az egyik felére ráhelyeztem egy szelet sonkát, egy nagybb szelet sajtot és két-három karika paradicsomot. A másik felét ráhajtottam, a széleit összenyomkodtam és sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem őket. Lekentem langyos vízzel és megszórtam aprmezán sajttal. Így toltam 180 fokra előmelegített sütőbe, ahool kb. 20 perc alatt ropogósra és puhára sültek. Isteni illatuk volt. És az ízük is ott volt...szerintem vendégvárónak nagyon jó, vagy bulira, mert könnyen lehet szállítani, nem szóródnak le róla a rávalók. És nagyon jól lehet variálni. És nekem persze megint óriási bucik lettek, elvileg szét kellett volna vágni, hogy tisztességes méretük legyen, de a pasik az esti műszakban nem kínlódtak ilyesmivel.

Mascarpones-epres-csokis süti

2009-12-21T01:21:00.000-08:00

Na, ennek ennél rövidebb nevet nem találtam. De így benne van a lényeg. Nagyon szeretjük a krémes süteményeket, ezen belül is én imádom a mascarpones krémeket. Van, hogy egyszerűen csak lekvárral keverem el, van, hogy megy bele tejszín vagy valamilyen gyümölcspép. Ez most amolyan minden ahogy esik úgy puffan süti lett, mert belekerült az összes maradék. :o) Sebaj, mert sikere volt. Egyetlen dolgot buktam be. A tetejét be akartam vonni a maradék étcsokikkal. Ki is kevertem a maradék tejszínnel, be is vontam, de sajnos másnapra a teteje megrepedezett. Lehet, hogy csak olajjal kellett volna keverni? Persze, ez senkit nem gátolt meg abban, hogy az utolsó morzsáig befaljuk.

Mascarpones-epres-csokis süti

Hozzávalók a tésztához: 15 dkg porcukot, 5 dkg valódi vaj, 2 ek. cukrozatlan kakaó, 2 ek. méz, 2 tojás, 35 dkg liszt, 2 tk. szódabikarbóna

A krémhez: 25 dkg macarpone, 1,5 dl tejszín, 1 csomag szelatin fix, pár szem eper (nálunk ez is maradék volt) 1 ek. méz, 1 rúd vanília, 1 tk. vaníliás cukor

A tészta alapanyagaiból tésztát gyúrunk, folpackba csomagoljuk és 20 percre a hűtőbe tesszük pihenni. Ezután kétfelé vesszük és egy nagyobb tepsi hátán kinyújtjuk majd megsütjük. PErsze a teosit előtte vajazzuk le és szórjuk meg kis liszttel. Így nem ragad oda. Egymás után kisütjük a két lapot és félretesszük.

Közben elkészítjük a krémet. A tejszínt a szelatin fix-szel verjük kemény habbá és forgassuk bele egy lapáttal óvatosan a mascarponét. Csurgassuk hozzá a mézet, kaparjuk bele a vaníliát és szórjuk bele a vaníliás cukrot is. Az egészet óvatosan forgassuk, dolgozzuk össze. Ezt a krémet kenjük az egyik lapra lehetőleg egyenletesen. A krémre sorakoztassuk rá az eperszemeket. Persze ez lehet lecsepegtetett meggy, barack vagy bármilyen más gyümölcs is, ami otthon kallódik. Ennek a tetejére mehet a másik lap. Gyorsan készítsünk hozzá 20 dkg étcsokoládéból és 1 dl tejszínből vagy pici olajból bevonatot. Vagyis ezeket vízgőz felett olvasszuk össze. Ezt csurgassuk a tetejére. Egészen másnapig helyezzük hűvösebb helyre. Másnapra az egész süti, ami eddig elég ijesztően kemény volt csodálatosan megpuhul. Ha ügyesebbek voltatok, mint én, és nem repedt meg a csoki, akkor még szeletelni is kiválóan lehet. :o)

Tatár beefsteak

2009-12-19T03:42:00.000-08:00

Több olyan étel van, amiről azt gondoltam - és némelyikről gondolom ma is - hogy soha az életben nem enném meg. Az egyik ilyen a tatár beefsteak. Néhány éve szöszi, bazi hosszú műkörmös, refomrételeken és fitnesztermen tengődő, affektálós kisasszonyként meghívtak minket egy vacsorára. (Valamiért a jelenlegi férjem akkor is szeretett, biztos ő sem érti:) ) Előre szóltak, hogy a menü tatár lesz, meg valami malachús. Behisztiztem és el sem akartam menni. A háziasszony jó fej volt, főzött nekem zöldséges spagettit, nekem meg nem volt pofám közölni vele, hogy diétázom és nem eszek tésztát. Aztán asztalra kerül a nyershús is. Mert másként képtelen voltam rágondolni. Először görcsberándult a gyomrom. Aztán láttam, milyen jóízűen eszik a többiek. Akkor picit még meg is kívántam. Dehát tartottam magam az elveimhez és orromat fennhordva csak fintorogtam. Nem voltam túl szimpatikus, most sem vagyok, de legalább az étkezési szokásaim - és a súlyom - megváltoztak. Eltelt pár hét és ugyanez a pár küldött a férjemnek egy adag tatárt. Bekerült a hűtőbe. És sajnos én értem haza előbb. A lakás üres volt, én meg a hűtő előtt állva nézegettem a doboz tartalmát. És akkor készítettem egy szelet pirítóst és így, titkosasban belekóstoltam. Marha jó volt-szó szerint. És adidg álltam ott és addig sütöttem a pirítósokat, míg eltüntettem az egészet. Rémesen éreztem magam, hogy elettem a vacsit a párom elől. Azt hittem, a lelkifurdaláson kívül lesznek még gyomorbántalmaim is, de láss csodát, kutya bajom sem volt. Aztán mikor S hazajött, bevallottam a tettemet. Ő jót röhögött, megdícsért, majd készíttetett velem egy tisztességes vacsorát bűnhődésképpen. De ez már történelem. A napokban rámtört a nosztalgia. Már csütörtökön bekevertem a húst, szombaton csak ráütöttem a tojássárgáját és ez volt leves helyett az előétel.

Tatár beefsteak

Hozzávalók: 20 dkg bélszín finomra darálva, 1 fej vöröshagyma, pirospaprika, mustár, Heinz ketchup, erős paprika szósz, piros paprika, só, bors, 1 tojás sárgája

A tojássárgája kivételével az összes hozzávalót összekeverjük. A mennyiségek ízlés szerintiek, mindenki kóstolgasson, jobbat nem tudok. A vöröshagymát reszeljük le, így teljesen krémes állagú lesz a tatárunk. Mustárból én szeretem a dijonit, de most sajnos nem volt otthon, ketchup-ből meg ilyen esetben ezt a jó minőségűt szeretem használni - a férjem kedvence - de természetesen bármilyen gazdaságos cucc is megteszi. Szerintem.

Szóval mindent alaposan keverjünk, pépesítsünk és legalább két napra tegyük a hűtőbe. Én a tojássárgáját csak fogyasztás előtt ütöm rá, ekkor keverem össze. Van aki már eleve belekeveri, én így kicsit biztonságosabbnak érzem, bár biztops semmi baja nem lenne a hűtőben. Meleg pirítóssal tálaljuk.

Oké, a kép nem guszta, de enni nagyon jó volt

Vaniliás cantuccini

2009-12-18T02:50:00.000-08:00

Drága főnökasszonyomnak névnapja volt. Ilyenkor nálunk sütidömping van. Sajnos azonban éppen ekkor nem volt időm, hogy egy normális, habos-babos sütit készítsek neki. Ez részben nem is volt baj, hiszen a munkahelyen az a legjobb, ha kis rágcsálnivaló sütik leledzenek, amiket csak kézbe kell venni és el lehet rágcsálni egy kávé mellé, vagy simán ropogtathatók emilezés közben. Így került sor végre a régen betervezett cantuccinire. Kicsit aggódtam, hogy száraz lesz, de aztán úgy voltam vele, hogy mi a kolleganőkkel mindenevők vagyunk, egyszerűen nem lehet egy édesség annyira rossz, hogy ne fogyjon el. A vaníliás íz mellett döntöttem, már egy darabig versenyben volt a citromos is. De az utóbbi időben sok volt a citromból, maradt a vanília. Anyósom épp a kisüléskor érkezett, megdícsért, receptet elkérte, ez mindent elárul. A kolleganők se nagyon panaszkodtak, amit bevittem elfogyott, nekem is ízlett...de én kentem rá lekvárt is. Az gáz cantuccini esetében?
Lori

Vaníliás cantuccini

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 1,5 teáskanál sütőpor, 10 dkg vaj, 10 dkg cukor, 5 dkg vaníliás cukor, egy vanília rúd, 2 tojás, 1 citrom héja (csakazéis), 1-2 evőkanál tej

A lisztet átszitáljuk a sütőporral. A vajat kézimixerrel krémesre dolgozzuk a cukorral, majd hozzáadjuk a tojásokat is. Belereszeljük a citrom héját, és hozzáadjuk a sütőporos lisztet is, majd belekapirgáljuk a vaníliarúd belsejét is. Alaposan kidolgozzuk a tésztát. A végén már kézzel gyúrjuk és ha szükséges lágyítsuk egy kicsit egy-két evőkanál tejjel. Csomagoljuk folpackba, kicsit formázgassuk meg és legalább 20 percre tegyük a hűtőbe.

Amikor letelt az idő, vegyük ki a tésztát. Egy nagyobb tepsit béleljünk ki sütőpapírral. egyengessük el a tésztát úgy, hogy egy kb. 20 centi hosszú, kicsit magas alakzatot kapjunk. Mint egy hanyattlökött bejgli. 175 fokra előmelegített sütőben süssük úgy 25 percig. Ekkor vegyük ki és egy pár percet hagyjuk hűlni. Egy éles késsel vágjuk kb.1-2 centis vastagságú szeletekre. Ezeket felforgatva helyezzük a tepsire, majd toljuk vissza a sütőbe. Még kb. 10 percig süssük, majd vegyük ki és hagyjuk hűlni. Aztán ropogtassuk.

Grissini zöldfűszerekkel

2009-12-16T02:50:00.000-08:00

Amikor éppenhogy összejöttünk a férjemmel, persze sokat vendégeskedtem náluk. Anyukája mindig rejtegetett a kamrában egy doboz sós-sajtos rudat, amolyan hosszúkás, abbahagyhatatlan, sajtos, ropogós csodákat. Hát, én mindig jó vendég voltam és egy egész dobozzal megettem belőle. Onnantól fogva akkor még csak leendő anyósom mindig nagy tételben vette - talán a Lidl-ből - ezt a rágcsálnivalót. És mindig huncut mosollyal vezette elő, lehetőleg a vasárnapi ebéd után. Fogyókúra ide vagy oda, akkor már mindegy is volt, én mindig jólnevelten betermeltem. Na, de jött a katasztrófa. Ezt a bizonyos sajtos rágcsát már nem forgalmazzák. Égen-földön nem lehet kapni. Egyrészt ez azért nem akkora baj, mert jót tesz a vonalaknak. Másrészt, csak jó lenne esetenként valami hosszúkásat rágcsálni....khmm...
Aztán eszembe jutott, hogy a blogokon számtalan grissini recept kering. És persze, grissini! Rágcsa, fincsi, gyereknek is bejöhet. Tudtam, hogy tulajdonképpen egy kis kenyértésztából ki lehet hozni az egészet, úgyhogy pikk-pakk begyúrtam a tésztát, előszedtem a hűtőben árválkodó reszelt parmezánt, megtépáztam a fűszernövényeimet, és eszméletlen finom ropogóst sikerült előállítani. Férjem és a gyerek szinte harcoltak érte, sőt, a párom szerint kicsit másnaposan még finomabb volt. Bevallom, én is nehezen hagytam abba.
Lori

Grissini

Hozzávalók: 50 dkg kenyérliszt (BL80-as vagy 00-ás vagy 112-es bioboltból), 2,5 dkg friss vagy egy tasak szárított élesztő, 3 dl víz, 3 dl olíva olaj, friss oreganó, bazsalikom, parmezán vagy trappista sajt, 1,5-2 evőkanál só, pici cukor.

Az élesztőt oldjuk fel a 3 dl langyos vízben. A lisztet szitáljuk át, adjuk hozzá a csipetnyi cukrot, a sót, valamint az olívaolajat. Öntsük rá a feloldott élesztőt és dagasszunk belőle egy kicsit kemény tésztát. Langyos helyen kelesszük 1 órán keresztül. Amikor megkelt, akkor adjuk hozzá a zöld fűszereket - tényleg az a legjobb, ha friss - valamint a reszelt sajtokat. Gyúrjuk át alaposan, hogy a fűszerek és sajt alaposan elkeveredjen a tésztában. Ezek után sodorjunk kb. fél centi vastag és 25 centi hosszú rudakat. A sütőt 200-250 fokra melegítsük elő, toljuk be a rudacskákat és kb. 10-15 perc alatt süssük halvány barnára. Brutális. Parmezános csoda. Minden hétvégén akarok ilyet. :o)

Citromos kuglóf

2009-12-11T01:00:00.000-08:00

Érdekes ez a citrom. Kisebb koromban nem szerettem. Citromos fagyi, brrr.....citromos édességek, turmixok...boááá....Mostanában pedig....főnökasszonyommal beszélgettünk arról, hogy ez a citrom olyasmi, mint a pacal vagy körömpörkölt. Meg kell érni hozzá. Ahogy öregszem , úgy nő lelkesedésem a citrom iránt is. Most már kifejezetten meg tudok kívánni citromos dolgokat, a teán kívül is. Kezdődött azzal, hogy már hajlandó voltam süteményekbe citromhéjat reszelni. Ezt "pályafutásom" kezdetén mindig kihagytam, azt hiszem azért, mert anyukám sem tett citromhéjat soha semmibe. Mostanában tombol a citrommániám, ami egy ilyen gyors kevertben teljesedett ki. Ez az egyik kedvenc alaptésztám, csak keverem-kavarom és máris megvan egy csodás, sima, omlós, könnyű tészta. Nigella alapok, nem sok változtatás van benne.
Lori

Citromos kuglóf

Hozzávalók: 1 citrom leve, 2 citrom héja, 18 dkg valódi vaj, 15 dkg barnacukor, 1 csomag vaníliás cukor plusz egy kis aroma, 20 dkg liszt átszitálva, 1 csomag sütőpor, 3 tojás, 10 dkg őrölt mandula.

A tojásokat a cukrokkal és a citromhéjakkal keverjük szép krémesre. Öntsük hozzá a citromlevet és a kicsit puha, de nem olvasztott vajat. Keverjük minél simábbra. A végén keverjük hozzá a sütőporral és a mandulával elkevert lisztet. robotgéppel kb. 2-3 perc alatt összedolgozzuk, és máris mehet a kivajazott, kilisztezett kuglófformába. 170 fokon süssük 40-50 percig. Elvileg lehet hozzá dzsemet meg mindenféle lekvárt enni, de szerintem tök felesleges.

Csilis-mézes csirkecombok steak burgonyával

2009-12-10T01:45:00.000-08:00

Mi a fene az a steak burgonya? Régen azt hittem, ez valami baromi bonyolult dolog. Steak burgonya, hú! Én sokáig csak a sült krumplit ismertem, azt is a leginkább zacskós változatban, mert utáltam krumplit pucolni. (Most sem szeretek. De családosan már drágának minősül a zacsis sültburi, tekintve, hogy a Zuram két kilót is megeszik egyszerre, mellesleg lássuk be, műíze van és kész. ) Aztán ahogy egyre nyitottabb lettem a konyha és a sütő iránt, rájöttem, hogy ami nem olajban sült krumpli, arra nagy eséllyel rámondják, hogy steak burgonya. Nálam, az lett a steak burgonya, amit nem kell pucolni, csak bele kell dobálni a sütőbe és meg vagyon szórva steak fűszerrel. Én meg szoktam spriccelni pici olaj spray-vel és remekül megsül. Szeretem, mert kevés vele a meló, nagyon finom, jól lehet időzíteni, ha vendégeket várunk és baromi fellengzősen az asztalra lehet repíteni: íme a stéjk burgonya.
Ja, pesze húst bettünk mellé.
Lori

Csilis-mézes csirkecombok steak burgonyával

Hozzávalók: Család nagyságától függően 2-4 darab csirkecomb, 3-4 evőkanál akácméz vagy virágméz, 3 darab csili paprika, 6-8 darab pepperóni paprika, olíva olaj, 2-3 evőkanál piros arany, 2-3 gerezd fokhagyma, bazsalikom, oreganó, mustár, 6 nagyobb darab burgonya, steak fűszer vagy sültkrumpli fűszersó

Olíva olajból, mézből, csiliből, piros aranyból, fokhagymából, bazsalikomból, oreganóból és a mustáűrból készítsünk pácot. Forgassuk meg benne alaposan a csirkecombokat és sorakoztassuk egy tepsibe. A maradék pácot rá is locsolhatjuk. Alá máér nem kell olaj, egy kis vizet vagy fehérbort öntsünk alá. Szórjuk meg a tetejét pepperóni paprikával és fokhagymagerezdekkel. Takarjuk le alufóliával és 160-170 fokon süssük két-három órán át. A legvégén pár perce levehetjük a fóliát és kicsit meggrillezhetjük a combok felületét. Azonban tarsuk szemmel, mert a méz könnyen megég.

A burgonyákat alaposan mossuk meg és hámozatlanul csíkozzuk fel. Pakoljuk egy nagy tepsire, spricceljük meg olíva olajjal és szórjuk meg az ízlés szerinti fűszerekkel. Én először légkeveréssel, majd légkeveréses grllezéssel szoktam sütni. Ropogós, illatos, mennyei. Ezt tálaltuk a combok mellé. Meg egy kis Heinz ketchupot. Ez az egyetlen ketchup, amit szívesen megeszünk. (Nem a reklám helye, tudom...bocs.)

Ági főz, avagy Az almárium, a vánkos meg a baracklekvár

2009-12-09T04:43:00.000-08:00

Nemrégiben kaptam meg Kern Ági könyvét. Eddig leginkább a blogján kalandoztam, figyeltem mit főz Ági. Amikor megérkezett a könyve már hazafelé tartottam a munkahelyemről, így egyből bedobtam a táskámba. Akkor megálltam egy pillanatra: első jó pont, belefér a táskámba, nem nehéz, nem húzza a vállam, mehetek bevásárolni, gyógyszertárba, szuper. Majd bevallom, pár napra elfeledkeztem róla. A hétköznapok őrületében nem feltétlenül van idő az olvasásra, amikor meg lenne, beájulok ágyba, kádba, vagy bármibe ami hajlandó megtartani. Hétvégén azonban, miközben tárcát, slusszkulcsot, gyerekzoknit kerestem a már emlegetett tatyóban, a kezembe akadt a könyve. Gyerek alszik, férj alszik, csend van. És akkor eljött az Ő ideje. Kellemes, szellemes, kedves és aranyos. Helyenként illatos és gőzölög. Szerettem. Alapvetően nem vagyok nagy novellás típus, vagyis nem voltam. A hosszú, több száz oldalas, vaskos könyveket szerettem. De amióta egyszerre kell dolgozni, háztartást vezetni, gyereket és férjet nevelni, azóta bizony már elfelejtem mi volt a történés a vaskos könyv elején, mire a végére érek. És épen ezért szerettem nagyon ezt a kis könyvet. Nem kellett félbehagynom egy jó sztorit, azért, mert kiütöttem magam az álmossággal, vagy mert a gyereknek vagy férjen hirtelen feltámadó és azonnal kielégítendő igényei támadtak volna. Éppen olyan hosszú, hogy jó legyen olvasni, mosolyogni, időnként nevetni. Lapozzatok bele! Személyes kedvencem a A Varázspulcsi volt. :o)
Lori

Isler

2009-12-09T03:16:00.000-08:00

Imádom az islert. Gyerekkoromat idézi, amikor még általánosba jártam és borzasztó kövér voltam. Ez nem vicc, egy kisebb tankkal is felvehettem volna a versenyt. És imádtam a suli büféjében lévő islert. Mindennap egy. Tulajdonképpen ez is hozzájárult a jelentős súlyfeleslegemhez. Mert anyu persze csodálatos szendókat csomagolt és mindezeket öblítettem le az islerrel. Persze azóta millió helyen sütik, készítik, sok-sok családban tombol évek vagy évtizedek óta az isler mánia. Anyukám is próbálkozott vele, de...de soha nem az igazi. Bevallom, én nem szeretem a dióval, kakaóval vagy fahéjjal megtolt tésztát. Sokan dióval készítik, anyu is azzal csinálta, de nekem az az igazi, az a fehér, omlós, már majdhogynem száraznak mondható tésztát szeretem barack vagy ratyi gyümölcslekvárral. Na, ezt szerettem volna megidézni. A finom, fehér, omlós tésztát, azt a standard, retros ízvilágot. Nem tettem én ebbe se kakaót, se diót, mindössze - mivel azt imádom - egy kis nagyon finoma őrölt mandulát. A csokis massza a tetején ismét anyósomat dicséri, aki a Mikulás napi csomagomba 85%-os kakaótartalommal bíró csokit rejtett. Na, ez került pici cukorral a tetejére. Mennyei. Két nagy tálca lett belőle, abból az egyiket én egyedül...khmm...majd reggel a mérleg....khm...tudtátok, hogy 20 darab islertől két kilót lehet hízni????
Lori

Isler

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25-30 dkg puha vaj, 20 dkg porcukor, 5 dkg őrölt mandula, egy csomag sütőpor, 20 dkg étcsokoládé, ehhez ízlés szerint cukor, valamint ízlés szerint barack, vagy bármilyen gyümölcslekvár

A lisztet elkeverjük a porcukorral, a sütőporral és a mandulával, majd gyors mozdulatokkal összedolgozzuk a vajjal. Nagyon macerás, és nagyon nehezen áll össze, kemény kézmunkát igényel. Folpackba csomagoljuk és betesszük a hűtőbe. Nekem sajnos nem volt túl sok időm a hűtőben tárolni, mert szombat este volt és nyitva volt egy üveg bor, márpedig, ha gyorsabban fogy a bor, minthogy elkészülne a süti, akkor lehet nem sikerül szabályos köröket szaggatni. Ha már legalább fél órát hűlt a tészta, akkor nyújtsuk ki fél centi vastagra. Kicsit nehézkes lesz, mert a tészta nagyon omlós. Ha nagyon nem megy a nyújtás, akkor egyszerűen csak kézzel nyomkodjuk meg, majd megnyúlik úgy is. Bevallom, én nagyrészt így csináltam. De az omlós, száraz tésztához ragaszkodtam. Végre kinyúlt kézzel-lábbal-sodrófával és kis pálinkáspohárral szaggattam ki a kis köröket. Sütőpapíros tepsire sorakoztattam őket és alig 15 perc alatt szép világosra sütöttem. Utána jöhetett a lekváral megenés, összeragasztás. Végül két tábla csokit beletördeltem egy lábasba, öntöttem hozzá két-három evőkanál olajat és lassú tűzön szépen megovasztottam. Amikor már szép fényesre olvadt a csoki, egy lapos kés segítságável megkentem az islereket. Másnap délutánra tökéletesre, csodálatosra, omlósra, isteire puhult...uhhhhhhhh.....

Falatnyi csodák. Rágni sem nagyon kell, elolvad a szádban...

Pármai sonkába göngyölt sertéskaraj szilvamártással

2009-12-08T01:31:00.000-08:00

Valahogy a piac felé keveredtem még a hét közepén. Nagyon szép, méretes és még viszonylag kemény szilvákat találtam. Már akkor mondtam a Zuramnak, hogy ugyan fogalmam nincs, mit fogunk enni a hétvégén, de az tuti, hogy ahhoz szilvamártás lesz. Nem izgatta fel különösebben a dolog, imádja a mártásokat, tudta, hogy úgyis kap mellé valami húst, nyugodtan várta a hétvégét. Én már nem annyira, mert időközben megfogalmazódott bennem a menü. Amikor a házassági évfordulónkat ünnepeltük, az én férjem végre lemondott a szokásos éttermi rántott húsáról és pármai sonkába göngyölt szűzérmét evett. Na, erre gondoltam én is. Szűzérme, pármai sonka. Ez utóbbi úgyis az egyik gyengém. Pármait viszonylag gyorsan tudtam beszerezni, ám egészséges, szép és friss szűzpecsenyét sehol nem találtam a környéken. Pénteken már nagyon pipa voltam, ugrott a szűzérme, én meg ugrottam a mélyhűtő ládába, hátha akad ott valami tisztességes húsdarab. Szerencsémre még volt egy kisebb darab karaj a saját malackánkból. Ezt fogtam meg, vágtam ketté, és áztattam egy éjszakára fokhagymás tejbe. A végeredmény egy csodásan illatozó hús, egy még csodásabban illatozó szilvamártás és egy kis burgonya lett. A Kuttyogó úgy tolt le egy tisztességes szelet karajt sonkával együtt, hogy csak pislogtam. Belenyalogatott a szilvamártásba is, majd aludt két órát.
(A szilvamártás kicsit elrontottam. Arra gondoltam, mekkora ötlet abban a serpenyőben csinálni, amiben kérget pirítottam a húsra. Ja, az is volt, csak olyan égett íze lett, hogy ki kellett szednem a szilvát a seprenyőből és előlről kezdeni az egészet.)

Pármai sonkába göngyölt sertéskaraj szilvamártással

Hozzávalók: kb. 1 kilós sertéskaraj csontozottan, egyben, 10 dkg pármai sonka, 1 liter tej, 8-10 gerezd fokhagyma, só, bors, majoranna, kis magyaros sertéssült fűszerkeverék

A mártáshoz: 4-5 nagyobb szem szilva, 10 dkg vaj, étkezési keményítő, fahéj, barna cukor, szegfűszeg, gyömbér

A húst vágjuk ketté, hogy kicsit vékonyabb darabokat kapjunk. Tegyük egy mélyebb tálba, daraboljunk rá 8 gerezd fokhagymát, öntsük le tejjel, hogy teljesen ellepje. Egy éjszakára tegyük a hűtőbe.

Másnap vegyük ki a tejből, vagdossuk be a tetejét, ezekbe a vágásokba tuszkoljunk egy-két fokhagyma gerezdet. Fűszerezzük be, majd kevés olíva olajon hirtelen pirítsunk egy kis kérget rá. Ha kivettük a serpenyőből egy kicsit hagyjuk hűlni, majd borítsuk be a sonka szeletekkel. Én körbe is kötöztem. Így mehetnek egy kisebb jénai tálba. Öntsünk alá 1-2 dl fehérbort, valamint öntsük fel vízzel. Fedjük be alufóliával és toljuk a sütőbe, ahol 160 fokon 3 óra alatt csodásan puhára sül. Az utolsó 5 percre levehetjük a fóliát, de ne sütögessük sokáig, mert a sonka megég.

A szilvamártás: A szilvákat pucoljuk meg és vágjuk vékonyabb csíkokra. Egy mélyebb serpenyőben hevítsünk 10 dkg vajat. Erre dobjuk a szilvagerezdeket és kevergessük addig, amíg elkezdenek egy kicsit puhulni. Ekkor fűszerezzük meg a gyümölcsöt ízlés szerint. Alaposan keverjük össze, majd öntsük fel vízzel. Fedő alatt takaréklángon főzögessük, míg kicsit besűrűsödik és a szilva megpuhul. Ha ez megtörtént, akkor egy evőkanál étkezési keményítőt keverjünk össze pár evőkanál mártással a serpenyőből. Ezzel habarjuk be a szilvás keveréket, majd rottyantsunk rajta még egyet és kevergessük, amíg tökéletesen be nem sűrűsödik.

Citromkrémes süti avagy kinder paradiso

2009-12-07T01:31:00.000-08:00

A Kuttyogóm a múltkor orvul elcsaklizta előlem a nehéz nap után vigasztalásul szánt kinder paradisomat. Láthatóan nagyon ízlett neki. A férjem is szereti. Meg az anyukám is. Viszont nem biztos, hogy anyagilag kifizetődő az egész családot ezzel a csomagolt izével etetni. Úgyhogy felkerekedtem és a neten kerestem valami hasonlót. Találtam is, csak egy kicsit a saját ízlésünkhöz igazítottam, a mennyiséget pedig szinte azonnal dupláztam, túl sokan álltak sorban érte. A végeredmény nagyon pozitív. A férjem kettesével-hármasával falta, pedig nem egy könnyű darab, legalábbis szerintem. Neki más volt a véleménye. Sőt, egyből ötletelt, hogy a citromkrém helyett mi mindent lehetne még töltelék gyanánt használni. Csoki, vanília, nutella, volt ám ott minden. Elsőre ez sikeredett.

Citromkrémes sütemény

Hozzávalók: 8 tojás, 35 dkg cukor, 10 dkg vaníliás cukor, 25 dkg vaj, 25 dkg liszt, 25 dkg étkezési keményítő, 1 csomag sütőpor, 1 citrom reszelt héja, csipet só

A krémhez: 1 citrom facsart leve és reszelt héja, 3 dl tej, 10 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, csipet só, 4-5 evőkanál liszt, 2,5 dl habtejszín

Keverjük össze a lisztet a sütőporral és az étkezési keményítővel és szitáljuk egy mélyebb tálba. A tojásokat válasszuk ketté. A tojások sárgáját verjük habosra a cukrokkal, a kicsit megolvasztott vajjal, a sóval majd adjuk hozzá a citromhéjat is. Ha ez már szép sima, keverjük hozzá a lisztes keveréket is. A tojásfehérjéket verjük kemény habbá, és a végén óvatosan forgassuk bele a masszába. Nekem túl kemény lett a massza, de ezen pár kanál hideg tej sokat lendít.

Ha ez megvan, akkor vagy öntsük az egészet egy tepsibe. Na, itt két lehetőség van. vagy egy nagy lapot sütünk és ha kihűl kettévágjuk, vagy sütünk kettőt. nekem ez utóbbi működött. Szerintem még soha nem sikerült semmilyen típusú tésztalapot kettévágnom. Szóval, sütöttem két lapot, sütőpapíros tepsin. Az elsőt így csak szépen kiemeltem és hagytam hűlni, a másikat is egyszerűen kivehettem a sütőpapír segítségével.

Közben elkészítjük a krémet: Kicsi hideg tejjel és egy kézi habverővel keverjük csomómentesre a lisztet, a sót és a cukrot. A maradék tejet forraljuk fel. Ha ez megvan, tegyük a tűzre a lisztes lábast, öntsük hozzá a forralt tejet és tűz fölött főzzünk belőle sűrű krémet. Ha besűrűsödött, vegyük le a tűzről és hideg vízben hűtsük ki.Ha kihűlt, keverjük bele a kemény habbá vert tejszínt, valamint a citrom héját és levét.

Most pedig már csak annyi a dolgunk, hogy az egyik tésztalapot megkenjük a krémmel és ráborítsuk a másikat. Elárulom, hogy ennél a műveletnél a felső lapom prímán kettétört. Toldozgattam-foltozgattam a sütit, a kicsit megfáradt részeket megettük mi, a mutatósabbakat feltálaltuk a családnak. :o) A tetejére jó töményen vaníliás porcukor került. Hmmm....

Ajándékot kaptam!!!

2009-12-07T00:07:00.000-08:00

Ajándékot kaptam!
Lizától kaptam ezt a szépségességet! Nekem ez az első és annnnnnyira örülök....arémesen indult napomat nagyon de nagyon feldobta!
Továbbküldeném ezt a kis meglepit DebiGabinak és ChefVikinek, valamint Maimoninak. Nagyon szeretem őket olvasgatni. És ezúton üzenem az összes gasztrobloggernek, hogy csodálom a kitartásukat és kreativitásukat!
Köszönöm!

Gyors fahéjas

2009-12-01T02:02:00.000-08:00

Ez a süti egyike volt az első alkotásaimnak. Akkoriban semmi mást nem tudtam készíteni, csak kevert süteményeket, de azokból is csak olyasmit, ahol nem kellett külön verni a tojás sárgáját és a fehérjét. Akkoriban költöztem saját lakásba és egy-egy ilyen 20 perces sütivel két órát tudtam pepecselni. Eleinte mindig azt hittem, a kikevert tészta kevés. Egyszerűen úgy éreztem, hogy csak annyi a kikevert tészta, amennyit éppenhogy el tudok maszatolni a tepsi alján, az gáz. És akkor rövid tanakodás után kikevertem még egy adagot. Na, valahogy így sütöttem akkoriban. dupla mennyiséget. Ez a süti is hasonló volt. Elvileg kétfelé kellett venni, és az alsó rétegre megy a töltelék és azt kellett befedni a másikkal. Persze nekem már az első rétegez elfogyott az összes tészta. Mostanában kicsit rutinosabban sütök, már nem kellett dupla mennyiséget kikeverni. Felfogtam, hogy majd megnő. :o))

Gyors fahéjas

Hozzávalók: 3 darab tojás, 25 dkg margarin vagy vaj, 30 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, 20 dkg cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 1 doboz tejföl, 3 evőkanál fahéj, 3 evőkanál barna cukor, egy teáskanák kakaópor

A fahéjat, barna cukort és a kakaóport összekeverjük. Tehetünk bele darált diót is, nekem nem volt otthon. A többi hozzávalóból tésztát keverünk. Az egyik felét egy kivajazott, kilisztezett kisebb tepsibe öntjük. Ezt megszórjuk a fahéjas keverékkel és beborítjuk a tészta másik felével. A tetejét megszórhatjuk kis barna cukorral.

Paradicsomos-garnélarákos tészta

2009-11-30T02:01:00.000-08:00

Amikor még csak azért jártam a konyhába, hogy a koszos kávésbögrét betegyem a mosogatóba, azt gondoltam, nincs annál nehezebb, mint tengeri herkentyűket elkészíteni. Életem első ilyen próbálkozása a koktélrák volt. Akkor úgy éreztem, fura kukacokat készülök feltálalni. fogalmam sem volt, mit csináljak vele. Az rendben volt, hogy fokhagymás olajon megpirítom. El is kezdtem, de mivel lövésem nem volt, mennyi idő alatt készül el és egyáltalán, hogyan néz ki, amikor elkészül, már csak akkor eszméltem fel, mikor ezek a kis kukacok elkezdtek amorf kukaccá válni. Azokat gyorsan felöntöttem tejszínnel. Mivcel azonban azt is túlforraltam, vagy mi a bánat, az egész valami fura, keserű egyveleg lett. Nem szépíteném a dolgot, ehetetlenre sikerült. Akkor el is ment a kedvem az egésztől. Nem sokkal később párommal Horvátországba utaztunk. Nem mostanában volt, együtt sem éltünk, nem igen ismertem az ízlését. Na, a jóember egész héten, míg a tengerparton voltunk, rákot evett rákkal. Szomorúan vettem tudomásul, hogy ha meg akarom tartani ezt a pasit, bizony újra fel kell vennem a kapcsolatot a rákokkal. A következő alkalommal már rutinosabb voltam. Sikerült egy nagyon jó tejszínes-fokhagymás koktélrákos tésztát készíteni. Neki nagyon ízlett, én nem voltam oda tőle. szeretem én a halat, de ez nem volt az igazi. Na de hál istennek felfedeztem, hogy lehet ám kapni garnélarákot is! És arra is rájöttem, hogy nem kell állandóan tejszínbe folytani a tésztát. Különösen rák esetében, amely egy valóságos fehérjebomba, laktat, telít, nincs igány sűrű mártásokra mellé.
Most sikerült egy szép adag garnélához jutnom. És elővettem a saját készítésű paradicsomszószomat is. Ezt még nyáron tettem el, amúgy olaszosan.

Anyósom egyik barátnője Olaszországban él. Ő nem érti, mi miért teszünk el többnyire paradicsomlevet. Minek passzírozni meg ilyesmi, mikor ők egyszerűen vagy egészben, vagy maximum félbevágva teszik el. Na, kipróbáltuk a dolgot. A paradicsomot egyszerűen leforráztuk, lehúztuk a héját, ment bele az üvegbe, tettem bele oreganó és bazsalikom, vagy éppen rozmaring szálakat. Dunszt és kész. Botrányosan finom, aromás, valódi paradicsomszósz lett belőle. A parik ráadásul anyósék kertjéből van, világhírű fóti befőző paradicsom! Tésztákra ennél jobb nincs is.

Szóval, ebből a szószból készült a tészta.

Paradicsomos-garnélás tészta

Hozzávalók: 25 dkg tisztított garnélarák, 1 üveg paradicosmszósz, friss zöldfűszerek-bazsalikom, oreganó, só, bors, pici majoranna, pepperóni paprika, olíva olaj, citromlé, fokhagyma, 30 dkg spagetti tészta

Először is tegyük fel főni a tésztát. Egy mélyebb serpenyőben hevítsünk kevés olíva olajat, reszeljünk vagy préseljünk bele 3 gerezd fokhagymát. Öntsük rá a darabos paradicsomszószt, dobjunk bele 2-3 darab pepperónit, kevés sóval és borssal fűszerezzük, majd forraljuk össze folyamatos kevergetés mellett. Ha felforrt, tegyük rá a serpenyő tetejét, vegyük takarékra és időnként megkeverve főzzük szinte pürésre. A valódi zöld fűszereket csak akkor adjuk hozzá, amikor szinte majdnem elkészült. Ekkor daraboljuk bele a majorannát, oregánót, bazsalikomot. Keverjük össze és a szósz készen van. Egy mélyebb tálba tegyük a garnélát, préseljünk bele 2-3 gerezd fokhagymát, locsoljuk meg kevés olíva olajjal, majd facsarjuk rá egy citrom levét. Hagyjuk állni egy kicsit. Közvetlenül fogyasztás előtt hevítsünk olajat egy seprenőyben, majd amikor nagyon forró akkor dobjuk rá a rákokat. Kb.2-3 perc alatt pirítsuk át a rákocskákat. A kifőtt tésztát forgassuk bele a paradicsomszószba. Szedjük tányérra, majd rakosgassuk rá a megpirított rákokat. Isteni volt.