Hamis gulyás a gyereknek

Fura ez a gyerek. Az egy dolog, hogy most éppen nem eszik. 6 falatra van limitálva, utána csak köpköd. Volt már olyan, hogy három féle ételt vonultattam fel neki vacsorára. Az ízlése amúgy is elég hektikus, de amit most művel, az mindenen túltesz. Csodálom, hogy még épségben van. Oké, van rá mentsége. Ha jól veszem észre, jön a foga. Ez nem újdonság, van már annyi foga, hogy ihajj, mind úgy jött ki, hogy szinte észre sem vettük. Na, ezt most nehéz lenne figyelmen kívül hagyni. Borzalmasan nyálzik, ami egyrészt zavarja őt, másrészt komoly meló a rá felügyelő nagyszülőknek óránként rábírni az átöltözésre, mert eláztatta a pólóját. (Az evésen túl öltözködni sem nagyon szeret.) Aztán meg a kis ujjaival mutogatja a száját, meg kívülről a fogait. Szóval ha tudna beszélni, tutira azt mondná, Nyanya fáj a fogam. De én nagy nehezen így is lefordítottam. Itatom, hogy legalább ne száradjon ki és próbálok valami olyat beletuszkolni, amit szeret. Na, ez nem túl sok minden. Az utóbbi időben csak a pörkölt alapú ételeket preferálja. Vagyis gulyásleves, pörkölt, paprikás krumpli, brassói. (Mi ezt is pörisen nyomjuk.) Néha duzzogva rakott krumpli, de legutóbb azt se kérte. Egyszer fasza anyuka akartam lenni és lefagyasztottam kis adagokban pörkölt alaplevet. Hogy majd tök jó lesz csak elővenni, aztán hozzáönteni az éppen aktuális húshoz, és milyen gyorsan kész lesz így minden. Aha, ahogy én azt gondoltam. A kölök nem hajlandó semmiféle felengedett trutymót megenni. Mondjuk megértem. Én sem. Nekem minden lefagyasztott, felengedett kajának fura mellékíze van. Kivéve a lecsót, de azt olyan erősre csináljuk, hogy mást úgysem lehet érezni rajta, attól csak úgy simán hörgünk. Nos, mivel ennyivel sem vagyok előrébb, ezért mindig jöhet a pöri alap készítése, vagyis úgy kétnaponként. Hogy mi lesz belőle, csak félúton derül ki, mikor a vöröshagyma dinsztelése közben bekukkantok a hűtőbe. Az egyik ilyen ez a hamis gulyásleves. Nem csak gyerekeknek.

Hamis gulyás Kuttyogónak

Hozzávalók: Fél fej vöröshagyma, kevés olíva olaj, piros paprika, fél tv paprika, 2-3 teáskanál konzerv sűrített paradicsom (nekem a kicsi konzerv tökre méret, pont gyerekadagnak való), pici csemege piros arany, sárgarépa, fehérrépa, zellergumó, 20 dkg csirke vagy pulykahús, ételízesítő, nagyon kevés bors, egy kis gerezd fokhagyma, krumpli.

Kevés olívaolajon megdinsztelem a kockákra vágott vöröshagymát, rádobom a felkockázott paprikát, majd amikor már üveges, hozzákeverem a sűrített paradicsomot. Erre kerül a felkockázott hús valamint a felkarikázott, darabolt zöldségek. Kicsit átforgatom, adok hozzá kevés piros aranyat, egy mokkáskanálnyi piros paprikát és alaposan felöntöm vízzel. Beledobom azt a pici fokhagymagerezdet.Megszórom kis ételízesítővel, borssal, megvárom míg összeforr, azután fedő alatt, takarék lángon mindent szépen összefőzök. A legvégén adom hozzá krumplit. Ha ez is megpuhult, készen vagyunk. Kutty kenyérrel eszi. Próbáltam megszórni friss petrezselyemmel, de nem nyerte el a tetszését. 

Tonhalas bulgur

Ez igazából az én ebédem volt. Hétköznap nem nagyon főzök, max a gyereknek. A férjem a hétvégi raktározásból él, én viszont hétköznap próbálok egy kicsit visszafogottabban enni, hogy aztán nyugodtan habzsolhassak hétvégén. (Na jó, annyira nem nyugodtan, de így még mindig jobb, mint 7 napból 7-et végigzabálni.) Nem nagyon szeretek kimenni kajáért. Egyetlen hely van, ahova szívesen megyek, az a kínai. Imádom a levest, meg a csípős húsokat. Meg a párolt salátát. Meg az árait. Egy fél adag bőven elég mindenből. Nem tartom túl emberbarátinak, hogy ha lemegyek a büfébe, veszek egy salátát 600-ért, amiben van néhány másnapos salátalevél, egy kis sonka, sajt, esetleg tojás, meg mellé egy kefir min. 300 (mármint a kaukázusi), esetleg egy szendvics ha nincs kefir, egy pohár üdítő máris egy ezres fölött vagyok 200-300-al. Ez se nem meleg étel, se nem akkora adag, hogy délután háromkor ne akarjam megzabálni az iratkapocsgyűjtőt az asztalomon. Szóval vagy kínai, vagy batyu otthonról. A batyu otthonról-ra pont tíz percem van. Ez egy olyan kaja. A bulgurt imádom, pillanatok alatt készen van, finom, csúszik és én még önmagában is képes vagyok megenni. Van, hogy csak egy kis sajtot dobok rá, amit ráolvasztok a munkahelyi mikróban, ilyenkor paradicsomot eszem mellé. Van, hogy kölök maradék spenótját keverem hozzá. Azt imádom nagyon. Ez meg tonhallal készült, na meg egy kis pestoval. A Sparban vettem a múltkor egy kis Spar gazdaságos pestot. Nem emlékszem már, mi volt a célom vele, de biztosan a bulgurt készültem feldobni vele. Most volt még otthon tonhal is, azt meg amúgy is imádom. Íme, egy kis könnyű, gyors hétköznapi ebéd...vagy vacsi.

Tonhalas bulgur pestoval

Hozzávalók: 2-3 teáskanálnyi pesto (bármilyen, paradicsomos is lehetne, ez most bazsalikomos volt), 1 doboz tonhalkonzer, egy kávéscsészényi bulgur, ételízesítő

Nagyon pici olívaolajat hevítünk egy kisebb lábasban, erre öntjük a bulgurt, mepirítjuk, majd kétszeres vízzel felöntjük, megszórjuk ételízesítővel, finnyásabbak sóval, borssal. Forrás utánig még egy-két percig főzzük, aztán elzárjuk a gázt, rátesszük a fedőt és magára hagyjuk, amíg az összes vizet magába szívja és szépen megpuhul. Ha ez megtörtént, hozzákeverjük a pestót, valamint a tonhalkonzervet. ez utóbbit levestől, mindenestől. Jól elkeverjük és készen van. 

Epres sajttorta

Hasonló volt a szülinapi tortám. amit magamnak sütöttem. Mert ugye senkinek nem jutott eszébe, hogy arra a bizonyos harmincadikra csak kéne egy nyavalyás torta egy nyamvadt gyertyával. Amúgy nincsenek nagy igényeim, egyetlen szülinapomra sem igényeltem a felhajtást, de ez a harmincadik, amin még mindig rinyálok, mély nyomot hagyott bennem. Szánalmas vagyok? Ja. Ostoba dolog ennyi idő után is ezen rágódni, de mit tehetek róla, sokszor eszembe jut. Különösen, hogy egy régi barátnőm hívott, menjek el a 30. szülinapi bulijára. Aha, olyat én is akartam. Mennék is meg nem is. Mennék, mert Málna mégiscsak a barátnőm és jó lenne találkozni, de nehéz szívvel indulok el, mert amilyen önző dög vagyok, végig magamat sajnálnám, amiért nekem ilyen nem jutott. (És egész este a férjemet cseszegetném, miért nem jutott neki eszébe ilyesmit szervezni, ahelyett, hogy deportáltak.) Na de épp Málna mondta, hogy nem félig üres hanem félig tele. Mármint a pohár. A világ legostobább teremtése lennék, ha ilyesmin problémáznék, amikor másoknak egész életét tette tönkre az a szemét eső, aminek még most is van pofája esni. Csakis hálás lehetek a sorsnak azért, amilyen életem van. Tulajdonképpen csak azon aggódom, mi van, ha a következő életemben majd minden pont annyira szar lesz, mint amilyen rendben van most. Nem azt mondom, vannak nehézségeink. Hitelt nyögünk - nem is keveset hála a mocsok svájci franknak - gyereket nevelünk, szülőket istápolunk, támogatunk, melózunk, nem járunk különösebben szórakozni, vacsorázni, nyaralni - nem mintha bármelyik is hiányozna - nem költünk vagyonokat luxuscikkekere - oké, ez egy kicsit fáj - de van egy csodálatos, egészséges gyerekünk, szép házunk, munkánk és kellő erőnk, hogy napról napra nekünk megfelelő körülmények között éljünk. Nem vágyom többre. Nem vágyom medencére, bár egy szupi kemence tetszene a kiskertben. :o) Mindig féltem a túl sok pénztől. Egyrészt, a sok pénz megváltoztat és általában nem jó irányba. Ha volt körülöttem egy-két olyan család amely brutális módon meggazdagodott, ott mindig voltak válások, elkallódott, semmirekellő , harminc-negyven évesen is szülőket fejő gyerekek, botrányok. Ha sok a pénz, mi a csudának örül az ember? Mert én úgy örülök, hogy a férjem megvette nekem minden esemény nélkül anno a Twilight második részét, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. Tudta, hogy az én költségvetésembe nem férne bele, sajnálnám a rá kiadott pénzt, erre megvette a megjelenés napján. Ha sok pénzem lenne, hová tűnnének ezek az örömök? A férjem szokta mondani, csak erő és egészség legyen, a többit majd megoldjuk. Így van. És mindezek után jöjjön a tortám. Iszonyú finom volt.

Epres sajttorta

Hozzávalók:30 dkg győri édes zabkeksz, 20 dkg vaj, 20 dkg liszt, 3 egész tojás, 75 dkg mascarpone (oké, ez nagyon húzós, de a Lidl-ben lehet kapni olcsó mascarpone jellegű krémsajtot, kábé feleannyiért, mint mondjuk a Szarvasi, ami néha még keserű is), 15 dkg porcukor (én édesen szeretem), 2,5 dl habtejszín, 1 teáskanál sütőpor, 1 citrom reszelt héja, kb. 10-12 szem nagyobb eper félbevágva, de tök rendben van bármilyen más gyümölccsel is. 

A kekszet a vajjal egy kicsi aprítógépbe tettem és alaposan összedolgoztam. A kezemmel még masszássítgattam és belenyomkodtam egy előzőleg kivajazott és kilisztezett tortaforma aljába. A mascarponét habverővel alaposan elkevertem a porcukorral és a tojással, hozzáadtam a reszelt citrom héját. A tejszínt alaposan felvertem, majd hozzákevertem a mascarponéhoz. Beleforgattam a lisztet is, majd nagyon óvatosan beletódobáltam a félbevágott epret és óvatosan éppenhogy forgattam rajta még egyet. Nagyon izgultam, mi lesz vele így, ebben az állagban, de láss csodát. 160 fokon majdnem egy órát sütöttem, de 45 perc a legkevesebb. Én akkor, amikor láttam, hogy barnul már a teteje, letakartam alufóliával, mert aggódtam, hogy megég. Bevallom, nem bírtam kivárni, míg kihűl, és még melegen megvágtam. Ekkor még folyós volt, már csak az eper miatt is, de másnapra tökéletes állapotba került. Szóval, bármily csábító is, türelem tortát terem. :o) (Hű, ez nagyon rossz volt.) 

Bécsi perec

Na, most, hogy a sok szép, kedves és egyetértő levél után felszívtam magam, újra a fronton. Ma reggel várt rám néhány kedves sor vadidegen emberektől, és ez annyira fellelkesített, hogy bár csak hétfőre terveztem, de azért íme egy újabb recept.
Kuttyogó imádja a sajtos dolgokat. Sajtos pogácsát, sajtos stanglit, perecet. Általában a sarki kis közértben szoktuk megvenni. Mivel napközben a nagyszülők vigyáznak rá, az a délelőtti program, hogy elsétálnak a sarki általam csak Kis Piszkosnak nevezett boltocskába és vesznek valami Fornettis pogit. A kölök lepacsizik az eladóval, bevizsgálja a kínálatot és kezében a zacskóval távozik. Másfél éves, de már magától odatalál, tulajdonképpen nem is tudunk elindulni sétálni anélkül, hogy be ne ugorjunk a Kis Piszkosba vagy a mellette lévő zöldségesbe. Van egy kis zöld tütünek becézett három kerekűje. Ez az a fajta, amit a szülő is tud tolni. Na, ezzel nyomjuk a köröket ott a környéken és amint elérünk a pénzköltő egységekig, már pattan is le róla. Saját döntésköre, melyikbe tér be.
Na, de ez nem is lényeg. Ha épp nem onnan szerezzük be a napi pékárut, akkor én viszek neki a munkahelyem melletti pékségből. Nagyon finom a bécsi perecük, kölök egy egészet bír megenni uzsi gyanánt. Teljesen kényelmes, napi egy-egy perecért nem állok neki sütögetni, így legalább mindig friss. Egyik péntek délután a szomszéd gyerekek is ott tébláboltak nálunk, bandázás volt, de nagy. A szomszéd kicsi megérdeklődte, sütök-e valamit. Mákja volt, mert épp aznap nyomtattam ki a Bécsi perec receptjét, gondoltam, a hétvégén megsütöm, így lesz a Kuttyogónak is és jut belőle nekünk szülőknek is az esti filmnézéshez. Megfordult a fejemben, hogy lefagyasztom, de ismerve a családot, a barátokat, ehhez ipari mennyiség kellett volna. Ahhoz meg idő nem volt. A programot előre hoztam. Egyáltalán nem nagy meló, nekem legalábbis pikk-pakk megvolt, bár egy kelesztési fázist kihagytam a nagy érdeklődésre és türelmetlenségre való tekintettel, meg hát legyünk őszinték elfelejtettem. Ettől függetlenül finom lett, jó tömény, jó sajtos. A gyerekek csak úgy falták. Meg a szülők is. Az esti filmhez kukoricát pattogtattunk. Vajasat, sósat. (A sarki Intersparban a Spar gazdaságos kukorica 89 Ft. Mindig tartok otthon vagy öt csomagot, imádom.)

Bécsi perec
Hozzávalók: fél kiló búzaliszt, 1 csomag élesztő, 2,5 dl tejszín vagy tej, én kábé fele-fele arányban használtam, 5 dkg vaj, 1 mokkáskanál só, 1 liter langyos víz, 3 tk. szódabikarbóna, renegeteg reszelt sajt (lehet füstölt is)
A lisztet elvileg le kellett volna szitálni, erre nem volt idegrendszerem. Kb. 1 deciliternyi tejben megfuttattam az élesztőt. A lisztre öntöttem kb.1,5 deci tejszínt, hozzáadtam a megolvasztott vajat és a sót, majd beleöntöttem az élesztős tejet. Ha kevés lenne a folyadék, pici tej vagy tejszín kerülhet még bele. Kézzel összegyúrtam, aztán beledobtam a kis konyhai gépembe, amely szépen összedagasztottam Bevallom, talán a gép dagasztás miatt, de nekem pici tej még kellett bele. Amikor ez megvolt, egy tálba borítottam és hagytam kelni úgy 20 percet. Csalásként kicsit befűtöttem a sütőt, épp hogy csak meleg legyen és beletettem a dagasztótálat a tésztával együtt, így 20 perc alatt szépen megnőtt. Az idő leteltével kivettem a tálból. Feltettem forrni az egy liter vizet a szódabikarbónával együtt. Egy nagyobb tepsire sütőpapírt tettem. Ezeket fontos ám előre elintézni...Na, a tésztából nekem 8 kis gombócot sikerült leválasztani. Ezekből sodortam hosszú rudakat és perecet formáztam belőlük. Na, itt jött volna a második 20 perces kelesztés, ami kimaradt. Amikor a víz felforrt, beledobtam egyesével a pereceket, megvártam míg feljönnek a víz felszínére, hagytam úgy 20 másodpercig lebegni, aztán egy szűrőkanállal kiemeltem és rátettem a sütőpapíros tepsire. A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A perecek tetejét bőségesen megpakoltam reszelt sajtta, szinte eltűntek alatt, de a kölköknek bejött. Nagyon gyorsan, úgy 20-30 perc alatt gyönyörűre sültek.

The new one

Szükségem volt egy kis időre, hogy átgondoljak néhány dolgot. Hogy akarom ezt vagy sem. Arra jutottam, igen, de teljesen más feltételekkel, mint eddig. Kicsit megülte a gyomromat néhány dolog, hogy stílusos legyek. Valahogy úgy tűnt, itt csak az ér valamit, aki maga főzi be a paradicsomot, aki házi vegetát vakerál, aki paradicsomot, meggyet, cseresznyét főz be, aszal, pürésít stb. Csak magyar termék a nyerő, zacskóból nem főzünk, mert fúj, abban lakik az ördög. Én meg erre azt mondom, éljenek a képmutatás bajnokai. Annyira nyomasztóvá vált számomra ez az egész, hogy felfordult a gyomrom. Amikor már írni is megfontoltan írtam, visszafogva szavakat, mondatokat, gondolatokat, amikor nem mertem leírni ha konzervhez nyúltam, akkor végleg eltört a mécses. Én ezt a blogot a magam szórakoztatására szántam, már bocsássa meg a blogger társadalom. Nem akarok megfelelni senkinek. Nem akarom szarul érezni magam amiatt, mert nem tudok napi szinten piacra menni, csak a közért esik útba, ott meg igenis lekapom a polcról a sűrített paris konzervet, nem akarok kevesebb lenni azért, mert megveszem az akciós meggybefőttet ahelyett, hogy a mélyhűtőből olvasztanék, magoznék. És azért sem kívánok a máglyára menetelni, mert időnként bizony Uncle Bens vagy más üveges, tasakos szószt alkalmazok és azt turbósítom egy kicsit. Nálam nem áll készenlétben öregtészta, előtészta, házi sajt, házi túró meg miegyéb. Nekem gyerekem, munkám, bazi nagy háztartásom, főzni, mosni, vasalni, takarítani valóm van, időm meg annál kevesebb. Ha több lenne, azt is elsősorban a kölkedvényemmel tölteném, nem bio vegeta gyártásával. Mélységes tiszteletem és elismerésem azé aki megteszi, akinek van ideje, energiája. Nekem nincs, mégsem érzem, hogy ettől kevesebb lennék. A családom kap enni, nem is keveset és nem is valami moslékot. Nekem, pontosabban nekünk ennyi elég.
Ezt a blogot innentől annak szentelem, hogy a családom, barátaim számára fennmaradjanak a receptek. És, hogy úgy és akkor írjak, ahogyan és amikor kedvem tartja. Direkt nem állítottam be a megjegyzésküldést.

The End

Részemről ez a blog dolog ennyi. Talán később elmagyarázom miért. Most csak annyit, nem azt nyújtotta, amit vártam, zavar, hogy feltört bennem a megfelelni akarás, és épp egy olyan fórumon, amelyet pedig elsősorban magamnak kreáltam. Nem érdekel mások véleménye és szeretném, ha ez így is maradna. Nem akarok a magam megelégedésén kívül másféle aktivitást, nem akarok azért kommentelni, mert úgy érzem KELL, vagy mert ILLIK.

Belekezdek majd valami másba, de egyelőre újra meg kell tanulnom elsősorban magamnak örömet okozni. Önzőség? Kit érdekel?